Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-03-15 / 11. szám
Egyéni, társadalmi létünk a független államéval szorosan egybe nőtt s életveszély nélkül nem választható el egymástól; a melyik elem magától leválik róla, rohadt gyümölcs az, mely földre vágyik a magas fáról, hol nem állja tovább az éltető napsugarat! A mi éltető napunk a szabadság. Sötét, rideg volna nélküle létünk, nélküle el se lehetünk, mint cserepes virág az öntözés nélkül. Szükséges tehát, hogy olykor ünnepet üljünk szent kultuszának s erre legmegfelelőbb márczius idusa. A nagy emlékek felidézésével áhitatos elfogódás tölti be a szivet, lelket, agyvelőt, a vérünkké vált szabadság csergedezik ereinkben! Ebben a szent exaltáczióban vegyen részt értelmünk is, hogy a kellő összhangot biztosíthassa! Bízva küzdjünk! Ajtay Gábor dr. _2________ ___________________ A XIX-ik század szobrászata. A szobrászati alkotások feltűnése az ötvenes évek vége felé még mindig a ritkaságok közé tartozott. A produktiv szegénységért azonban méltó kárpótlást nyújtott egy igazi, nagy, Isten kegyelméből való tehetség, kinek zsenialitása a népies szobrászati irány alapjának megteremtésével a tulajdonképeni magyar, a szó legnemesebb értelmében vett nemzeti szobrá; szatnak lett megalapítója. Ez Izsó Miklós. 0 volt az első szobrászunk, ki a népies jellegű és zamatu alkotásaiba nemzeties hangulatot öntött. Erős magyar érzését és fajunk jellemző sajátságait utánozhatatlan erővel a nemzeti múzeumban őrzött „Busuló juhásza“ fejezi ki, mely a magyar ihletnek a nemzeti típust beláthatatlan időkre megörökítő őseredeti, költői terméke s amely szobrászatunk történetében párját ritkítja, sőt a mai napig is versenytárs nélkül áll. Kalapját mélyen szemére huzva, rövid pipával szájában, botjára támaszkodik a Petőfi által oly gyönyörűen megénekelt juhászlegény. Evvel megalapította Izsó a magyar genre iskolát, melynek az előbbihez méltó alkotása a magyar nép életéből egész közvetlenséggel ellesett „Fonóházi jelenete.“ Kiváló férfiakat ábrázoló számos mellszobron kívül, mint Zrinvi Miklósé, Mikor a halhatatlan szónoklatokban és költeményekben hirdetett eszmék energiája meg- aczélozza a sziveket s a haza védelmére szólítja a karokat: a tizenötéves deák otthagyja iskoláját és a szülei házat s honvédnek áll. Az erős akarat ép oly korán nyilatkozott benne, mint az eszményi, költői hajlam s a nemzet ügyének e kettőnél volt-e hatalmasabb toborzója? Az ő édes anyjának egyszerű, meleg szive is, mint a fölmagasztosulásnak e dicső napjaiban annyi gyöngéd szív, áldozatkész rajongásra lobbant s ékszereivel együtt legféltettebb kincsét, egyetlen fiát is a hazának adta. A kis katonával nem sokáig tréfálkoztak, akik csak dobosnak akarták volna befogadni. Előbb tüzér, majd gyalog honvéd lett s a tüzpróbát emberül kiállotta. A mint egész életében jólelkünek és gyöngédnek ismerte mindenki, gyöngének nem látta soha senki: az igaz és nemes férfiúi léleknek nehéz próbatételét még katonakorában megállotta. A csaták tüzében ép úgy helyt állt, mint a legkegyetlenebb télen a mármarosi szorosok hó- és jég-mezőinek őrszolgálatában. Helytállt s majd nem életével lakolt szivének emberszerető, de fegyelemsértő felbuzdulásában egy meggyalázott katona pajtása mellett. E kis történetben, mely emlékezéseinek egyik legvonzóbb részlete, legérdekesebb lelke két jellemző vonásának korai megnyilatkozása: barátságának példátlan áldozatkészsége s hálájának kiirthatatlan mélysége. NAGYBANYA Pákh Alberté, Egressy Gáboré és Arany Jánosé, a nemzeti múzeumban, a népies jellegű, agyagba égetett, bár befejezetlen szoborcsoportozatok- nak egész sorát mintázta meg, melyeket ugyancsak a nemzeti múzeum nagy kegyelettel őriz. Révay Miklósnak, a magyar nyelv-tudomány megalapítójának szobra a magyar tudományos Akadémia palotájának homlokzatán, az azt díszítő tiz szobor közül az egyedüli magyar műalkotás. Elkészítette továbbá a szegedi Dugonics és a budapesti Petőfi emlékszobrok mintáit, de azok befejezését nemsokára bekövetkezett halála akasztotta meg. Huszár Adolfnak jutott azok befejezésének feladata, ki a kivitelben nagy mesterének intenciói szerint járt el. Akadtak ugyan később kiváló tehetségek, kik nálánál talán maradandóbb becsű müveket alkottak, sőt technikai tekintetben felül is múlták, de egyik se közelítette őt meg abban az erős nemzeti érzésben, mely alakjait áthatotta. Erre az időre esik Kugler Ferencz és Aradi Zsigmond működése is, kik nehány kis- sebb-nagyobb, ügyes technikára valló alkotásaikkal keltettek érdeklődést. Jelentékenyebb eredményt ért el ifj. Vay Miklós báró, kinek müvei közül kiválik a székesfehérvári Vörösmarty szobor, Kisfaludy Sándor emlékszobra Balatonfüreden, Zrínyi Miklós márványszobra a bécsi fegyvertár diszcsarnokában, Werbőczyé a nemzeti múzeumban, ennek kertjében Berzsenyié és Kazinczyé, a magyar tudományos Akadémia üléstermében báró Eötvös József, gróf Dessewffy Emil mellszobra márványból és ugyanott Deák Ferencz hatalmas szobormintája és Kisfaludy Sándor balatonfüredi szobrának gipszöntvénye. Szobrászatunk színvonalának emeléséhez nagyban hozzá járult Huszár Adolf. Alig van szobrászunk, ki aránylag rövid idő alatt tevékenységének annyi jelét adta volna, mint ő; eme bámulatos termékenysége a renaissance művészeihez hasonló. A nyilvánosság előtt Eötvös József bárónak a magyar tudományos Akadémia által kezdeményezett és közadakozás utján Budapesten felállítandó emlékszobrának mintájával tűnt fel. Ezt követték gyors egymásutánban Deák Ferencznek a lánchíd előtti Ferenc- József téren álló és Bem tábornoknak marosvásárhelyi szobrai; majd befejezte Izsó hagyatékaként fennmaradt Petőfi és Dugonics szobrait, elkészítette az aradi vértanuk emlékszobrának tervezetét, de azt be nem fejezhette s kivitele Zala Györgyre maradt. Ezeken kívül a mellszobrok egész sorát mintázta meg; legkiválóbbak és legismertebbek: Báthory Istváné, Izsó Miklósé, Toldy Ferenczé, Barabás Miklósé és Pulszky Ferenczé. Dekorativ alkotásai közül a legszebbek a budai várkert épületein lévő és a négy évszakot ábrázoló szobrok. Ebben az időben három szobrászunk külföldön kereste és találta meg boldogulásának A katasztrófa után a zsibói fegyverletételről menekült a kis főhadnagy s Borsodnak egy félreeső falujában, nem messze Jókai rejtekhelyétől, vonta meg magát egy időre. De a bosszúálló hatalom kezét nem kerülhette ki: besorozták s ráhúzták a rabruhává lefokozott osztrák uniformist, a sárga hajtókás fehér kabátot. Ez alatt a kabát alatt rejtegetett két könyvet. Egyik a fényes múlthoz kapcsolta s eszményeit őrizte: Petőfi versei; másika homályos jövő munkájára készítvén elő, pislogó reményét ápolta : naplójegyzetei voltak, melyeknek Írását akkor kezdette meg s mindvégig folytatta. Sokszor emlegette, hogy a körülmények, a rejtegetés kénytelensége akkor szoktatták rá hihetetlenül sürü, de kitünően olvasható, éles, gyöngybetüs Írására; hogy papirosa, szabadsága mindene kevés volt a naplózásra. Bécsen át Olaszországba vitték s Verona és környéke lett börtönévé. Sötét és gyötrő emlékek gyűlnek leikébe : inkább a kaszárnyák durva fegyelme és gyötrelmes szolga-munkái, a kórházak elhagyatottsága és szenvedései, tisztjeinek gyűlölködő üldözése, mint a kék ég bája, az Adige tündérvölgye, Palladio márványpalotái. Ritka magyar ifjú láthatta akkoriban ily korán, a fiatal lélek mohó fogékonyságával a szépségnek ezt a csodavilágát; de ő gyász- fátyolon keresztül látta. A fátyolt szivének és képzeletének egy-egy fellobbanása át-áttörte, de megujra csak összehuzódott a szemei előtt. Egy ilyen lobbanás emlékét őrzi verse a vicenzai hársfás leányhoz, ki holló hajával, éj szemeivel 1906. márczius 15. föltételeit; ezek Boehm József, Klein Miksa, és Tilgner Viktor. Boehm József Londonba került, hol az angol királyi udvar és az arisztokráciának egyhamar kedvencévé vált. Feltűnést keltő műalkotásai közül világszerte ismeretesek Viktória angol királynő szobra a windsori kastélyban, Kent herceg emléke a londoni szent György kápolnában, Alice hesszeni hercegné márvány- siremléke a fragmori királyi mauzóleumban, .1 Lipót belga király és a zuluk ellen viselt háborúban elesett Napoleon herceg szobra a westminsteri apátság templomában, Wellington herceg szobra a londoni Hyde parkban, a walesi herceg, a jelenlegi angol király szobra Bombayban és még számos emlékszobor, a melyek az angol főváros köztereit díszítik. Nálunk, fájdalom, egy sincs alkotásai közül. Mig Boehm Angolországban szerzett elismerést a magyar névnek, addig Klein Miksa Németországban, főleg Berlinben aratja sikereit. Az oroszlánnal birkózó germán rabszolgát, a legyőzött hadvezért, az anachorétát, az özönvizet, Hágár és Izmáéit és az élet drámáját ábrázoló szimbolikus szoborcsoportozatok legbecsesebb alkotásai. Tilgner Viktor pedig Bécset választotta tevékenysége helyéül, hol főleg a modern szobrászatnak kiváló arczkép plasztikai müveivel kelt méltó feltűnést, annyira, hogy vele a szobrászat ezen ágában még senki se vette föl a versenyt. Monumentális müvei a bécsi Mozart- és Hummel emlékszobrok. A kiegyezéssel beállott újabb alkotmányos korszak meghozta végre azt az örvendetes és rég óhajtott fordulatot, mely képzőművészetünknek annyi viszontagság után, ezer aka- dálylyal és nehézséggel küzdve, végre otthont teremtett. Kormányunk a társadalommal együttműködött, hogy külföldi művészeti akadémiákra szóló ösztöndíjakkal, megrendelésekkel támogassa fiatal művészeinket, kik rövid idő alatt létesített egész sorozatos alkotásaikkal eklatánsán bebizonyították, hogy nem tehetségekben való hiány, hanem a kedvezőtlen politikai és társadalmi viszonyok voltak művészetünk kerékkötői. A kormány példáján felbuzdulva, a főváros is segítségére sietett a művészeknek, igy tehát szobrászainknak is, a középületeknek és tereknek díszítésére szánt szobrok megrendeléseivel és műtermek építését célzó ingyen telkek ajándékozásával. Myskovszky Ernő. Az ipartestület közgyűlése. A nagybányai ipartestület márczius hó 11-én, vasárnap délelőtt 10 órakor tartotta meg rendes évi közgyűlését a városház tanácstermében. és piros ajkaival elbűvölte a szegény fiút s egy hosszú versre ihlette, mely tele van a gyermekszenvedélyeknek meghatóan naiv és őszinte nagyzásával. Oly sajátságosán meglepő a romantikus beszéd, melyet ez a legkorábbi dátumu irodalmi terméke feltár előttünk: az olasz osteria asztalánál, távol hazájától, karjára hajtva fejét ül a gyermek katona, közemberek rabsorában és ruhájában, szivében egy dicső hadjárat nagy emlékeivel és gyászával, a jelen nyomorában és a jövő bizonytalanságában sinlődve ; előtte a szép hárfás leány, ki fölveri egész érzésvilágát s ennek szenvedélyes és néma vergődésében egy pillanatra magához lánczolja. A sötét fátyol lobbot vet szeme előtt, de megint csak megszövődik. Ez az élet nem volt a heves fellángolások élete, nem a történeti és művészeti tanulságok iskolája sem, hanem a férfias tűrni tudásé és kitartásé. A közelmúlt sorsfordulataival együtt férfivá érlelte a gyermeket, korán kifejtvén benne a kötelességérzetnek és csüggedetlen munkakedvnek csiráját. Leikébe véste s minden következésével természetébe oltotta az igazságot, hogy : nem vész el bármi sors alatt, ki el nem csüggedett. Egy évi nyomorgás után a többiekkel megszabadult ő is s keresnie kellett helyét az életben, az uj világban . . .
