Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-01-04 / 1. szám
TÁRSADALMI RSS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héfen csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések elvetetnek Morvay Gyula kdnyvayomdájábao Is: Főtér 14. Választás előtt. Január 3. Még egy év sem múlt el teljesen a legutóbbi képviselőválasztás óta, a nagybányai kerület választó közönsége ismét az urna elé járul, hogy legszebb polgári jogát gyakorolja. A képviselő választások a kisebb városok társadalmi életében rendszerint mélyebb nyomokat szoktak hátra hagyni maguk után s különösen hevesebb küzdelemre van kilátás most, midőn rendkívül súlyos, válságos időket élünk s a nagy, históriai események szinte egymásra tolulnak. Társadalmi lap lévén, politikai kérdésekkel nem foglalkozhatunk, de nem is akarunk. Hisszük, hogy a választó közönség hazafias meggyőződése s legjobb lelkiismerete szerint lép majd az urna elé s legszebb jogával úgy fog élni, mint éltek az ősök, midőn viharfelhők gyűltek a magyar szemhatárra. S ha mégis a választásról írunk, tesz- szük ezt főleg társadalmi szempontból, hiszen az egészséges társadalmi élet kérdése a legfontosabb összeköttetésben van városunk fejlődésének s boldogulásának legvitálisabb kérdéseivel s a társadalmi élet megromlása következésszerüleg sújtja városunkat is. E nehány sorban foglalt igazságot főleg azok ne feledjék el egy pillanatra sem, kik a pártok életében vezető szerepet töltenek be, kik a legexponáltabb helyeken küzdenek elveik diadaláért. Ám használjanak fel minden fegyvert politikai hitvallásuk mellett, de a fegyver használat mellett vigyázzanak, hogy e fegyverekkel a társadalmi életen ne üssenek sajgó sebet, hogy a mérkőzés, a tusa hevében az elvek harczi porondjáról a személyes küzdelmek terére ne sodortassanak. Tagadhatatlan, hogy képviselőválasztás, de még kisebb, lokális jelentőségű választás sem képzelhető el korteskedések, kapaczitálások nélkül. A választók tömegeit mozgósítani vajmi nehéz dolog s nemcsak jelszavakra van szükség, hogy a tömeget galvanizálni lehessen. S épen az eszközök megválasztása teszi legnagyobb próbára azokat, kiknek a választásnál vezető szerep jut, kik a sorok élén harczolnak. Semmi sem könnyebb, mint a lappangó szenvedélyek lángragyujtásával sebeket ejteni, de viszont semmi sem nehezebb, mint e sebeket orvosolni. E sebek még évek múltán is sajognak s be nem hegge- désüket épen a társadalmi élet siratja. Agitáljanak, lelkesítsenek legjobb tudásukkal, a szó és a toll legnemesebb fegyvereiyjeL^e a küzdelemben ne té- vesszó^-, hogy mindnyájan egy hazán^Á^M^%-^i s ha a politikai kérdési :s‘ annak 'SM?d)mabb nüanszai el is vál^szta&akU ^j9)en-másban egymástól, de á\végezel ..jségís csak egy mindnyájunk A választás higgadt, nyugodt lefolyása, a küzdelemnek tisztességes fegyverekkel való megvívása legszebb bizonyítéka lesz politikai érettségünknek. Legújabb híreinket a következőkben csoportosítjuk: Mint már említettük, Szatmárvármegye központi választmánya, a választás határnapját január 10-ére tűzte ki. A központi választmány választási elnöknek Torday Imrét választotta meg. Jegyzők: dr. Weise Ignácz és Kiss Miklós. Helyettes választási elnökök: Papolczy Béla és Farkas Jenő; helyettes jegyzők: Smaregla János és Imre Károly. A választási elnököt akadályoztatása esetén Papolczy helyettesíti. A választás ismét a Főtéren fog lezajlani és pedig a Főteret a két párt részére ismét kordonnal választják el. A választási ideiglenes helyiségeket nem a leégett nagyszálló előtt, hanem a Főtér városház felöli oldalán, a Platthy-féle ház. előtt fogják felállítani. Torday választási elnök a választás lefolyásának zavartalan biztosítására s a rend föntartására 50 huszárt, 120 gyalogost és megfelelő számú csendőrséget kért a vármegye alispánjától. A választás külső, katonai látváA „Nagybanya“ tarczaja. Kende 2vénke halálára. Az erős tölgy, hogyha ketté roppan, Szilánkra: hasadva ha földre terül: Fenség van ebben a fájdalomban, De kőny e miatt a szemre nem ül. Ám ha a rózsa bimbaja pattan, Tavaszi sugárba levélre fakad, — S egyszerre sötét, fekete borulatban Hozzá az enyészet csókja tapad: Mély gyászba boridnak mind a virágok, Kialusznak a fénylő csillagok, — Elfogy az ima ... a köny . .. az átok... Csak a szív vonaglik s jajjongva sajog... É. M. A homok-szent-mártoni irodalom-pártoló kör. Már minden volt Homok-Szent-Mártonban: kaszinó, járásbíróság, adóhivatal, négy osztályú al-reáliskola, önkéntes tűzoltó-egylet, dalárda; csak irodalmi kör nem volt még. Ezen segitni kell. Homok-Szent-Márton nem maradhat hátra, az irodalom a nemzet föntartó oszlopa, pártolni kell az irodalmat. Ilyen gondolatok járták át a Tóth János magasra törő elméjét, ki reáliskolai tanár s az irodalom lelkes barátja volt Homok-Szent-Már- tonban. Ezeknek a gondolatoknak aztán kifejezést is adott a buzgó férfiú. Eleinte csak vállvonogatva hallgatták az urak a kaszinóban. Csak éppen úgy odavetett egy-egy szót az egyik vagy a másik a tarokk, vagy a kalabriász mellől. De a lelkes férfiú nem nyugodott, kifejtette tervét, hogy mit gondol ő: irodalom-pártoló kört kellene alakítani Homok- Szent-Mártonban. — Hát még mit ? - mondta rá fitymálóan a járásbiró. — Ostobaság, — mormogott az öreg adópénztárnok, kinek, úgy látszott, kiváltsága van Homok-Szent-Mártonban mindenkivel gorombás- kodni. Thury Pista is azt vélte, mi az istennyilának az nekik? Darvas Zoltánnak sem kellett. Még a tiszteletes ur is csak himezett-hámozott: — Hát hiszen szép, szép, kérem, de sok már rajtunk az adó, kérem. A lelkes tanárt azonban nem csüggesztette el ez a sivár közöny s ez az ellenséges indulat. Ismerte már ő ezt. Minden irodalomtörténetben olvasta. Hírlapi czikkekben is olvasta. De a ki oly nemes czélt tűz ki maga elé, az nem riad vissza a nehézségektől. Ha a férfiakkal nem boldogul, megkísérti a nőkkel. A női kebel fogékonyabb a szép és nemes iránt még Homok-Szent-Mártonban is. S mikor uzsonna alkalmával előadja nagy tervét Tóth János tanár a járásbiróéknál vagy a gyógyszerészéknél, vagy másutt, a nemes mag kikel a hölgyek kebelében. Irodalom, költészet, a társasélet föllendülése, ej, hisz az nagyon érdekes lesz. Talán még tánczolni is fognak ?- Hogyne, — biztosítja Tóth János a lelkesedő hölgyeket. A táncz múzsája testvér a költészet múzsájával, bájos harmóniában megférnek együtt. A gyógyszerészéknél is, a járásbiróéknál is, mindenütt örömmel ragadják meg a nemes eszmét. Hiszen eddig úgysem tudtak mit csinálni az unalmas, hosszú, téli estéken. Csak olvasni, mindig olvasni, azt megunja az ember. A névnapokon meg csak esznek, isznak, egész este nem kelnek föl az asztaltól, az csak a férfiaknak való mulatság. — Maga igazán kedves ember, hogy reánk is gondolt, — halmozzák el dicséretekkel Tóth János tanárt. Az eszme hódit s diadalmasan járja be egész Homok-Szent-Mártont. A kaszinóban már nem hallatszanak a kicsinylő, elutasító hangok. A járásbiró maga is bevallja, hogy tulajdonkép ő teljes szivéből óhajtja a magyar irodalom fölvirágzását, tessék elhinni, hogy a mit ő mond, az meg van mondva. Az adópénztárnok sem tartja már olyan
