Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1906-07-19 / 29. szám

IV. évfolyam. 1900. Julius Jclo 19. 29-ils. szám. trÜAHietéei árak : }-'»»ész évi»- S korona, t»-i rvrr ; korona, hegyedévr t- 2 korona, egy szám ára 2o fillér. * WfCjirtenik minőé r. héten csütöricVón rfoce I 8 -- 1 2 oidalon. E EOLY MIHÁLY. I S/crkc»aúsÍK éj kiad.ihivítal: Krcléiyi-ut 22. szám, hova a la^ I közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. 1 Hirdetések elvetetnek Mnrvav Gyula kiiay vnynindájában la: Fitér 14, A magyar iparért. Meleg akkordban hangzott egy jóleső és nagyon sokat jelentő biztatás Magyar- ország kézműiparosaihoz. Az ország nagy­jainak, a nemzet tanácsának palotájában, a kisiparos közvélemény hivatott képvi­seletéhez intézve, olyan emberek ajkáról hangzott el az a biztatás, a kiknek állá­suknál és egyéni súlyúknál fogva egy­aránt módjukban van tettre váltani a biztató szót, örvendetes valósággá változ­tatni az örömet okozó ígéretet. Kossuth Ferencz, a magyar ipar és kereskedelem hivatalos vezetője, a ki egyúttal az or­szág mai helyzetében a törvényhozás nagy többségének is vezére; Justh Gyula, a képviselőház elnöke, a törvényhozó tes­tület tanácskozásainak bölcs vezetője és Szterényi József államtitkár, az iparfej­lesztés munkájának gyakorlati irányitója voltak ezek a férfiak. Az alkalom, a mely ezekre a nyilat­kozatokra adódott és a körülmények, a melyek között a nyilatkozatok elhangzot­tak, önmagukba véve is eléggé jelentősek és mindenképen alkalmasak arra, hogy növeljék a nyilatkozatok súlyát, a melyet a nyilatkozó államférfiak egyéni jelentő­sége is már eléggé biztosit. A múlt év széptemberében tartott ipartestületi or­szágos kongresszus határozatai tudva­levőleg mind ez ideig nem jutottak oda, a hová adresszálva voltak, tudniillik a képviselőház és a kormány elé. A kése­delem oka köztudomású. Maga a kon­gresszus határozott úgy, hogy a tanácsko­zásainak idején az ügyek élén álló impar- lamentáris kormánynyal szóba nem áll, hanem megvárja azt az időt, a mikor a nemzet törvényes képviseletéhez és az ennek többségéből alakult alkotmányos kormányhoz fordulhat. Ez az idő most végre elérkezett és a sors különös intéz­kedésénél fogva az uj nemzeti kormány tagjai között ketten is foglalnak helyet a szabadkai kongresszus diszelnökei közül, sőt éppen az iparügyeknek felelős veze­tője, az a Kossuth Ferencz, a ki a kon­gresszus tanácskozásában diszelnök-társá- val: gróf Apponyi Alberttel együtt tevé­keny részt vett. Ilyen körülmények között, a biztató jelenségek egész sorozatának közepette határozta el a Hazai Ipartestületek Köz­ponti Bizottsága, hogy végrehajtja a kongresszustól kapott megbízását és az előre megállapított szolemnis módon, tes­tületileg adja át a kongresszusi határo­zatokat tartalmazó fölterjesztéseket a ke­reskedelemügyi miniszternek és a kép­viselőház elnökének. A testületi tisztelgés a múlt pénteken történt, a már jelzett különösen érdekes és különösen szeren­csés külső körülmények között. A Köz­ponti Bizottság a nevezetes alkalmat egybekötötte még azzal, hogy átnyújtotta i Szterényi József államtitkárnak azt az üdvözlő írást, a melyet az uj ipartörvény előmunkálatainak szerencsés befejezése alkalmából intézett hozzá. A hármas tisztelgés valóságos ünnepnapjává tette a múlt pénteki napot a magyar kézműves osztálynak. Nemcsak külső körülményei tették azzá, hanem belső tartalma is. Amazok közül különösen kiemeljük azt a szerencsés és bátran kedvező ómennek nevezhető tényt, hogy Kossuth Ferencz, a ki előbb mint kereskedelemügyi mi­niszter szeretetteljes jóindulattal vette át az iparos küldöttség kérvényét, nyomban ezután élére állott a küldöttségnek és ő maga szegődött tolmácsává annak a sür­gető kívánságnak, a melyet az ország iparos közvéleménye a törvényhozáshoz intéz. Jóval több és magasabb rendű ennek a jelentősége egyszerű külsőség­nél, múló véletlennél. Nemcsak a demok- ráczia szempontjából gyönyörű látvány az ország kereskedelmi minisztere, a parlamenti többségnek és a nemzeti köz­vélemény többségének vezetője az iparos küldöttség élén, hanem lényegbe ható fontosságú az iparos közvélemény kíván­ságainak jövendő sorsára Kossuth Fe- reneznek az a félreértést kizáró cseleke­dete, a melylyel az iparosság ügyét a magáévá tette. Az a melegség pedig, a melylyel 1 úgy a miniszter, mint a képviselőház el­nöke a kongresszusi határozatok jóindu­latú megfontolását kilátásba helyezték, I minden külső körülménynél nyomatéko­sabb és örvendetesebb. A napnak ünnepi szépségét és fon­tosságát Szterényi József államtitkár be­tetőzte olyan kijelentésekkel, a melyek alkalmasak arra, hogy riadó örömmel töltsék be a lelkét minden magyar kéz- műiparos minden barátjának. — Hogy egyebet ne mondjunk, tudjuk jól, mit jelent az, ha Szterényi József fix ter­minusra ígéri az uj ipartörvény elkészül­tét. Tudjuk, hogy Szterényi József nem szokott hiába Ígérni; a mit ő igér, az kész cselekedetet és a mit ő cselekszik, az helyes és jó cselekedet. Tekintettel az elhangzott beszédek nagy fontosságára, iparos polgártársaink­nak vélünk szolgálatot tenni, midőn azokat e helyütt egész terjedelmükben közöljük: Kossuth kereskedelmi minisztert Thék Endre üdvözölte lendületes beszéddel. Kifejezte az iparosság egyetemének lelkes bizalmát Kossuth Ferencz iránt, a kiben végre olyan férfiú kezébe jutott az ipar ügyeinek vezetése, a kitől reménynyel várhatják az országnak nyomorúsággal, bajokkal küzködő kis iparosai évtizedes kívánságaiknak, jogos követeléseiknek megvalósítását. Kossuth Ferencz átvéve a fölterjesztést, a következő beszéddel válaszolt: Tisztelt Uraim! Teljes mérvben át vagyok hatva azon tudattól, hogy az iparfejlesztés ügyében még nagyon sok tennivaló van. Mon­danom sem kell, hogy én mindazt, a mi egy ember tevékenységétől kitelik és a mit hazánk meglehetős mostoha helyzete megenged, meg fogom tenni. Azt hiszem, hogy e nyilatkoza­tomat önök nemcsak úgy tekintik mint egy alkalomszerű Ígéretet, hanem úgy, mint olyan ember meggyőződésének a kifejezését, a ki igen jól tudja azt, hogy édes hazánk jólétének gyarapítása az ipar fejlesztésétől függ. Kossuth, Ferencznek éljenzéssel fogadott beszéde után Thék Endre arra kérte a minisz­tert, mint diszelnöküket, hogy vezesse őket a képviselőház elnöke, Justh Gyula elé. Kossuth Ferencz készséggel tett eleget e kérésnek s a küldöttséget Justh Gyula elé vezette, a kihez a következő beszédet intézte: Tisztelt Barátunk! Szeretett Elnökünk] Az ipartestületek központi bizottságának disz- elnöke vagyok és ezen minőségben jelentem meg itt előtted azért, hogy átadjak neked egy kérvényt, a melynek megszerkesztése akkor lett elhatározva, a mikor édes hazánkban na­gyon szomorú idők dúltak és a mikor ezen testületnek felfogása szerint is nem volt Ma­gyarországnak törvényes kormánya. Akkor el­határozta a kongresszus, hogy a magyar ország- gyűlés elnökéhez fordul jogos kívánságaival. Ez a határozat kötelező lévén ma is, ebből ki­folyólag jelentem meg előtted, bár ma már van kormány, a melyhez az ipartestületek szövet­kezete fordulhat, még pedig oly kormány, a mely a magyar ipar ügyét szivén viseli és a melynek teendői közé tartoznak azon ügyek, a melyek ezen kérvényben fel vannak sorolva. Te vagy az a férfiú, a ki a leghatályosabban őrködik a felett, hagy a magyar parlamentáriz- mus helyesen működjék és hogy a kormány teljesíthesse azt a feladatát, a melyre vállal­kozott, hogy tudniillik az országot megerősíti. Nem helytelen tehát az, hogy a szabadkai ha­tározat elejbéd is kerüljön és az se helytelen, hogy a kereskedelmi miniszter, mint a magyar ipar legfőbb védője nyújtsa azt be neked, ki a magyar parlamentárizmusnak legfőbb védője vagy. Kossuth, Ferencz kereskedelmi miniszter­nek nagy tetszéssel fogadott beszéde után Justh Gyula a következőket mondotta: Tisztelt Uraim! Én a kérvényt át fogom nyújtani a képviselőháznak és a képviselőház igen természetesen határozni fog ezen kérdés­ben. Hogy mit fog határozni, azt én most nem tudhatom, de ha tudnám is, akkor sem volna szabad nekem arról beszélni. Nagyon köszönöm, hogy itt előttem megjelentek és igen nagyra veszem, hogy az én igen tisztelt Barátom és Vezérem vezetésével jöttek. És nagyon jól mondta ő azt, hogy egész nyugodtak lehet­nek, mert az az ügy, a melynek élén ő áll, az csak Magyarország javára dőlhet el végső sorsában. Meg vagyok győződve, hogy a mai kormány Magyarország ipartestületeinek kérvényét szivén, lelkén viseli, a képviselőház is és a mostani rezsim alatt Magyarország ipara - az a hitem és meggyőződésem — lé­nyeges lépést fog tenni előre a felvirágzás terén. Még egyszer köszönöm szives megjele­nésüket és kívánom egyenként és összesen, hogy a magyarok Istene valamennyiüket sokáig éltesse. A hivatalos tisztelgés után úgy a minisz­ter, mint a ház elnöke bemutattatták maguk­nak a küldöttség tagjait, sorra kezet szorítot­tak és néhány perczig szives hangon beszél­gettek velük. A társalgás során kedves vidám

Next

/
Oldalképek
Tartalom