Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-12-20 / 51. szám
évfolyam. 1BOQ. dooBombor tiö £30. Ol-Us. sesAm. EltHzetéal árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden hátán csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkeaztiaég éa kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap- közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések elvetetnek Morray Gyala kSsyvayendájibaa Is: Pótír 14, Ismét deficzit. Deczember 19. Városunk 1907 évi költségvetési előirányzata ismét deficzittel zárul. Bár a hiány sokkal kevesebb összegre rúg, mint az 1906. évi előirányzatnál, az mégis igen tekintélyesnek mondható. Az 1906. évi előirányzatnál 47,549 K 40 f. volt a deficzit, mig az 1907. évi előirányzatnál a hiány 23,661 K. 68 fillérben van kitüntetve, azonban ez összeghez még hozzá veendő 3000 K iskolai pótadó czimén, mely a kiadási rovatba nincs beállítva, továbbá az iparos és kereskedő tanoncziskolánál újabban felmerült 1200 K kiadás s személyi járandóság czimén 165 K 20 fillér; úgy hogy a valódi hiány 28026 K 88 fillér. Tagadhatatlan, hogy e deficzitnek főoka a városi épületek leégése folytán elmaradt bérjövedelmekben keresendő, de az évről évre megújuló deficites előirányzatok nagyon komoly intelmek arra, hogy belterjesebb, intenzivebb gazdálkodást folytassunk s ragadjunk meg minden eszközt és módot arra, hogy egyrészt a a város jövedelmét fokozzuk, másrészt kiadásainkból küszöböljünk ki minden salangos terhet, melyek csak a mérleg állandó félrebillentésére alkalmasak. Az 1907. évi költségvetési előirányzat hiánya, valamint a legközelebbi két- három év esetleges deficzitjei könnyen eloszlathatok és pedig teljesen legitim keretekben. Ugyanis az iskolai építési alap, mely az elemi iskolák államosításával teljesen felszabadult s mely alap jelenleg 94,293 K 03 fillért tesz ki, legitim módon felhasználható az évi hiányok fedezésére, hiszen ez alap nem törzsva- gyont képez, mert bár az kölcsön útján létesittetett is, de törlesztési részletei évről-évre be vannak állítva a költség- vetésekbe s egy nagy részben már ki is fizetve, tehát épen oly összegnek tekintendő, melyet a város megtakarított. Továbbá az állami iskolai hozzájárulással szintén meg vagyunk terhelve az évi költségvetésekben, egy czélra tehát kétféle alapon is a város nem adózhat. Nyilvánvaló tehát, hogy az iskolai építési alap az államosítás bekövetkeztével teljesen szabad tőkét képez, melyet a képviselőtestület tetszése szerint fordíthat bármely czélra, esetleg a mutatkozó hiányok eloszlatására is. Megkönnyebbiti a hiány eloszlatását azon kedvező körülmény is, hogy az erdőgazdaság bevételeit a jövő évben 5—6 ezer koronával is képes fokozni, továbbá az, hogy a Szent Miklós-téren emelendő árucsarnok építésére 9483 K van előirányozva, melynek megvalósítása a jövő évben nem feltétlen szükségletet képez. Nincs ok tehát az aggodalomra, hogy nyakunkon van a pótadó réme, de ismételten hangsúlyozzuk, legfőbb ideje komolyan és kitartóan foglalkoznunk azon kérdésekkel, melyeknek megoldása az intenzivebb gazdálkodásra vezet. Nem lehet feladatunk, hogy egy rövid czikk keretében felöleljük mindazon eszméket, melyektől a gazdasági helyzet javulását várhatjuk, hiszen lesz alkalmunk azokkal egyenkint és részletesen is foglalkozni, de már most reá akarunk mutatni azon főokokra, melyek mérlegünk egyensúlyát félrebillentik. Legfőbb hibánk az, hogy bármit is akarunk alkotni, bármi hasznos beruházást is teszünk, annak minden terhével csupán a jelen generácziót sújtjuk. Ha tetemes összeggel hozzájárulunk valamely helyiérdekű vasutunkhoz, a sablonos eljárás az, hogy a hozzájárulási összeget folyószámlára felvesszük a városi takarék- pénztárból s azt méregdrága kamataival együtt tiz évi vagy még rövidebb idő alatti egyenlő évi részletekben felvétetni rendeljük az évi költségvetési előirányzatokba. Ha árucsarnokot akarunk emelni, a sablon ismétlődik, sőt megtörténik az is, hogy annak egész építési költségeivel egy évi előirányzatot rovunk meg, mint azt az 1907 évi előirányzat is igazolja, hol a 9483 K építési költség egy összegben van a kiadási rovatba felvéve. Ha megvesszük az ev. ref. egyháztól a Klast- rom-mezőt, a sablon ismét ugyanaz. A tetemes vételárat ötszázalékos kamataival ismét beillesztjük bizonyos évi részletekben az évi előirányzatokba s csak akkor vesszük észre, hogy a törzsvagyonnak ily módon való szaporítása mily súlyos terheket ró a városra, midőn mérlegünk már felbillent. A terheknek ez a nem arányos elosztása, hogy azokat mind egy generáczióval akarjuk kifizettetni, okozza azután azt, hogy helyzetünk egyre válA „Nagybánya“ tárczája. JSujdoso kurucz éneke. Úgy bolyongok szép Magyarországon, Mintha járnék idegen világban, Bánat kisér, öldököl a szégyen, Sorvadozok kegyelem-kenyéren. Édes hazám, megrontottak téged, Letördelték minden dicsőséged. Nagy voltál a magad erejéből, Tengődől most Isten kegyelméből. Gazdag űrből koldussá vedlettéi, Ágról szakadt nyomorulttá lettél, Könnyek égnek halavány orczádon, Nincs is nálad árvább a világon! EndrOdi Sándor. A herczeg a nép közé megy. — Irta: Fehér Jenő. A kis herczegnek egy napon bolondos ötlete támadt. Az ötlet nem volt éppen eredeti, de reá nézve az újdonság ingerével birt. Sokszor olvasta ugyanis históriai tankönyvében, hogy egyik őse, akit az utókor a .nagy“ névvel tisztelt meg, álruhában a nép közé keveredett s ilyen módon kifürkészte a szegény emberek buját-baját, gondolkodását, hogy aztán szemle útjáról tapasztalatokkal dúsan megrakodva térjen vissza csillogó kastélyába. Ezek a kalandos kirándulások nagyon izgatták a kis herczeg fantáziáját. Folyton ott kóvályogtak fekete fürtökkel beárnyékolt fejecskéjében és sötét szemei valósággal tüzeltek, ha arra gondolt, hogy öt százados szarkofágjában nyugvó őse példáját ő is követhetné. Egy tavaszi reggelen a kis herczeg grófi nevelőjével a hatalmas park tölgyei alatt sétált. Egyszerre minden bevezetés nélkül igy szólt: — Kedves gróf, én a nép közé akarok menni! Olyan határozott, ellenmondást nem tűrő hangon mondta ezt, hogy a gróf meglepetten és egyúttal ijedten nézett ifjú neveltjére. — A nép közé, Fenség? — Igen, igen, a nép közé, a szegény nép közé akarok menni, ismételte a herceg. A gróf — az udvari etikett ellenére — megvakarta a füle tövét. O fensége átértette a mozdulat jelentőségét és a meggyőzés fegyveréhez folyamodott. — Ön, kedves gróf, mondá, gyakran ma- gyarázgatta nekem, hogy ősöm, Nagy Ágost különösen azért volt a legkitűnőbb fejedelmek egyike, mert közvetlen tapasztalásból ismerte meg népének kívánságait. Én, a ki felséges nagybátyámat egykor követni fogom a trónon, példányképemül Nagy Ágostot választottam. Én is meg akarom ismerni a népemet, ismerni akarom titkos vágyait, rejtett gondolatait . . .- Bocsánat, Fenség, vágott közbe a gróf, Istenben boldogult, dicsőséges uralkodónknak, Nagy Ágostnak egyéb kiváló erényei is voltak, a melyek követésre méltók. Aztán meg ma egészen más időket élünk. A mi ötszáz évvel ezelőtt dicséretes cselekedet volt, az ma már legalább is avult dolog. A nép megismerésének van ezer más módja, ő Felsége a király tanácsosai . . . — Képmutatók! mondá megvető mozdulattal a herczeg. — De fenség . . .- Bocsásson meg, kedves gróf, nem akartam megbántani senkit. — Kérem Fenségedet, könyörgött a gróf, verje ki fejéből ezt a fura ötletet. — Megmondtam, hogy a nép közé akarok menni s ön, kedves gróf, velem fog jönni.- Én?- Igenis, ön! Ha valaha a trónra kerülök, Ígérem, meg fogom önt érte jutalmazni. * Azon nap délután egy negyvenöt év körüli, egyenes tartásu férfi és egy tizenöt éves fiú sétáltak a főváros legnépesebb boulevardján. A férfi széles karimáju puha kalapot s kissé kopottas felöltőt viselt, a fiun egy gombja- vesztett kis kabát volt, a melynek egyik zsebe félig le volt tépve; a fejét olcsófajta sapka födte. Ez a fiú a trón várományosa volt, a férfi pedig a nevelője. .
