Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-06-22 / 25. szám
2 NAGYBANYA 1905. junius 22. Hogy addig is, mig a nagy vízvezetéki mü megvalósítható volna, gondoskodjunk oly tiszta, baktériummentes viz bevezetéséről, mely legalább a város ivóvíz szükségletét ellátná. Mert valóban, a mai állapotok már tűrhetetlenek. A kinek nincs meg az a vagyoni helyzete, hogy borkuttal vagy ravaszpataki vízzel fedezze háza vízszükségletét, az mind a libamezői szerfölött vékonyerü forrásvízre szorul, hol részint a viz elégtelensége miatt, részint pedig a nagy kereslet miatt, nem is számítva a forrásnak a város egyes részeitől való nagy távolságát, egy-egy korsó víznek megszerzése órákba kerül. Innen van azután, hogy még azok is, kik tisztában vannak a baktériumok fertőzésével, a nagy időpazarlás miatt végszükségből inkább a főtéri-kut vagy más kutak egészségtelen vizét veszik igénybe. Tudomásunk szerint Gellert Endre polgármester kedvencz terve, hogy a vascsatorna vizét bevezetteti a városba, mely pontos mérések szerint állandóan nagy víztartókba felfogva s kellő takarékoskodással kezelve elégséges volna arra, hogy a város ivóvíz szükségletét fedezze. Gellert polgármester felkérésére Szellemy Geyza m. kir. főmérnök a vascsatorna bevezetésének tervezetét s költségvetését el is készítette. A költség- vetés szerint a bevezetés költsége mintegy nyolcz ezer koronára rúgna. Oly potom összeg, mely tekintve a nagy czélt, melyet e kitűnő víznek bevezetésével szolgálnánk, számba sem jöhet. Igaz, hogy már az eszme megfogam- zásánál hallatszotak gáncsoskodások is ellene, de vájjon e sorsot melyik kezdeményezés kerülhetné el! Gellert polgármester ha valóra váltja ideáját, melynek sürgős megvalósítására a nagyközönség nevében is bizalommal kérjük, e vállalkozását a közönség hálás elismerése fogja kisérni! Á központi iskola helyének kérdéséhez. Tudvalevő dolog, hogy a városi képviselő- testület május 31-iki gyűlésében első helyen a Pap Zsigmond-féle s másodikon a Vár-utczai telkeket ajánlotta az állami iskola helyéül. Engemet, mint szemlélőt s mint voksolót is egyaránt meglepett az, hogy a Vár-utcza egyáltalán nem ejtetett el. Több szempontból tartom én alkalmatlannak azt s ha a kettő közül t. i. az elejtett Zsellér-utczai négyszög s a Vár-utczai telkek közül kellene választani, sokkal inkább választom a Zsellér-utczát a Pap Zsig- mond-féle telek után. Az egyik ok az, hogy a Vár-utcza, a mint már többször elmondták, olyan, mint a zsák. A Fő-tér felöl van a bekötésre váró zsákszája az utczának. Úgy, hogy annak a többször emlegetett Rónai-íéle háznak a lebontása okvetlen és elkerülhetlenül szükséges volna, ha t. i. az iskola a Vár-utczában lenne. Ez pedig a városnak nagy áldozat. A másik ok az, hogy egy még ma is mindig pocsolyát képező baczillustelepnek: a régi korcsolyapályának jutna közelébe az iskola. j Én azt hiszem, hogy azok az orvosok, akik | Nagybányának a fekvését ismerik s akik az egészségügynek lelkiismeretes őrei, az ellen, hogy az iskola a Vár-utczában legyen, már ezért is tiltakoznának. De még inkább tiltakoznának azért, amit mint tapasztalatot szereztem s jegyzek le ide. Mások is figyelmeztettek reá s magam is láttam, hogy a róm. kath. temető, ez a megszentelt kegyeletes hely, nagyon mély fekvésű s vizenyős. Annyira nedves ott a talaj kivétel nélkül, hogy azon a felső árkolás egyáltalán alig segít. S amennyit segít, a közegészségre annyit árt. Mert az a felszínen folyó viz, a melyet az j árkokban levezetnek onnan, miazmás, egészség- j télén. Az a légáram, mely pl. a La/cos Imre j telkénél, a Széna-téren, a Porondos és Postarét közti területen érzik s mely a, Rozsályról jőve északkeletről délnyugati irányban terjed, helyesebben ennek a légáramnak a széle a temető és a régi korcsolyapályának különösen nedves, esős időben örökös és állandóan veszélyes fertőzött levegőjét folyton délnyugatra nyomja, amit az Uj-utczában lakók figyelmesebbjei tapasztaltak és tapasztalnak. Ez a légáram a Széna-tér nyugati részén már jórészt elelegyiti a fertőzött részeket, részben pedig magasabbra emeli, úgy, hogy ott már egyáltalán nem érzik belőle semmi. Ott csak a széna-téri piacz szennyét ha érezhetik . . . Ezek az okok csak eléggé döntők lehetnek arra, hogy a Vár-utczába iskolát ne tegyenek, még akkor sem, ha a jelenlegi Postarét- utczában levő temetőt nem használnák temetőnek többé. Ha pedig majd 20 év múlva — mert rövidebb időt nem is képzelek erre — megnyílik az uj közös temető, akkor is a temetések főutczája a Vár-utcza lesz. Az évi 180-200 haláleset közül igy is 2/3 részét leginkább a Vár-utczán viszik végig a temetőbe, ami a fertőző betegségek terjedését, az érintkezést a temetésen résztvevők és az iskolások közt elősegíti. Mert azt ellenőrizni teljesen lehetetlen, hogy a temetésen résztvevő és az iskolába járó gyermek közt az érintkezés meg legyen szüntethető. Eseteket tudunk, mikor az iskolába járó gyermek az anyjával a ragályos betegségben elhalt temetésén résztvett azért, hogy kolduljon, hogy pénzt keressen. Esetet tudunk arra, hogy az iskolába járó gyermek a temetési menetben lévő ismerőséhez csatlakozott, pedig ragályos betegségben halt el az illető, akit akkor temettek. Természetes, hogy ez akkor is megtörténhetik, ha a temetési menet másfelé halad, de ha az iskola a Vár-utczában lenne, számtalan esetben megtörténnék, még a legszigorúbb ellenőrzés mellett is, mert sokkal több volna arra az alkalom. Soh’se aggódjék azon senki, hogy ha talán a Pap Zsigmond-féle telken lesz az iskola, akkor a kocsmák miatt baj lesz. Dehogy lesz! Erélyes főkapitányunk majd olyan ellenőrzést teremt ott, amilyent megkíván az utcza azért is, mert a czivilizált nyugattal ott vagyunk összekötve. A templom pedig nincsen messze annak soha, aki oda akar menni. Székely Árpád. A magyar képzőművészet története. VI. Közvetlenül a székesegyház mellett áll az 1260. év körül épült szent Mihály kápolna, melynek építészetileg legérdekesebb része merész meg nem fogadta el. Később azonban szívesen fogadta el ezt a szívességet Hellai Józsitól. Laczi szemre 'hányta ezt a leánynak, a ki meglehetős hidegen felelt vissza; kissé makacs természet szorult bele! Ez volt oka a Laczi kétségbeesésének. Leült az asztal mellé, sápadt arczát két keze közé fogta és belebámult abba a nagy semmibe, a melyben elenyészik minden lassan, kíméletlenül. Feltűnt előtte az az idő, a mikor mint gyermek, ott távol a hegyek között, együtt várta azzal a leánynyal az ablak mögül a lassan hulló hópelyheket, s a mikor eltűnt a fehér lepel, milyen vígan uráltak ott a kies völgyben a fejlődő élet igaz örömei közt! . . . Hogy megsajnálták az erdőt, a mikor lassanként elhullató zöld díszét, úgy fájt szivüknek megválni azoktól a kedves helyektől, hogy ne lássák ismét egy egész hosszú télen át. Eszébe jutottak a későbbi boldog órák Margit mellett és most mindennek vége, vége! ... * Két évvel Laczinak ezen csalódása után a tenkei fürdőben találjuk Laczit is, Margitot is. Margit ragyogó szépségének egész teljében, virulásában, valamennyi lány fellett állott, volt valami asszonyos a termetében, abban a szobor szép termetben, melyhez oly elegánsan simult az a hófehér ruha. Szemeiben feltűnt az az izgató, csábitó fény, a mely magához ragadja a vakmerő szivét, arczának fehérségébe gyengén vegyül az a bájos rózsaszín. Laczi mint fürdő orvos volt.Tenkén. A egyik napon kirándulást rendeztek a Komló hegy tetejére. Megkapó szépségű hely volt ez. A szikla fal tövében forrás fakadt, alig hallható gyönge csobogással futott végig a zöldes fényben csillogó sima köveken. A szikla kiugró párkányát aranysárga levelű cserjék borították, a felülről lecsüngő zöld folyondárok közül egy-egy átkapott a szikla melletti tölgyre és átfonta azt szépen, bizalmasan. Ott fenn mintha nyugalmasabb lett volna az élet és az alatta nyüzsgő élet tarka, színes panorámába olvadt egybe és a zaj mint egy szelíd dal elhaló akkordja hallatszott fel úgy szaggatottan. A sziklafaltól távolabb szerelmetesen összeboruló lombok rejtelmes homályt borítottak a pezsgő életre, a mi ott nyüzsgött a mohos tölgyek alatt. A kirándulás kitünően sikerült. Laczi és Margit folyton kerülték egymást, mintha féltek volna egymással találkozni. Talán mindegyik érzett magába olyasféle lelki furdalást a szép múlt elvesztése miatt. A nap hanyatlani kezdett, a szemközti mészhegy bontott oldalán megcsillant búcsúzó aranyfénye. A társaság szedelőzködni kezdett. Apró csoportokra oszolva, mindenki azzal, a kihez közelebb volt szive, indult vissza a fürdőbe. A kies táj lázasan elmosódni kezdett, összetört egy szürke álmos képpé. Feltűnt a hold a keleti részen. Az ég világos kék ragyogásától fényes, csillogó volt minden. A levegő tele volt illattal, vágyakat keltő, izgató illattal. Az ' egymáshoz gyengéden simuló tölgylombok közt át-át bujt egy-egy pajkos szellő, mesélgetni kezdte azt a bolondos dolgot, a mi már ott a hegygerinczen elkezdődött. A hegytetőről keskeny, szinte végtelenbe tűnő pázsitszőnyeggel kirakott ösvény vezetett lefelé. Margit az elsők között volt. Puha, fehér ruhája bő ránczokban takarta remek termetét, mintha az a ruha is a férfiak bolonditására lett volna oly praktikusan kigondolva. Fehér, tiszta szépségű arcza, azokkal a titkos álmok után epedő szemeivel, csábítóan vált ki az alól a rózsaszínű szalaggal átkötött, aranyos, kis bébé kalap alól. Laczit mintha vitte volna varami Margit után, valami el nem titkolható, folyton küzdő, sarkaló vágy. Mellé csatlakozott s lassú, bátortalan hangon köszöntötte. Margit megremegett, majd a másik percben kiegyenesedve, büszke tűzzel szemeiben oda nyujtá kezét . . . Egészen kiváltak a társaságból, előre siettek; úgy látszott, hogy nem akarják más, profán fülekkel hallatni mindazt, a mit elmondani oly hosszú idő óta vágyott szivük.^ Erezték mindketten, hogy elérkezett a döntő pont, a mikor vagy újból megszakadt közöttük minden — és pedig örökre, vagy ........... La czi szinte elhaló hangon kezdett beszélni, nehezen ment a kezdet. Mikor az elhidegülés okára került a sor, Margit hangosan felkaczagott. Laczi elhalgatott, várta, mig a leány nevetése bizonytalanabb, csendesebb lesz. Mikor kérni kezdte, minha hangjában nemcsak gyöngéd könyörgés, hanem egy kis erőszakos, büszke követelés is lett volna. A férfi büszkeség egy csilláma is eltűnt a kérés bizonytalan szavaiból s ez talán jobban
