Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-04-19 / 16. szám
I ajánlom,, a kit az összes pártok óhajtanak a parlamentbe. Wekerle Sándor. Ez a távirat, melyben a miniszterelnök maga is támogatja dr. Földes jelölését, egyszerre tisztázta a helyzetet; az elkeseredés fel- | olvadt, nagy lelkesedés fogta el a sziveket s a | nyomban megtartott pártértekezlet, melyen köz- | bizalomból az elnöki széket dr. Lovrich Gyula | foglalta el, már csak arra szorítkozott, hogy Wekerle miniszterelnököt és dr. Földes Bélát | táviratilag üdvözölje. E pártértekezlet után semmi kétség többé j benne, hogy dr. Földes Béla a nagybányai ! összes pártok jelöltje. Az elkedvetlenedés jegyében fogantatott pártértekezlet igy vált azután az általános, lelkes hangulat forrásává. A függetlenségi és 48-as párt hétfőn ; délután tartá meg jelölő pártgyülését az ipar- testületi épület tágas udvarán. A gyűlésen j Farkas nyug. ezredes elnökölt, ki rövid, de j szép beszédben üdvözölte a megjelenteket. Azután Álmer Lajos, a függetlenségi párt j egyik iegagiíisabb, leglelkesebb hive szólalt föl. Lelkes szavakban foglalja össze a közelmúlt politikai eseményeit, melyek nemzeti küz- | delmünket a mostani alkotmányos kibontakozáshoz vezette. Kéri polgártársait, tartsanak össze j ezután is sziklaszilárd élhatározással a függetlenségi párt lobogója mellett. A ki ismeri Kossuthot, ragaszkodik is hozzá, mert csak j akkor lesz a nemzet erős és gazdag, ha mindnyájan iparkodunk Kossuthoz hasonlóak lenni. Szavait hosszantartó éljenzés fogadta. Lázár Bertalan misztótfalusi birtokos szólalt föl ezután. Utalt arra, hogy a zsidóság 48-ban is minő hazafias álláspontra helyezkedett. Nem lehet ez máskép ma sem. Szívvel- j lélekkel csatlakoznak dr. Földes Béla lobogója ! alá. Tüzes beszédét zajosan megéljenezték. Farkas Sándor ezredes a választmány | határozataképen javasolja, hogy a párt kép- I viselőjelöl tjéül dr. Földes Béla egyetemi tanárt kiáltsa ki. Javaslatát szép beszéddel indokolta s abból kiemeljük a következőket: Az 1905-ben ösz- szeült országgyűlés feloszlatását minden törvény- tisztelő magyar ember törvénytelennek tartja s igy nyilvánvaló, hogy a most összeülő parlament csak a korábbi parlamentnek képmása lehet, de természetesen azon hibáktól menten, melyeket rajta a volt szabadelvű párt önző és 1906. április 19. _____________________ NA GYBANYA hazafiatlan szereplése okozott. Egy nemzet soha-' í sem lehet elég óvatos a boldogulás eszközeinek megválasztásában, de legóvatosabb akkor legyen, mikor kormányzati szerveit választja meg. És ha az, kit Önök képviselőjüknek megválasztani akarnak, a múltban már tanujelét adta haza- fiságának és elvei tisztaságának, ugv mi sem lesz méltóbb az Önök politikai becsületéhez, i mintha e férfiúnak visszaadják a mandátumot, ; melyet a közelmúltban tőle a rut ármánykodás j erőszakkal vett el. Legyen az Önök választása záloga a leghatártalanabb törvénytiszteletnek, j mert higyjék e! polgártársaim, hogy a nemzet parcziális törekvéseit, sőt még alkotó szerveit is vérbefojtani lehet, de azokat a nemzeti törekvéseket, melyek az igaz törvénytiszteleten alapulnak, a késő utódok akkor is kultiválni fogják, mikor a zsarnok önkény bilincseit a | rozsda már régen kimarta s börtöneinek épületeiben kő már nem maradt kövön. (Hosszantartó, zajos éljenzés.) A függetlenségi és 48-as párt erre nagy lelkesedéssel képviselőjelöltjéül dr. Földes Béla egyetemi tanárt kiáltotta ki s dr. Vaus főjegyző indítványára elhatározták, hogy erről nyomban sürgönyileg értesítik. Dr. Földes távirati válasza még hétfőn megérkezett s igy hangzik: Méltóságon Farkas, Sándor ezredes, pártelnök urnák Nagybánya. A párt ragaszkodását köszönettel tudomásul vettem, a jelöltséget elfogadom, győzelmesen küzdöttünk a régi romlott rendszer ellen, remélem, együtt dolgozunk az uj fényes korszakban a kormányra jutott vezéreinkkel. Földes. Farkas elnök indítványára dr. Földes megválasztatásának előkészületeire a tiszti karon kívül tiz tagú végrehajtó bizottságot választottak. Megválasztattak a párt tagjai közül: Almer Lajos, Almer Károly, Csepeg Ferencz, Element Árpád és Jég János. A párttagokon kívül: Fábián Lajos, Bertalan Miklós, Mikő Béla, Oblalék Béla és (jeliért Béla. Bizalmi férfiakul a választás előkészítésekor dr. Földes érdekeinek megóvására Bónis István alelnök és dr. Vass Gyula főjegyző küldettek ki. A gyűlés nagy lelkesedés között ért véget.- Bohó fiú! — mondotta - mily jó volna igy, ahogy most vagyunk, örökké veled élni! vagy ha nem is örökké . . . csak sokáig. Addig, amig a többi emberek!- Úgy lesz kicsi Claire! - feleltem neki - ki tiltja meg, hogy szeressük egymást addig, amig fehér dér iepi el fekete hajadat — s megroskad az erőnk. Várj ez igy lesz akkor is, amikor én már öreg bácsi leszek, te pedig öreg anyóka! — Ki tiltja meg ? szólt a leány fájó és rejtélyes mosolylyal — jön egy hideg szél és összezsugorodik, fagyott perjévé lesz a pompázó almafa virága. Én már érzem ezt a hideg szelet barátom. Fáj nekem, hogy igazat mondok, bizony érzem! Szilárd tudással, mélységes fájdalommal mondta ezeket a szavakat s én még a mondandó válaszon törtem a fejemet, mikor a lemondó rezignáczióból újra heves temperamentumos beszédbe csapott át: — Igen, itt a hideg szél, de én daczolok vele ! Addig a kicsi ideig, ami még hátra van, élni akarok, élni, élni! Tízszer, húszszor annyit élni, mint a többiek! Ők boldogok! Ők rá érnek! De nekem sietnem kell! Meg csalom a halált, aki menyasszonyául jegyzett el magának. Akarod, hogy megcsaljuk? Milyen szép az: egy utolsó, lobogó tűzben elég két ember, aki a halál árnyékában szereti egymást. Akarod ? A nagy hatalom azonban, aki ellen és akinek az árnyékában ez a szövetkezés készült, itt közbe lépett. Csontos kezével odanyult a leány habfehér melléhez. Claire elsápadt, heves kínos köhögésbe tört ki hirtelen. Rettentő száraz, gyilkos köhögés volt ez, mely a sírból fölnyuló erővel egész vékony gyenge testét összerázta, összetörte. Perczekig tartott, nem szűnő erővel és amikor vége volt, a lány elsárguló arczczal, fáradtan dőlt vissza helyén. A szeme könnyes volt, az ajka remegett, mint a j sirásra készülő gyermeké, de a száját csókra J nyújtotta és újra kérdezte: — Akarod ? Gyöngéden megöleltem, mintha óvni akar- j nám egy rémséges vésztől. De hirtelen fagyos hidegséggel járt át egy iszonyú borzadály. A beteg leány felém nyújtott ajkán egy csep vér piroslott. A halál lakott ebben a rubinvörös csillogó csepben, a halál, mely ime mutatkozik, hogy jelen legyen a mi szövetségünk megpe- csételésénél. Csókot kért a leány, jeléül annak, hogy társa leszek a rettentő rémmel való daczolásban s ez a csók az első lépés leszen azon az utón, melynek gyors meredeke a fagyos agyagos sirgödörbe vezet. Claire áttetsző, ; fehér karja a nyakam köré fonódott s én iszonyattal úgy éreztem, mintha már én is érezném a csontkéz fogását, melyből nincs menekülés. Erős ösztönnel lázadt föl bennem az élet szeretete, a létezéshez való görcsös j ragaszkodás. Iszonyodó félelemmel fejtettem le magamról az átlátszó, vékony karokat, ziháló lélekzettel ugrottam föl helyemről, úgy nézve vissza a leányra, mint a sir testet öltött borzalmára. Claire csodálkozva nézett föl rám. Ám okos tekintetű szeme már a következő perczben kifürkészte az igazat. Szomorú, szivettépő keserűség váltotta föl arczán az első meglepődést. Azután a párnába rejtette az arczát. A kezével intett: — Menj! — mondta. Habozva álltam ott egy pillanatig, mert úgy láttam, mintha a leány felém fordított hátát belső zokogás hozná görcsös hullámzásba. — Menj! ■- ismételte most már erélyesebben. És én elmentem. Benda Jenő. 3 Sárika első csalódása.- Húsvéti epizód. Husvét másodnapján még alig hinté szét első sugarait a rózsaujju hajnal, Sárika kisasz- szony, ki más alkalmakkor ilyen időben még mélyen szendergett habos, hófehér, kékszallagos párnácskáin, már mozgolódni kezdett. S az első sugár hogy bevillant a függönyök mögött, vakító fénysávos iveket irva le a szoba homályos falain, Sárika kisasszony felült ágyacskájában s egyideig hol a beröppenő sugarakat, hol a pihenésre csalogató párnácskáit nézve, láthatólag erős küzdelmet vívott önmagában. Végre is hirtelen megszólalt: — Anyuka, keljünk fel már! Eszébe jutott, hogy ma jönnek a gavallérok, kezökben az illatos üvegecskékkel, hogy leöntözzék őt, Sárika kisasszonyt, amint pajkosan az utcza elnevezte. S eszébe jutott sok más dolog is. A sok czifra, ékes czukor-tojás, galambok, báránykák, madárfiókák, melyeket már előző napon oly szépen elrendezgetett, hogy majd a rokonszenv kisebb vagy nagyobb megnyilvánulásai szerint fogja azokat a gavalé- rok között szétosztani. — „Mitiószé“ lesz a „gajamb“; „Gyujká- nak“ jó lesz a kis tojász is! Gabinak, a „josz- nak“ nem adok semmit. Ilyen forma gondolatok kóvályogtak Sárika kisasszony fejében, majd eszébe jutván, hogy mielőbb a gavallérok ellepnék leányszobáját, jó lesz elropogtatni egy czukor nyuszit, megsürgető édes anyját: — Anyuka, keljünk fel már! Anyuka kénytelen-kelletlen engedett és Sárika kisasszony már hét órakor hófehér ruhácskában, hullámzó kékszallagos hajjal, rendkívül komoly, méltóságos arczczal, érezve, hogy ő a nap hőse, sétálgatott a virágos udvaron, arra is kiterjedve figyelme, hogy lakkczipőcské- jét az udvar porondja valahogyan be ne pisz- kitsa. És Sárika, a négy éves baba, egy tizenhat éves leány türelmetlenségével várt és egyre kérdezte, hol apuskát, hol anyuskát: — Mikoj jönnek máj a gavalléjok ? De azok a csúnya gavallérok csak nem akartak jönni. Elmúlt nyolcz óra, kilencz óra, tiz óra, tizenegy óra s még mindig nem mutatkozott az udvar látóhatárán egy sem. Sárika kisasszony pedig várt, egyre várt egy tizenhat éves leány türelmes türelmetlenségével. A családi fiaskó ekkor már konsternálni kezdte anyukát is, a ki időnkint mérges pillantásokat vetett a ház feje felé. De mi tagadás benne, a kudarcz erősen és igen érzékenyen kezdte érinteni a ház fejét is. — Maga az oka mindennek ! tört ki végre anyuka, gyilkos tekintettel méregetve a ház urát. A ház büszke feje pedig két kérdőjellé zsugorodott össze. — Igen, igen, maga! A járványtól való nagy félelme elrettent mindenkit a háztól, senki sem mer idejönni s most a maga bogarait Sárika érzi meg! Sárika pedig még mindig a legkomolyabb arczczal, méltóságosan rótta a virágos udvar homokját, arra is ügyelve, hogy lakkczipőcskéje mindig tüköríényes maradjon és várta, mikor jönnek a gavallérok. A meg-megujuló élénkebb családi jelenetekre már épen arra határoztam el magam, ha kell, bármi áron talmi gavallérokat szegődtetek a Sárika leöntözéséhez, mikor az anyuka végtelen gyöngédséggel odaszólt Sárikához: — Jer kis violám, kis bogaram, úgy sem jönnek már a gavallérok. Majd elviszlek délután kocsizni, iparkodott őt vigasztalni. Sárika szemei tágra nyíltak, majd örömmel kiáltott fel: — Nem jönnek ? Hája Istennek! Legalább megmaradnak a tojászaim, nyusziaim, báránykáim ! És egyszerre homokos lett örömében még a lakkczipőcskéje is. é.
