Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-11-22 / 47. szám
1906. november 22. NAGYBANYA 3 gyűléshez a tanitói fizetések méltányos rendezése tárgyában. Tegye meg ezt minden törvény- hatóság. Sőt tovább megyük: tegyék meg a rendezett tanácsú városok, a nagy- és kisközségek. Mert ha bár felirati joguk csak a törvényhatóságoknak van is, a kérvényezési jogot megadta a törvény mindenkinek. A tanító a társadalomban él, tehát a társadalom ismeri legjobban munkája értékét, a társadalom tudja legjobban mily hitványul van azért fizetve, legnagyobb súllyal fog tehát a mérlegbe esni a most folyó országos küzdelemben, ha maga a társadalom mozdul meg az egész országban, kérve követelve a tanitói fizetéseknek a kor kívánalmaihoz mért egyöntetű rendezését. ! Felsőbánya, 1906. november 17. Imre Károly, tanító. Sajnálatos jelenségek. Ilyen czimen czikket Írtam a Nagybánya f. évi november 8-iki számába, mely czikkemben a felekezeti béke és egyetértés szükségességét hangoztattam. Czikkemre Soltész Elemér ev. ref. lelkész ur, t. barátom válaszolt és pedig — s ezt sajnálattal jegyzem meg — az én czikkem tárgyilagos hangjától meglehetősen eltérő hangon. Ezt a választ szó nélkül nem hagyhatom, mert nem akarom, hogy hallgatásom folytán múltkori felszólalásom esetleg hamis világításban tűnjék fel a közönség előtt. Az én t. barátom mindenekelőtt tiltakozik az ellen, mintha ők az egyes hazafias ünnepek alkalmával tartott szónoklataikban a katholikusok vallási meggyőződését bármikor is megsértették volna. Szavainak igazolása végett hivatkozik arra, hogy templomukban ilyen alkalmakkor állandóan nagy számmal vannak jelen katholikusok, akik bizonyára nem sértegetéseket hallani mennek oda. Hát én ezen állítását a világért sem vonom kétségbe; az érvelés logikája ellen sem lehet kifogásom ; de a felhozott tény mellé odaállítom azt a másik tényt, hogy olyanok is szép számmal vannak a katholikusok között, a kik részint hazafiságból, részint hivatalos állásuknál fogva a nemzeti ünnepeken nem is olyan régen még szintén gyakori vendégei voltak a ref. templomnak, ma már azonban, épen az említettem okok miatt egyáltalában nem járnak oda. Mert tetszik tudni, az emberek még vallási dolgokban sem egyformán érzékenyek, de ilyenkor — legalább ez az én meggyőződésem — tekintettel kellene lenni az érzékenyebb lelkekre is. A Rákóczi-ünnepélyre vonatkozólag nem tagadja, hogy hangzottak el bizonyos történeti reflexiók, de először is azzal védekezik, hogy ő nem hivott meg senkit erre az alkalomra. Hát ez igaz, csakhogy a meghívást elvégezte helyette a város, mely ennek a szép ünnepnek a rendezését a kezébe vette. Lelkes hangú plakátok jelentek meg mindenfelé, melyek az ünnepségekben való tüntető részvételre szólították fel a közönséget, közölvén az ünnepségek sorrendjét, melyben — bizonyára a lelkészi hivataloktól nyert informácziók alapján — fel volt sorolva a külömböző egyházak istentisztelete is. Én azt hiszem mind a ketten tisztában vagyunk azzal, hogy ez a két meghívás csak formailag, de nem lényegileg külömbözik egymástól. No de nem erre fekteti védekezésének súlypontját, hanem arra, a föltevésre, hogy a középkori pápás egyház romlottságának (!) emlegetése nem lehetett sértő a katholikusokra. Hát engedelmet kérek, ezt tagadom. És ha ő hivatkozik arra a türelmességben valóban rekordot elért katholikus úri emberre, a ki az ő beszédéért meleg szavakkal mondott köszönetét, — úgy én hivatkozom arra a nagyfokú elégedetlenségre, melylyel ezt a beszédet az egész városban fogadták, valamint arra a csaknem általános helyeslésre, melylyel az én felszólalásom még protestánsok részéről is találkozott. Az 1905. évben itt járt jezsuitának a vitába való bevonását nem tartom szerencsésnek. Az a jezsuita pater ugyanis itt népmissiót tartott, melynek czélja, hogy a hívőket vallásukban s az egyházhoz való ragaszkodásukban megörökítse. Beszédeit tisztán katholikusokhoz intézte s bennük kifejtette a katholikus hitelveket a nélkül, hogy a protestánsok meggyőződését bántotta volna. Ha szavainak mégis olyan hatása lett, mint a hogy azt az én t. barátom állítja, hát ennek ő nem volt oka. A múlt eseményeivel kapcsolatban hivatkozik czikkiró az ő boldogult elődjére is. Engedjen meg, de erre a térre nem követem, mert sem halottakkal, sem halottakról nem vitatkozom. Czikke vége felé t. barátom azt mondja, hogy „a mennyiben én a templomi szószék érintetlenségét és minden beavatkozástól függetlenségét akartam volna érinteni — tulnéz a czikkemen“. Hát ez a föltevése csak szavaim félre magyarázásából eredhetett. Mert ha én azt mondom, hogy ne bántsuk egymást és tartsuk tiszteletben egymás meggyőződését — ez még csak nem jelent annyit, mintha én a templomi szószék függetlenségét érinteni akarnám ? . . . . A mi pedig az én t. barátomnak azon kedvtelését illeti, hogy engem azzal a humoros képviselővel hasonlít össze, a ki hivatva érezte magát vigyázni Magyarországra — hát legyen nyugodt, ezt az összehasonlítást majd csak kiheverem valahogy. Azt azonban az ügy érdekében nagyon sajnálom, hogy még ilyen komoly vita sem eshetett meg humorizálás és - csipkedés nélkül. Lakatos Ottó. Epilógus. Amit írtam, megírtam. Megírtam igazságom tiszta tudatában. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy a felvetett kérdések minden részét megvilágítottam s hogy nem vezetett semmi más tekintet a kötelességen kívül, mint az ügy szeretete és a város érdekeinek szem- előtt tartása. Lehet tárgyilagosan irni, ha az ember temperamentumát nem kapcsolja is ki a vitából. Nem vitatkozom. Én csak tisztázni akartam magamat bizonyos inzinuálássai szemben. Hogy mennyire sikerült, az a közönség dolga. Tisztelt szaktársaímmal, úgyis, mint képviselőtestületi tagokkal lesz szerencsém, — de legyen is — találkozni az erdészeti bizottság, valamint az erdészeti szabályrendelet tárgyalása alkalmával. Itt a képviselőtestületben, vagy ennek bizottságaiban ismerjük meg egymást és a közönség ismerjen meg bennünket, mert mi erdészek a közérdeketr képvisetjűk ki-ki a saját tehetsége szerint. Én tudom azt, hogy Nagybánya sz. kir. r. t. városnál egyedül vagyok okleveles erdész és hogy a kincstárnál sokan vannak, — sicut figura docet, — de azt is tudom, hogy a Wertheim kassza becsülete nemcsak az ellenőrzés tökéletességétől függ, hanem a pénztárnok hűségétől is. A kincstári szabályokat sem magamra, még kevésbbé a városra, kötelezőnek nem tartom. Legyünk igazságosak! Nagybánya városnak, — beszéljenek az adatok — 17 ezer hold erdeje van, a kincstárnak ebben a kerületben 100 ezernél több, A városnak 65 ezer korona az évi tiszta jövedelme, a kincstárnak 80 ezer. Nem annyira a kincstári szabály kell tehát nekünk, hanem a kitartás ! Nem szabad annyira mennünk, hogy a sok formában a kevés lényeg eluszszon. Erről jut eszembe az adoma. Bejött egyszer a blidári szatócs Nagybányára s bámulva nézte egyik szép üzlet előtt a kirakatot. Istenem — igy szólt — mennyi adósága lehet ennek, mikor nekem is, pedig kirakatom sincs, van meglehetősen. A rönkőről pedig nekem szebb fogalmaim vannak, de most ez a közönségnek unalmas, azt ne itt, hanem a szaklapban tárgyalják, szívesen állok helyt. Bálint Imre. HÍREK. 1906. November 21. Színház. Bizony, nehezen melegszik fel müpártoló közönségünk, pedig most már teljes meggyőződéssel konstatáljuk, hogy Szabadhegyi társulata rászolgált az elismerésre. Válogatott műsorral igyekszik a közönség jóindalatát megnyerni s nem riad vissza semmiféle áldozattól, hogy a szinrehozott darabok a lehetőségig külsőleg is érvényesülhessenek s az összhatás kellemes és szórakoztató legyen. Ambiciosus törekvésének megvalósításában nagy segítségére van a kitartó, türelmes gárda, mely menten legyürközött a színpadi nehézségekkel s teljes odaadással csügg direktora intencióin. A nov. 15-én, csütörtökön szinrehozott Gül Baba operett előodásánál szakítottuk félbe múltkori ismertetésünket. Olykor a közönség is nagyobb számmal demonstrálja érdeklődését s ennek felkeltésére ez a hírneves operett felette is alkalmas volt. Nánásy Juliska, Képes Laura, Csanády Lenke úgy Szigethy Antal ez alkalommal is elemükben voltak s talpraesett, kerek, folyékony játékukkal a közönség zajos ovációira teljes mértékben rászolgáltak. Nor. 16. pénteken nem volt előadás. Nov. 17. szombaton az Uj Messiás került színre. Nem vagyunk barátai a reclám fogásoknak s ezért nem tartjuk szerencsés gondolatnak a darab felekezeti ajánlását. Egyébként a darab előadása sikerült. Nov. 18. vasárnap 1848. Hadak útja történelmi látványosság került színre, mig hétfőn, nov. 19. Gárdonyi hírneves Fehér Annáját adták elő, kedden nov. 20. pedig a Danczigi herczegnő került színre. Ma szerdán nincs előadás, mert Felsőbányán lesz a társulat. Sajnáljuk, hogy térszüke miatt most se foglalkozhattunk elég kimerítően, pedig a társulat nívója a leglelkiismeretesebb kritikát is megbirja. Kinevezés. A debreczeni kir. ítélőtábla elnöke Jég Károly helybeli járásbirósági díjtalan joggyakornokot díjas joggyakornokká nevezte ki s a m.-szigeti kir. Törvényszékhez helyezte át. Esküvő. Fényes esküvő volt f. hó 17-én Sümegen. Eitner Zsigmond országgyűlési képviselő leányával, Emiezával lépet örök frigyre Harácsek Vilmos helybeli nagykereskedő. A polgári kötést, amely délelőtt 9 órakor volt Malomsoky János állami anyakönyvvezető AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
