Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-12-25 / 52. szám
12 NAGYBÁNYA 1906. deczember 25. Benedek mestert, Hém fiát, Máramaros és Ugocsavármegyék főispánját felkérik, tegyen bizonyságot a királynál a felől, hogy a Drá- gos oláh ellen hatalmaskodásai miatt emelt vádjaik megfelelnek a valóságnak. Ez irat hátlapján egy kisebbfajta pecsét van zárópecsétül alkalmazva. Ez a pecsét, sajnos, a lehető legrosszabb állapotba jutott, de figyelemmel arra a körülményre, hogy a két bányaváros által kiadott oklevélen közös pecsétül csakis a nagyobb és tekintélyesebb város pecsétjét alkalmazhatták, nem volt nehéz kitalálni, hogy az Nagybánya város pecsétje. S összehasonlítva a pecsétet városunk többi pecsétéivel, a rajta látható alakok töredékeiből fellehetett ismerni a pecsétrajz ábráját és a megmaradt betűk is elég alapot nyújtanak arra, hogy a pecsét köriratát megállapíthassuk. A 45 mm. átmérőjű pecsét rajza bányahegyet ábrázol, kétféléi egy-egy dolgozó bányászszal és a hegy aljába nyíló bányabejárásban egy harmadik bányász alakjával. A jobbról álló bányász baljában magasra emelt kalapácscsal és jobbjában csákánynyal vájja a hegy oldalát. A hegy csúcsán két lombos élőfa emelkedik ég felé. A pecsétrajzot keret övezi, mely négyes karélyból és háromszögekből van összeállítva. A külső keretben, melyet egyszerű vonalak alkotnak, van a körirat: S. M[INV]S . CI[VIT]ATIS . [DE] . RIVVL [0 DOMINA]RVM. vagyis: Sigillum Minus Civitatis de Rivulo Dominarum. A töredékes maradványon a rajzból a hegy s az azt fedő lombozat, a bányabejárás körvonalai vehetők ki tisztán; a két oldalt álló bányászok közül a jobbfelőlinek a feje hiányzik, s a balfelöli állóból viszont csak a fej maradt meg; teste és szerszámai nem vehetők ki, azt pedig, hogy a bányaüregben bányászkodó alak látható, csupán a város későbbi pecsétéiből állapíthatjuk meg. Az oklevél nincs keltezve, de Hem fiáról, Benedekről, a Him- fiak őseiről tudjuk, hogy 1360 körül viselte a máramarosi és ugo- csai főispánságot s igy az oklevelén használt pecsét kora ez évek előtti időre esik. Ezt bizonyítja a pecsét stílusa is. De ez a stilus egészen más iskola terméke, mint amely a nagy pecsétet annyira megkülönbözteti a többi pecsétektől. Mig nagy pecsétünkben egy, mestersége határait messze túl szárnyaló művészi lélek termékét ismertük föl, ez a pecsét egy egyszerű, szakmája körét híven betöltő ötvösmester kezéből került ki. De ez a mester szintén jól oldotta meg feladatát. A pecsét mezejének díszítésében nyilatkozó Ízlés, főleg a négyes karajból és három szögekből összeállított keret alkalmazása, amelyhez hasonlót e korban csak igen előkelő egyének pecsétéin találunk, mutatja, hogy kiváló minták állottak annak készítésénél rendelkezésére. Pecsétünk főjelentősége egyébként éppen abban áll, hogy a szerkesztésénél kizárólag a heraldikai szempontok érvényesültek. A bányászjelenet, mely a nagypecséten oly megkapó felfogással van megszerkesztve, itt szükebb keretek között a sphragistika rendes stílusában nyer ábrázolást. De nem csupán a kisebb méreteknek kell tulajdonítanunk, hogy a pecsétről elmaradt a szent király alakja és a bányászok közül kettő a bányának két oldalára került. Ugyanezt az összeállítást találjuk a városnak 1483-ban készült kisebb pecsétjén is, melynek nyomója a város levéltárában őriztetik; az eltérés itt csak annyi, hogy a hegy csúcsán a fák helyét szőlőgalyak foglalják el. Hasonló jelenetet ábrázol Felsőbányának a XVI. század második feléből származó pecsétje, a melyen a sziklából (3, 2, 3, 1) egymásra rakott bányahegy felett két oldalt dolgozó bányászok láthatók és a hegyet kívülről művelő bányamunkás alakját látjuk Kapnikbányának, a két bányavároshoz legközelebb eső bányaközségnek a XVII. századból származó pecsétjén is. A bányászat szokásos jelképezése ez a jelenet, melynek czimerül való alkalmazásában a bányavárosok közös foglalkozása nyer kifejezést. S abban az alakban, a mint az itt felsorolt pecséteken látható, közös jelvényévé vált azoknak a bányahelyeknek, a melyek Szatmár vármegye keleti részében keletkeztek. Nagybánya város kisebb pecsétje ennek a jelvénynek legrégibb alakját örökíti meg és motívumai alapul szolgálnak a város mai czimerének kialakulásához. Végezve a két XVI. századi pecsét ismertetésével, még arról a mozgalomról kell megemlékeznem, a melyet Nagybánya város közönsége a múlt év folyamán megindított a végből, hogy előkerült ősi pecsétje régi jogaiba visszaállittassék. A város mint láttuk, immár több mint ötszáz év óta viseli pecsétjein mostani czimerét. Ez a czimer szerkezet tekintetében jobban megfelel a heraldika szabályainak, mint az a pompás rajz, a mely a nagy pecséten látható s amelyet tulajdonképen czimernek nem is, csupán jelvénynek tekinthetünk. De e jelvény történelmi jelentősége és művészi szépségei érthetővé teszik a kívánságot, hogy az újból el elfoglalja azt a helyet, mely mint a város ősi szimbólumát megilleti. A város századokon át az 1483-iki pecsétet használta oklevelein. A XVII. század derekán uj pecsét készült, valamivel nagyobb az előbbinél s ugyanazt a bányászjelenetet ábrázolva, csakhogy természetesen korának megfelelő más stílusban. De ez, nem tudjuk mi okból, nem maradt sokáig használatban s helyét ismét az 1483-iki pecsét foglalta el. A városi pecsét ma használatban levő alakját V. Ferdinánd alatt alapították meg. A város 1840. október 5-én folyamodást intézett a királyhoz az iránt, hogy pecsétjét magyar körirattal használhassa. A király 1841. január 14-ikén kelt elhatározásával megadta a kért engedélyt s a kanczellária e felől szóló értesítése kapcsán felszólitotta a várost a királyi kiváltságlevélért való jelentkezésre. A kiváltságlevél kiváltása azonban nem történt meg. A város ismételten folyamodott az ezért járó dijak elengedéséért, de eziránt tett lépései nem vezettek eredményre. Végre is a kanczelláriától 1843-ban kapott engedély alapján kiváltságlevél nélkül vette uj pecsétjét használatba. Ez a pecsét az 1483-iki és a későbbi pecsétnyomók rajzai alapján a már ismert bányászjelenetet ábrázolja, kívül ASSZONY- PATAKA V. NAGYBÁNYA SZ. K. B. VÁROS PECSÉTJE 1483. és belül a pecsétrajz alatt MEGUJUTATOTT 1843. felirattal. A régi nagy pecsét emléke azonban nem veszett ki a köztudatból; a szakemberek, a kik a városi levéltárban kutattak, kiderítették annak szépségét s a tudományos vizsgálódás eredményei a legnagyobb fokra emelték az érdeklődést a város e tiszteletreméltó ereklyéje iránt. A város a múlt század nyolczvanas éveiben annak rajza alapján szerkesztett czimerét alkalmazta közgyűlési termében és középületein. S ez a czimer nyert alkalmazást a Szent- István-templom egyetlen maradványán, a nagy tornyon, annak a millennium alkalmából történt helyreállításakor. Midőn a m. kir. belügyi kormány Magyarország összes városai pecsétéinek végleges megállapítását elrendelte, a város felszólítást kapott, hogy az ősi nagy pecsét után szerkessze meg czimerét. Ennek a felszólításnak azonban nem tehetett eleget, mert e pecsét egyetlen lenyomata hiányos állapotában nem volt a pecsétrajz hiteles megállapítására alkalmas alapul elfogadható. Az eltűnt nagy pecsét napvilágra jutása azóta megadta a módot a városnak pecsétje ügyének végleges rendezésére. Az az eszme, hogy a régi nagy pecsét visszahelyeztessék ősi jogaiba, a nagybányai múzeum-egyesület választmányából indult ki, mely ez ügyben már 1904. végén indítványt terjesztett a város elé. A város közönsége ezt az indítványt 1905. évi május havában tartott közgyűlésén elfogadta s kimondta, hogy ősi „czimerének pecsétje visszaállítása iránt folyamodást fog intézni a felséghez. A régi pecsét alapján engedélyezni kért uj czimeres pecsét rajzát és leírását a heraldika és a sphragistika hivatott emberei állapították meg. A pecsét rajza a nagy kerek pecsétlap belsejében, nyolczszögü vonalakkal határolva, liliomos nyílt koronával fedett pajzsban ábrázolja a nagy pecsétben látható jelenetet. A pajzs mezejének színe kék, a szikláké ezüst. A sziklahegy tetején ülő királyi alak szederjes szinü ruhába és biborpalástba van öltözve. A bányászok öltözetének színe sötétbarna; a hegy tövében zöld gyepen felhalmozott érczkövek arany, a hegy szikláit boritó virágok szirmai fehér, magszikei vörös színnel vannak ábrázolva. A pajzs két oldalán hártyaszalagon a régi pecsétről átvett jelmondat s a pecsét korongján a következő körirat olvasható: SZATMÁR VÁRMEGYE NAGYBÁNYA SZ. KIR. R. T. VÁROS 1902. 1905. A pecsétrajz szerkezet és kivitel dolgában híven igyekszik utánozni a régi pecsét rajzát; a színek megállapításánál a heraldikai gyakorlat elvei szolgáltak irányadókul. A felfolyamodás kedvező elintézést nyert s Nagybánya város ősi pecsétjének szép motívumai a város hivatalos czimerében már legközelebb,? hirdetni fogják városunk régi dicsőségét. Dr. Schönherr Gyula.
