Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-02 / 9. szám
III. évfolyam. 1905. márczius lio S3. 9-ib. szám. TÁKSADAIjMI ÉS SZÉPIHODALMI HETILAP. KfMIzetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is: Főtérié. A városi takarékpénztár. Oly szoros nexusban áll Nagybánya város takarékpénztára Nagybánya város egyetemével, oly sok érdekszál fűzi össze ez intézetet városunk vagyoni viszonyaival, hogy mindnyájan, kik városunk anyagi boldogulását óhajtjuk előmozdítani, fokozott mértékben kell, hogy figyelmünkre méltassuk a minden évben kiadni szokott zárószámadásokat és a számok között kiolvasható üzleti politikát. Feltűnő egyöntetűséggel konstatálja városunk minden ily ügyekkel foglalkozó és hozzá értő szakembere, hogy Nagybánya város évi költségelőirányzatait annak erdészete és takarékpénztárának fokozandó jövedelmei vannak hivatva egyensúlyban tartani. S talán mert az 1904. év végeredménye mintegy 8000 koronával maradt el az 1903. évitől; foglalkozott behatóbb bírálattal a február hó 26-án tartott takarékpénztári választmányi gyűlés a bemutatott mérleggel, melynek kapcsán nemcsak a számokkal és azok helyes csoportosításával, de amennyiben a választmány hatáskörében állt, az intézmény szervezetét és kereskedelmi szellemét is bírálat tárgyává tette. * A mérlegre vonatkozólag tett észrevételekre az igazgatóság és felügyelőbizottság a többé-kevésbé kielégítő választ megadván, a választmány azt elfogadta s jóváhagyás s tudomás vétel végett Nagybánya város képviselőtestületéhez áttenni rendelte. A mérleghez tehát, miután a választmány szakembrei is elfogadásra ajánlják, ezúttal bővebben kiterjeszkedni nem kívánunk, legfeljebb a múlt évben részletes kifejezett elvi álláspontunkat annak összeállítására és a számok miként való csoportosítására az igazgatóság szives figyelmét felhívjuk. Ezúttal inkább a város takarékpénztár szervezetével és üzleti politikájával kívánunk foglalkozni, miszerint több oldalról világítván meg e fontos kérdést, hogy lehetőleg kihámozzuk esetleges alapszabály változtatás alkalmából majd a legjobbat. Az a szervezet! mely a város takarék- pénztára alapszabályzataban lefektetve van, egy majdnem 4.000.000 korona vagyont kezelő intézetnek nem felel meg. Nem felelhet meg pedig azért, mert kevés az igazgatósági tagok száma. Az igazgató, 3 igazgatósági tag és a hivatalból kirendelt mindenkori városi tisztiügyész alkotják az igazgatóságot, tehát 5 tag, kiknek mindenikére átlag ma jdnem 800.000korona vagyon kezelésének felelőssége és súlya nehezedik s talán ez óriási vagyoni felelősség terhe is hozzájárul, hogy a kihitelezésnél a felette szigorú bírálat és nehéz kezessége miatt, mintegy a saját zsírjában fül meg ez intézet. Az 19Ó4. évben is 100.000 korona felöli összeget helyezett értékpapír állományban a pénztár, melynek kamata a betevőknek fizetett összeget sem fedezvén, az egész 931.000 korona értékpapír állomány jövedelmére szépen ráfizet az intézet. Ha a takarék- pénztár nem tudja a rája bízott betétet haszonnal kezelésbe venni, azt vagy ne fogja el, vagy oly kamatot állapítson meg betevőinek, mely arányban áll az elhelyez- hetés módjával, de világos kárral nem szabad dolgoznia ily óriási összeggel, mert akkor a hozzá fűzött méltányos várakozásnak nem fog tudni megfelelni. Az igazgatósági tagok számát az igazgatón kívül legalább 8 tagra való kiegészítése látszana czélszerünek. Helyes választás utján 4 ujtag friss üzleti szellemet, nagyobb ismeretségi és szélesebb látkört hozna magával s több érdekszálat fűzve a takarékpénztárhoz. A pénzintézetek gomba módra szaporodtak az utóbbi 10—15 év alatt a környéken, városunkban is két intézet s az ipari hitel- szövetkezet erős versenyt támasztanak a város takarékpénztárának. A verseny tehát nagy, — de viszont a pénz ugyancsak kurrens czik, csak elkeli találni a módját a változott viszonyokba való illeszkedés által, a helyes üzleti szellem inauguralására. Hibának tartjuk, hogy az igazgatón egy igazgatósági-tag és egy felügyelőbizottsági tagon kívül az összes közvetlen intézők és ellenőrzők városi tisztviselők s ezek esetleges bürokrata szelleme nem képes lépést tartani a takarékpénztári intézmények üdébb szellemével, miért is az igazgósági tagok létszámának felemelését indokoltnak latjuk, lehetőleg üzlet emberek bevonása által. E felemeléssel azonban a regie költsége nem volna szabad, hogy szaporodjon. A létező alapszabály szerint az igazgatóság tagjai a tiszta jövedelem 8J/0-át kapják A ,,Nagybánya“ tarczája. Molnár leány. — Cos/nte György költeménye. — A patak zúg a gyér nyárfák tövében, Szél ringatja a sötét lombokat; A veszettül forgó malomkeréken Merengek, zengve folyton dalra dalt, Az árok mentén szállnak e dalok, S én szemeimből könyet hullatok. Vak éj borult már az egész világra, Ég s föld közt nincs más, csak sötét pokol. Rákezdek mindig ugyanegy nótára, És ajkimról ez unott nóta foly. Elhallgatok egy perczig, bár tudom, Ismét, e dal fog csengni ajkimon. A ludj ki fény! ne vess reárn világot!. . . Ah, egykor bő volt ez az őv nekem, Szép, karcsú voltam; ámde most a pántok Nem érnek össze duzzadt keblemen. Alig bírom az aczél kapcsokat, Mert gyönge testem fáj az őv alatt. Aludj anyám! én lelkem jó anyácskám! Ne kérdezd, ébren, hogy miért vagyok? Kendő alá van eltakarva orczám, Egy elkövetett bűnt palástolok. Bűnöm, szerelmem véste rám nyomát, Nem ismered föl a bukott leányt? \ A patak zúg a gyér nyárfák tövében, I Szél ringatja a sötét lombokat; És hahotázva hajlanak elébem, Szemembe sújtva a bántalmakat. — Romlott vagy ! — zúgják a fák, mind a hány, S a viz rámordul: balga vagy leány! Malomkerék! forogj csak széditően, Őröld a búzát szakadatlanul! Az egész világ forog körülöttem, S valami vágy a szivemre tolul. Nos, rajta tedd meg! — súg egy gondolat: Jó lesz pihenni a kerék alatt! . . . Révai Károly. Orgonafák között. Május volt, rügyfakasztó, virágnevelő május. Madarak énekeltek, bogarak zümmögtek, lepkék röpdödtek, bimbók nyiladoztak. A levegő telve volt illattal, az ifjú bimbók sóhajával a forró nyár után, mely megnyitja kebleiket a csalfa lepkéknek, a döngicsélő méheknek. Mindenen meglátszott, hogy a természet télen dermedt tagjaiban már megindult a vérkeringés. Lázasan lüktetett a vér, pezsgett az élet mindenütt. A szivek hevesebben dobogtak, melegebben éreztek, a dalok vidámabban csengtek, több érzelem, indulat volt bennök, mint máskor. A fényes napkorong hatalmas ivet Írva kapaszkodott a zenith felé. Nyájasan mosolygott, sugaraival bearanyozott mindent. Benézett minden udvarra s a magas, szürke kőfal fölött kíváncsian bekandikált a chamondi cistercita kolostor kertjébe. Egy orgona erdő volt az egész kert. A bokrok tele voltak a fürtös kék virággal. Oly erős volt az illat, hogy szinte elkábitotta az embert. A kert fehér homokkal behintett utain nem járt senkj. A szerzetesek a sacellumba készültek a matutinum végzésére. A nagy repedt csengő már fel is hívta őket az előkészületre. Feledjék most a földi gondokat, napi munkáikat, szivüket, lelkűket foglalja el egészen az áhitat szent érzelme. Egyik lugasban a zöldre festett fapadon ült egy ifjú szerzetes. Sötét nagy szemei merően néztek a lombokra,
