Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-11-29 / 48. szám
1906. november 29. 3 az imént említettük, a libretto nagyon gyenge. Még most is azon töröm a fejemet, hogy azok a szegény magyar lányok hogyan és miért kerülnek a négerek közé. Talán azért, hogy a második felvonásban egy csárdásba oltott kánkánt eltánczolhassanak a négerek és a publikum nagy örömére? Nemzeti önérzetemet azonban növelte az a tudat, oly ennivalóan csinosak voltak, hogy nem ették meg őket az emberevők. Képes Laura jól játszott és szépen énekelt. Talán még egy szerepében sem mutatkozott ilyen jónak, mint ebben; méltó partnere volt Nánásy szokott behízelgő hangjával, csak a szerepét tudta volna egy kicsit biztosabban. Nem megrovásként mondjuk ezt; de a társulat tagjai tudni szokták szerepüket s ebben egyébkor Nánásy elül szokott járni, azért lepett meg ez este akadozása. Az első felvonás fináléjában a terczett, melyet Képes, Nánásy és Szigethy énekelt, összevágó és ügyes volt; nemkülönben kiemelendő Képes cziczadala és Nánásy tengerész-indulója. Megállták helyüket Kovács Szigethy és Sarkady is, bár az utóbbi — véleményünk szerint — ismét túlzott. Ne a kakasülő publikumának megkaczagtatása legyen a czél. Bár nekik is derült estéjük volt: Sarkady néger táncza hallatlanul felizgatta a népség, katonaság és sokaság kedélyét, annyira, hogy a frenetikus taps újrázásra kényszeritette a néger tánczosokat. Különben ez a fura táncz jellemzi az egész darabot. Ha a Napfogyatkozás- féle darabok szaporodnak, a közönség lassan elfogy, — hogy az előadás után hallott rossz szójátékot továbbítsam. Megütközhetni azonban azon, — és méltán — hogy az előkelő közönség távol tartja magát a színháztól. Pedig rosszul teszi; színészeink jobb sorsra méltó igyekezete megérdemelné a pártfogást. Ha az előkelő közönség itt a magyarság- végvárán, amint városunkat nevezni szokás, nem támogatja a magyarságot fejlesztő intézményt, kitől várjuk azt? Igazán dicséretre méltó polgárságunk igyekezete, hogy azt a mulasztást, melyet a haute volée elkövet, pótolja. Talán derogál a Polgári Körbe menniök ? Milyen kicsinykedés! Vasárnap két előadás volt. Délután leszállított helyárakkal Oaál: Peleskei Nótárius-ki. adták „szemelvényes kiadásban az érettebb ifjúság számára.“ Zajtayt Kovács játszotta s nagy örömmel hallgattuk különösen az első képben szép szavalását, ahol szerepét is precíz tudta. A többi képben groteszk figurát csinált a naiv, maradi, az uj szokásokkal megbarátkozni nem tudó nótáriusból. Csanády Lenke Toti Dorka szerepében remek volt. Kisebb szerepeikben kitettek magukért Szabadhegyi (Othello), Szigethy (Sugár Laczi, vasas német.) A színészek daczára a zónaelőadásnak ambiElolvassa: — Torday Károly . . . Nelli az ajkába harap . . . — Az a fiatal mérnök ... Csinos fiú . . . Tudja, hogy a múlt szezon végén szerelmes voltam bele. — Udvarolt önnek? kérdezte Jolán. — Nekem ? Ah édesem, nekem nem udvarolnak. Úgy esténként istenítenek, tapsolnak, kihinak, de aztán . . . Megengedi, hogy ezt a bimbót leszakítsam ? — Parancsoljon, akár az egész bokrétát... — Ohó, az nem illet meg. Épp akkor ért oda a öreg rendező. Nelli kezében tartotta a bokrétát. — Nini, mondatta a rendező, csak nem kaptál virágot? — Nem. Jolán kapta. — Az más, azt értem. Azzal hátat fordított és elment . . . £efelé. Lefelé megyek a hegyoldalon, Nehezen, fáradtan, ingatagon. Aludni de jó lesz a völgy ölén, Nem bánom, ha fel sem ébredek én. Ég felé törtettem a hegyeken, Kitárult előttem a végtelen, Mehetek aludni, épen elég, Hogy rólad álmodjam, végtelen ég. Dabmady Győző. NAGYBANYA czióval játszották azt, amit a , darabból a sok nyirbálás és metszés után a rendezői olló meghagyott. Közönség nem túlságosan tolongott. Vasárnap este Martos és Huszka operettéje: a Gül Baba került színre; itt másodszor. A színház zsúfolásig megtelt. A darab hire, mintha megtörte volna az eddig távolmaradók jégközönyét. Az előadás sikerültebb volt, mint az első. Udvariatlanság ugyan a hölgyek iránt, de elsősorban Kovácsról kell megemlékeznünk; a czimszerepet keresetlen egyszerűséggel s mégis bensőséggel játszotta. Képes Laura Gábor diák alakítása is megnyerte tetszésünket, énekszámait is dicsérettel kell említenünk. (Rászállt a galambom... Ott túl a rácson...) Különösen ki kell emelnünk a második felvonásbeli duettjét Nánásyval (Szép égi virágom . . .), mely határozottan a legjobb énekszám volt az este. Szigethy kihasználta a körmönfont more szerepét, sokszor megkaczagtatta a közönséget agyafúrt kiszólásaival. Sarkady, mint Ali basa, a szokottnál határtalanabbá jobban játszott; ilyennek szeretnék őt mindig látni. Meg kell emlékeznünk Csanády Lenke mókáiról s dis- kréten palástolt macsics-tánczáról. A kar szépei pedig oly tüzes villámokat szórtak az első sorokra, hogy egy kopasz barátunknak pirulva kellett lesütnie két szemét, csák lopva mert oda-oda sandítani s sóhajtott Gábor diákkal: „ott túl a rácson virágok nyílnak ....“ Hétfőn Kneisel—Laki: Szalmaözvegy c. vaskos német bohózata ment. A jelenvolt kisszámú közönség igen jól mulatott az egymást érő kaczagtató jeleneteken. A darabnak megvan az az előnye a franczia bohózatokon, hogy nincs benne az utóbbiakban szokásos cochonerie, mégis halálra nevetheti magát az ember rajta. Mily mulatságos, mikor a háziúrnak együtt kell mulatnia a szobacziczáival. A portörlő tündérek szerepét szépen játszották Óvári Rózsi (Magda) és Erdélyi Anna (Vera); oly édesen csacsogtak, ügyesen mozogtak s lábukat is helyesen „kezelték“,- igazán öröm volt nézni. A férfiszereplők közül határozottan kimagaslott Szigethy{Bonbon). Szerepét biztosan tudta és ez okozta, hogy előadása, — amint vígjátékban lennie is kell, - gyors és gördülékeny volt; bebizonyította rou- tinos színész voltát. Nem szabad Szabadhegyiről sem megfeledkeznünk, kinek az est sikerében nagy érdeme van. Koczor szerepét oly ügyesen alakította, hogy bármely1 vidéki nagyobb színpadon is bízvást megállotta volna helyét. A többi szereplőkről szintén lehetne egyet-mást mondani, de ezúttal hallgatunk. A klakk jól működött. Kedden Butty kai kitűnő operettéje A bolygó görög került színre. A szöveg igen szellemes, daczára annak, hogy utánzata akar lenni annak a hires operettének: Orpheus a pokolban. Kár, hogy közönségünk nem értette meg Butty kai komolyabb muzsikáját; nem csoda, ízlésének jobban megfelel a tárárabumdié- féle zene. Óriási tetszést aratott Szabadhegyi Demodokosz, ithakai filozófia tanár szerepében, hol a librettista a tanárokat gúnyolta ki a diákság nagy gaudiumára, sőt a szülők sem tartózkodtak a nevetéstől; úgy látszik, a tanárok nem túlságos népszerűségnek örvendenek az aggódó mamáknál, papáknál. Sarkady ma mutatkozott be igazi formájában. Szép énekével nagyon tettszett a közönségnek; jó baritonistának bizonyált. Képes szokott módon játszott. Nánásy indiszpozicióval küzdött; Bányán könnyen meghűl az ember. A darab maga egyébként a közönségnek nem tetszett, nem tudta megérteni sem a szöveget, sem a zenét. Pedig az operette hírneve elég számmal csalta őket a szinház- házba. hírek. 1906. November 28. Szabad lyceum. A nagybányai ipartestület elnöksége elhatározta, hogy a téli szezonban ismét szabad lyceumot rendez tagjai részére. A szabad lyceumok tartására városunk kitűnőségeit fogják felkérni. Az első szabad lyceumot deczember hó 16-án fogják megtartani a városháza tanácstermében. Aranylakodalom. Krizsán György kincstári altiszt és neje Krizsovánszky Erzsébet a napokban ünnepelték meg aranylakodalmukat. E ritka alkalomból nagy nászmenettel vonultak a templomba, hol ismét megáldatták frigyüket. Érdekesnek tartjuk felemlíteni, hogy az aranylakodalmasoknak öt gyermekük s huszonkilencz unokájuk van. Törvényhatósági ipartanács. A debreczeni kereskedelmi s iparkamara a törvényhatósági ipartanácsba rendes tagokul Glaviczky Károly kereskedőt és Kupás Mihály iparost jelölte. A közigazgatási bizottság is megejtvén az ipartanács tagjainak választását, az ipartanács meg- alakultnak mondatott ki. Búcsú. Említettük, hogy Nagy Emil pocahon- tarzi (Amerika) lelkész házasságra lépett Pap Matild állami tanítónővel, Pap János városi tisztviselő kedves leányával. A fiatal pár mindjárt az esküvő után Amerikába utazott. Pap Matild lapunk utján mond búcsút mindazon jó ismerőseinek s jóbarátainak, kiktől az idő [ rövidsége miatt személyesen búcsút nem ve- J hetett._________ j Wits Pál. I A nagybányai minorita rend- ! háznak gyásza van. Egyik rokonszenves, álta- nos tiszteletben és közbecsülésben álló tagja : Nits Pál Glycér, kiérdemült gimnáziumi tanár, másodházfőnök f. hó 26-án hosszas és kínos szenvedés után jobb létre szenderiilt. A boldogult csak negyvennyolcz éves volt, de fiatal I kora daczára is munkában eltöltött gazdag j múlt állt háta mögött s halálának hire városunk í falain kívül, messze idegenben is bizonyára igaz részvétet fog fakasztani. Nits Pál városunk szülötte volt; régi tisztes polgári családból származott s középiskoláit is itt végezte Nagybányán. A minorita-rendbe 1876-ban lépett be s a noviciatus után Kolozsvárott az egyetemet végezte. 1882-ben a nagybányai gimnáziumhoz helyezték át tanárnak, majd az államosítás után Szilágysomlyóra került, hol szinte hosszabb időn át tanároskodott. 1896-ban az aradi rendház főnöke lett, mig 1902-ben a szegedi rendház élére állott s a felsővárosi plébániát vezette. Megrokkant egészségi állapota miatt 1903-ban került haza s itt mint másodházfőnök, egy- szersmint a giródtótfalusi lelkészi állást is betöltötte. Szerfölött jómodoru, társadalmi ember volt s kiváló egyéni tulajdonságai révén igen sokaknak bírta igaz szeretetét. Betegsége ezelőtt egy évvel vált súlyosabbá, de nem igen törődött azzal; erősen hitte, hogy erős szervezete kiheveri a bajt. A gyilkoló kórral azonban nem birt megküzdeni. A boldogultat nagy gyászpompával ravatalozták s ma, szerdán délelőtt 10 órakor a minorita rendház templomában bemutatott engesztelő szentmise áldozat után helyezték örök nyugalomra. A temetési szertartást Pály Ede kér. esperes, felsőbányái plébános végezte teljes segédlettel — igen nagy részvét mellett. A főgimnázium segélyző egyesülete. A főgimnázium segélyző egyesülete Teleki Géza gróf, v. b. t. t. elnöklete alatt a napokban tartotta rendes évi közgyűlését. A titkári jelentésből örömmel halottuk, hogy az egyesület a fejlődés utján van s az elmúlt évben is zavartalanul teljesíthette magasztos hivatását. Az elmúlt évben három uj alapitó tag lépett az egyesületbe: Szaitz Mihály, Teleki Béla s a szatmárvármegyei tanári kör. Az alapitó tagok száma jelenleg hatvanöt. A rendes tagok közül kilépett egy, maradt huszonhét. Az elmúlt évben jövedelem volt az alaptőkéhez csatolandó 20 °/8 levonásával 440.36 K, az előző évről maradvány 685.37 K, összesen 1125.73 K, kiadás 538.04 K, maradt 587.69 K s ez összeg a jelen évi kiadások fedezetére szolgál alapul. Az alaptőke 4846 korona. A város legrégibb pecsétje. Tudvalevőleg a város képviselőtestülete felségfolyamodványt intézett a királyhoz, engedje meg, hogy a város nem régebben feltalált Nagy Lajos korabeli pecsétjét ismét használatba vehesse. A felségfolyamodvány kedvező elintézést nyert s a királyi adományozó díszes oklevél, mely királyi nagy függő pecséttel lesz ellátva, most van munka alatt. A királyi adományozó oklevél kiállítása s az oklevelén levő czimer megfestése 453 K 40 fillérbe kerül. Az adományozó oklevél már legközelebb megérkezik városunkhoz. Rezső Gyula előkelő ékszerészüzletébe a legszebb karácsonyi ajándékok immár megérkeztek s meglepő kollekczióban vannak kiállítva. Felhívjuk erre a vásárló közönség figyelmét. Temetés. Lapunk zárta miatt csak röviden emlékezhettünk meg azon súlyos csapásról, mely Hoffmann Árpád kereskedőt érte édes atyja:
