Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-19 / 3. szám
XXX. évfolyam. S-ibL ísjasíiigiík.'i/ Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám áf#. 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 —12 bjdalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában Is: Főtér 14. — A költségvetés. Január 18. Előttünk fekszik a város 1905. évi költségvetési előirányzata, mely csak az imént ment keresztül a gazdasági s pénzügyi bizottság retortáján. A bizottság által javaslatba hozott változtatásokkal a bevétel 716.760 korona főösszegben zárul; a kiadás 716.036 korona 36fillérben; migaz előirányzottfölösleg 723 korona 64 íillérttesz ki. A költségvetésben felhalmozott számcsoportoknak e végeredményét tekintve, tagadhatatlanul megnyugvással fogadhatjuk az előirányzatot, mert daczára az ez évre tervezett s még ez évben megvalósítandó reformok folytán előálló tetemes költségszaporulatnak, minők a villamvilágitás, a m. kir. csendőrségnek a közbiztonsági szolgálatra való igénybevételének költségei, — az előirányzat nem hiánynyal, hanem némi fölösleggel zárul. De a költségvetés behatóbb tanulmányozása, mérlegelése s főleg a végösszegeknek a város régebbi költségvetéseinek eredményeivel való ösz- szeállitása mégis gondolkodóba kell hogy ejtsen mindenkit, ki városunk érdekeit igazán a szivén viseli. A költségvetési előirányzat gondos tanulmányozásából levonható tanulságok a következők: A bevételi források jobbára változatlanok s ezzel szemben állanak az évről-évre növekvő kiadások, úgy, hogy a költségvetés egyensúlya — mi tagadás benne — most csak a Laposerdő vételára egy-egy részletének s a városi takarék- pénztárban nyitott folyószámlának igénybevételével tartható fönt. Ebből azonban nem következik az, hogy csupán költség megtakarítás czéljából munkaprogrammunkból törüljük mindazon reformokat, melyekkel nagy intelligencziá- val biró városunkat a haladó, modern városok sorába illeszthetjük be, hogy az ósdiság kopott zászlajával kezünkben a nil moveri álláspontjára helyezkedjünk. Korántsem! A főtanuság, melyet a költségvetési előirányzat számadataiból le kell vonnunk, az, hogy annak az egészségesebb, szabadabb és modernebb szellemnek, mely kiadási tételeinknél itt-ott már megnyilvánul, át kell hatnia a bevételi rovatokat is. Mert ez idő szerint még úgy áll a dolog, hogy azon vágyakozásunkat, hogy haladni, fejlődni akarunk, hogy a modern, virágzó városok sorában akarunk helyet foglalni, költségvetésül? knek csak egyes kiadási tételei fejezik ki, azok a kiadások, melyeket a tervbe vetLicfprmok költségeinek fedezésére állítottunk be az előirányzatba. De ugyanakkor e törekvésünk hasonló arányban nem nyer kifejezést a bevételi rovatokban, vagyis a bevételi forrásokat tekintve, még mindig a régi, ósdi alapon állunk s nem látjuk sehol azon intenzivebb, modernebb gazdálkodást, nagyobb szabású gazdasági konczepcziókat, melyek nemcsak újabb erőforrásokat nyitnának, de a már meglevőket is izmosi- tanák. S költségvetésünknek ez a legnagyobb szépség hibája. Nem akar ez vád lenni senki ellen, mert valljuk be férfias nyilsággal, hogy az újításoktól, kísérletezésektől mindnyájan egyformán félünk, hiszen ha balul ütne ki valamelyik vállalkozás, a kezdeményező a reá zuduló felelősség súlyától bizonyára összeroskadna. Meg aztán tilalomfaképen áll előttünk az is, hogy városi : közvagyonnal oly kísérletezéseket meg- koczkáztatni, minőkre a magán tőke készséggel vállalkozik, nem szabad. S mégis meg kell tennünk a szükséges lépéseket, hogy a városi vagyont intenzivebben kamatoztassuk, hogy uj bevételi források teremtésével lehetővé tegyük a mindinkább fokozódó szükségleteknek újabb tehervállalások nélkül való kielégítését. S hogy a felelősség megoszoljék, e czélra legalkalmasabbnak látnok egy ahoz értő szakférfiakból álló ad hoc bizottság kiküldését, melynek feladata volna a városi vagyon számbavételével annak eredményesebb gyümölcsöz- tetésére javaslatokat, indítványokat terjeszteni a közgyűlés elé. Nem értelmezné helyesen ez indítványunkat az, ki a kiküldendő bizottság feladatát a költségvetési előirányzat szigorúbb felülbírálásában vagy kicsinyes dolgok elintézésében keresné. A bizottság csak akkor állana feladata magaslatán, A „Nagybánya“ tárczája. A heliotrop. i. — Egy uj alak. Az asszonyok reggeli öltönyeikben, leeresztett hajjal, összedugták fejüket s úgy suttogtak az uj alakról, a ki a köszvényes öreg urak s halványarczu, meg-megbiczczenő ifjak közül kivált mindenképpen. Csinos szál ember. Elegáns megjelenésű, erővel teljes és egészséges. Csupán a szemeiben lobog valami téveteg láng s a kezeivel tesz néha szokatlan, reszkető mozdulatot, a mit a tulfeszitett idegesség jeléül szokás betudni. — Ugyan, mi kúrája lehet? — kérdi az egyik, igen parányi, de a stájer hidegviz- gyógyintézet vendégeinek legelevenebb asz- szonykája. — Kétségtelenül bedörzsölést kap és kneippol. — Dehogy. Pacskolják és strahl-tust kap. Csak a fin de siécle betege: ideges. Három asszony nem tudott megegyezésre jutni ama kérdés fölött: minémü kúrát is kap voltaképpen az uj alak, a ki fölöttébb kezdette érdekelni az egyhangú életbe s a köszvényes, csúzos öreg urak lamentáczióiba beleunt asz- szonykákat. A barna s nagyon parányi asszony ezt az indítványt tette: — Kérdezzük meg. S ebben a pillanatban ahhoz, a már korántsem szokatlan ismerkedési módhoz folyamodott, hogy a lecsukott, sárgacsikos napernyőjét épp akkor és úgy nyitotta ki, hogy az uj alak egyszerre alája került. A kölcsönös pardonok után megtörtént az ismerkedés. Kazimir Wiskindiewitz a neve és „Gut- besitzer aus Krakkau.“ Tehát lengyel. Európa gyászfátyolos, csöndes borongásba, honfiúi fájdalomba merült, legérdekesebb nemzetének a tagja. Ez okul szolgált a három magyar asz- szonynak, a kik ketteje különben is özvegy volt, hogy az uj alakot hamarosan hozzácsatolják a gardejukhoz. Pár nap alatt a téveteg láng kialudt a Wiskindiewitz Kazimir kék szemeiből, a melyekben a csöndes reménykedésnek derűje terült el. Ideges, reszkető gesztusai is elmaradtak. Boldogan sétált az asszonyokkal. Köny- nyen kötött ismeretségeket. Vállalkozott minden kirándulásra. Behízelgő baritonhangjával szívesen kisérte a babalányok akadozó zongorajátékát is; és az összes női asztaltársait elhalmozta virággal. Kéjes örömmel szaladozott kora hajna- lonkint a harmatos fűben. Kneippolt rendületlenül s estére váló délutánonkint tanulta szorgalmasan a lawn-tennist. Nem tudta még eléggé nyugodtan kezelni a huros ütőt; de egy- egy magasan adott lapdával már megkisérelte a hegyes-szögű, angolos viszszaütést. Egy hétre már valami pajzán, gyermekesen bohóskodó öröm tört ki belőle. — Ez az ember sokat feledett most, — jegyezte meg egy tapasztalt öreg ur, - 33 — 35 éves úriember nem tobzódik igy a suhancx örömökben, ha szenvedéssel teli szomorúságok nem állanak a háta mögött. Az uj alak pedig tobzódott tovább az örömökben. Kitűnő, jó kedve, habzó, derült lelkülete fölviditotta az egész fürdőt. Az orvos hálásan szorongatta kezeit; és a szakácsnő istenítette, mert a mióta a Wiskindiewitz jó kedve ragadóssá lett: semmi panasz a konyhára. Az erdőkből, a moha nélkül való fenyők alól, vidám zsibongás, kaczaj, taps, szaladozás zaja hangzott le a „Cursalon“-hoz. Wiskindiewitz fölfedezett egy uj forrást, egy kihajló sziklarom tövében, a melynek vize egy boróka-bozóttal födött, hamarosan meg sem is mérhető mélyedésbe zuhogott le. Mikor a bokrot eltávolították és az uj alak lekiáltott a mélységbe: nyolczszoros visszhang válaszolt vissza csodálatosan zörgő hangon. Az asszonyi énekszót és kaczajt úgy kiforgatta eredeti mivoltából a mélység visszaverése, hogy csupa mulatság volt hallgatni. Ezt a forrást azután a fürdő-tulajdonos elnevezte „Kazimir-Quelle“-nek, a mi nagy kitüntetés-számba veendő. II. Wiskindiewitz Kazimir az alkonyati órákban együtt sétált az egyik özvegy asszonykával, a völgybe süppedt rablóvár romjai felé. A kis özvegyből, a kinek élénksége idáig határt nem ismert, fölöttébb komoly asszony vált ez idő alatt. Szótlanul szaporázta lépteit Kazimir mellett, a ki lehajlott hozzá és úgy
