Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-05-04 / 18. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, FpIpIős • negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. PPT V MTUÁ l Megjelení^^áiwden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon, j L ClY MlllAL x. n, hova a Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szím, Kova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában Is: Főtér 14. Az izr. hitközség bajai. Május 3. A nagybányai izraelita hitközség f. évi ápril hó 23-án megtartott tisztújító közgyűlése és annak előreláthatólag bekövetkezett eredménye alkalmából indíttatva érzem magam ezen hitközség bel- életére vonatkozó, néhány év óta a hitközség ügyei iránt érdeklődő hitközségi tagok által napirenden tartott mozgalom és elégedetlenség genezisét főbb vonásokban előadni avégből, hogy a nagy közönség legalább némileg tájékozva legyen a dolgok állásáról és eszerint alkothassa meg véleményét. Bár a hitközség belügye nem tartozik a nagy nyilvánosság elé és nézetem szerint annak hírlapi pertraktálása a megoldást alig fogja siettetni vagy pláne dűlőre juttatni: mégis az intézők részéről leendő megszivlelés czéljából sine ira et studio tárgyilagosan elmondom az elégedetlenség okait. Ugyanis 1895. év folyamán elhalt volt a hitközség rabbija és szükségessé vált az uj rabbi-választás. Rendes körülmények és rendezett viszonyok mellett a választás az elnök által képviselt hitközség egyetemének, illetve a szavazati joggal biró hitközségi tagoknak a joga. Nagybányán azonban e jogot nehány, akkoriban a felszínen úszó izraelita korifeus egyszerűen magának konfiskálta el és pedig akként, hogy a sürgősség minden indoka nélkül és anélkül, hogy a választás előkészíttetett volna az akkori elnök távollétében és tiltakozása ellenére, a rendes formalitások mellőzésével — sebtiben — választó gyűlés- félét inszczenáltak, keresztül forszírozták a választást és meghívták az uj rabbit. Ugyanakkor és pedig a rabbi állás gyors tempóban való betöltése indokából történt az is, hogy az elhalt rabbi 8500 frt magán adósságát, amelyért — mellesleg megjegyezve — egyik-másik hitközségi tag a hitelezőkkel szemben kezességi kötelezettségben állott, a hitközség (értsd a felszínen úszó korifeusokat) nagylelkűségből (?) ínagáira vállalta. Ennek a nagylelkűségnek motívumai az adósság átvállalása által a kezességi kötelezettségük alul felszabadult kezesek és az említett korifeusok veséjében keresendők. Érthetetlen és indokolatlan ugyanis, hogy miért kellett légyen az elhalt rabbi magánadósságát egy mostoha anyagi viszonyok között sínylődő hitközségnek a nyakába sózni akkor, amidőn a hitközség már különben is adósággal volt meg- | terhelve és amidőn any ági eszközök hiányá- ! ban a hitközség iskolai, humanisztikus és az általános kultur feladatoknak megfelelni sem volt képes; miért kellett az adósság átvállalása által a hitközséget fejlődésében beláthatlan időre megakasztani? Az itt elmondottaknak következménye lett azután, hogy daczára annak, miszerint a hitközség évi 12.500 koronát meghaladó költségvetés alapján gazdálkodik ; daczára annak, hogy egy fiú növendék az izr. elemi iskolában évi 36 korona tandijat fizet; daczára annak, hogy a hitközségi tag egy kilogramm marhahús után a rendes napi áron felül 20—24 fillért fizet — kvázi hitközségi fogyasztási adó czimen (ez az u. n. gabella) a hitközség javára és végül daczára annak, hogy ha a zsidó ember pulyka, liba vagy tyukhust eszik, ezek vágatásáért a hitközség jövedelmének gyarapítására 40, 30, illetve 16 fillért kell hogy fizessen gabella czimén: a hitközség még sem képes száznál több növendéket befogadó iskolájában több mint 1, mondd egy képesített tanítót tartani, nem képes kulturális és humanisztikus feladatának hivatásszerüleg megfelelni. A múltak bűnéért a jelen és jövő generáczió lakói, mert hiszen a jövedelem nagy részét, amelynek czélja tulajdonképen a hitközség szellemi fejlesztése is volna, a nagylelkűségből (?) átvállalt adósság kamata és tőke törlesztése emészti fel. Növeli a zavart és bizonytalan helyzetet másrészről az is-, hogy a hitközségnek régi, elavult, a mai kor igényeinek meg nem felelő szabályszervezete van, ezen szervezeti szabályok úgy és annyiféleképen értelmezhetők, mint a hány ember a kezébe veszi; nincs azokban szabatosan körülírva az egyes funkczio- nariusok joga és kötelessége, ebből kifolyólag azután a hatásköri összeütközések és ezek értelmezése feletti viták napirenden vannak. Mindezekhez még az is hozzájárul, hogy majdnem minden irni olvasni tudó, számvetésben jártas hitközségi tag a vezető szerepre és az ügyek irányítására hivatást érez magában. Minden esetre szép dolog, nemes és A „Nagybánya“ tárczája. Vasárnap Londonban. Londonban a hétköznap és vasárnap közt óriási külömbség van. A vasárnap olyan, mint azt az Isten rendelte: a pihenés, a nyugalom és az ájtatoskodás napja. Mindenki pihen s templomba megy. H. Vilmos barátommal rendes szokásunkhoz híven nyolcz órakor keltünk fel s 5 lement reggelizni, hogy 8V2 órakor a templomba menjünk, hol én misét mondok. Az étteremben csak egy pinczér volt, az is nagyot nézett, hogy barátom ilyen korán kelt fel s értésére adta, hogy még semmi sincs kész a konyhában; a konyha személyzete csak most kelt fel; Londonban ilyenkor mindenki alszik. Fél kilenczkor kimegyünk az utczára, az is egészen üres, néptelen, sőt a hotelünk előtti vásártéren — mely hétköznap éjfél után két órakor is tele volt s honnan már akkor nagy zsi- bongás hallatszott — se volt egy lélek sem. Omnibuszt keresünk, de egyet se látunk, gyalog indulunk tehát útnak. Az utczák oly üresek kilencz órakor is, mint aránylag Nagybányán hajnalban négy órakor. Olyan nagy a külömbség, mint nálunk négy és tizenkét óra közt. A kath. főtemplom jó messze volt, terhes lett volna gyalog menni -odáig, tehát útközben benéztünk a National képtár melletti Szt.-Márton templomba, melyet ép akkor nyitottak ki s melynek tornyáról gyönyörű harangzene hallatszott le, de az anglikán templom volt s igy kénytelenek voltunk tovább menni. De előbb végig hallgattuk a harangozást.Igazán szép szokás Londonban, hogy minden harangozás egy kis hangverseny. Remek, öszhangu játék, kezdve a szép vékonyhangtól le a mély basszusig. Ott nem lehet azt mondani, mint nálunk, hogy értek a zenéhez: tudok harangozni. Mi a salzburgi kis csengetyüknek játéka ahhoz a szép harangzenéhez képest, mit Londonban lehet hallani! Végre mégis jött kilencz órakor egy omnibus s arra felülhettünk. A templomban bemutattam a bizonyítványomat, hogy pap vagyok s misézni engedélyem van. Azt mondták, hogy az ottani érseki helynöknek is alá kell Írnia az iratot, ha több napig maradok Londonban, ha csak egy . napig, akkor nem szükséges e látta- mozás. Ott hagytam tehát az iratot s másnap azaz hétfőn reggel elmentem utána. Nem volt aláírva. Kérdeztem, hogy talán beteg a helynök? — Igen, rosszul érzi magát, mondá az illető pap, de aztán hozzátette: hiszen tegnap vasár-. nap volt! Értem — gondoltam magamban, az Úr napja, a nyugalom napja s ezt ti annyira megtartjátok, hogy még ez aláírás is elmarad. Jól teszitek, ez a helyes, pihentek s mégis ti vagytok a föld leggazdagabb népe. Nálunk a kapzsiság nem hagyja az embereket vasárnap se nyugodni, se ájtatoskodni. A kath. főtemplom uj s óriási nagy épület, vöröstéglából készült, még nincs felszerelve; külsőleg inkább gyárhoz hasonlít, mint templomhoz. Meglepett, hogy itt, a hol a legolcsóbb borból is három korona egy liter, oly finom, édes ó-bort adtak a szt. miséhez, minőt sem Német-, sem Franczia-országban, sem Belgiumban nem kaptam. Ez is egy jele a kegyeletnek a szt. mise iránt. Nálunk még bortermő vidéken is vajmi rossz savanyu bort használnak. Mise után reggelizni akartam a legközelebbi vendéglőben. Be volt csukva. Megyek a másikhoz, ott ép sepregettek, az ajtó nyitva volt, de nem engettek be s felvilágosítottak, hogy Londonban minden hely, hol szeszes italt mérnek, vasárnap csak délután 1 órától 3-ig s azután 6 — 11 -ig van nyitva. Mily üdvös intézkedés ez. Még délután is csukva vannak 3 — 6 óráig, t. i.. az istentiszteletek ideje alatt. Vasárnap a nyugalom, a pihenés s az ájtatoskodás napja a vendéglői sze= mélyzetnek is. Egyszersmind megakadályozza, hogy az emberek a korcsmában töltsék a szt. napot. Minő jó lenne nálunk is ily intézkedés, akkor nem verhetné el a szegény bányász egész heti bérét vasárnap a korcsmában s nem hanyagolná el miatta a templomot. A vendéglők csukva voltak, tehát czukráz- dát kerestünk; azonban sokáig jártunk, mig egyet találtunk. Rouen-ban meg megfordítva volt; ott csupa czukrázdák akadtak élőnkbe, mikor vendéglőt kerestünk.
