Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-02-01 / 5. szám
NAGYBANYA 1906. február 1. 2 a szervező-bizottságnak alkalma lesz, hogy az egyes tisztviselők munkakörébe bepillantva, meggyőződést szerezzen arról, hogy van-e a városnál felesleges állás vagy nincs s a szervező bizottság authen- tikus bírálata bizonyára véget fog vetni azon téves felfogásnak, mintha a városi tisztviselői állások sine cura-k volnának. Ha csak a város tulajdonképeni közigazgatásáról volna szó, vita tárgyát sem képezhetné, hogy a város adminisztrálására igénybe vett erők messze túl haladják azon munkakört, melyet a város adminisztrácziója nyújt, de ne feledjük, hogy a tisztviselőket nemcsak a város belügyeinek intézése terheli, hanem igen sok merőben állami funkczió ellátása, melyet az állam a városokra hárit át, hogy azokat a saját költségükön alkalmazott tisztviselőivel végeztesse. Az állam monopolizál minden jövedelmet s e mellett még az állami funk- cziók intézésével is megterheli a várost,, mely funkcziók nem hogy apadnának, de évről-évre szaporodnak, minek természetes következménye a tisztviselők személyzetének szaporítása is. E helyzet fentartásának képtelenségét belátták maguk az illetékes körök is s sokszor hallottuk már, hogy a rendőrséget államosítják s az állam a városoknak rekompenzáczióképen átengedi a fogyasztási adókat, de mindez üdvös intézkedések, melyek a városok életében egy jobb jövőnek volnának útjelzői, mindezideig csak Ígérgetések maradtak. A városi adminisztraczió nagy költségeinek előtérbe tolása arra indított bennünket, hogy utána nézzünk nehány városunkhoz hasonló rendezett tanacsu város költségvetésének. Meggyőződtünk arról, hogy a helyzet más városokban is ugyanaz, mint nálunk. Az adminisztráczió költsége másutt is csak oly tetemes összegre rúg, sőt nehány, nálunk némivel kisebb város adminisztráczionális költsége magasabb s mindezt a városokra áthárított állami funkcziók ellátása idézi elő. Ha az állami funkcziók ellátásától a városok megszabadulnának vagy ha azok végzésére, mondjuk a fogyasztási adók átengedésével rekompenzáczióban részesülnének, a városok sokszor siralmas költségvetései mindjárt más perspektívát nyújtanának. A gazdasági s pénzügyi bizottság a kezelő tisztviselők drágasági pótlék iránt benyújtott kérelmét teljesíthetőnek nem tartja. A bizottság álláspontját, tekintve a város súlyos anyagi helyzetét, teljesen értjük, de azt már helyeselni nem tudjuk, hogy a tisztviselők kérelmén még valaki szinczerizál is. A tiszteletreméltó kereskedő osztályt a tisztviselői osztály- lyal párhuzamba állítani nem lehet. A kereskedő osztálynak, ha jól megy sora, évi jövedelmét a tisztviselői fizetésekhez hasonlítani sem lehet s ha a viszonyok súlyosabbak is, jövedelme még akkor is túlhaladja a kezelő személyzet évi szerény fizetését. Ha elemi csapások látogatják, ez sajnálatra méltó dolog, de annak mindnyájan ki vagyunk téve. De ha végül a naponkénti 2—4 koronás zárlat állandó, mint azt több kereskedő felpanaszolja, akkor valóban nem értjük, miért törik magukat arra, hogy önállóak legyenek, mikor mint segédek, könnyen elérhetik azt a fizetést, mely a kezelő személyzet fizetésének maximumát is túlhaladja ? Sőt éppen városunkban több oly üzletvezető van, kiknek a tanácsosi fizetésnél nagyobb fizetésük van. A kezelőtisztviselők kérelmének jogosultságát s méltányosságát elfogulatlanul kétségbe vonni nem lehet, hiszen az utolsó évtized alatt az élelmi szerek ára épen 60 — 80 százalékkal emelkedett, ez pedig azt jelenti, mintha 60 — 80 százalékkal kevesebb fizetést kapnának, mint tiz évvel ezelőtt. Elég baj reájuk nézve, hogy méltányos kérelmüket a város nem teljesítheti, de legalább ne szinczerizáljunk teljesen indokolt kérelmükön. Á Vöroskereszt=egyesiileí közgyűlése. A Magyar Vöröskereszt-egyesület nagybányai fiókja Km. Pap Sándor elnöklete alatt a városháza tanácstermében vasárnap délután tartotta meg közgyűlését, melyen a tagok igen szép számban jelentek meg. Estefelé visszajöttek a tiszt urak a faluba. Elől a major ur nyájas, mosolygó arczczal. így még szebbnek találta Sára. — Kapunk-e enni, Salamon ? — Minden lesz, méltóságos gróf ur, minden lesz. — Gróf ur — suttogta Sára, az ajtóban s félve nézett a szép huszárra. Éppen akkor talált az is reá nézni. — És az a szemrevaló leány ? — Az, csókolom kezeit ... az ... a rokontestvérem. Salamon intett a kezével Sárának, hogy menjen ki a konyhára. — Hazudsz Salamon, azt mondták, a feleséged. — S kaczagott jóízűen a jámbor korcs- máros zavarán. — Az . . az . . csakhogy méltóságos gróf. — Félted, mi? Ne féltsd Salamon, ami a tied, az nem a másé, nem nyúl senki ahhoz. Mit mond Mózes tizedik parancsolata? Salamon annyira lelkendezett, hogy a Mózes tizedik parancsáról sem tudott semmit. Sárát elküldte a hátulsó szobába. Ki ne jöjjön, mig a tiszt urak mind el nem mentek. Neki ott a helye. Ha kijön — elkergeti haza, szedhet ismét rongyot. Benn a huszár uraknak jó kedvök szoty- tyant. Egymás után üritették ki a mázos korsókat. Jó bor volt benne. Sára töltötte meg a legöregebb hordóból. Éjfél táján czigányok is vetődtek oda. Lakodalomra készültek, de a gróf ur kedvéért ott ragadtak. Egyik ifjabbiknak a tiszt urak közül eszébe jutott, hogy tánczolni kellene. A másik emlékezett homályosan arra is, hogy Salamonnak szép ifjú felesége van. A harmadik megtámadta a szögletben gunnyasztó Salamont: — Hozd be a feleséged! — Nem lehet, instálom, alszik már. — Költsd fel! — Nem szabad, kérem szépen, beteg. — Adta csapiárja, félted tőlünk! Erre Salamon nem felelt. A foga is va- czogott, ha arra gondolt, hogy ezek a huszárok most ... Jaj ! őrizz meg Jehova! Kisompolygott az ivóból, hogy rázárja az ajtót Sárára. Azt a fiatal asszonyt őrizni kell. Igen sokáig nézett a huszárok után. Benn a czigány kezéből kivette a gróf a hegedűt, hogy a maga nótáját ő huzza el. Amig a hegedű szólott, egy hang nem hallatszék a tágas ivóban. Csak a czigányok dugták össze fejeiket és sugdostak bámészkodva. Az egyik ablakon pedig fehér kendőbe burkolt fej kandikált be s nézett sokáig a hegedülő szép katonára. Addig nézett, amig őt is meglátták. A legfiatalabbik vette észre. Kisompolygott s hátul kerülve megölelte s hozta magával az ivóba. — Csak egy fordulót szép asszony. Hej Salamon, üresek a korsók! Salamon szemei tüzes karikát szórtak, mikor Sárát meglátta. Reszketve töltötte meg a korsókat és alázatosan kérő pillantást vetett a major urra. Km. Pap Sándor elnök megnyitó beszédében lelkes szavakkal fejtegette az egyesület nemes hivatását s reámutatott azon szép eredményre, melyet az egyesület nagybányai fiókja rövid két évi fenállása óta elért s amely szép eredmény kétségtelenül igazolja az egyesület életképességét s megdönti azon véleményt, mintha a városunkban már létező jótékony egyesületek és intézmények az egyesület életre- hivását indokolatlanná s fentartását jogosulatlanná tennék. Majd sajnálattal jelenti, hogy megváltozott körülményei miatt kénytelen az elnöki tisztet letenni, de kéri az egyesület minden tagját, hogy lelkesedéssel munkálkodjanak továbbra is azon magasztos czélok érdekében, melynek^megvalósitására az egyesület vállalkozott. O nemcsak bent marad az egyesület kötelékében, de mint egyszerű tag buzgó munkása is lesz annak mindenkor. Végül hálás szavakban mond köszönetét a támogatásért, melyet a tagok, de különösen a tisztikar s a választmány részéről két évi működése alatt tapasztalt s a mára összehívott közgyűlést megnyitja. (Éljenzés.) Lakatos Ottó titkár nagy vonásokban beszámol a múlt év történetéről. Kegyeletes szavakban emlékezik meg az egyesület halottairól: Virág Bálintról, Lázár Pauláról, Wallerstein Sámuelnéről. Felemlíti, hogy az egyesület az elmúlt év folyamán három Ízben segélyezte a szegényeket, az év elején, továbbá a húsvéti és karácsonyi ünnepek alkalmával s összesen majdnem 700 koronát osztott ki közöttük, különös figyelemben részesítve a házi szegényeket. Az egyesületnek jelenleg 133 tagja van: hét alapitó és 126 rendes tag. Újonnan tizen léptek be az egyesület kötelékébe. Kilépését kilencz tag jelentette be, de a közgyűlés ragaszkodik az alapszabályok azon intézkedéséhez, hogy csak azok kilépése fogadható el, kik az egyesülettel szemben elvállalt kötelezettségeiknek hat évre eleget tettek. L. Berks Leó pénztáros az egyesület számadásait terjesztette elő, melyet a kiküldött bizottság felülvizsgált és helyesnek talált. A számadásokat a közgyűlés jóváhagyta ■s Km. Pap Sándor elnök úgy a pénztárosnak, mint Neubauer Ferencz és Szabó Adolf szám- vizsgálóknak fáradozásaikért az egyesület nevében köszönetét fejezi ki. Lakatos, Ottó titkár ezután az 1906. évi költségvetést terjesztette elő. A bevétel 620 koronában, a kiadás 299 koronában van előirányozva. 288 korona pedig a szegények között lesz kiosztandó. A közgyűlés elhatározta, hogy kérni fogja a központot a tagsági dijakból beküldendő hányad elengedésére, mely összeget szintén a szegények segélyezésére fordítják. Ezután az alapszabályok értelmében a választmány egyharmad része kisorsoltatott. Kisorsoltalak: Geliert Endréné,özv. Bittsánszky — Ha a méltóságos gróf . . . A czigányok ráhúzták a frisset. Az ifjú tiszt ur pedig forgatta kelletlenül is a szép asszonyt. Drága zsákmány, oda nem adná a világért. — Méltóságos ur, - alázatosan könyörgöm, a feleségem ... a hites feleségem. A méltóságos ur jóakarólag intett Salamonnak, a szép asszonyra is vetett egy pillantást, aztán felpattant az asztal mellől. — Utánam gyerekek! Vége volt a muzsikának, a tánczoló tiszt is eleresztette Sárát. Egy csókot szeretett volna búcsúzóul a kicsattanó piros ajkakra nyomni, de Salamon éppen jókor hozta a kardját s közbe lépett. — Annyit mondok Salamon, igen szép neked ez az asszony, öreg vagy te hozzá . . . jól vigyázz, jól! * Másnap estefelé hajlott az idő, mikor az erdő felől magános lovas ügetett a badalai korcsmának. Salamon földig hajolt előtte: a méltóságos ur volt. Bevitte a saját szép szobájába. Ott is az első helyre ültette. — Mi jóval szolgálhatok édes, méltóságos gróf uram ! — Salamon, azt mondják, hogy szereted a feleségedet, igaz-e? Az öreg zsidó bűnbánóan tette mindkét kezét a mellére.
