Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-05-10 / 19. szám
NAGYBÁNYA 3 1906. május 10. A képviselőjelöltet ajánlói és választói, melyek a paktum után hihetetlenül megsokasodtak, nagy triumfussal kisérték Rumpold vendéglőjébe . . . Ezalatt Gellert választási elnök pontban nyolcz órakor megnyitotta a választást s felhívta a választó polgárokat, hogy a törvényes határidő alatt, ’/» 9 óráig ajánlási iveiket nyújtsák be. A kitűzött idő alatt csak egy ajánlati iv érkezett be, melyen dr. Földes Béla egyetemi tanárt, udvari tanácsost, a nagybányai kerület volt országgyűlési képviselőjét ajánlották jelöltül a következő választó polgárok : Far/cas Sándor, Oblatek Béla, Sólyom Ferencz, Torday Imre, Szász József, Almer Lajos, Almer Károly, dr. Makray Mihály, Égly Mihály, Szőke Béla, dr. Vass Gyula, Gellert Béla, Jég János, Nagy Gábor, Wagner Sándor, dr. Moldován Ferencz, Jeszenszky Kálmán és Ráth Ferencz. Gellert Endre választási elnök tehát dr. Földes Bélát nagy lelkesedés közepette a nagybányai választókerület országgyűlési képviselőjének jelentette ki. A bányász-zenekar tust harsogott s ugyan-e pillanatban az ellenképviselőjelölt beszédet tartott Rumpold, éttermében: Kedves választóim! Nem fizetek többé semmit, most már felléptethettek. Köszönöm bizalmatokat! Csak a krónika hűségéért jegyezzük fel, hogy ez ellenjelölti programmot hatalmas abczugok követték. A választási jegyzőkönyvvel csakhamar elkészültek s a mandátumot Gellert Endre választási elnök vezetése alatt nagy küldöttség vitte el dr. Földes Béla képviselőnek, ki kedves nejével együtt Hanzulovits Kristóf vendég- szerető házában időzött. Gellert választási elnök igen szép beszéddel üdvözölte a város képviselőjét s azt az óhaját fejezte ki, hogy ez újabb frigykötés, mely a választó polgárok legteljesebb bizalmából jött létre, legyen áldásos, hosszantartó. Dr. Vass Gyula, a függetlenségi párt főjegyzője lelkes beszédben a párt üdvözletét tolmácsolta. Dr. Földes Béla meghatottan mondott köszönetét a választópolgárok impozánsan megnyilatkozó bizalmáért s ismételten hangsúlyozta, hogy a kerület érdekeit mindig szivén fogja viselni. Dr. Földes beszélt még a Főtéren összeverődött nagyszámú választókhoz is s hogy szivből jött beszéde megtalálta az utat a szivekhez, eklatáns bizonysága volt az a nagy lelkesedés, viharos éljenzés, melylyel szavait fogadták. A vendégszerető ház úrnője ezután fényes villásreggelire hívta meg a küldöttség tagjait, melyen sziporkázó jókedv, pezsgő hangulat uralkodott. Viliásreggeli után dr. Földes képviselő táborkarával meglátogatta a vendéglőhelyiségeket, melyek mindenütt zsúfolva voltak lelkes választókkal. Este a Polgári Körben nagy banket volt az uj képviselő s nej e tiszteletére. A banketten a közönség szokatlanul nagy számban vett részt. Mintegy 280-an foglaltak helyet a nagy csínnal terített asztaloknál s daczára a közönség nagy számának, úgy a menü, mint a kiszolgálás teljesen kifogástalan volt. Dr. Földest s kedves nejét megérkezésükkor nagy óvácziokkal fogadták. Az első felköszöntőt Torday, a Kör elnöke mondotta az illusztris vendégekre. Szerencsi/ József szintén az uj képviselőt éltette lelkes beszéddel. Glaviczky Károly, a Kereskedők Körének elnöke a kereskedők s iparosok üdvözletét s hódolatát tolmácsolta igen csinos beszédben. Dr. Földes nagy hatással válaszolt az elhangzott beszédekre s választóira ürítette poharát. Farkas Sándor nyug. ezredes az uj képviselő kedves nejét éltette frappáns hatással, mig Gellert Endre polgármester költői szárnya- lásu beszéddel a képviselő távollevő leányát köszöntötte föl. Dr. Káplány Antal magasan szárnyaló beszédben a hölgyeket éltette, Stoll Béla Farkas ezredesre ürítette poharát, dr. Miskolczy Sándor pedig Neubauer főbányatanácsosra. Almer Károly igen csinos beszédben pedig a függetlenségi párt harczosait éltette. Még számtalan felköszöntő hangzott el s a díszes társaság a legpompásabb hangulatban jóval éjfélutánig együtt maradt. Dr. Földes Béla és neje pénteken délelőtt a gyorsvonattal utaztak el városunkból. A pályaudvarra igen sokan kikisérték a népszerű képviselőt városunk előkelőségei közül. Több tanácstag élén a búcsúzon jelen volt Gellert polgármester is. Dr. Földes és kedves neje, ki egy csapásra meghódította a nagybányaiakat, e szavakkal búcsúztak: — A legközelebbi viszontlátásra ! Választási utóhangok. Tekintetes Szerkesztő ur! Felvilágosítással tartozom, hogy szerény toliamra nézve eléggé hízelgő megbízását: tudósítást Írni a nagybányai választásról, miért nem fogadtam el. Először is a választás csütörtök napra volt kitűzve és riporteri hiúságom nem engedi alkalmat adni, hogy tisztelt olvasóink valamelyike, az én tudósításomat olvasva gondolja vagy pláne mondja, joggal vagy a nélkül, mind ezt, szellemesebb tudósításból, már ismerem. Azért elvem: csütörtöki eseményekről nem irni. — De azt talán tudja, hogy férjhez mentem? — Tudom. — És tudja, mit jelent ez? — Sok mindent. Többek közt azt is, hogy ön már nem szabad. — Kérem tehát, szólt hidegen Elza, tartsa magát ehhez! — Hogy bebizonyítsam, mennyire nem szolgáltam rá erre a figyelmeztetésre, azonnal csomagolni fogok és tovább utazom. — Hová? — Azt hiszem, legczélszerübb lesz, ha Velenczébe megyek. — Oh, oda nem lehet ... A jövő héten mi is oda megyünk. — Akkor hát visszautazom Budapestre s onnét a Tátrába. Isten önnel! Meghajtotta magát és egyenesen a szállóba ment. A holmija még úgyszólván együtt volt s igy nem maradt egyéb teendője, mint hogy az elutazáshoz szükséges intézkedéseket megtegye. Csöngetett a szolgának, akinek meghagyta, hogy podgyászát vigye a hajóállomáshoz. Még egy negyed órája volt. Azalatt a menetrendet tanulmányozta. E pillanatban halk kopogás hangzott az ajtón. — Szabad! Elza lépett be. Kissé halavány volt, de mosolyogni próbált. — Csodálkozik, hogy idejöttem ? kérdé. — Az uram ép az imént telefonált Fiúméból, a hol üzleti dolga van, hogy csak az utolsó hajóval jöhet vissza . . . — És ön, mondá Saskőy, ellenőrizni jött engem, hogy csakugyan elutazom-e? — Oh nem, mondá bánatos hangon Elza, tudom, hogy amit maga igér, Sándor, azt meg is tartja. De lássa, még sem szeretném, ha nagyon neheztelne rám . . . Saskőy elutasító mozdulatot tett a kezével. — Ha akar néha-néha rám gondolni, folytatta a fiatal nő, vigye magával ezt a sárga rózsát — emlékül . . . Vigye el ... És legyen boldog! Isten vele! . . . A rózsát letette az asztalra és kisurrant a szobából. Öt perczczel utóbb Saskőy elhagyta a szállót. Csak a hajón vette észre, hogy a sárga rózsát az asztalon felejtette. * Hét óra tájban Elza ismét benézett a szállóba, ezúttal csakugyan azért, hogy meggyőződjék, vájjon Saskőy elutazott-e. A rózsa ott feküdt az asztalon. Elza arczán egy forró könny szivárgott alá. Aztán hirtelen fölkapta a rózsát, darabokra tépte és kiszórta az ablakon . . . De különben is, bármennyire örvendetes a csütörtöki választás eredménye, be kell vallanunk, hogy az egyhangú választás koránt sem annyira érdekes, mint az olyan, a hol ellenfél is van. Az egyhangú választás olyan, mint a tarokkjáték, ha a volat biztos lévén, az ellenfelek leteszik a kártyát. Mennyivel érdekesebb s izgatóbb, ha a haszonegyest vagy a pagátot az ellentáborból kell elcsípni és győzelmünket szakszerű műveleteinknek köszönhetjük. Az egyhangú választás ideális szempontból nagyon szép dolog. De a legszebb, a legjobb dolognak is mindig vannak árnyoldalai. Önzés ide, önzés oda! Ha a megszokott választási költség termését az egyhangúság jege elveri, oly vesztességet szenvedünk, melyért a biztositó intézet nem kárpótol. Igaz, hogy elég sovány bugyellárisomat, kortesszolgálatok utján, máskor sem volt alkalmam kellőleg felhizlalni, de valami mégis csak jutott mindig: ha nem csurrant, legalább cseppent és az tény, hogy csinos borárusitóném máskor, a választás hetében szépen keresett; alig volt nap, hogy egy-egy hordót nem kellett volna csapra vernie. Most pedig egy árva literrel sem fogyott több, mint bármely más héten vagy csütörtökön. Hát engedelmet kérek, ez nem volt helyes dolog. Ezt a vezetők nem ügyesen csinálták meg. Látszik, hogy nincsen közgazdasági érzé- kök. Ha másként nem lehetett, legalább egy „strohmann“-t kellett volna felléptetni. A mi a legnagyobb abszurdum, még csak zászlógyűjteményem sem növekedett. Az utolsó perczig reménykedtünk, hogy nemzetiségi — vagy legalább szuczilista — jelölt akad. De senki sem akadt horogra. Nos tek. Szerkesztő ur tetszik érteni ? Már most tetszik tudni, miért volt rósz kedvem és miért nem fogadtam el a megbízását? Hiszen „lesz még szőlő s lágy czipó“ !$ Remélem, hogy a vezetők jövőben számolni fognak felháborodásommal és gondoskodni fognak, hogy a múlt csütörtöki választásnál szenvedett vesztességünkért a következő uj választásnál nyerjünk legalább kárpótlást. Nagybánya, 1906. május hó 9-én. Kiváló tisztelettel: Mindenváró Ádám. HÍREK. Május 9. Személyi Kinek. Almer Béla mátészalkai gyógyszerész rokonai látogatására városunkba érkezett. — Biró Gyula zilahi nyug. bankigazgató állandó tartózkodásra városunkba költözött. Katonai kinevezés. Ő felsége a király Sommer Heinrichet, az 5. gyalogezred főhadnagyát kapitánynyá nevezte ki a májusi előléptetések alkalmával. Sommer kapitányt az itt tartott hadgyakorlatok alkalmából .városunkban is széles körökben ismerik. Eljegyzés. Sitik Elemér dr. ügyvéd, az Északkeleti Újság szerkesztője eljegyezte Szat- máron Fogarassy Sándor mérnök és föld- birtokos kedves leányát: Annát. Lemondott főkapitány. Dr. Komoróczy Iván, városunk rendőrfőkapitánya ma Gellert Endre polgármesterhez benyújtotta főkapitányi állásáról való lemondását. Főispáni beiktatás Szatmáron. Szatmár sz. kir. város uj főispánját: dr. Falussy Árpádot holnap, csütörtökön igtatják be nagy ünnepségek között főispáni méltóságába. A főispán nejével együtt délután 2 óra 12 perczkor érkezik Nagykárolyból Szatmárra, hol a vasúti pályaudvaron a törvényhatóság s a városi tisztikar fogadja. A rendkívüli közgyűlést, melynek egyetlen tárgya a főispán eskütétele, délután 4 órakor tartják meg. Délután 5 órakor
