Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-03-22 / 12. szám
1906. márczius 22. NAGYBANYA 3 tűket és vérüket felajánló hű magyarjai körében ábrázol. A szobrászaink által elvetett kis mag dúsan megtermetté gyümölcsét és annyi bal- szerencse közt, oly sok sikertelen küzdelem után szobrászatiunk a külföld által is elismert magaslatra emelkedve, ma már biztosan halad a művészi tökéletesedés felé s bár alig van annak néhány évszázadra visszaterjedő tradíciója, becsülettel állja meg helyét a kulturnépek sorában. A XIX-ik század elején festészetünk a szobrászathoz hasonló okokból, a politikai, társadalmi és közművelődési állapotokból kifolyólag a lehető legkedvezőtlenebb viszonyok között volt. A művészeti pálya iránti ellenszenv a középosztály részéről s ennek távolmaradása minden művészi szellemű mozgalomtól, okozták a festészet akkori időben fejletlen voltát. Hozzájárult még ehhez ama körülmény is, hogy a képtárak száma igen csekély volt s azok is nehezen hozzáférhetők. Ebben az időben csak három képgyűjtemény volt az egész országban, igy a nagyszebeni Bruckenthal, az egri lyceumi és a budai Brunswick féle képtárak s igy azt a célt, melyet azok a festmények szemlélete által a művészi ízlés finomítását és fejlesztését lettek volna hivatva előmozdítani, csak a legszűkebb körben teljesítették. A városok lakossága még akkor csaknem teljesen német volt, sőt Budán is alig hallatszott itt-ott magyar szó. Azon festők, kikről az azon korbeli feljegyzések megemlékeznek, jórészt idegenből származtak át hozzánk. Működésüket inkább templomi dekorációk festésében fejtették ki s igy, mivel kulturviszonyainkra nem voltak kedvezőknek mondható hatással, csak neveiket említem fel; ezek: Donát János, Schaffer József, Simó Ferencz, Vándza Mihály, Ágotha János, Hóra Alajos, Schöefft Ágost, Csauszik József, Adler András, Hofbauer János, Perger Zsigmond, Peschky József, Stettner Gábor, Kozina Sándor, Warságh Jakab, Rom- bauer János, Stein János, Smit József és még többen. Hogy ezen legtöbbnyire német származású festők mily befolyással voltak műnészeti és kulturviszonyainkra, igen jellemző azon körülmény, hogy az arisztokrácia és a tehetősebb polgári osztály is azoknál rendelte meg művészeti szükségleteit, sőt Széchényi István gróf is Ender János német festővel festtette meg atyjának, Széchényi Ferencz grófnak, a magyar nemzeti muzeum könyvtárában ma is látható életnagyságu arcképét. Myskovszky Ernő. Márczius 15. A ragyogó, históriai évfordulót lélekemelő ünnepélyek keretében ünnepelte meg városunk közönsége. A legendás idők e csodás nagy napján elpihent a hétköznapi lárma, leomlottak a társadalmi, felekezeti korlátok s a város közönsége egyesülve a hazaszeretet magasztos érzetében, mint egy ember hódolt a nagy idők fenséges emlékének. -"*■ Az ünnep már külsőségeiben impozáns, felemelő volt. A házakon trikolorokat lengetett a már- cziusi szellő s alig volt oly ház, melyen ott nem ékeskedett volna a háromszinü lobogó. Az összes üzletek pedig zárva voltak egész nap. Este fényes kivilágítás volt. A legkisebb viskók ablakában is ott fénylett a mécs világa, migaFőtérsa főutczák pazarul kivilágított ablaksorai látványosság számba mentek. Szomorúbb viszonyok között még sohasem ünnepelte a nemzet a szabadság nagy napjának évfordulóját. Talán ezért volt ez ünnep most sokkalta vonzóbb, varázsosabb, melegséggel s fénynyel teljesebb, mint már alkalmakkor. Ereztük mindannyian, hogy ez nem a sablon ünnepe, hanem az örökké élő magyar szívé, magyar léleké . . . Az ünnepély istentiszteletekkel vette kezdetét. Az izraeliták templomában az istentiszteletet reggel */2 8 órakor Weinberger Sámuel főrabbi tartotta; a főrabbi megható imája után Pressburger Mihály h. rabbi igen szép, hazafias beszédet mondott. A g. kath. templomban 8 órakor volt az istentisztelet, melyet Brebán Sándor h. lelkész tartott. Délelőtt 9 órakor az ev. ref. templomban volt a protestánsok együttes istentisztelete. Soltész Elemér magason szárnyaló imája után Révész János mondott költői szépségekben gazdag, hazafias beszédet. A r. kath. plébánia templomban délelőtt tiz órakor Szőke Béla h. plébános tartotta az ünnepi istentiszteletet fényes segédlettel. Isten- tisztelet alatt a templomi énekkar régi magyar egyházi énekeket adott elő s a szent mise végeztével pedig a Hgmnuszt, melyet a nagy közönség együtt énekelt a karral. Ünnepet ültek az iskolák is, csupán az elemi iskolákban maradt el az ünnpeély, mely a járvány miatt csukva van. Az állami, polgári leányiskola reggel 8 órakor tartott szép ünnepélyt. Az ünnep jelentőségét Király Miklósáé méltatta nagy hatással, mig szavalatokkal Wolkenberg Margit, Beregszászii Ilona, Delhányi Erzsébet és Syntenis Ilona működtek közre az ünnepélyen. Az állami főgimnázium Petőfi önképzőkörének ünnepélye d. e. 11 órakor zajlott le szépszámú közönség előtt az intézet tornacsarnokában. A tartalmas ünnepi beszédet Dredean Valér tartotta, mig Bagossy József és Mán Viktor szavaltak. Mindhárman zajos tapsokat arattak. Az ünnepélyen közreműködött a főgimnáziumi zenekar is, ismét fényes tanujelét adva bámulatos haladásának, melyért az elismerés Borbás Géza vezető tanárt illeti. A szép ünnepélyt a Szózat zárta be, melyet a közönség együtt énekelt az ifjúsággal. A Kaszinó ünnepélyét 12 órakor tartotta igen nagy számú, előkelő közönség jelenlétében. Az ünnepi szónok dr. Vass Gyula volt, ki nagy lendülettel s nagy hatással beszélt. Beszédét zugó éljenzéssel fogadták. Zsembery Tivadar nyug. bányakapitány, az ismert zongora virtuóz Liszt Rhapszodiájá-t adta elő bámulatos technikával, költői felfogással. Hatalmas tapsokat aratott. Nem csekély hatást ért el Simon Aurél szavalatával. Bajza Apotheozis-ét szavalta erőteljesen, bravúrosan. Az ünnepélyen közreműködött a dalárda is nagy tetszést aratva. Stoll Béla, a Kaszinó elnöke a szép ünnepélyt a következő beszéddel zárta be: Az elhangzott dal, szónoki szavak és zene művészi előadása mély érzelmeket költöttek lelkűnkben s szikla szilárd hazafias érzésünk törhetlen hűséggel s bizalommal emelkedik magyar szent koronánk felé s habár nehéz időket élünk és vélünk a jövő méhében, nem csüggedünk s türelmes önmegadással tartunk törvényeinkkel. Eszményként kell, hogy álljon előttünk a remény s tudatként a hit, hogy szent koronánk varázsereje biztositja a nyugodtabb jövőt, nem szabad felednünk herczegprimásunk szavait: „A korona, hatalmat ad a királynak és tekintélyét Imiről növeli, de bensőleg lelkid smer etében megköti., mert az alkotmány megtartására kötelezi. Szent koronánk védő Cerubként lebeg király és nemzet felett, mindeniknek jelezvén, kötelmét, s mindeniknek biztosítván kölcsönös jogait.“ Törvényeink és a korona varázs erejétől áthatva kívánjuk, hogy éljen a legelső magyar ember: a király. Addig is, mig a harmonia helyre áll, legyenek meggyőződve, hogy e Kaszinó minden egyes tagját a szív és az ész vezeti s ha a szív lelkesedése tulbuzogva viszi előre, az ész van hivatva kellő korlátot alkotni s ha az ész alkotna tulakadály, a szív parancsolja előre, mert e Kaszinó a kor viszonyai szerint teljesiti mindenkoron hazafias kötelmét. Megköszönve a közreműködők fáradságát s t. vendégeink megjelenését, az ünnepélyt befejezetnek nyilvánítom. A Polgári Kör ünnepélye este hat órakor kezdődött. A Kör termei zsúfolásig megteltek ünneplő közönséggel, úgy, hogy a nagytermekben alig maradt egy talpalatnyi hely is üresen. Torday elnök rövid, lendületes megnyitója után a dalárda Sólyom Ferencz karmester vezetése alatt a Hymnust énekelte. Dr. Ajtai Nagy Gábor tartotta meg ezután ünnepi beszédét. Első debutje volt a mai, de kiváló szónoknak bizonyult. Tartalmas beszédet nagy szónoki készséggel adta elő, zajos éljenzéseket és tapsokat aratva. Az éljenzésekből s tapsokból bőven kijutott Bonis Istvánnénak, ki Ábrányi a HU ez. költeményét szavalta mély érzéssel, nem- külömben Boronkay Bélának, ki Ineze Lajos Eszkiiszünk ez. költeményét szavalta nagy hatással. Ineze Béla hegedűszólója, melyet Simon Aurélné zongora kísérete mellett adott elő, általános nagy tetszést aratott. Veszprémi) Lajos, az iparos ifjúság önképzőkörének másod titkárja szintén szavalattal működött közre az ünnepélyen. Ineze Lajosnak Márczius idusán ez. költeményét interpretálta szép hanghordozással. Zajosan megéljenezték. Az ünnepélyt a .dalegyesület Szózai-ja zárta be. A Kaszinó s a Polgári kör ünnepélyein részt vett Földes Béla dr. egyetemi tanár, a nagybányai kerület volt országgyűlési képviselője is, kit megjelenésekor zajos óvácziókkal fogadtak. A Polgári kör ünnepélyének lezajlása után társasvacsora volt. Mintegy kétszázötvenen vettek részt a társasvacsorán s a hangulat mindvégig igen lelkes, emelkedett volt. Torday Imre a Kör elnöke vezette be a köszöntők sorát s a nemzet életerejébe, a jobb jövendőbe vetett hit és mély meggyőződés hangján emelte a Kossuth serleget a haza felvirágzására. Dr. Vass Gyula eszmékben gazdag beszédében a lelkiismereti és gondolatszabadság jelentőségét méltatta s ügyes fordulattal aposztrofálta dr. Földes Bélát, mint a nemzeti függetlenség lelkes és kitartó apostolát. Frenetikus tapsvihar közepette állott fel szólásra Földes Béla, hogy reflektáljon a magvas toasztra. Visszafojtott lélegzettel leste a közönség minden szavát, melyet a lelkesedés vihara olykor perczekre megszakított. Beszédében kellő értékre redukálta a végtelen nyomor és szenvedés jelentőségét mindaddig, mig az fizikai létünket támadja. Tudunk nélkülözni, a kényelem, a telt gyomor jólétéről lemondani, kevesebbet költünk feleslegesre, jobban megvonunk magunktól nél- külözhetőt, csakhogy többet áldozhassunk a haza oltárára. Az volna a szenvedés, a végtelen nyomor, ha a független magyar nemzet végkép elhagyná veszni évezredes alkotmányát, ha az ipar, közgazdaság, kereskedelem virágzásáért le tudna mondani a legszentebb erkölcsi jóról — a szabadhaza függetlenségéről. Nemzeti önérzetünk nem sülyedhet soha e fokig; erre az erős magyar nemzeti érzésre, a függetlenségi eszmék diadalára emeli poharát. A szűnni nem akaró éljenzés és taps után Bónis István a 48-as honvédek jelenvolt tagjaira mondott felköszöntőt. Bodnár Dániel szép s nagyszabású beszédében a magyar jellem honfentartó erejét dicsőítette; nemes nyugalomban folyt ajkáról a szó, mig arra a konklúzióra AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASH/VJTÓSZER.
