Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-11-15 / 46. szám
1906. november 15. NAGYBÁNYA 3 fölösleges, példa kedvéért azonban lássuk a következőket: Húsz, harmincz tanult férfi mindenütt akad. hogy a nemzeti közművelődés zászlója alá állva, készséggel felajánlja a szabad lyceumokon való közreműködését. Ha minden héten csak egy előadást veszünk, már sokat nyertünk, mert akkor minden héten legalább egyszer alkalma van a munkában elgyötört, kifáradt léleknek felfrissülni s a mellett okulni, tanulni, j Mennél több előadás lenne egy héten s mennél tartalmasabbak és gyakorlatibb irányúak lennének azok, annál többet nyernénk. A szegény, elhagyott népnek ünnep- és vasárnapokon lenne hova mennie! A pihenésre s az Ur dicsőségére rendelt napok nem lennének a dulakodások s a pálinka által oly kétségbeejtő arányokban elkövetett lassú, de biztos öngyilkosságok i napjai, hanem az Isten házából, a lélek 1 templomából mehetne a munkás az ész, a szellem, a tudás templomába, a szabad lyceumokra! A nép tanulna, okulna és nem lenne oly szánalomra méltóan gyámoltalan, elhagyott s akkor nem keríthetné hálójába, nem foszthatná ki mindenéből oly könnyen ! azt a sok feketelelkü, népbolonditó szélhámos, mint manapság! További szocziális haszon lenne az, hogy a társadalom különböző elemei hasznos, tanulságos munkákan egyesülve, gyakrabban érintkeznének egymással. A felsőbb tízezer belátná, hogy az a szegény munkás is épp oly ember, mint ő, s nem igavonó barom, kit kerülnünk kell, mert megérzik rajta az istálló, vagy műhely szaga. Viszont a munkás tapasztalná, hogy az „urak“ nem azért vannak, hogy lenyúzzák a szegény ember bőrét, hanem jók is tudnak lenni, törődnek velük, megbecsülik, tanítják, oktatják őket. Ily módon kifejlődnék egymás kölcsönös megbecsülésének érzete. A nép mind jobban fel tudná fogni, ki az a müveit, tanult ember, az ur pedig tapaszhatná, hogy a szegény emberben is meg van a jóra, a nemesre való hajlam és törekvés és hogy kedvező körülmények j között az a kérges tenyerű munkás is képes produktiv szellemi munkát végezni. A gyakori találkozzs, egymás közelebbi megismerése következtében kifejtett kölcsönös megbecsülés lassanként sorra rombolná a sötét középkorból fennmaradt kínai falakat, ferde társadalmi előítéleteket, melyek még ma, a huszadik században is elválasztják az egyik embert a másiktól, a testvért a testvértől! Tíz év egy nemzet életében nem sok, sőt elenyészően csekély s mégis óriási lenne azaz eredmény, az a haladás, amit nemzetünk a szabad lyceumok s népakadémiák szorgalmas munkája által a művelődés, a népnevelés terén tiz év alatt elérne! Ily nagyságú városban is, mint a mienk, évenként mintegy száz esetben lenne álkalmunk, különböző, a tudomány s a gyakorlati élet minden ágából méri- tett szakszerű előadásban gyönyör ödnünk s ha ezen előadásokat zene, vagy más élvezetes számokkal egésziténék ki, akkor ezen lyceumi előadások ugyancsak látogatottak, hatásukban pedig nagy erkölcsi és anyagi haszonnal járók lennének! Az előadásokon mindenki megjelenhetne és pedig bemeneti dij nélkül, legfeljebb az elsőhelyek lennének mérsékelt árúak, hogy az esetleg felmerült fűtési és világítási költségek fedezhetők legyenek; a fenmaradt fölösleg különféle humánus czélra lenne fordítható. Ennyi az, mit nagy vonásokban a szabad lyceumról mondani akartam. Végezetül még a következőket: Nemsokára beállanak a csöndes téli napok, a mikor többet fordíthatunk szel- j lemi munkára, mint nyáron. Most a legkedvezőbb az idő, hogy követendő példaképen városunk arra hivatott egyénei megteremtsék itt, e keleti végvidéken a szabad lyceumot, hogy életet leheljenek megszületése óta csöndes álmait alvó „Teleki Kör“-ünkbe, hadd okuljunk, hadd tanuljunk, hadd legyen a majtényi sik j megyéjében is minél műveltebb, minél boldogabb Rákóczy népe.-y-s. A karaván jó utón halad-e? Nem szándékozunk a „Quo vadis“ czimü i polémiában részt venni. Minthogy azonban a f. hó 8-án megjelent j hasonló czimű czikknek egyes pontjai nem j eléggé világosak, kérjük Bálint Imre urat, hogy bennünket, akik nemcsak képviselőtestületi tagok, hanem czikkiró urnák szaktársai is vagyunk, az alábbiakra nézve megnyugtatni illetve felvilágosítani szíveskedjék. Azon pontra nézve, mely igy kezdődik: „Az okleveles erdész mindenütt stb. kérdjük, melyek az említett felelős testületek? Ha a képviselő testületet és tanácsot érti, kitől hallotta vagy hol olvasta, hogy az erdészeti bizottság létesítése által a képviselőtestület vagy a tanács hatásköre változást szenved? Tudomásunk szerint az erdészeti bizottság éppen annyira felelős vagy „felelőtlen“ és csak oly alkotó része a képviselő testületnek, mint bármely más bizottság. A másik aggályos pont igy kezdődik: „Midőn czikkiró előtt stb. E pont megvilágítása érdekében csak arra kérünk határozost választ, hogy a szerződési pontok szigorú betartása mellett, szabad volt-e fürészrönkö méretekkel biró törzseket, rönkökre való vágatás nélkül kiszolgáltatni vagy nem? Ha Bálint Imre úr figyelembe veszi, hogy mint képviselőtestületi tagok mi is a haladó karavánhoz tartozunk, nem veheti rossznéven, ha ismeretlen utakon sötétben haladni nem akarunk. Szabó Adolf, flolcsány Gábor, Schönherr Sándor. E kérdésekre a következő választ kaptuk: A főszereplő a küzdőtérről kevés görög- tüzzel, drámai pózban távozik, hagyván maga után egykis kénköves füstöt „a magánérdek, a magán tekintet fertőjét“; — de ne hagyja itt, mert az nem hozzánk tartozik. Uj szinen megjelennek: A m. kir. erdőigazgató, a m. kir. erdőtanácsos és a m. kir. főerdész urak, akik j úgylátszik nem vették kellő figyelembe, hogy j mindez a szép állás nem arra való, hogy egy baráti kéz spanyolfalul bármikor fölállíthassa. Nem akarunk a vitába beleavatkozni!? El is hiszem Molcsányi és Schönherr uraknak, hogy nem a saját kezdeményezésükből kerültek bele. Tisztelt szaktársaim, mint képviselőtestületi tagok tudják, hogy a városi képviselőtestületnek véleményező bizottságai vannak. Ilyen a gazdasági és pénzügyi bizottság is, amely mint szintén gazdasági ügyet, az erdész ti ügyeket is tárgyalja s a közgyűlésnek véleményezi. Ennek a bizottságnak tagjai a képviselő testületnek erdészeti szakértői is. Az erdészeti ellenőrző bizottság felállítását ezélzó indítvány természetesen ezen az állapoton akar változtatni, amely a városi erdőhivatal mellé (tehát nem a közgyűlés és nem a tanács mellé) lenne szervezve s igy tehát nem lehet más a czélja, mint az ellenőrzést a polgármestertől és a tanácstól átvenni s azon ügyekben intézkedni, amelyek eddig tanácsilag hajtattak végre, tehát bizonyos ügyekben, amelyek a képviselőtestület elé nem tartoznak önállóan járna el. Erre nézve a képviselő testület megkereste a magyar erdőbirtokos városokat, de igy külön erdészeti ellenőrző bizottság egyik városban sincs, hanem ugyanaz a véleményező bizottság van meg, mint nálunk a gazdasági bizottság, amely szükség szerint az ellenőrzést is gyakorolja. Az ez ügyben a képviselő testülethez intézett jelentésem, amely a jelen év júniusi közgyűlésben 739-46/1906. kzgy. sz. alatt az általam kidolgozott és előterjesztett erdészeti szabályrendelettel együtt bemutattatott és felolvastatott, ezeket foglalja magában: „Az indítványozott erdészeti bizottságra tehát, amely a városi erdőhivatal mellé szervezve, mintegy önállóan működnék, példa nincs, mivel a város gazdasági ügyeiben az azért felelős polgármester és tanács nem mellőzhető, annál kevésbbé, mivel a bizottságok véleményező testületek felelősség nélkül. Éppen azért a bizottság közvetlenül nem is intézkedhetik, hanem javaslatait a tanács vagy a képviselőtestület, amely azután a felelősséget is viseli, emeli határozattá.“ Ez ellen ott az illetékes helyen, a képviselő testület előtt sem az indítványozó, sem más képviselőtestületi tag fel nem szólalt, sőt Szabó Adolf ny. m. kir. erdőigazgató ur, kinél az összes iratok véleményezés végett a közgyűlés határozata alapján künn voltak, ellene kifogást nem tett; mindaddig tehát mig az indítványozó a javaslatba hozott erdészeti ellenőrző bizottságnak más értelmezést nem ad, nem lehet mást érteni, mint a hogy én felfogom, mert különben nincs reá szükség; tisztelt szaktársaimnak pedig a bizottságban és a közgyűlésen, sőt, ha az iratokba betekinteni akarnak, azon kívül is, bármikor alkalmunk van az erdészeti ügyekben felszólalni, véleményüket nyilvánítani s maguknak a teljes világosságot megszerezni. A másik „aggályos pont“ a dolog elintézése után pár év múlva jut a Szabó Adolf ur eszébe, akkor, a mikor nem akar a „Quo vodis“ ez. polémiában részt venni? Ez a kérdés: „Szabad volt-e fürész-rönkő méretekkel biró törzseket rönkőre való vágatás nélkül ki-„szolgáltatni“? Hát abban a szerződésben nincsen ez a szó fürész-rönkő. Ha valaki egy szerződés sarkalatos részét egy pár szóban akarja visszaadni s ezen alapon kritikát gyakorolni, annak az az első kötelessége, hogy az a kivonat hű legyen. A szerződés rönkőről és nem fiirész- rönkőről beszél és maga a szerződés mégis megmagyarázza s azt más szakvélemény kedvéért mellőzni nem lehet, hogy mit ért rönkő alatt, amidőn azt mondja: a város kiszabja a fát azon legnagyobb hosszúság szerint, melyet a fa minősége és a befuvarozás lehetősége megenged. Ezen szerződés szövegezés AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER. i
