Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1906-08-09 / 32. szám

ElfrHzetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap* közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdáéban Is: Főtér 14,

Adófizetési kedvezmények.

Augusztus 8.

Az 1906. évi II. törvényczikk 5. §-a alapján a m. kir. pénzügyminisztérium 2018/1906. sz. alatt a közadók érvényesité- i sére vonatkozólag körrendeletét bocsáj- tott ki, melyben részletesen körvonalazva vannak azon messzemenő engedmények, melyeket a közönség élvezhet adótartozásának fizetésénél.

Szolgálatot vélek teljesíteni az által, ; ha a fentebb jelzett miniszteri körrendeletnek az adózó közönségre vonatkozó részét ez utón megismertetem. Nehogy [ az adózó közönség ezen rendeletnek nem ismerése vagy félremagyarázása által elveszítse azon rendkívüli kedvezménye- j két, melyeknek nyújtása a rendelet hozatalának egyedüli czélja volt, hanem azt mindenki, aki arra a rendelet értelmében jogosult, teljes mértékben élvezhesse.

A rendeletnek czélja elsősorban az, hogy a törvényen kívüli állapot idejében felszaporodott, valamint az 1905. évet megelőző időből származó adótartozások érvényesítése az adózó közönség anyagi j érdekeinek sérelme vagy veszélyeztetése nélkül a lehető legnagyobb méltányossággal történjék, de másod sorban arról is gondoskodva van ezen rendeletben, hogy rendkívüli esetekben az adózó közönség a kamatfizetés alól is feloldassék.

Nem tartom magamat illetékesnek arra, hogy ezen rendelet nemes czélza- tát fejtegessem, hanem egyszerűen rátérek annak ismertetésére.

1) Az 1905. év jan. 1-től 1906. év márcz. 31-ig esedékes adókat 1906. év jul. 15-ig mindenki kamatmentesen fizethette volna.

2) Az 1905. év és 1906. év első negyedéből származó adótartozások tetszés szerinti részletekben, fizethetők, fele részben folyó év október hó végéig, másik fele részben 1907. év végéig.

Itt különösen meg kell jegyezni, hogy azon adózók, kiknek adója a 200 koronát nem éri el, a megjelölt határidőkig kamatot egyáltalán nem fizetnek s kamat csakis ezen határidők lejártától követelhető a befizetés napjáig. Azon adózók pedig, kiknek évi adója a 200 koronát eléri vagy meghaladja, az 1905. évi s az 1906. év. II. negyedére eső adótartozása után 1906. év jul. 15-től kezdve a befizetés napjáig törvényes kamatot tartoznak fizetni.

Az eddig elsorolt kedvezményeket mindenki élvezheti kérelmezés nélkül. Ellenben azok, kik a többször jelzett adók befizetésére messzebbmenő halasztást óhajtanak igénybe venni, valamint azok, kiknek évi adója a 200 koronát meghaladja, akár messzebbmenő halasztást, akár kamat elengedést akarnak igénybe venni, azt csak azon esetben kaphatják meg, ha azt kérelmezik.

Ezen kérvények bélyegmentesen adhatók be akár a kir. pénzügyigazgatóságnál, akár a városi adóhivatalnál, sőt szóbelileg is előadhatók a fent említett két hivatalnál, ahol a kérelem tárgya s annak indokolása írásba foglaltatik.

3) Az 1906. évi II. t.-czikk nem rendelkezik ugyan az 1905. évet megelőző időből származó adóhátralékok rendezésére vonatkozólag, azonban a törvény czélzatának szem előtt tartásával a hivatok körrendelet ezt is bevonja a rendezésbe. Tehát méltánylást érdemlő rendkívüli esetekben az 1905. év előtti adók befizetésére is kérhető halasztás, sőt kamatelengedés is. Ezen messzemenő kedvezmény azonban csak az esetben adható meg, ha az adózó anyagi helyzete feltétlen indokolttá teszi.

4) Az utólagosan kivetett vagy ezután kivetendő adóknak 1905. évi és 1906. I. negyedére eső része ugyancsak a fentebb elsorolt elbírálás alá esik.

Ellenben akár a korábban kivetett, akár az ezután kivetendő adóknak az 1906. év első negyedét követő része a a folyó adó fogalma alá esik s az után késedelem esetén kamat fizetendő.

Felhatalmazást nyert a többször hivatalt rendelettel a kir. pénzügyigazgatóság is, hogy az 500 koronát meg nem haladó adótartozásoknál (beleértve az 1905. év előtti időből származó adókat is) az 1908. év végéig terjedő részletfizetést engedélyezhessen.

Messzebbmenő halasztások és kedvezmények megadását a pénzügyminisztérium magának tartotta fenn.

Ezek a körrendeletben az adózó közönségre vonatkozó párját ritkító humánus intézkedések, melyek azonban, ha az adózó közönség nem ismeri, vagy

A „Nagybánya“ tarczája.

Xömyek.

Bágyadt szivünkre láthatatlan,

Miként az árnyék, lopva, lassan,

Halk boridat varázsa száll,

S egy bús hang súgja: csak valálA

Nem sző álmot a szív szerelme,

És nem kutat, a fáradt elme;

Miként az őszi alkonyat,

Borul reánk a pillanat.

Felejtés sűrű fátyolában,

Elszenderül a lelkünk lágyan,

És tudja, hogy mi van velünk,

Nem szólhatunk, csak könnyezünk . . .

Hevczey János.

A végzet.- Irta: Fehér Jenő. —

Négyen ültünk, fiatalemberek, Lénárd barátom társalgójában. Az imént elköltött pazar ebéd után kényelmesen mélyedtünk bele a ruganyos borszékekbe és fekete kávénkat szürcsölgetve, isteni gondtalansággal eregettük a levegőbe a szivarfüstöt.

Közbe beszélgettünk is. Természetesen az asszonyokról. Mi egyébről is beszélhetne négy legényember, a kik közül a legidősebb harmincz- három, a legfiatalabb huszonnyolcz éves. Aztán meg az asszonyhistóriák, amellett, hogy izgatóak, rendkívül változatosak is. Persze, az ilyen elbeszéléseknél gyakran a fantáziánkat is segítségül hívjuk, mert csak úgy tudjuk e történetkéket kellő érdekességgel felruházni.

A beszéd fonalát Pál vette fel, a kit fiatalos, tejfehér arczáért, naivul csodálkozó nagy szemeiért Bébének hívtunk.

— Asszonyokat csábítani, azt tudtok valamennyié , mondá tréfás szemrehányással, de mélyítek mondhatja el magáról, hogy visszarántott egy asszonyt az örvény széléről az utolsó pillanatban, akkor, amikor bűnös szerelmében már lehunyta a szemeit, hogy a csábitó mélységbe ugorjék ?

— A ki ilyet elmondhat magáról, szólt mosolyogva Sándor, bizonyára csak egy lehet közöttünk és ez te vagy, Bébé.

Bébé önérzetesen pödörte meg vékony, szőke bajuszát.

— Tudjátok, mondá, nem vindikálhatom az érdemet egészen magamnak. Két hatalmas segítő társam is volt: a véletlen és a babona.

— Halljuk hát, nógattuk valamennyien Bébét, a történet érdekesnek ígérkezik és ha nem köt a diszkréció . . .- Óh, a neveket el kell hallgatnom. A becsületszavam köt. Külömben, azt hiszem, a szereplőket úgy sem ismeritek s igy a nevek teljesen irrevelánsok. Halljátok hát!

Nemrégiben néhány napi szabadságot kaptam, kezdé elbeszélését Bébé s minthogy tudomástok szerint szenvedélyes turista vagyok, egyenest a Tátrába mentem. Az első stációm Csorbató volt, ez a vadregényes, gyönyörű hely, a honnét bő alkalma nyílik a hegymászónak szenvedélye kielégítésére. Csorbatón csak egy éjszakát töltöttem s másnap már kora hajnalban útnak indultam Széplak felé. Az idő borús volt. Köröskörül a hegyek ormán sürü felhők ültek és halk eső szitált; távol egy lelket se láttam. Mintegy másfél órai gyaloglás után azonban a felhők szétfoszlottak, a nap kisütött és én akadálytalanul merülhettem el a táj szépségeinek szemléletébe. Az országút melletti ösvényen ballagtam s a vidék minden poézise mellett is élvezettel gondoltam a széplaki vendéglőre, amely hivatva lesz éhségemet is kielégíteni.

Egyszerre közeledő lovak csengőit hallottam. Hátra tekintettem. Hintó közeledett. Bérelt kocsi volt, köröskörül nyitott, csak a tetején volt valami rojtos szürke vászon, hogy a napsütés ellen védje az utast. Megállottám. A hintó egyre közeledett. Már tisztán láttam. Magános nő ült benne. Fiatal volt és szép. Termetét szürke porköpenyeg takarta, de karcsúságát elrejteni nem bírta. Fekete hajából