Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1906-09-27 / 39. szám

TÁHSADALMI ÉtS BZÉ3PIHODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap* közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések kivétetnek JVtorvay Gyula könyvnyomdájában Is: Pótér 14, A kereszthegyi iskolának oly elhe­lyezést kell nyernie, hogy azt közel kapják a Kereszthegy-, Nagypénzverő-, Zsellér-, Felsőbányái-, (Luther köztől kezdve) Fa­zekas-, Rák-, Porondos-, Szombat-, és Postarét-utczák tankötelesei. Ez a hely pedig nem lehet más, mint a most épülő g. kath. templom és állami polgári leányiskolával szemben fekvő terület egyike vagy másika, amely a megkívánt 1500 D-öl legkisebb területtel bir. Ide torkollanak a felsorolt részek utczái, ez a természetes megoldás. E helyről az iskolából kijövő gyer­mekek a széles területen könnyen oszlanak széjjel a Felsőbányai-utczán le és föl, a Kereszthegy felé, a Zárt-, Nagypénzverő- és Fazekas utczákba. Ezzel szemben áll a Zazarpart, Pal­lóköz az a része, amely a g. kath. templom telke mögött fekszik. Ez az elhelyezés már kevésbbé szerencsés, jobban mondva szerencsétlen. A kereszthegyiekre nézve közelebb fekszik ugyan, de a többi fönt sorolt tankötelesekre nt zve, akik a nagyobb részt képezik, jóval távolabb van. Közegészség és biztonsági szem­pontból a zazarpart egyenesen kifogá­solandó. Mindnyájan tudjuk, miféle piszkot hoz magával folyása felsőbb részeiből a Zazar, arra is emlékezünk, hogy nem egyszer hozta magával a járványos be­tegség csiráit. Ezek épen nem ajánlják közvetlen a Zazar partján építeni az iskolát. Ismerjük árvízkor a Zazar szeszélyes erejét, mely éppen a kérdéses ponton gyakran támadta meg s rombolta le a partot, hisz 4—5 év előtt csaknem meg­kerülte a kereszthegyi hidat, amelynek elhárítása tetemes költségbe került. Ma is partvédek és sarkantyúk védik az egész partvonalat. De mi biztosit feltét­lenül az ár rohanó ereje ellen! De még tovább megyek. Az iskolák tervrajzának készítésénél, úgy tudom, kiváló gond fordittatott arra, hogy az emelendő épületek a város szépítését is szolgálják. S vájjon, hol tölti be inkább az iskola ezt a szerepét, mint a polgári leányiskola és az újonnan épülő g. kath. templommal szemben, ahol a széles utcza parkírozása el van határozva, vagy pedig a Zazarparton, a g. kath. templom háta mögött eldugva. Vagy talán a csend ajánlja inkább a Zazarpartot. Az sem, hiszen a harang­torony pár lépésre van tőle s a kereszt­hegyi hid forgalma arra csoportosítja a városrész szekérközlekedését. A levegő pedig bizonyára sokkal jobb a felsőbányái utczai kertek között, mint a szenynyes viz mellett. Van azonban a Zazarpartnak egy jó oldala is. Ez a pénzügyi szempont. Min­denesetre fontos dolog, vizsgáljuk meg közelebbről. A felsőbányai-utczai elhelyezésnél a Bálint-féle telek 1619 D-öl kiterjedéssel 24 ezer korona; a g. kath. egyháznak az előbbi telket kiegészítő u. n. harangozó telke 166 D-öl, ára 3—4 ezer korona, tehát 1785 D-öl területnek 27—28 ezer K. Iskoláink elhelyezése. Községi iskoláink államosítása hosszú vajúdás után befejezett dolog s már a jelen iskolaév, amit 4—5 hónap előtt alig mertünk reményleni, az állami kezelés alatt nyílt meg. A beiratkozott növendékek száma, a rendelkezésre álló bérelt iskolahelyiségek elégtelen, szűk volta, most már az iskola helyiségek felépítését is sürgősen követeli. Természetes, hogy a hosszú törvényen kívüli állapot után örvendetesen gyorsan megoldott államosítással egyidejűleg az iskolák felépítése nem volt keresztül vihető már a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt sem. De minden esetre örömmel vesszük tudomásul, hogy tetterős kir. tanfelügyelőnk az ügyet lelkesen felka­rolva, szivén viseli s a legközelebbi tanév kezdetén az uj, csinos s minden köve­telménynek megfelelő iskola épületek átadatnak rendeltetésüknek. Benn a városban három iskola épül: 1. A központi iskola a Papp Zsigmond- féle telken, amely e czélra már biztosítva is van. 2. A veresvizi iskola, amelynek elhe­lyezése egy kincstári telek átengedése által szintén megelégedésre meg van oldva. 3. A kereszthegyi iskola. Ez utóbbinak elhelyezése még nincs eldöntve. Ehhez a kérdéshez óhajtok hozzászólani, hogy amikor a képviselő testület a kérdés felett dönt, mindenki teljesen tájékozott legyen az ügy minden oldaláról. A „Nagybánya“ tárczája. Tetemre hívás. — Irta: Szende-Dárday Olga. — Paff! és egy kis testnek lassú esése a levelek között. — Megvan! kiáltá Jenő, feszült figyelemmel tekintve föl a fára. Tegnap öt üveggolyóért becserélte szom­szédék Palijának gummipuskáját s azóta lődöz vele szüntelen. A nagy tölgyfán erős csicsergést hallott s belőtt a lombokba. A lövésre reá­következő nesz elárulta neki, hogy a csicsergők egyike találva van. A nesz elmúlt. Jenő fürkészve nézett az ágak közé . . . Nem hullott le semmi . . . Óva­tosan körüljárta a fát . . . Semmi! Még egy párszor fellőtt reá ... semmi eredmény. Bosszan­kodva távozott. * Paff! A vígan csicsergő verébtársaság rémülten fölrebbent. Ijedt lármájukba beleve­gyült a legfiatalabb veréb fájdalomkiáltása, ki eszméletét vesztve hanyatlott le az ágról, lejebb, lejebb . . . Mikor isméi, magához tért, a legerősebb ágak egyikén találta magát. Megrázta tolláit s fölemelte szárnyait, hogy utána röpüljön társai­nak, de panaszos hangot hallatva, ismét le- bocsátotta azokat. Jobb szárnya béna volt, patakzott belőle a vér. A kis állat felborzolta tolláit s sebes szárnyát fáradtan leeresztette. Mindig erősebben lélekzett. Nemsokára fejecskéjét is behúzta a tollak közzé. Lélekzete oly nehéz lett, hogy az egész kis tollas test megremegett. Elfáradt. Fölhúzta egyik lábát, ezután ismét lebocsátotta és fölhúzta a másikat. így ült sokáig. Néha hátra­vetette fejét s csőrével levegő után kapott, azután ismét ült türelmesen. A nap régen lement. Hűvös estharmat hullott a lázas madárkára. Már szemeit is behunyta . . . A falu harangja lassan elkongja a tizen­kettőt, a hanghullámok ünnepélyesen rezgik át a csendes holdvilágos tárjat; még a tücskök is abbahagyják a csirpelést, A beteg madárka összerázkódik, görcsösen verdes szárnyaival, még egyszer fölnyitja apró, fényes fekete szemeit, a fáradt lábacskák hegyes karmai erőtlenül lefoszlanak az ágról, egy halk panaszos csipogás s a kis test élettelenül hull le az ágról lejebb, lejebb a levelek között, le a harmatos pázsitra a fa alá. — Nini, mi van itt! Egy kis madár!- Hol?- Hol? Az egész gyermeksereg a kis hatéves Évi köré gyűl. — Alszik! mondá ez ünnepélyesen.- Nem alszik, feleié a legidősebb, föl­emelve a kis állatot, meghalt. — Szegény! sajnálkozik a többi. — Temessük el, indítványozza a kis göndör- hajú Laczi. — Temessük el, ismétli a kórus. — De előbb meg kell kérdezni a mademoi- sellet, hogy szabad-e? inti a többit a nyolcz éves Ilonka. Nem emlékeztek, hogy a múltkor is el kellett dobni a zöld békákat és a csigákat? — Jó, menjünk a mademoisellehez. Mademoiselle, egyike ama igénytelen, szőke, szeplős mademoiselleknek, kiket oly nagy számban importálnak a íranczia Svájczból, ott ült a pádon egy olcsó rémregénybe elmerülve, melyet még az ő „chére Suisse“-jéből hozott magával és. már vagy hatodszor olvas át. Ép most várja haza Rogert a csatából. Fölmegy a vártoronyra, lebontott aranyhajával, tündöklő ruhájában. Izgatottan lesi a közelgő porfelleget. Ez ő! ez Roger! leszáll lováról följön a lépcsőn ... Oh Roger! . . . Mademoiselle? szólal meg egy félénk gyermekhang ... A torony összeomlik, Roger visszahanyatlik a ködbe és ő maga, a szép, az aranyhaju herczegkisasszony helyett ismét a kis szeplős mademoiselle s minden csak azon a gyűrött, sárgult lapon van, melyen most fut végig egy nagy fekete hangya. — Mademoiselle rögarde! Szabad eltemetni ? Mademoiselle, ki megszokta, hogy minden perczben holmi füvet, követ hoznak néki külön megbámultatás czéljából, föl sem pillantva, szórakozottan feleié: — Qui, qui, q’ est trés bian, mes enfents s ismét belemélyedt könyvébe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom