Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-04-20 / 16. szám
6 NAGYBANYA 1905. április 20. háztartását vezetik. A férfiszemélyzet száma is vagy tiz, kik a házi teendőket egymás közt megosztva teljesitik. Esti hét óra volt, mikor beléptünk dr. Feliinger rektor szobájába, kérve, hogy fogadjon be minket a Hospitzba vagy hat napra. A rektor feltűnő szép ember, gyönyörű selymes szakállal, eleinte nehézségeket tett, mert úgymond, 70 amerikai zarándok elhelyezésére tett Ígéretet, de miután mi könyörgésre fogtuk a dolgot s kijelentettük, hogy szerényebb ellátással is megelégszünk, végre engedett. Megegyeztünk vele tehát, hogy személyenként naponta hét koronát űzetünk s hogy valami csekély adományt is teszünk az intézet alapjára, ki lett kötve, hogy velük együtt étkezünk, hogy a házirendet lehetőleg tartsuk meg. Alig helyezkedtünk el a nagy könyvtár szobájában, már is csengettek a vacsorához. Ki Írja le meglepetésünket, mikor egyszer csak szemben találjuk magunkat azzal a fiatal emberrel, ki Jaffánál a bárkában magyarul megszólított. Dr. Antalfi Gábor tanárjelölt, kit Cairóba állami költségen a keleti nyelvek tanulmányozása végett küldtek ki, eljött ő is, hogy lássa a Szent-földet. A hajón III-ad osztályon utazott, itt is mindenütt gyalog tette meg az utat. Volt ajánló levele Majláth püspöktől, azért a Hospitzban teljesen ingyen ellátásban részesült. Különben is minden szegényebb sorsú zarándok két hétig itt ingyen ellátást kap. A vacsora a refektoriumban lett feladva, itt ismerkedtünk meg dr. Erlich vicerektorral, egy igen kedves, barátságos kis pappal, ki jókat tudott nevetni minden bohóságon s ki minket egész ottlétünk ideje alatt a legnagyobb szívességekkel halmozott el s kire mi mindig a legnagyobb hálával fogunk visszaemlékezni. Vacsora előtt a papok néma imát mondtak, mi is velük imádkoztunk. Nem vagyunk inyen- czek, sem epikureusok, kik csak az asztal gyönyöreinek áldoznak, de mondhatjuk, hogy most az egyszer nagy gyönyörrel láttunk hozzá az ételekhez, annál is inkább, mert csupa jól ismert fogások kerültek az asztalra. Bevezetésül jó marhahús leves, sonkás koczka, borjú pörkölt s minden oly Ízletes, akárcsak itthon, végül gyümölcs, feketekávé. Sajátkészítésű boruk mellett egészen elfeledtük a kiállott tengeri betegséget s a sok rósz ételt, mit eddig ettünk. Boldogok voltunk, lefeküdtünk és 3 nap óta először, igen jól aludtunk. Másnap korán keltünk, aztán felmentünk a ház lapos fedelére, hogy végig tekintsünk a városon. Jeruzsálem héberül azt jelenti, hogy a békelakása. 780 méter magasan fekszik, vízben szegény, mészkő fennsíkon, 94 kilométernyire a Földközi-tengertől s 22 kilóméternyire a Holttengertől. A várost köröskörül magaslatok környezik. A Kidron-völgy felett van az Olajfák- hegye, ettől délre a Botrányok-hegye, minthogy Salamon itt áldozott a j^pgány Isteneknek, továbbá a Gonosztanács-hegye, itt lakott Kaifás, kinek házában tanácskoztak a zsidópapok Krisztus elvesztése felett, a Skopas-hegy, a honnan Titus légiói a várost ostromolták. A várost 7 kilométer kerületű és 12 mtr. magas kőfal veszi körül, a városba 8 kapu vezet. Ezek közül nevezetes a szent István-kapu, hol az első vértanút megkövezték. Az aranykapu, melyen virágvasárnapján Jézus a városba bevonult, most be van falazva, mert a török legenda szerint azon fog bejönni a hóditó, ki a várost tőlük visszafoglalja. A város négy halmon épült, e halmok nevei: Sion, Mória, Akra, Bezetha. Régebben e négy halom szerint volt a város felosztva, most azonban a vallásfelekezetek szerint: Keresztény, Mohamedán és Zsidó városrészre van osztva. A szent város lakosságát nem lehet pontosan kimutatni, mert a török népszámlálás nem megbízható. Újabban évről évre szaporodik, most körülbelül 60-70 ezer lélek lakja, kik közül mintegy 45 ezer zsidó, 8 ezer mohamedán és 16 ezer. keresztény. A keresztényekből 6 ezer görög, 4 ezer latin (róm. katholikus) 2 ezer protestáns, 1 ezer örmény, a többi más vallásu. Csengetnek a reggeli misére, megyünk a templomba, mely az első emeleten van, gyönyörű kis házikápolna. Oldalfalai teleaggatva egyszerű rámákban azon uralkodók és főherczegek czimereivel, kik a Szentföldet meglátogatták s e zarándokházban megpihentek. A többek között ott vannak I. Ferencz József, Miksa császár, Rudolf trónörökös, Stefánia trónörökösné, József Ágost főherczeg és Auguszta főherczegnő czimerei. Hálát adtunk mi is a mi Istenünknek, hogy eddig megőrizett minden bajtól s hogy szerencsésen ide jutottunk. Mire megreggeliztünk, már ott várt minket vezetőnk három északnémetországi fiatal emberrel, hogy velők együtt látogassuk meg a szent helyeket, a mi úgy társaságban igazán kellemes volt. E három fiatalembertől aztán visszafelé utazva csak Port-Saidban váltunk el. A Szent-sir és az Olajfák-hegye. Nincs az egész keleten hely, mely történeténél, vallási hagyományánál fogva, keresztény, zsidó és mohamedán előtt, szentebb, kegyesebb és tiszteltebb volna, mint Jeruzsálem. Nincs a világon összesen annyi szentség, mint a mennyi e városnak egyetlen kövéhez, egyetlen talpalatnyi földjéhez van tapadva, az ember méltán elvárná, hogy mindezek nagyobb fényben és nagyobb tisztaságban ragyogjanak. Fájdalom azonban ez nincs meg, a kelet rondasága, piszkossága, lépten nyomon megbotránkoztatja a kegyeletes zarándokot és abból a magasztos költészetből, melyet itt találni óhajtana, sokat elhomályosít az utczák rondasága, a dögvészes levegőt terjesztő szemét s a rongyos, piszkos koldusok nagy sokasága. Legelőször a kínszenvedések útját, (Via Dolorosa) néztük meg. Ez az ut egy kilóméternyi hosszú, kezdődik a szent István kapujánál és terjed a szent sir templomáig. Äz I. állomás a török katonai laktanyában van, itt lakott Pilátus római helytartó. Kaifás főpap, pénteken hajnalban ide hozatta Jézust, miután a Getzemán kertjében elfogták, itt történt, hogy Jézust először megostorozták, itt I van az ostorozás kápólnája; a kápolna szent Ferencz-rendi szerzetesek tulajdona. A II. állomás Pilátus házának lépcsői előtt van, a lépcsőket elvitette szent Ilona császárné Rómába és a „Giovanni-Lateráni“ templommal szemben, a „Santa-Scalában“ állíttatta fel. Mellesleg megjegyzem, hogy a ki e szent lépcsőkön térden csúszva és imádkozva fel megy, annak bűnei hét évre meg lesznek bocsájtva. Én is felmentem ilyenformán férjem beleegyezésével s nehány Miatyánkot elmondtam kedves öreg szüléimért. Visszajönni aztán egy másik oldalon lehet, de ezen a lépcsőkön csak térden- csuszva. Ebben a kápolnában van Munkácsy képének egy másolata a kápolna falán. Itt mondta Pilátus: Ecce Homo, Jézusra mutatva, ki tövis koronával fején s nádszállal kezében állott előtte, azután: Én semmi hibát nem találok benne, mosom kezeimet! A feldühösödött j nép pedig azt kiáltotta: Feszisd meg őt! Ugyanaz a nép, mely Virágvasárnapján Hozsannával, pálmaágakkal fogadta, most halálát kívánta. A III. állomás az osztrák-magyar hospitz közelében van. Itt történt, hogy Krisztus a kereszt súlya alatt összerogyott. Ettől pár lépésnyire van a, IV. állomás, itt volt Lázárnak háza, hol a Megváltó édes anyjával találkozott. Az V. állomás a gazdag ember háza előtt van. Itt történt, hogy Üdvözítőnk másodszor össze- roskadt a kereszt súlya alatt és cirenei Simon segített neki azt tovább vinni. Az ut innen emelkedik. A VI. állomás a Veronika háza előtt van. Itt törülte le Jézus arczárói a verejtéket azon kendővel, melyet neki Veronika nyújtott. A kendőn arczképe megmaradt. A kendő, mint ereklye mai nap is a szent Péter templomában van a kereszttel és a szegekkel együtt. Ezen háztól kezdődnek a fedett bazárok, melyeken át lépcsők vezetnek. Jön a VII. állomás az „Ítélet kapuja“, mert ezen át lépett ki Jézus a városból, hogy a Golgotha felé vegye útját. A VIII. állomás az a hely, hol Jézus az őt sirató asszonyokhoz igy szólt: Jeruzsálem asszonyai, ne rajtam, hanem magatok és fiaitok felett sírjatok! Ä IX. állomás a koptok kolostora előtt van, hol Krisztus újra összerogyott. A X. állomás a templom azon kápolnájában van, hol ruháitól megfosztatott a Megváltó, ezt nevezik „felosztási kápolnának,“ mert a katonák ruhái felett itt koczkát vetettek. A XI. állomás a keresztre feszítés helye, ez a „keresztre szegezés kápolnájában“ van. Ezen kápolna meglehetős homályos, daczára, hogy lámpa világítja; a főoltárkép a keresztre szegezés jelenetét ábrázolja. Ettől balra van a „Stabat-Mater“ oltára, azon helyet jelzi, hol a Szűz anya fiának kínszenvedéseit nézte. A XII. állomás a „Keresztfelmagasztalás“ kápolnája, ez az a hely, hol a kereszt fel lett állítva s hol a Megváltó meghalt. Ebben van egy ezüst oltár, ez az. alatt látható egy gömbölyű üreg, melybe az Üdvözítő keresztje volt illesztve. Ettől másfél méterrel jobbra és balra egy egy fekete kő jelzi a két lator keresztjének az üregét. Üdvözítőnk és az egyik lator keresztjének helye között van egy sziklahasadás, mely a hagyomány szerint Jézus halálakor keletkezett, mert Máté evangélista szerint a sziklák is megrepedtek, a mikor kiadta lelkét. Ez a kápolna a nemegyesült görögök birtokában van, mely miatt itt a felekezetek között gyakoriak a súrlódások. A XIII. állomás az a hely, hol Krisztus a keresztről levétetett s a hol a Szűz anya a keresztről levett szent testet tört szívvel ölében tartotta. A XIV. állomás maga a szent sir. A szent sir kápolna a Megváltó szikla sírja fölé van építve, orosz stílusban. Az egész 8 méter hosz- szu, 5 méter széles, kupolája pedig hagyma alakú, kívülről vörös márványnyal van beburkolva, homlokzatán 12 íüggőlámpa ég, bejárata előtt 6 óriási gyertyatartó áll. Belépve ebbe a belül fehér márványnyal bélelt kis kápolnába, először az „Angyal kápolnának“ nevezett előkamrába jutunk, közepén egy kis állványon márványba foglalva van egy darab, abból a kőből, mely Urunk sírjának fedelét képezte s melyet íöltámadás után az angyal elhengeritett, azután reá ülve ezen szavakkal fogadta kora hajnalban a sirhoz érkező asszonyokat: Ne féljetek! A megfeszített ná- zárethi Jézust keresitek, nincs itt, feltámadott, ime a hely, a hová tétetett vala! Ebben a kamarában éjjel-nappal 16 függőlámpa ég, 5 a katholikusoké, 5 a görögöké, 4 az örményeké, 2 a koptoké. Az angyal kápolnából egy keskeny ajtón inkább csúszva, mint meghajolva érünk a szent sir kápolnájába, mely Üdvözítőnk szent sírját rejti magában. Minthogy a jobboldali felét maga a szent sir foglalja el, alig fér el benne 3 — 4 ember. A papok felváltva éjjel-nappal örködnek. E szent sír kápolna tulajdonképen a katholikusoké, de a görögök és örmények is misézhetnek benne, a czivakodás elkerülése végett a sorrendet egy török fermán állapítja meg. A kereszténység e legdrágább szentélye szintén fehér márványnyal van burkolva és éjjel-nappal 43 függő lámpa által van megvilágítva. A sir üreget fedő márvány meg van hasadva s belátni a résen át a hosszúkás üregbe, hol a világ Megváltója feküdt. A sir üres, e nyitott sírból támadt fel az emberiség humanizmusa, mely meg- hóditá a világot. Már 19 század óta imádkozik az emberiség e sir üreg előtt és fog még soká imádkozni. A zarándok, ki jelen lehet e szent helyen, egészen átszellemül a hozzáfűzött gondolatoktól és az isteni kegyelem kiapaszthatatlan szeretetével eltelve, megtisztulva hagyja el e szent helyet. Vannak azonban, kik a nép ámítására pénzszerzésből, a kegyszerekből üzletet csinálnak. Ilyenek a görög papok, kik Husvét szombatján bezárkóznak a sirkápolnába s ott imádkozás után, az égből alá szálló tüzet kidobják a sirkápolnából s a könnyenhivő zarándokok egymást agyongázolva igyekeznek a szent tűznél gyertyáikat meggyujtani. A szent sir templom külseje némileg el van hanyagolva. A mint a főkapun belépünk, az előcsarnokban török katonákat találunk, kik ott kuporognak nargil és mokka mellett, melyet a ferenczrendiek tartoznak nekiek adni. Szuro- nyos puskával állanak őrt minden nevezetesebb ponton, a hol a csődület nagyobb szokott lenni s a hol a keresztény papok gyakrabban összetűznek. A szentsirnak kulcsait évszázadok óta szerzett jogainál fogva egy mohamedán család őrzi. A bemenettel szemben az első szent ereklye áll előttünk. Ez a „megkenés köve,“ egy vörös márvány lap, melyen az Üdvözítő szent testét Nicodémus olajjal megkente. A már felsorolt kápolnákon kívül van még Bouilloni Gottfrid kápolnája, melyben az ő és testvére Bolduin, első jeruzsálemi királyok nyu- gosznak. Azután van a „kigúnyolás kápolnája,“ oltára alatt vasrácscsal elzárt mélyedésben abból a kőből mutatnak egy darabot, melyen Üdvözítőnk Pilátus házában ült, midőn gunykaczajok között tövis koronát tettek szent fejére. E tövis koszorúkat egy pár krajczárért árulják Jerichóban a Jordán vize mellett. Láttunk zarándokot, ki 20 darabot is vett, hogy hazavigye ismerőseinek.
