Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-02 / 9. szám
1905. márczius 2. NAGYBANYA 3 kezett. Példaképen emlitem, hogy mikor gimnáziumunkban jó alkalom kínálkozott a franczia nyelv tanulására, bekellett ezt szüntetni a részvéthiány miatt; hasonló zátonyra jutott a gyorsírás tanítása, pedig ezt a kézzelfogható gyakorlati szempont is ajánlotta. Feltűnő tehát az ifjúságnak szinte kizárólag az elodázhatatlan teendők, elvégzésére szorítkozó hajlama és még ezekben is oly eredménnyel, mellyel sem a szülői ház, sem az iskola nem lehet megelégedve. Szintoly mostoha elbánásban részesül a zene, a kedélyéletnek nagy kárára. Ez nincs rendjén. Igaz ugyan, hogy a világon sok minden nincs rendjén és mégis csak megélünk valahogy; ezt azonban nem szabad oly könnyedén venni. Nagyon czélszerü lenne tehát, ha városunk zenetanitót birna magához édesgetni, a ki jól érti a dolgát. A minisztériumtól e részben nem várhatunk segítséget; bajnak ez baj ugyan, de ténynek is tény. Nem kívánjuk, hogy itt külön zeneiskola legyen, bár nem volna nagyzás, ha lenne; annyi mindenképen elvárható, hogy a zene megfelelő ápolásban részesüljön és hatása alól ne vonja ki magát az ifjúság. Nem virtuózok neveléséről van itt szó, hanem arról, hogy az ifjúság a maga képességeinek határai közt megszerezze a készséget arra, hogy aesthetikai élvezetekre alkalmasabbá legyen. Dergáts Sándor. Hová építsük állami iskolánkat ? Elemi iskoláink államosítása sikeresen megoldatott. A nagy mű betetőzése az építkezésre minden tekintetben alkalmas hely kiszemelése lesz. Ezen hely megválasztására irányadó szempontok gyanánt kiválólag pedagógiai, psychikai, aesthetikai és egészségügyi követelmények és tekintetek szerepelnek, melyek kiváló és túlnyomó figyelmet, körültekintő óvatosságot és bölcs előrelátást érdemelnek és igényelnek; minden egyéb, legfőképen azonban pénzügyi szempontok a városra nézve közömbös anyagi megterhelés folytán a mondott direktívák mellett másodrangu s lényegtelen jelentőséggel bírnak. Városunk geográfiái és topográfiái fekvése, úgyszintén a legutóbbi évtizedek építkezéseinek története városunk jövendő fejlődésének természetes és egyedüli irányául és helyéül a déli lapályt: az Erdélyi-ut, Gellért-utcza, Széna-tér s általában az e részen fekvő szabad, nyílt térséget jelöli meg s minden tekintetben ide utal. Ki ismeri városunk topográfiái alakulatát, alapos Az ifjú maradt, ajkához emelte a lányka kis kezét, csókot lehelt homlokára s nagyon, nagyon boldog volt. Együtt mentek haza, együtt határozták el, hogy a boldogságot a jövőben állandóvá, nagyobbá teszik. Elérkezett végre a nap, melyen az ifjúnak Párisba kellett utaznia. Az azincvurti állomáson már indulásra készen állt a párisi gyorsvonat. A gép fütyölt, a vonat zakatolva robogott tova. Egy fehér kendő integetett utána s az ifjú a kocsi ablakán kihajolva nézett vissza, majd letörülte a szemébe tolakodó könyüket. Párisba érve nemsokára megkapta Amelic levelét. Azután állandóan jöttek-mentek a levelek Párisba, Azincvurtba. Pár hónap múlva félreértések támadtak közöttük s a levelek is egyre gyérebben jöttek Azincvurtból. Az ifjú egyre szomorkodott, tanulmányait elhanyagolta, órákig elsétált alá és föl kis szobájában és nem érdekelte őt többé semmi. Néha-néha eljárt a morgueba. Elnézte azokat az üveg alatt kiterített borzalmat keltő holttesteket. Sokszor irigyelte őket. Némelyiknek oly hideg, nyugodt, fenséges volt az arcza. A halál sem tudta eltorzítani, nem volt ereje hozzá, hisz tán óhajtott vendég volt. Előre furakodott a látogatók között, merően bámult a megüvegesedett, megtört fényű szemekbe s gyakran szeretett volna ott feküdni ő is a fehér márvány- asztalon. tájékozódottsága a tovafejlődés kizárólagos területéül önkénytelenül is e helyre vezeti, hisz ez olyan érthető és kézzelfogható bizonyosság ! E kézzelfoghatóságot nyilvánvalóvá teszi ■ városunk utóbbi fejlődésének áttekintése, mely a legjelentősebben emeli ki a földrajzi, topográfiái fekvés szoros összefüggését az építkezéssel, hogy ugyszólva önmagától ajánlkozik és az öntudatos építkezés ösztönét kelti fel. Én a tudatos és előrelátó építkezésnek inkább a topográfiái viszonyok által sugallóit ösztönét, mint az e tekintetben irányadó sokféle szempont átértett mérlegelését látom abban a szerény, igénytelen emberben, kinek a Gellért- j és Erdélyi-ut létrejöttét köszönhetjük. Igenis a Széna-tér (miért ne hivhatnók Portéka-térnek ?) a Gellért-utcza és Erdélyi-ut, specziel a Gellért- és Erdélyi-utczák sarkán fekvő Lesták-féle házastelek az, mely az állami iskola felállitási helyéül praedestinálva van, mert rajta a szándékolt palota könnyen elfér s hatalmas udvar és játszóhely létesítésére is kellő térfogattal rendelkezik s e mellett egyik pénzintézetünk tulajdona lévén, könnyen megvásárolható s feltételezem a pénzintézetről, mint egyszersmind erkölcsi testületről, mely a köz javát ép oly mértékben van hivatva előmozdítani, mint öntagjaiét, hogy a vásár elé fináncialis üzérkedésen alapuló akadályt nem állít. Messze volna? A világért sem! Hát a polgári leányiskola? S e mellett a város bármely helyére épített és eldugott iskola is relative messze van — valahonnan a város más negyedéből ! A praedestinált topográfiái helyzet azonban j a legügyesebb czáfolat ezen ellenérvvel szemben, j mert városunk minden oldaláról legrövidebb j utcza vezet e hely felé s ezzel jelzi, hogy e tér j a fejlődés természetes terrénuma. Ám itt nem kényelmi szempontok az irány- j adók, azonkívül, hogy ezek csak látszólag lé- teznek! Nyílt, szabad terület; egészséges, üde levegő, melyet a Rozsály légáramlata óránként átfrissit; csend, nyugalom; gyönyörű kilátás hegykoszorunkra! Ä környezet nemesitő, nevelő hatású a zsenge, fogékony lélek kifejlődésére; a szabad, nyílt terület a szókimondás, nyiltszivüség és becsületes egyenesség alakulására, a nagyszerű helykoszoru nyújtotta látvány s a messze tér méreteinek szemlélete a képzelet kifejlődésére, a fenséges szemlélete az istenség sejtelmes felfogására: nem mosolyogni való motívumok, hanem beigazolt physikai tények, melyek eltörölhetlen nyomot hagynak az ifjú, gyermek jellemében! A város legszebb helyén feküdne az uj épület s minden más tekintetben, ha akaratom ellenére talán nem lettem volna teljesen tárgyilagos, nincs az az ellenérv és kapacitátió, mely széprendészeti tekintetben szilárd meggyőződésemet legkevésbbé is megingathatná! Ez talán azért van, mert itt lakom az Erdélyi-uton, mely Nagybányának az Andrássy- utja s mindennapi szemlélődésemben e hely szépnek, abszolút szépnek alakult ki!. Ne méltóztassék e tárgy felett meggondolás és elmerülés nélkül a város érdekében napirendre térni! Dr. Ajtal Nagy Gábor. ítélet a kohófüst ügyében. A nagybányai kir. járásbíróság kártérítésre kötelezte a kir. kincstárt azon károkért, melyet a gyümölcsösben a kohófüst okozott. A kir. járásbíróság Ítéletét jóváhagyta a szatmári kir. törvényszék is. Az ítéletet itt közöljük: 1904. Sp. II. 418/12. Ő Felsége a király nevében! A nagybányai kir. Járásbíróság dr. Vass Gyula ügyvéd által képviselt Kiss Lajos és neje Horváth Mária nagybányai lakosok felpereseknek Újhelyi Hugó jogügyi tanácsos által képviselt nagybányai kerületi m. kir. bánya- és kohó-uradalom alperes ellen az 1904. évi szeptember hó 22-ik napján Sp. II. 418/1. szám alatt indított keresettel 934 kor. s jár. iránt folyamatba tett sommás perében a szóbeli tárgyalásnak az 1904. évi decz. hó 7. napján történt befejezése után az alul kitett napon következő ítéletet hozott: Alperes köteles felperesnek 446 kor. tőkét, 1904. szeptember 22-től 5°/0 kamatot s 136 kor. 94 fxillér perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok . . . stb. Kelt Nagybányán, 1904. évi deczember hó 7-én. Dr. Makray s. k. kir. aljárásbiró. * 1904. D. 525. szám. Ő Felsége a király nevében! A szatmárnémetii kir. törvényszék dr. Vass Gyula nagybányai ügyvéd által képviselt Kiss Lajos és neje nagybányai lakosok, felpereseknek Újhelyi Hugó jogügyi tanácsos által képviselt nagybányai kerületi m. kir. kincstári bánya- és kohó-uradalom alperes ellen a nagybányai kir. Járásbíróság előtt 1904. Sp. II. 418. szám alatt folyamatba tett s ugyanott 1904. decz. 7-én ítélettel befejezett sommásjperében alperesÉdes anyja egyszer felkereste őt Párisban. Alig ismert rá csak nemrég daliás, lelkes fiára. A test megrokkant, a lélek összetörött, nem szárnyalt többé oly magasan. Az anya próbálta vigasztalni. — Édes fiam, hidd el, nem érdemli meg az a lány a te szerelmedet s egyáltalán nem is érdemel szeretetet. O nagy materialista s nincs érzéke olyanok iránt, mely dolgok nem a föld sarában gyökereznek. Feledni, feledni, ez legyen mindig eszedben, ez legyen akaratodnak foglalkoztatója, irányitója, czélja. Az édes anya nemsokára hazament nyugtalanul, remegve. Az ifjú pedig még mélyebbre sülyedt a pessimismus fullasztó tengerében. Már nem létezett számára egyébb a világon a mor- guenál. Minden idejét ott töltötte nézegetve a tragikus sorsot ért szerencsétlenek bomlásnak induló hulláit. Egészen megbarátkozott a gondolattal, hogy egykor talán nem is sokára, ő is itt fekszik majd a márványasztalon, a kristály üveg alatt s aztán őt is nézik majd a kiváncsiak, a tanulni vágyók s a meghasonlott lelküek. Kiválasztotta az asztalt is, melyen feküdni szeretne, ott hátul, a sarokban, hol némileg rejtve van a kiváncsiak elől. Egy reggel aztán már a morgueba se kívánkozott többé. Gyűlölt, utált mindent, nehezére esett minden. Az utczai zaj sértette fülét, a napfény • kápráztatta szemét, tátongó, betölt- hetetlen űrt érzett lelkében. Kivette fiókjából revolverét, megcsillogtatta a napfényben, melléhez ! szorította, aztán nem emlékezett többé semmire. Sokáig volt a halál torkában, élet és halál között lebegett s az orvosok kevés reményt fűztek felgyógyulásához. Egy szép májusi reggelen végre jobban lett. Felnyitotta szemeit, csodálkozva nézett körül a szobában. A nyitott ablakon beözönlött az illatos kerti levegő, besütött a nap, a kertben bólongattak a virágos orgonafák. Ágya mellett ifjú apácza állott aggódó figyelemmel tekintve le rá. Ettől megtudta, hogy a Saint Martin kórházban fekszik, hová szerencsétlen öngyilkossági kísérlete után szállították. Eleinte a mit látott, az újdonság jóleső érzését keltette benne, de aztán mennél jobban javult egészségi állapota, annál komorabb, csüggedtebb lett lelke, végül egészen marazmusba esett. Haragudott orvosaira, kik megmentették életét, gyűlölte, szidalmazta a mellette levő áldott lelkű apáczát. Áz pegig mily alázattal, önmegadással fogadta a durva szidalmat s szelíd hangon kérlelte a beteget. — Uram, látja ön oly gyönge, ne erőltesse tüdejét, majd ha helyre állt egészsége, akkor öntse ki rám haragját, ha talán várakozásának nem mindenben tettem eleget. A szelíd, alázatos hang még jobban felbőszítette a beteget. — De hát ki kérte önöket arra, hogy engem ápoljanak, az életnek visszaadjanak, honnan vették a jogot arra, hogy az elmúlástól, melyre úgy vágytam, távoltartsanak ? — A szeretet adta nekünk arra a jogot,
