Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-02-08 / 6. szám
IV. évfolyam. 6“ilt szám. 1906. feforuár lio 3. S*3 Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8-12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula kSnyvnyomdájábau Is: Főtér 14. as^aiijaiaiaBaanaaiaaBSiBBa Vagyonkezelés. Február 7. Valahányszor a városi képviselő- testület az évi költségvetésekkel foglalkozik, sok panaszos beszéd, sok bírálat hangzik el, hogy a városi vagyon kezelése nem eléggé intenzív, nem eléggé gyümölcsöző s ez az oka annak, hogy tetemes összegre értékelt vagyonunk daczára évről- évre mégis a pótadó réme fenyeget. Az évi költségvetéseknek letárgyalása után a városi gazdálkodással többé nem törődik senki, mindaddig, mig a legközelebbi költségvetés számtételeiből ismét elő nem bukkan a pótadó kivetésének lehetősége. Hát ez nem helyes dolog s egészséges állapotnak épen nem mondható. Valamint az is helytelen felfogásra vall, hogy valaki a városi vagyon kezeléséért a város tiszti karát teszi felelőssé. E lapok hasábjain az elmúlt években városunk egyik illusztris tagjának tollából egy czikk jelent meg, melynek igazságait feledni nem tudom. E czikk szintén a városi gazdálkodás nagyhorderejű kérdésével foglalkozott, meggyőzően fejtve ki, hogy a városi vagyon kezeléséért kit terhel a felelősség? E czikkből idézem a következő passzust: Hízelgés nélkül elmondhatjuk, hogy városi tiszti karunk oly fiatal erőkből s jelesen képzett egyénekből áll, kiket bármely más város méltán megirigyelhetne tőlünk. Önzetlenségükhöz, tisztakezüségük- höz szó sem férhet. De ne várjunk mindent a tisztviselői kartól. Bürokratikus munkájuk nagyon is igénybe veszik egyrészt, másrészt a tisztviselői kart nem lehet megterhelni azzal a felelősséggel, melylyel a gazdasági téren az ujitás, a kezdeményezés, hogy ne mondjuk a kísérletezés jár. Én a tisztviselői kart inkább végrehajtó közegnek szeretném tekinteni, aki a képviselő-testület határozatait a legjobb tehetségével, önzetlenségével s néha lemondást és áldozatot is igénylő odaadással keresztül viszi, megvalósítja; de a gazdasági dolgok intézésére, a városi vagyon miként való kezelésére egyedül a képviselő-testület egyetemét tartom illetékesnek. Miből önként következik, ha rósz a városi gazdálkodás, a képviselő-testület nem teljesitette vagy legalább is nem úgy teljesitette kötelességét, mint azt a város s közönségének érdekében kellett volna teljesítenie. S e nézetemet megerősíti Stoll Béla is, ki n jelen állapotokkal szemben a multat állítja elénk, midőn a régi külső tanácsnak egyes kiváló férfiai árgus-szemekkel vigyáztak a városi vagyon kezelésére. . . . Vannak a képviselő- testület tagjai között kiváló fináncz kapa- czitások, jeles gazdák, kikre méltán számíthat a város közönsége, hogy a bel- terjesebb gazdálkodásra irányt mutassanak s egy uj, modern korszaknak rakják le szilárd gazdasági alapjait. Ki vonhatná kétségbe ez idézett szavak igazságát, mely minden animozi- tástól menten a városi gazdálkodásért való felelősséget a tisztviselői karról a képviselő- testület egyetemére hárítja át! Rövidebben s meggyőzőbben aligha lehetne vázolni azt a munkakört, melyet az idézett sorok a képviselő-testületre nézve kijelölnek. Hiszen a képviselő-testületnek nem az a legfőbb hivatása, hogy tudomásul vegye a szabályrendeletek kormányhatósági jóváhagyásait, hogy azon kérdés fölött rögtönözzön parázs vitát, vájjon 50 vagy 100 koronáért vegyen föl valakit a város kötelékébe, hanem legfőbb hivatása, hogy eszméket termeljen s irányt mutasson a városi vagyon minél intenzivebb gyümölcsöztetésére s hatályosan ellenőrizze, vájjon a tisztviselői kar határozatait, utasításait szigorúan foganatositja-e? Nagy igazság rejlik azon szavakban is, hogy a tisztviselőket nem lehet megterhelni azon felelőséggel, melylyel a gazdasági téren az ujitás, a kezdeményezés, a kísérletezés jár. Ezen állítást a közelmúltból vett példával is illusztrálhatjuk. A nyaralók építésének eszméjét két évtizedes sírjából a tisztviselői kar egyik tagja hívta életre. Törekvésében azon meggyőződés vezette, hogy a város idegen forgalmának emelése s az ezt követő kereskedelmi s ipari forgalom fellendülése czéljából szükség van A „Nagybanya“ tárczája. A tanulmányfő. A hatás kedvéért úgy kezdem el, hogy: épen az Íróasztalomnál ültem, mikor a cseléd egy névjegyet tesz elém. — A levélszekrényben volt ? — Nem. Egy urféle adta ide, hogy jelentsem be vele. Kint áll a konyhában. Az eset nem kis feltűnést keltett nálam. Nem vagyok én olyan nagy ur, hogy előrekül- dött névjegyeken be kelljen magukat jelenteni a vendégeknek. Ahoz egyenruhás inas és szárnyas ajtó kell, nálam egyik sincsen. Megnéztem a névjegyet, ez állott rajta : VENCLICEK VENCEL tanulmányi 6. Ki lehet ez az ember? Jobbra-balra forgattam a névjegyet, de nem tudtam kiokoskodni, hogy miféle foglalkozás lehet ez a tanulmányfő. Talán valami intézetben vagy iskolában felügyelő, olyan studiorum praefectus féle, ha igen, akkor egyúttal abban is bizonyos vagyok, hogy ez valami tudós, aki a közönséges felügyelő helyett az ünnepélyes hangzású tanulmányfő címet használja. Igen, igen, az lesz, azért nem mondta a cseléd, hogy ur, hanem urféle. Az ilyen könyvmolyok nem sokat adnak a külsőre. Milyen más foglalkozást is jelenthetne ez a szó. Mert tanulmányfő, mint festmény gyakran előfordul; minden képcsarnoknak a felét tanulmányfők teszik; de ilyennek nem szolgálhat mindig egy ember modell gyanánt. Ez tehát nem lehet a foglalkozása. Mialatt igy tűnődtem, ki lehet ez Venclicek Venczel, egészen meg-feledkeztem róla, hogy a rejtély kulcsa ott kinn áll az ad hoc előszobává avanzsirozott konyhában. — Az a . . . kérdezteti, hogy fogad-e a ... a . . . nagyságos ur. A cseléd maga is mosolygott hozzá, hogy nagyságos urnák titulál. Ekkor vettem észre, hogy talán sokáig is várattam. Sebaj, legalább azt hiszi, nagyon el voltam foglalva. — Jöjjön be. Az ajtó nyilt és egy olyan alak lépett be rajta, melyről első pillanatra meggyőződtem, hogy sem modell, sem studiorum praefectus. Két feltűnően hosszú, pepita nadrágba bujtott lábon kurta derék hajlongott, kopott fekete bársony mellénynyel födve. A kabátja valamikor a szalonkabát nevet viselte, most azonban megelégedhetik avval, ha felfödözik rajta a múlt dicsőségének nyomait. A fej, amelyre legkiváncsibb voltam, elég érdekes. A vöröses arczból, mint valami odaragasztott kúp, szökik előre a megnyúlt orr, a fülek felső végei oldalt lekonyulnak, mint a vadász ebéi. A két apró, zöldes szem sunyi alázatosságot fejez ki. De nem ezek teszik Venclicek Venczel ábrázatját érdekessé, hanem a szakáll és hajviselet. Mig egyéb testrészei roppantul el voltak hanyagolva, haja és szakálla a legkifogástalanabb és leggondosabb ápolásról tettek bizonyságot. Haja mértani pontossággal középen elválasztva, két oldalt pedig lefelé kunkorodó karikákba formálva, úgy, hogy két füle a rája nehezedő két hajhenger miatt látszik lekonyulni. Balhomlokán egy hajtincs kissé előrecsüng, de ezen is meglátszik, hogy amolyan kiszámított rendetlenség. Bajusza oly pompásan le van borotválva, hogy a szálaknak még gyökerei is alig látszanak, szakálla pedig természetesnek látszó göndörséggel borul arczára, csak az ajkak alatt van belőle egy ujjnyi kiborotválva. Előttem állott tehát a különös vendég, de még mindig nem volt sejtelmem se, hogy vájj’ ki ő és merre van hazája. Azaz, hogy neve után Ítélve gyanítottam, hogy merre van hazája, de azt már igazán nem voltam képes kitalálni, hogy mit akar. Észrevette, hogy nagyon is kiváncsi szemekkel nézegetem végig, de nem látszott miatta bosszankodni. Sőt mikor gondosan fésült hajára és göndör szakállára irányult vizsgálódó tekintetem, megelégedett mosolyra húzódtak keskeny, halvány ajkai. Nem tudtam, hogyan szólítsam meg, hát csak úgy pillantással kérdeztem. — Mint nagyságod névjegyemről olvashatta, Venclicek Venczel, tanulmányfő vagyok. — Olvastam, de . . . 4 — Nem tudja, mit jelentsen, vágott szavamba. — Valóban . . . felelém némi zavarral. — Igen, én tanulmányfő vagyok. Az a foglalkozásom, hogy szerződve vagyok a főváros nagyobb üzleteiben, a hol az én fejemen
