Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-30 / 13. szám

XIX. évfolyam. 1905. marczius ho 30. 13-ili. szara. TA3.SADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. száíít.’íh'oéarja láp-\ közlemények, hirdetések s előfizetési pénzék 'külderfdőjtj. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájiVaii Is: FOtér’Jii. ■ —— - •' f' ■ ■ ■" A vízvezeték. Márczius 29. A vízvezeték ügye szerfölött válságos helyzetbe jutott, mely ha nem is jelenti a vízvezeték létesítésének teljes elejtését, de ez újabb fázisba jutása egyértelmű a megvalósításnak ismét hosszú időre való kitolásával. A földművelésügyi miniszter szak- véleménye alapján ugyanis a belügy­miniszter nem hagyta jóvá a város kép­viselőtestülete által elfogadott vízvezetéki terveket, hanem utasította a várost, hogy a Zazar völgy talajvizeinek felderítésére újabb tanulmányokat tegyen. Ezen döntés­nek legfőbb argumentuma az, hogy a Limpegye és Zsidóvá patakok egyesülé­sénél felfogott viz vízvezetéki czélokra nem elegendő. A földművelésügyi s belügyi minisz­tereknek városunk irányában tanúsított jóindulatát eminenter a vízvezeték kérdé­sében hálásan elismerjük, de nyilván valami tévedésnek kell fenforognia, hogy a széles­körű előmunkálatok s pontos vizfelmérések után készített tervek jóváhagyást nem nyertek. E föltevés annyival is inkább alaposnak látszik, mert az első vízveze­téki terv keresztülvitele ellen a földmű­velésügyi miniszternek 1902. évi 110.777 sz. leirata értelmében semmi akadályok nem merültek fel. Pedig ez első tervezet a vízvezetéket tisztán a Rozsály hegyen fakadó limpegyei forrásokra alapította, mely források esős időben 24 óránkint 860 köbméter, száraz időben pedig 300—400 köbméter vizet szolgáltattak. az újabban módosított terv a víz­vezetéket a Limpegye és Zsidóvá egyesült patakaiból látná el megfelelő vízzel, mely patakok a hosszú időn át folytatott mérések szerint rendes körülmények között 1728, a legszárazabb időszakban pedig 518 köb­méter napi vízmennyiséget adnak. Az első és második tervezet között pedig lényeges külömbség még az is, hogy az első terv megvalósitása hasonlit- I hatatlanul drágábba kerül, mivel a második tervezet szerint mintegy 5540 méter hosszúságú csővezeték volt mellőzhető. Már pedig hogy ily nagy kiterjedésű csőhálózat kiépítési és fentartási költsége a végleges számvetésnél minő óriási differencziákat okoz, az könnyen elkép­zelhető. Ez idő szerint tehát úgy áll a víz­vezeték ügye, hogy a földművelésügyi minisztérium szakközegei által ajánlott limpegyei források vizét vízvezetéki czé­lokra a városi képviselő-testület nem tar­totta elégségesnek ; mig a városi képviselő- testület által ajánlott Limpegye és Zsidóvá patakok vizét pedig a minisztérium szak- 1 közegei keveslik. Nagy jelentőségű a minisztérium dön­tésében az a rész is, mely a vízvezeték költségeinek miként való fedezésére vo­natkozik. A város képviselő-testülete — tekin- I tettel a város súlyos anyagi viszonyaira I — az ad hoc bizottság javaslata alapján j úgy döntött, hogy a vízvezeték építése magán vállalkozónak adassák, ki azt haj­landó saját költségén a méltányos viz­dijaknak ötven évre leendő át felépíteni. A miniszter ezt nem tartja elfogad­hatónak, hanem azt óhajtja, hogy a város a vízvezetéket maga építse ki s maga kezelje. Pedig mi úgy tudjuk, hogy a város által javasolt módon számos más város alkotta meg vízvezetékét, melyek kifogástalanul működnek s a vizdijak tekintetében sincs a közönség zsarolásnak kitéve, hiszen a vizdijak megállapítása mindenütt előzetes alkunak és megegye­zésnek tárgyát képezi. A bonyolult helyzetből a kivezető utat, miután a limpegyei és zsidovai patakok vizén kívül más alkalmas vizek nem állanak rendelkezésünkre, írásbeli felterjesztésekkel mi nem véljük feltalál­hatónak, hanem feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy szakemberekből álló kül­döttség menjen fel minél hamarabb a miniszterhez s minden részletre kiterjedő felvilágosítást nyújtva a helyi specziális viszonyokról, közvetlen tárgyalás utján igyekezzenek oly megoldást keresni, mely lehetségessé teszi a vízvezeték és csator­názás mielőbbi megvalósítását. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy teljes mértékben birjuk a kormány jóindulatát, rajtunk áll tehát, hogy azt városunk javára kamatoztassuk is. Szatmárvármegye főispánjának le­iratát, melylyel a miniszter elhatározásáról értesíti a várost, tájékozódás végett itt közöljük: Szatmárvármegye és Szatmárnémeti sz. kir. város főispánja. 258. sz. Nagybánya sz. kir. r. t. város képviselőtestületének múlt évi A „Nagybánya“ tárczája. Lesz=e lombja még a fának... ? Lesz-e lombja még a fának ? Lesz-e rajta még virág ? Sürü sötét éjszakának Ad-e fényt a holdvilág ? Lomb kihajt, virág kipattan, S megcsillan az éji fény. Mindez lehet én miattam, Megvénült már a legény! A mikor a többi fáról Vidám tavasz integet: Az én fámnak homlokáról Hullanak a , levelek. Szinehagyott kis virágom! Gondozásom mit sem ér; Úgy eltűnik, mint egy álom Nap-nap után egy levél. Törzsökömnek gyönge sarja Ifjú vérrel van tele; S árva lesz, ha az avarra Lehull a fa levele. Nem lesz árnyék, mi föltartsa Perzselő nap melegét; S védő lombját reá hajtsa, Hogy a szél ne tépje szét. * 4» Pedig az én életfámnak Most már nem sok vágya van ; Ami üdvöt még kínálnak Mind egy csöppig hasztalan. Csak egy kevés szeretet kell, Mi megvédje mint paizs, — Nehogy tán a levelekkel Aláhulljon a fa is . . . Révai Károly. m A czukor szivek.- Angolból. ­Az egyik egy vig, nyomorék kis leányka volt; a másik egy szeplős, vidám kis fiú. A fiú fülei jóval elállottak fejétől, vidá­man kandikálva kalapja alól, mig barna haja alig látszott, oly rövidre volt nyirva. A vig kis leánykának nagy szája, de édes­késen pisze orrocskája volt. Ballába, mely a másik lábának csak bokájáig ért, vidáman himbá­lózott és úgy látszott, mintha minduntalan tán- czolni akarna. Kettecskén az ünneplő terem hátsó részé­ben foglaltak helyet; körülöttük sok üres szék volt, mert a többi fiúk nem akarták észrevenni a vidám kis nyomorékot. Boldogan ültek a széken. Mindegyiknek kezében egy furcsa ajándék volt, az ünnepi ajándék, egy felczifrázott s szépen kifestett szív. És a bolondosán jókedvű mankó hamiskásan kandikált a leányka vállán át, hogy faszemeivel szintén láthassa az ajándékot. — Mily szép! szólt a szeplős kis fiú. De Millie édes, azt hiszem, az enyém nagyobb s igy ha akarod, szívesen cserélek veled. — Jól van, szólt Millie, az enyém meg valamivel vastagabb. És tartsuk meg szépen és tisztán. Igen Kramer ? — Tartsuk meg! És azután majd ha na­gyok leszünk, megházasodunk, aranyos papirba göngyöljük és elteszszük egy dobozba. A leányka kételkedőén nézett a fiúra. — Igazán Kramer? És aztán boldogan mosolyogva kérdezte: És nem fogsz törődni, nem fogod bánni, hogy egyik lábam rövidebb? — Persze, hogy nem! felelt a fiú önérze­tesen. Te sem törődöl azzal, hogy szeplős vagyok s egyet harapott a Millie czukor szivéből, lecsípve a hegyét. — Örvendek, hogy ettél egy keveset a szivemből, szólt a leányka mosolyogva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom