Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-02-15 / 7. szám
1906. február 15. NAGYBANYA 3 meg. Tegnap szives volt kérdezni, hogy politikát tárgyazó leveleimet miért nem Írom alá ? Mire én szerénységemmel hozakodtam elő. Megvallom, ez nem egészen felel meg a valóságnak. Tetszik tudni, mégis csak jó az óvatosság és az ember ifjú hevében néha olyan kifejezésre ragadtatja magát, a melyért felelősségre vonatni kellemetlenséggel jár, mert „az ördög nem alszik.“ De most veszem észre, mennyire eltértem tulajdonképeni tárgyamtól. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azon esetre, ha politikai vonatkozású leveleimet ezentúl sem hajlandó tek. Szerkesztő ur elfogadni, kénytelen leszek, a reám nézve annyira becses összeköttetésünket, arra az időre, a mig politikáról nem Írni lehetetlen, felfüggeszteni. A nagyon tisztelt Szerkesztő urnák nem tudom eléggé ajánlani, hogy rideg állásfoglalását szíveskedjék a mai általános hangulatnak megfelelőieg átidomitani. Mert az általános áramlat ellen küzdeni, kárba ment erő és idővesztegetés. Vegyük csak figyelembe a nagybányai ku- ruczmozzanatokat. És hát becses lapjában mind erről szó se legyen ? Azok a hazafias kendőlobogtatások az ablakokból ! No de következnek is az idézések, kihallgatások, vád- és védbeszédek. Mennyit lehetne, sőt kellene erről írni! Bátorság kell abhoz, a mit a nagybányai szobacziczusok mai napság müveinek. Hol emeletről, hol földszintről kendőiket kuruczosan lobogtatják, ^nem törődvén a „Polizei“ szigorú tilalmával. És mily szerencse, hogy nem őket, az odaadó honleányokat, hanem a nagyságos aszonyokat idézik a „Polizeira.“ A nagyságos asszony vagy megszeppent férje hiába védekezik hogy az nem politikai tüntetés, hanem ártalmatlan portörlés volt, mert a „Polizei“ lenéző felsőbbséggel válaszolja : Ohó még itt is port akar hinteni a szemünkbe. Es mindezt tűrjük szó nélkül! Nagybánya, 1906. február 15. Mindentváró Ádám Művész barátunk halálára. Az élet, mely váltakozó színeivel, fényeivel s árnyaival sokszor tár elénk elragadó és megdöbbentő képeket, ölében hordoz folytonosan egy rémet: a halált, mely gyakorta a legnagyobb igazságtalansággal bánik el áldozataival. tér megbízásából tanulmányúton vagyunk s a kvarczokat tanulmányozzuk azon a vidéken. Egyébse kellett az öreg Zádorynak. Rögtön át akarta hozatni egész kvarcz-gyüjteményét, mely messze földön hires s melyben oly ritka példányok vannak, hogy kristályosodásukat s fémtartalmúkat egész korrektül meghatározni, bár ő is szakértő e dologban, nem tudja. Hátha sikerül az nekünk! Peti idegesen kezdett fészkelődni a székén s miután azon megjegyzést tette, hogy ily vizsgálódásokra a lámpafény nem igen alkalmas, jónak látta a költészetre terelni át a társalgást. — Ah tehát Margit kisasszonynak Beranger a legkedvesebb költője? Igen kitűnő költő. Ha nem csalódom Sándor barátomnak is kedvencz költője. — Ön beszéli a franczia nyelvet ? kérdé Margit kíváncsian felém fordulva. — Igen, ámbár egy kissé hibásan. — Csak szerénykedik, vágott közbe nagy lelkesen Peti, hogy sikerült az öreget a kvar- czokról elhallgattatni - csak szerénykedik. Épen a múltkor mondta valaki, hogy alig lehet megismerni beszédéről, hogy nem született franczia. — Ah, az igen szép nyelv, feleié Margit, különösen, ha Beranger kezeli. — Szavalj valamit tőle édes Margitom, hisz te oly szépen szavalsz, kérte Zádory, büszkén, diadalmasan tekintve leányára. Margit nem kérette magát, szavalni kezdett Berangertől elhaló, zengzetes, lágy — franczia nyelven. A világ egyet fordult velünk, Peti elsápadt s én megigézve, zavartan s remegve a közeli Kíméletlen, banális kezekkel vetett véget a mi művész barátunk: Maticska Jenő életének is, ki üres tarisznyával, de nagy tehetséggel, nélkülözések között, de a legszebb reményekkel indult el a rózsás-tövises után, szolgálni a festészet múzsájának szépséges istenasszonyát. Most, hogy alig húsz tavasz után pihenni tért, hadd szóljak egy pár szót a mi rokon- , szenves művész barátunkról. Városunkban ki ne ismerte volna őt? Őt, akit mindenütt ott j lehetett látni állványa előtt, belemélyedve a j természet tanulmányozásába, melyet úgy ösmert, i mint egy örökös modelt, melyen a váltakozó szin-skálák öszjátékát, a mély hangulatok árját, I a meleg fény és árny hullámzó széles formáit kutatta és kereste. Akik őt ismerték, azok I pozitív tudják, hogy nagy talentumával, értelmes I felfogásával átérezte a szép, a magasztos ele- ; meket, mit művészi erejével vásznaira vetett. I Éles látásával az elemeket bonczkés alá tudta venni és lelkének egyszerűségével sohasem törekedett hatásokra, bravuroskodásra, mindig j : őszinte volt előadása, mit nagyra is becsültünk. ! I A természetben is, mint mindenben az igaz- í ságot két este, kedély hangulata a derűért rajjongott, de mind a mellett komoly, férfias magatartásából soha sem engedett. Megvetette a léhaságokat, az üres hétköznapi formákat, a sablont; ideális leikével csak a jót, csak a szépet ! tudta észre venni. A világ problémája őt nem I érdekelte. Művészetének élt lelkének minden föllelkesülő érzésével és ihletével. Munkára, tettvágya s ambicziója mindig vas szorgalmával I versengett. Ha nem is dolgozott, ő esőben, I sárban, hóban, fagyban, hidegben vagy a legnagyobb hőségben kint ödöngött a szabad természetben, lelkét megittasitva egy-egy motívum gyönyörű mivoltától, fenséges szépségétől. A természet embere, fia, gyermeke, imádója volt. Oh, hányszor, de hányszor történt meg az az eset véle, hogy amikor mindenki boldog álmát aludta, amikor a természet is pihent lélekzet vesztve fönséges némaságában, nyugalmában, ő kint bolyongott a szép éjjeleken, a természet csodáit, leírhatatlan, lefesthetetlen j abszolút szépségeit átérezni, bele mélyedve í egy-egy mistikus hangulatba, átszűrve lelkén egy-egy szemkápráztató, felragyogó természeti tüneményt. Művészi karakterét híven megrajzolni nagyon nehéz dolog. Azt a karaktert, a mely távol állott minden pózolástól, minden mesterkélt hatás vadászattól, egoisztikus érzésektől, hóbortól és egyéb filiszter elemektől. Érzem, hogy nem találok szavakat kifejezni lelkének, poétikus, ideális, mély érzéseit, nincs ! erőm megvilágítani egy olyan tehetséget, mely mindig büszkeségünk és díszünk volt. Tiszta szivünkből sajnáljuk, hogy élte tavaszán kell [ átengednünk az örök nyugalomnak a művészet pillanatoktól néztem Margitot, amint benső hévvel, átszellemülve interpretálta Beranger líráját. Érteni nem értettünk belőle egy szót sem, de azért lelkesült tapsban s áradozó dicséretben törtünk ki, mikor megsejditettük, hogy vége van. Miután Margit örömét fejezi ki, hogy egy pár napig legalább lesz alkalma valakivel e nyelven társaloghatni s miután a tüzetes kvarcz- vizsgálat is másnapra kilátásba helyeztetett, nyugalomra tértünk. . . . Egy átdrukkolt, álmatlan éjszaka után másnap sürgős miniszteri intézkedés folytán rögtön utaztunk. * Napló 190 . . . Ah, ez a felséges, zengzetes franczia nyelv ! . . . Napjában tízszer is az ágy alá csapom s a poklokra kívánok minden franczia nyelvtant, de ilyenkor megjelenik előttem Margit, az ő mély tüzü szemeivel s én tanulok tovább hűségesen, akár egy kis gimnázista, kettőzött erővel, kettőzött szorgalommal . . . Napló 190 . . . Végre ! Úgy beszélek, akár egy született franczia. Tehát mehetek, repülhetek Berangert szavalni. ... Ép most veszem a hirt, hogy Margit férjhez ment, férjhez ment egy olyanhoz, ki nem is tud francziául. Dühömhen szeretném visszatanulni ezt a zengzetes, lágy franczia nyelvet. A leánynézésnek ez a szomorú utójátéka. Pethő Béla. egy igen fiatal, egy igen zseniális és rokonszenves tagját: Maticska Jenőt. Mi, kik barátaid voltunk, sohasem feledhetünk el, mert szerettél minket s mert szerettünk téged. Isten veled! j- Balta Béla. HÍREK. Február 14. Mély tisztelettel kérjük lapunk azon előfizetőit, kik hátralékban vannak, hátralékaik szives beküldésére. Miután pedid állandóan tapasztaljuk azt, hogy a postán több lappéldányunk rendesen elkallódik, kérjük előfizetőinket, hogy a kézbesítés körül tapasztalható legkisebb rendetlenségről bennünket azonnal értesiteni szíveskedjének, hogy a, kellő lépéseket niegtehessük. Lapunkat ellenőrzés mellett csütörtök reggel oly időben adjuk postára, hogy pénteken azt minden előfizetőnknek kézbesíteni lehessen. Eljegyzés. Ajtai Nagy János fiatal törekvő mészáros iparos eljegyezte Vigh Dezső polgártársunk és neje Kádas Róza kedves leányát: Rozikát. Az eljegyzés a vőlegény gyászára való tekintettel a legszűkebb családi körben történt. Miniszteri elismerés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1906/7. tanévtől kezdődőleg Krasznabélteken magyar tannyelvű, külön szaktanítóval biró gazdasági ismétlő iskola szervezését határozta el. Ez alkalomból Bodnár Györgynek, Szatmárvánnegye kir. tanfelügyelőjének a külön szaktanitós gazdasági ismétlő iskolák tervbe vett nagyarányú fejlesztéséért elismerését fejezte ki. A nagybányai ifjak körének uj elnöke. A budapesti nagybányai ifjak köre a napokban tartott közgyűlésében ejtette meg a tisztujitást. Elnöknek egyhangúlag Zoltán László joghallgatót választották meg, ki az ifjúság közében nagy népszerűségnek örvend. A szatmári püspökség javainak átadása. A szatmári püspökség javainak Mayer Béla püspök részére átadását a napokban kezdték meg. Az átadást Madách Emanuel miniszteri tanácsos, Szeghő János nyug. számvevőségi elnök és Pfisterer Lajos miniszteri számtiszt eszközük. Mayer püspök teljhatalmú megbízottja Hámon József prelatus-kanonok. Értesülésünk szerint Mayer püspök, ki már teljesen felépült betegségéből, csak a gyászév eltelte után veszi át egyházmegyéje kormányzatát. A kaszinó közgyűlése. A Kaszinó évi rendes közgyűlését f. hó 18-án, vasárnap délután 4 órakor tartja, melyre a tagokat lapunk utján is meghívja a Kaszinó elnöksége. Dominó=estély. Vasárnap délután a városháza tanácstermében népesen látogatott közgyűlés volt. A hol más alkalommal komolyképü városatyák hadakoznak a deficzit, a pótadó réme ellen, most viruló asszonyok, szépséges leányok bájos kavarodásban vitáznak a zöld asztal körül a közel jövő legnagyobb eseményéről: a Vöröskereszt-egyesület estélyéről. A volt polgármesterek felaggatott képei mintha mosolyognának s irigykedve néznének Turman Olivérnére, ki az elnöki széket foglalja el. A nagy vitának, mely alatt az elnöki csengetyü még csak meg sem szólalt, az lett a vége, hogy a dominókosztüm, még ám a kék dominó-kosztüm teljes diadalt aratott s elhangzott az elnöki enuncziáczió, mely előtt Szatmárvármegye törvényhatósága, sőt még Kristófig belügyminiszter is meghajolni köteles, hogy az estélyen a hölgyek egyforma kék dominó-kosztümben s álarezban fognak megjelenni. Ezt az enuncziácziót csengő éljenzés követte, mintha egyszerre egy egész sereg ezüst-harangocska kezdett volna csilingelni. Aki látta azt a nagy érdeklődést, mely az előkészítő gyűlés iránt megnyilvánult, semmi kétsége sincs az iránt, hogy a Vöröskereszt-estély lesz a idei farsang kiúja, mely elé nemcsak városunkban, de a vidéken is a legnagyobb érdeklődéssel néznek. Külön tudósitónk jelenti, hogy a fiatal-
