Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-23 / 8. szám

1905. február 23. NAGYBANYA tetelte után méltányos megváltási árért át­vehesse. A villamtelep zavartalan működését czélzó penalek pedig drákói szigorúságra vallanak. Jellemzésül csak azon intézkedését említjük fel a szerződésnek, hogy ha az áram vállalkozó hibájából egy hónapig szünetelne, a városnak joga van nemcsak az egész villamos művet, hanem a műmalmot is telkestül és mellék- épületeivel együtt minden bírói beavatkozás nélkül egyszerűen birtokába venni. Az uj szerződés szerint a magánfogyasz­tók is nagy kedvezményben részesülnek. Az elektromos áram egységára tizenöt százalékkal lejebb szállíttatott s igy a villamvilágitás hekto- vatt óránként nem 7, hanem 6 fillérbe fog kerülni. Oly olcsó egységár ez, minőhöz hasonló alig van az országban, jóllehet kevés oly áram- fejlesztő telep van, melynek fejlődő képessége és termelési mennyisége oly határolt lenne, mint a minő viszonyokra épen az épülendő nagybányai villamostelepnél reális alapon számítani kell. Ugyancsak a nagy közönség érdekeit szol­gálja azon módosítás is, hogy a kedvezményes 4 filléres egységár nem mint eredetileg tervezve volt: a lámpáknak 600 órai átlagos égési idő­tartamánál, hanem már 400 órai átlagos idő­tartamnál fog kezdődni, a mi lehetővé teszi, hogy e kedvezményben a közepes áramfogyasztók is részesüljenek. Nagy vonásokban ezek volnának a szerző­désbe foglalt módosítások, melyekből látható, hogy mind a város érdekében s vállalkozó ter­hére történtek. S ha vállalkozó, birtokában lévén a villam- világitási telep czéljaira egyedül alkalmas mü- malomnak s tudatában annak, hogy a város a villamvilágitási telepet saját vállalkozásában be­látható időn belül meg nem valósíthatja s e kényszerhelyzetet még sem aknázta ki, hanem hozzájárult az ő újabb és érzékeny megterhelését képező módosításokhoz, — ez oly önzetlenségére a városszeretetére vall, mely előtt kalapot emelhetünk. A Kaszinó=egyesiilet közgyűlése. A nagybányai Kaszinó, mely egyike az ország legrégibb kultur-egyesületeinek, folyó hó 19-én, vasárnap délután 4 órakor tartotta meg rendes évi közgyűlését. A közgyűlést, melyen a tagok igen szép számmal jelentek meg, Stoll Gábor elnök nyi­totta meg lendületes beszéddel. Utalt arra, hogy a Kaszinó-egyesület 1834- ben alakult meg, tehát csak hét évvel később, hogy a nagy Széchenyi, kit Darányi méltán nevezett hazánk vezérlő lángoszlopának, az or­szágos Kaszinót alapította. Ez évben töltötte be le, mely Francziaországban keletkezett. Az ese­mény után évtizedek múltak el, tudtak az érsek mellőztetéséről, ismerték a merényletet, azt ön­kényes toldásokkal kiczifrázták, előadták az iskolában, hol azon korban a divatos familiáris rendszer temérdek anekdotát gyártott. Az ókor klasszikus Íróinál szokásos beszédeket, melyeket a szereplők szájába adtak, a középkorban a velős mondatok szentencziái, szójátékok váltották fel, melyek jobbára nagyon önkényesek voltak. Az akkori iskolai rendszer meglehetősen ápolta az oly professzori szellemes kérdéseket. így alig lehet kétség az iránt, hogy a Reginam occidere-féle mondást két évtizeddel Gertrud megöletése után valami szellemes franczia professzor találta ki s mint aféle iskolai anekdotát előadta. Az élénk ifjúság kapva kapott az érdekes szójátékon s a krónikások leírták, a mint hallották. Ezt következtetjük azon fönebb bőven kifejtett körülményekből, hogy az érsek be- vádoltatását sehol Írott emlékeinkben nem találjuk, noha e kétértelműség valósága esetén a súlyos imputácziótól menthető nem volna és ellene a pápa bizonyára fegyelmi vizsgálatot rendelt volna el. E véleményünket erősiti III. Inczének ritka erélyessége, ki a klérus hibái előtt soha sem hunyt szemet s azokat legnagyobb szigorral büntette. Ezt bizonyítja azon körülmény, hogy az amfibologia a merénylet után évtizedek múlva merül föl először s akkor is messze Franczia­tehát a Kaszinó alapításának hetvenedik év­fordulóját, mely örvendetes körülmény a mai közgyűlést egyszersmint jubiláris ünneppé avatja. A Kaszinó e ritka évfordulón büszkeséggel tekinthet vissza pályafutására. Tevékeny részt vett minden társadalmi mozgalomban s főleg a kulturális törekvésekből vette ki a maga oroszlán részét. Számtalan közművelődési egyletnek tagja s a múlt század ötvenes és hatvanas éveiben itt e végvidéken valóban nagy és magasztos missziót töltött be. A Kaszinó egyik régi, kiváló tagja, a Ka­szinó ötvenéves fenállásakor megírta annak törté­netét, mely bizonyára becses adatként fog beilleszkedni Nagybánya város krónikáiba. Itt csak azt említem meg, hogy e hazafias Kaszinó áldozatkészsége hívta életre a városi kórházat is. (Éljenzés.) A Kaszinó is hgy járt mint a jó családapa, hogy mig környezetéről bőségesen gondoskodott, a közintézetek iránt tanúsított nagy áldozat- készségében nem gondolt saját javának elő­mozdítására. így történt azután, hogy amidőn családi otthon után vágyott, azt csak kölcsön utján valósíthatta meg. Én azonban nagy terheink daczára sem csüggedek el. A legszebb reményekkel tekintek a Kaszinó jövője elé, mert bízom abban, hogy a tagok lelkes támogatása mindenkor biztositani fogja egyesületünk boldogulását, felvirágozását. Ebben a reményben, ebben a hitben üd­vözlöm megjelent tagtársaimat s a közgyűlést megnyitom. Stoll Gábor elnök szép megnyitó beszédét a közgyűlés zajos éljenzéssel fogadta. Elnök ezután a jegyzőkönyv hitelesítésére Molcsány Gábort és dr. Kádár Antalt kérte föl, majd beszámolt az elmúlt év mozzanatairól. A Kaszinónak a múlt év elején 124 rendes tagja volt. A múlt év folyamán beléptek 13-an. Négyen elhaltak, hatan eltávoztak. Jelenleg a Kaszinó tagjainak száma az ideiglenes tagokkal együtt 148. Uj tagokul beléptek: Vetter Ambrus, Lakos Imre, Sontagh Elek, Bátori Gusztáv, Mikes Béla, Fülöp Imre, Damokos Ferencz és Janovits Béla. Elhaltak: Tf. Pap Zsigmond, Dienes Dezső, Harácsek Imre dr. és Schönherr Antal. Elnök kegyeletes szavakban emlékezvén meg a súlyos vesztességről, mely a Kaszinót e négy kiváló tagjának elhunytéval érte, indít­ványozta, hogy a Kaszinó igaz részvétének jegyzőkönyvileg adjon kifejezést. Stoll Béla méltatván azon kiváló érdeme- meket, melyeket Tf. Pap Zsigmond, Dienes országban, idegen krónikákban, melyek közül a legkomolyabb és legjobban értesült hitetlenül regisztálja azt, mint valami gyanús kószahirt. Ellenben a hazai krónikák mélységesen hallgat­nak róla s még azok sem tesznek róla említést, melyek a Bánk-féle merényletet egyébiránt tövéről hegyére leírják. Sem a szomszédos osztrák évkönyvek nem említik: pedig azok közül - mint láttuk - a legjobbak majd a Péter-féle merényletet, majd Bánk gyilkosságát leírják, a mi a szomszédosság révén nyert értesülésből nagyon megmagyarázható. Az amfi- bologiát említi Alberik, Párizsi Máté és Hermann altahi apát, e két utóbbi plagium. Állításunkat megerősíti Schier, ki éles látással bírál. Az Árpádházi királynékról irt művében János érsek amfibologiájára vonatkozólag oda nyilatkozik, hogy ez a szofisták iskolájának terméke, mely­nek Alberik sem adott hitelt a XIII. században. Épp ily adomát csináltak a francziák szép Fülöp nejéről és az angolok II. Ede királyról. Ily iskolai anekdotákat Párizsban a nominalisták iskolájában csomó számra költötték. Végül az érsek ártatlanságának hatalmas bizonyítéka Endrének iránta tanúsított állandó jóindulata, mely még közvetlen a merénylet után sem változott meg. 1214-ben a czinkosok közül egy sem visel országos hivatalt. Maga Bánk, a ki a királynak legkedvesebb embere volt s ki később ismét kegyeibe jutott, ezen időben kegyvesztett volt. Ha az érsek szintén vád alatt lett volna, úgy a király bizonyára ezen 3 Dezső, Harácsek Imre dr. és Schönherr Antal a Kaszinó felvirágoztatása körül szereztek, óhaj­taná, hogy a Kaszinó az elhunytak özvegyeihez is részvétiratot intézzen. Mindkét indítványt egy­hangú helyesléssel elfogadták. A közgyűlés ezután a Kaszinó költségvetési előirányzatát tárgyalta. Az indítványok során egyhangúlag elfogad­ták Szőke Bélának a Borsszem Jankó kitil­tására vonatkozó javaslatát. Majd tudomásul vették a muzeum-egyesület elnökségének átiratát, melyben a megnyitó ünnepélyen való képvisel- tetésért mondott az egyesület meleghangú köszönetét. Végül Stoll Gábor elnök a maga és tiszt­társai nevében megköszönve a közgyűlés bizal­mát, lemondásukat bejelentette s a választás megejtésére elnökül Égly Mihályt, jegyzőül dr. Makray Mihályt és Myskovszky Ernőt kérte fel. Szőke Béla állott fel ekkor szólásra. Mély sajnálattal hallotta, hogy a Kaszinónak tiz éven át volt elnöke : Stoll Gábor (Éljenzés) egészségi állapota miatt az elnöki tisztet tovább viselni nem hajlandó. Indítványozza, hogy a Kaszinó elismeréséül kiváló érdemeinek egyrészt, más­részt pedig nagyrabecsülése, tisztelete s szeretete jeléül válassza meg Stoll Gábort tiszteletbeli elnökének. (Zajos éljenzés.) A közgyűlés az indítványt nagy lelkesedés­sel tette magáévá. A választás eredménye a következő: Elnök lett Stoll Béla 50 szavazattal, igazgató Virág Lajos 38, titkár Myskovszky Ernő 51, pénz­táros Penti Albert 50, ellenőr Harácsek Vilmos 51 és ügyész Weisz Ignácz dr. 28 szavazattal, Vass Gyula dr. 23 szavazata ellenében. Választmányi tagok: Gellért, Endre 50, Jurkovieh Emil 46, Kádár Antal dr. 51, Madán Ferencz 51, Molcsány Gábor 51, Moldován Antal 49, Moldován László 49, km. Pap Sándor 33, Stoll Gábor 50, Szabó Adolf 48, Szőke Béla 36 és Weisz György 46 szavazattal. Póttagok: Oblatek Béla 32, lovag Berks Lajos 5, Makray Mihály dr. 5 és Fábián Lajos 2 szavazattal. Az uj tisztikar nevében Stoll Béla uj elnök köszönte meg szép beszédben a közgyűlés bizalmát. Á Kossnth=gyaIázó Borsszem Jankó. Az a durva támadás, melyet a Borsszem Jankó kísérlett meg Kossuth Lajos emléke s a nemzeti kegyelet ellen, napról-napra nagyobb hullámokat ver fel országszerte. Az ország haza­fias szellemű kaszinói, egyesületei egymás után bélyegzik meg az orvtámadást s tiltják ki e lapot helyiségeikből. A Borsszem Jankót csak az imént tiltották ki a Polgári Körből, most utolérte csúfos vég­időben, a merényletet követő évben neheztelt volna rá. De ellenkezőleg ép akkor dicséri, magasztalja és a pápa jóindulatába ajánlja : ki­próbált hűségűnek nevezi. Kéri a pápát: mentse fel Jánost a zsinaton való megjelenés kötelezett­ségétől, mivel a keresztes hadjárat idején az ő kipróbált hűségére akarja bízni az ország kor­mányzatát. — Tehát sem nem haragudott, sem nem ^gyanakodott rá a király, hanem kedvelte. — Épp igy bizonyítja a király bizalmlát az érseknek halicsi kiküldetése. Endre Kálmán fiát János érsek által vitette és koronáztatta meg Halicsban. A király bizalma János érsek iránt a következő években nem csak nem csökkent, de sőt növekedett. Midőn Endre keresztes hadat vezetett a szent földre, János érsekre bízta Magyarország kormányzását s midőn visszatért a hadjáratból, a legállhatatosabb hűségűnek magasztalta. Mindezek kétségtelen jelei a király állandó jóindulatának és föltétien bizalmának az érsek iránt, melyek kizárják még lehetőségét is a bünrészességnek. Ha az amfibologiával meg­bízhatatlanságának adta volna jelét, a király annyi kitüntetéssel nem halmozta volna el, főleg nem a merényletet követő évben. A felhozott tények legérdekesebben czáfolják meg az érsek­nek tulajdonított amfibologiát. Hrdujbelyi Menybérí.

Next

/
Oldalképek
Tartalom