Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1906-02-22 / 8. szám

191)6. február 22. 3 régi kőfaragó szobrászcsaládnak ivadéka. Mun­kássága rendkívül kiterjedt, úgyszólván gyár- szerű volt. Mai napig is látható a krisztinavá­rosi templomban négy, iából faragott oltárszobra, egy gipsz dombormű es két íafaragvány a szép­művészeti múzeumban. Az ő nevéhez fűződik Lendvay Mártonnak, a neves hősszinésznek a nemzeti színház udvarán álló szobra. Ki­válóbb müvei még Horváth Mihály püspök­nek mellszobra a kerepesi úti temető síremlé­kén és a budai Hal-téren a halász céh által felállított monumentális kutat diszitő Halász­leány szobra. Sokszor emlegették még ezen időben Marsaiké nevét is, ki a lánchíd kőorosz­lánjait mintázta. Téves azon állítás, mintha az oroszlánoknak nem faragott volna nyelvet és ő ezért elkeseredésében a Dunába ölte volna magát; de ezen méltatlan támadás elég volt ahhoz, hogy az érzékeny lelkű művészt fejlő­déseben vegképen megakassza. A lelkesedés és a nemzeti szellem fölpezs- dülése, mely az alkotmány visszaállításának első jelére az embereket elfogta, a közművelődés minden ágára kihatott. A „legnagyobb magyar“ alakja, mely emlékszobor tárgyául szinte ön­kénytelenül kínálkozott, megihlette a szobrászokat. Az erre hirdetett pályázaton reszt vett mesterek közül Engel József került ki győztesen. Széchényi István grófnak a magyar tudományos akadémia palotája előtti parkban felállított szobra azonban nem felelt meg a várakozásnak, mivel a hely­telen arányok, a kidolgozatlan formák, a talap­zat lépcsőin elhelyezett mithologiai alakok ki­fejezéstelen arc/a és a mozdulatok merevsége, egyszóval a művészi koncepció elavult felfogása a művészi igényeknek sok kívánni valót hagy­tak maguk után. A sors iróniája épen Széche­nyit választotta ki ezen emlékszobor által ábrá­zolandó személyül, ki évekkel ezelőtt, még a Mátyás emlék meghiúsulása alkalmával figyel­meztette a nemzetet, hogy művészi viszonyaink még nem elég fejlettek arra nézve, hogy ein- lékszoborrat tegyünk kísérletet. Különben En- gelnek a nemzeti múzeumban lévő Éva álló márványszobra, valamint Pázmány Péter, Má­tyás kíráiy és Mária Terézia mellszobrai ekla­tánsán bizonyítják, hogy ezekben kiválóbb volt, mint nagyobb, momumentális koncepciók meg­teremtésében. Sok művészi kvalitással rendel­kezett, csak nem tudta azokat kellően érvénye- siteili. Myskovszky Ernő. HÍREK. Február 21. Mély tisztelettel kérj ül.- lapunk azon előfizetőit, kik hátralékban vannak, hátralékaik szives beküldésére. Mintán pedig állandóan tapasztaljuk azt, hoyy a postán, több lappéld árnyunk rendesen most leereszkedő nyájassággal kitüntetvén a két fiút, segít nekik a hazulról hozottnak jóízű elköltésében. A szoba kommandánsa, a „firer ur“ föl- peczkeü lábát a keeskelábu asztalra s ingyen kapott szivarából eregeti a füstöt. Mégis csak áldott intézmény a freivilli- gesség! — gondolja magában. Meggyujtják a nagyszobának egyetlenegy petróleum lámpácskáját. Szegény, ártatlan por­téka ! Olyan szánalmasan lóg a drót-akasztófán! Megfeszíti minden erejét, kidüleszti sárgás, félig hályoggal befuttatott szemét, hogy valamit lásson s hogy valamit láthatóvá tegyen. Hasonló azokhoz a társadalmi oszlopíéríiakhoz, kiket czégéről kifüggesztenek, de senki sem veszi észre. Oh te jóakaratu petróleum lámpa ! ha néhai jó Diogenes téged hordott volna körül ó-görög fagygyugyertya helyett, bizony ember helyett csizmadiát fogtál volna. Alá száll az est. Nem tudom, minő zajos a főváros, nem zakatolnak, csilingelnek ide az egymást űző lóvonatu kocsik, nem téved ide a kávéházak muzsikája. Ez újszerű zsibongástól idegen a lelkem. Fáradtan ledülök a jól kiformált, kemé­nyen megtöltött szalmazsákra. Úgy szeretném, ha most meglepne a bűbájos álom s nem ébrednék fel abból egy álló esz­tendeig. Eszembe jut annak a jó öregasszony­nak álomba-ringató meséje, ki régóta pihen valahol messze egy székely falucskában. elkallódik, kéri ük előfizetőinket, hogy a kézbesítés körül tapasztalható leg­kisebb rendetlenségről hennán b et azon­nal értesíteni szíveskedjenek, hogy a kettő tépéseket meglehessük. Lapunkat ellenőrzés mellett csütörtök reggel oly időben adjak• postára, hogy pénteken azt minden előfizetőnk-ne!kézbesíteni lehessen. Bírói kinevezés. Őfelsége a király dr. Ináncsy Jenőt, a nagybányai járásbíróság albiróját a mármarosszigeti kir. törvényszékhez bíróvá nevezte ki. Áthelyezés. A földmivelésügyi miniszter Magyary András állatorvost Nagybányáról Pétervásárra helyezte át, helyére pedig Török Ferencz temeskubini állatorvost nevezte ki. Uj adópénztáros. Iriny Vilmos gyönki adó­ellenőr, városunk szülötte, Gyöngyösre adópénz­tárossá neveztetett ki. Áthelyezett szoigabirák. Ilosvay Aladár j alispán-helyettes, főjegyző Bay Miklós szinér- j váraljai és Jeszenszky Béla nagykárolyi szolga- birákat köicsönösen áthelyezte. Kormánybiztosok. A hivatalos lap közli, hogy Kristóffy belügyminiszter a törvényhatóságok­nak az önkormányzati hatáskörben követett ■ közigazgatási eljárásának és belső ügyvitelének megvizsgálására kormánybiztosokat küldött ki, kiket egyúttal a közrend és közbiztonság íen- tartásának biztosítása érdekében szükséges minden nem'ii intézkedések megtételére tét/ha­talommal ruházati fel. A hivatalos lap mai száma szerint Szolnokdobokavármegye kormány- biztosává Km. Bap Sándor nyug. táblabirót, volt országgyűlési képviselőt nevezték ki. Eljegyzés. Dr. Szitányi Elek Aranyosmed- gyesen eljegyezte hiripi és ivánkói Böszörményi .Zsigmond nagybirtokos és neje csellei es nagy­besenyői Ferenczy Ágnes leányát: Esztert. A díszpolgári oklevelek átadása. Legutóbbi számunkban részletesen tudósítottunk a dísz­okleveleket vivő küldöttség fogadásáról. A küldöttség tagjainak névsorából Hanzulovies Kristóf és Turman Miklós nevei tévedésből kimaradtak, mit most ezennel helyreigazítunk. Nagy vonásokban, távirati tudósításból közöltük (jeliért Endre polgármester beszédét is, de e kiváló s ritka alkalom szinte megköveteli, hogy I szószerinti szövegében is megörökítsük a nagy j hatást keltő beszédet, (feliért polgármester beszéde igv hangzik: Kegyelmes és Méltóságos Uraim! Nagybánya város képviselő-testülete még múlt évi október hó 9-én tartott közgyű­lésében kegyelmes és méltóságos uraimat, az alkotmány védelmében vivott nemes küzdelmeik elismeréséül Nagybánya sz. kir. NAGYBANYA yalahol messze - valahol messze. És e pillanatban megharsan a kilenczórai takarodó, a „Zapfenstreich“. Lelke támad a kanyargós nyakú rézinstru- mentumnak. A kiömlő hang végignyargal a sötét, hosszú folyosón, beárad az ajtó nyíláson, átküzködik a tömör fal parányi pórusain s eltölti a nagy legénységi szobának minden zugát. Hallgatom, hallgatom. Mintha küzdelemben kifáradt lelkek mély sóhajtása volna, ha leheletszerű finomságba oszlik a harsogás ; mintha ezer meg ezer bánatos bakának üdvözlő kiáltását hallanám, mely a levegőn át remegve addig meg nem áll, mig hazáig nem ér, hogy elmondja : él még a fiatok, most hajtja le fejét pihenőre ! Hát én kinek izenjem meg, hogy fejemet lehajtottam a kemény párnára es hogy a sze­memből valami meleg, cseppfolyós jószág faka­dozott elő ? * Hallottam aztán sokszor a beszélő trombi­tának jóéjszaka-kivánását, de soha többé azok az érzelmek nem fogtak el. Elvégre is bármily szentimentális természetű az ember, egy Zapfenstreich nem lehet három- százhatnöt napig könyfakasztó. * Szép élet a katonaélet, csak kezdődnék a harmadik év utolsó hetében! Gaál /lores. r! t. város díszpolgáraivá választotta meg. Nekünk jutott a megtisztelő feladat, hogy az erről szóló okleveleket Nagybánya város üdvözletével átadjuk. Egy ősrégi bányaváros üdvözletét hozzuk, mely történetíróink följegyzése szerint, élénk kulturális élet központja volt már az Anjouk korában is; mely korán kifejlett virágzó bányászata révén nagy pénzügyi fontossággal birt s egy nagy .vidék kulturális és gazdasági központja ma is. Egy ősrégi magyar város díszpolgári ok­leveleit hoztuk el, mely távol az ország szivétől, ott valahol az északkeleti határ­szélen, idegen nemzetiségek által sűrűn lakott vidéken, mindig erős végvára volt a magyarságnak, mely első díszpolgárnak Kossuth Lajost választotta meg. A szabadság megdicsőült apostola „Nyil­vános köszönet és helyzetjelzés“ czim alatt 1889. junius havában közzétett levelében maga megírta: hogy „Nagybánya rokon- szén vének kitüntetésével még 1848-ban, a korszakot alkotó utolsó rendi országgyűlés végnapjaiban tisztelt meg, a népszabadság diadala és a törvényes állami függetlenség kivívása felett érzett közöröm idején !“ Ma a díszpolgári oklevelet Kossuth Lajos fiának és Kossuth Ferencz vezértársainak hoztuk el, kik törhetetlen és önzetlen hazafi- s ággal, vezéri bölcseség és államférfiul hivatottsággal Magyarország alkotmányos szabadságának és állami függetlenségének kivívása körül már eddig is halhatatlan érde­meket szereztek; elhoztuk a mi tiszteletünk, nagyrabecsülésünk és hálás elismerésünk szerény bizonyítékait, hogy azokból a további küzdelemre erőt, kitartást és önbizalmat merítsenek; mert bennünk is erős a hit, hogy ennek a sokat szenvedett szegény magyar hazának előbb vagy utóbb, de egyszer mindenáron, föltétlenül szabadnak és függetlennek kell lennie! Adja az Isteni gondviselés, hogy ebbeli nemes törekvéseiket s még nemesebb küzdel­meiket minél előbb az óhajtott siker koronázza. A Vöröskereszt-egylet tánczestélye. Említettük, hogy a nagybányai Vöröskereszt-egyesület feb­ruár hó 24-én nagyszabású álarezos tánczestélyt rendez, melynek sikere érdekében már hetek óta javában folynak az előkészületek. A táncz- estélyre a napokban küldték szét a következő i meghívót: ,,A magyar Vöröskereszt-egyesület nagybányai fiókja saját pénztára javára, a Ka- ' szinó helyiségében, az Ifjúsági Kör szives köz- ! remüködésével folyó évi február hó 24-én ál- I arezos tánczestélyt rendez, melyre t. czimet és { családját tisztelettel meghívja az Elnökség. Be- j lépő-jegy: személyenként 2 korona, család-jegy I 5 korona. Jegyek előre válthatók Kovács Gyula j könyvkereskedésében. A rendezőség kéri a t. hölgyeket, hogy az estélyen világos kék do- j minóban, vagy tetszés szerinti, de egyszerű ru­hában szíveskedjenek megjelenni. A mulatság I az álarezosok felvonulásával pont fél 9 órakor kezdődik. Felülfizetések a jótékony czél érde- I kében köszönettel fogadtatnak és hirlapilag : nyugtáztatnak. A Kaszinó közgyűlése. A Kaszinó nagy érdeklődés mellett vasárnap délután tartotta meg évi rendes közgyűlését. A közgyűlésen Slot/, Béla elnökölt, ki meleg hangon üdvözölve a szép számban megjelent tagokat, érdekesen világította meg a Kaszinó beléletében előfor­dult múlt évi mozzanatokat. Majd a számadá­sokat s a költségvetést terjesztette elő, melye­ket a közgyűlés jóváhagyólag tudomásul vett. Ezután a tisztujitást ejtették meg. Elnöknek ismét Stoll Béla választatott meg; igazgazgató lett: dr. Makrai/ Mihály ; titkár: Myskoszky

Next

/
Oldalképek
Tartalom