Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-21 / 29. szám

1904. julius 21.

NAGYBANYA

5

Iparos szakiskola Szaímáron. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter, mint tudósítónk írja, teljesítette Szatmár város egyik régi óhajtását. Állami ipari szakiskolát állít íöl Szatmáron, amely az eddigi tervek szerint a jövő tanévben már meg is nyílik. A miniszter a napokban Szatmárra küldte Vigh Albert iparoktatási főigazgatót, hogy az ipariskola ügyeben a teendőket a várossal megbeszélje. A város az ipar» iskola czéljaira ingyen telket ad s gondoskodni íog több ezer koronás alapítványról is, amelyből a szegényebb sorsú növendékeket fogják segélyezni. Vigh Albert tárgyalásairól jelentest tesz a miniszternek s a jelentés alapján valószínű, hogy az építkezéshez még e hónapban hozzáfognak.

Öngyilkossági kísérlet. Tegnap, kedden délelőtt Sovre Rozália kötelesmezői illetőségű, nagybányai cselédleány öngyilkossági szándékból Kosztin Rudolf postarét-utczai házánál a kútba ugrott. Már fuldoklott, midőn tettét észrevették s gyorsan megmentették. A tizenhét tavaszt látott cselédleány szörnyű elhatározásának oka szerelmi bánat.

Dicséretre méltó elhatározás. Sokat irtunk már arról, hogy a kereskedő és iparos pályát eléggé el nem Ítélhető okokból az intelligensebb ifjúság mennyire elhanyagolja, pedig a kereskedői s iparos pálya főleg a magasabb képzettséggel biró ifjúnak hasonlíthatatlanul nagyobb | jövedelmet biztosit, mint a metsző gunynyal „úri“ pályának elnevezett beamteri foglalkozások. Né- j met, Franczia és Angolországban igen gyakoriak, sőt mindennaposak azon esetek, midőn az ifjú j zsebében érettségi bizonyitványnyal lép a kereskedői s ipari pályára s ennek korántsem vallja kárát. Nagy örömünkre van, hogy a müveit külföld példája immár nálunk is hódit; a nagybányai állami főgimnáziumban érettséget tett ifjak közül hárman lépnek kereskedői s iparos pályára. Almer Lajos nagyiparos lesz, mig Kainenszky Gerő és Szop/có Lajos kereskedők lesznek. Dicséretre méltó elhatározásuk előtt kalapot emelünk.

A debreczeni kereskedelmi s iparkamara 300

koronás tanulmányi ösztöndijait Homonnay Mihály szatmári, Vági István debreczeni iparos ifjak; továbbá Tóth Ede debreczeni és Müller Győző nagykanizsai kereskedelmi alkalmazottak nyerték meg.

Veszett kutyák garázdálkodása. A veszett kutyák garázdálkodása egyre tart városunkban. Alig múlik el hét, hogy a veszett kutyák valakit meg ne martak volna s nagy sajnálattal látjuk, j hogy a nagy közönség alig törődik valamit a j hatóság intézkedéseivel. A kutyák, daczára a zárlatnak, csapatostul szájkosár nélkül koborol- ; nak az utczákon s a sok kóborló kutyával a peczérek alig birnak. Mi eljöttnek látjuk az időt arra, hogy a csatangoló kutya ne csak elfogassák, hanem a kutya gazdája szigorúan meg- birságoltassék, mert csak igy reméljük elejét j vehetni a tömeges kutyamarásoknak. E héten Kerekes János rendőrhadnagy kutyája marta j meg Kozma Miklós bányász nyolcz éves gyér- i mekét, kit {elszállítottak Budapestre a Pasteur- intézetbe.

A zazari malmot fölgyujtották. Most már egész kétségtelen, hogy a múlt hetekben leégett zazari malmot felgyújtották. Egy névtelen levélíró a hatósághoz intézett levelében le is Írja, hogy miként. A malom egyik sarkát leöntözték petróleummal s meggyujtották, melytől a ki- . száradt tetőzet egyszerre lobot vetett. Úgy a rendőrség, mint a csendőrség a gyujtogatási ügyben széleskörű vizsgálatot inditott s úgy hírlik, hogy a tettesnek már nyomában vannak.

Rövid hírek. Jégeső. A szinte tűrhetetlen kánikulái hőségnek nagy hirtelen vége szakadt Reggel és este meglehetősen hűvös idők járnak, minek oka az, hogy tegnapelőtt midőn mifelénk is dörgött és vil- ámlott, Mármaros felé a hegyeken s az erdélyi havasokon jégeső hullott. — Eiuáríaf. Az elrendelt ebzárlat folytán a kóborló kutyák közül ez ideig 110-et bun- kózíak le.

KÖZGAZDASÁG.

A gyümölcsfák kártékony hernyóinak irtása.

Miért kell télen irtani a kártékony hernyókat?

Az ország gyümölcstermésének nagy része évente nem annyira az elemi csapásoknak (fagynak, viharnak, jégnek, szélvésznek), mint

I inkább annak a temérdek hernyónak esik áldo- j zatul, a mely a gyümölcsfa levelét, virágát el- j pusztítja s igy a termést tönkre teszi.

Pedig a törvény (az 1894: XII. t.-cz. 50. §-a) elrendeli, hogy «minden birtokos köteles : a fák rügyeinek falcadása előtt, legkésőbben \ azonban márczius hó végéig, a belsőségekben, i majorokban, szőlőkben, gyümölcsösökben és ' kertekben levő fáit és bokrait a kártékony hernyóktól, illetőleg hernyófészkektől és lepke- tojásóktól megtisztítani és az összegyűjtött hernyókat, hernyó fészkeket és lepketojásokat elégetni. A később mutatkozó kártékony hernyók — megjelenésök alkalmával puszti- tandók«, mert a ki az ugyancsak ezen törvény 95. §-ának idevágó pontja (k) szerint »a kártékony állatokat, a hatóság figyelmeztetése ellenére, a kitűzött határidőben nem irtja ki, az kihágást követ el és száz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő és ezen fölül az irtást a mulasztó tulajdonos költségén a község elöljárósága hajtja végre«.

A törvény tehát tulajdonképen nem a már I kártékony hernyók irtását követeli, hanem üldözésüket télen rendeli el. Azért, mert akkor az összes ivadék egy helyen vesztegel s irtása is akkor sokkal könyebben és kisebb munkával hajtható végre, mint tavaszszal, mikor a sok hernyó szétvándorol s a fa koronájában annak lombozata között szerteszét széledez.

Miféle hernyókat irtsunk télen?

Ha ősz végén, vagy a tél elején a szél letépte a gyümölcsfáról már azr utolsó sárga levelet, a legtöbb gyümölcsfán mégis rajta marad annak egyik-másik ághegyén csomóba összekötve egy vagy több száraz levél. A szél nem bir vele: hiába rázogatja-tépegeti azt az egész télen- tavaszon át, az mégis rajta marad a fán. Az ilyen levél szétteregetése után kiderül, hogy az finom pókszálszerü fonállal, valóságos selyemfonállal van összekötözve és hogy kellős közepén mákszemnyi nagyságú hernyócskák tanyáznak. E hernyócskákat nem ölte s nem is öli meg a tél fagya. Mert ha ilyen selyemfonalas száraz levelet öblös szájú üvegbe zárunk s azt a szoba melegének teszszük ki, az apró hernyócskák csakhamar felocsúdnak és szérínásznak az üveg falán. S ugyanazt teszik ők tavaszszal is, hogyha a nap melege téli álmukból felkölti őket: föléledeznek, idővel megnövekednek s egy-két hét alatt tisztára lekopasztják a gyümölcsfa levelét, virágát.

Nemcsak egy levél lehet a hajtáshoz, az ág hegyéhez kötve: lehet több is! Mert tudnunk kell, hogy egyik fajú hernyó csak egy-két levelet, másik meg többet, olykor a hajtás összes levelét is összebogozza. Áz a hernyó, a mely csak egy vagy két levelet köt össze, az a fehér galagonya lepke (Aporia crataegi) hernyója, ellenben az, a mely az egész hajtás összes levélzetét fonta össze, úgy, hogy az összecsomózott száraz levél majdnem ökölnyi csomóban látszik meg a gyümölcsfa ághegyén, az a sárgafa,ru pille (Porlhesia chrysorrhoea) hernyójától származik. Mindkettő egyformán veszedelmes gyümölcsfáinkra. Minthogy az előbbi csak egy-ket levelet fon össze s azt is annyira összehúzza, hogy néha alig látszik meg a nyoma, azért azt »kis hernyófészek« -nek, holott a másikat »nagy hernyó fészek «-nek nevezzük.

De vannak olyan hernyók is, a melyek a telet nem mint apró hernyók, hanem tojás alakjában húzzák ki.

Hogyha egyik-másik esztendőben az öreg gyümölcsfák cserepes héjkérgét meg-megnézzük, föltűnik, hogy azon néha sajátszerü foltok vannak. Olyanok a foltok, mintha valaki egy kis darabka tűzi taplót ragasztott volna oda. E foltnak legtöbbje csak olyan nagy, mint a régi négy krajczáros, de van nagyobb és kisebb is.

E folt szine is olyan, mint a taplóé, tehát barnás-sárga. Hogy ha az ilyen foitott kissé meg- j kaparjuk, meglátjuk, hogy az csak lazán van a j kéreghez tapadva és hogy tulajdonképen finom ! szőrből áll, mely tömött szőr azután temérdek j sok és mákszemnyi nagyságú szárgás-szürke tojást takar. Ez nem más, mint szintén egy igen kártékony lepkének, a gyapjas pill ének (Ocneria dispar-nak) kitelelő tojása. A gyapjas pillének ilyen tojáscsomójával azonban nemcsak a fák j törzsén, hanem ágaikon is találkozunk, sőt a kerítés czölöpjein, a fal kövein is bukkanunk rája; mert a lepke ietojhatja tojását úgy ide, I mint mindenüvé, a hol a tojás a megázás ellen ! védve van. Sokszor a fa elváladozó kérge alá I is és ha az odvas, akkor odvába is.

E&y-egy régi négykrajczámyi tojásfolton 3-5C0 drb tojás van! Es minden tojásból, hogyha azt valami csapás nem éri, nyár derekán ujjnyi hosszú, igen szőrös és rettenetes falánk hernyó lesz, mely, ha az egyik fát leapasztotta, átvándorol a másikra s egyik kertből, ha már összes fáját megfosztotta lomjától, átmegy a második- és harmadikba . . .

De a kártékony hernyók sora ezzel még nincs kimerítve. Ha a középtörzsü vagy a fiatal gyümölcsfák vékony hajtásainak ághegyeit gondosabban megnézegetjük, fel fog tűnni egyikmásik esztendőben, hogy ezeken az ághegyeken sajátszerü gyűrűk vannak. Ez olykor a két vagy három utolsó előtti szem (rügy) között van és majdnem fél ujjnyi széles szürke övecske alakjával bir, mely a hajtást egészen körülveszi.

Ez az^ öv mind megannyi lepketojás és mindegyikből egy-egy hernyó, a gyűrűs pille,

(Gastropacha neustria) hernyója lesz. Egy-egy ilyen tojásgyürü 3 — 400 petéből van összeilletve.

E szerint tehát a fehér galagonya lepke s a sárgafarku pille a telet fönt, a gyümölcsfa koronájának ághegyein, kiszáradt levelekből készített fészekben, mint kis hernyócska huzza ki; ellenben a gyapjas pille a telet mint tojás a fa törzsén taplószerü s agyagszin sárga gyapjas bevonat alakjában tölti el, holott a gyűrűs pille szintén mint tojás marad meg egyik évről a másikra, még pedig a gyümölcsfa előző évi hajtásainak vékony ághegyein apró övszerü gyűrű alakjában.

Hogyan irtsuk1a kártékony hernyók átteleló alakjait ?

A hernyó fészkeket - kicsit-nagyot egyaránt — egyszerűen leszedjük, még pedig azonnal, mihelyest a fa lombját lehullajtotta. E hernyózásra legalkalmasabb valamely őszi vagy téli verőfényes nap, föltéve, hogy a fák koronáját hó vagy zúzmara nem borítja. Alacsonyabb fáról e fészkeket kézzel is leszedhetjük, de magas törzsüeknél már az úgynevezett hernyózó ollót kell használnunk. Ezt a hernyózó ollót olyan hosszú, de könnyű rudhoz kell erősíteni, hogy azzal még a legmagasabb gyümölcsfa ághegyeit is elérhessük. Maga a hernyózó olló úgy van készítve, hogy az mindig magától nyílik. Egyik ága zsinórral van megkötve; ha ; ezt a zsinórt meghúzzuk, akkor az olló becsukódik és akkor az éle közé kerülő hernyóíészkes ághajtást elvágja. Mihelyst a zsinórt újonnan eleresztjük, az olló ismét kinyílik.

A hernyózó ollóval tehát szedjük le mind a hernyófészket. A halomra gyűjtött fészkeket pedig azután akár a kertben, akár a ház tűzhelyén égessük el.

A hernyózás alkalmával azonban ne csak a hernyófészkeket és a fán maradt egyéb száraz leveleket szedessük le, hanem gyüjtessük össze a fán rajta maradt és összeaszott minden gyümölcsöt is, mert abban is több rendbeli baj lakozik. Ezt az összeaszott gyümölcsöt is el kell tehát tüzelni.

Ugyancsak a hernyózó ollóval szedjük ám le a gyűrűs pille tojásait is.

Éllenben a gyapjas pille tapló szinü tojását egyszerűen lekaparjuk a fa törzséhez közel tartott valamely edénybe, vigyázván arra, hogy a lehulló tojás földre ne hulljon vagy egyébként szanaszét ne peregjen, mert a földre hullott tojásnak tavaszig legtöbbször semmi baja sem történik s akkor _ a hernyó minden baj nélkül kibujhatik belőle. Éppen úgy van a dolog a fa törzsén és egyébütt szétpergett többi tojással. Hogyha a lepketojásokat az ösz- szes gyümölcsfákról mind egy szálig leszedtük, akkor azokat nyílt tűzön kell elégetni.

Ugyancsak a téli hernyózás alkalmával meg kell gondosan takarítani a fák törzsét is. Az elváladozó kéreg, valamint a törzset boritó moha és zúzmó alatt temérdek sok apró ellenség tanyázik, a mely mind a gyümölcsfát és annak termését bántja. Takarítsuk tehát ezt a felesleges kérget és hasonlóképen a mohát és zuzmót is le! És ha azt még ősz folyamán nem tettük, akkor okvetetlenül a hernyózás alkalmával el kell távolítani a gyümölcsfák száraz ágait és száradozó ághegyeit is. Hasonló gondunk legyen arra is, hogy a tavasz elején, de okvetetlenül még a fák új fakadása előtt kitakarítsuk a gyümölcsfák törzsének tövét s általában a gyümölcsfák alját is. Össze kell gereblyézni s el kell távolítani innen mind a lehullott lombot és elégetni.

Ne higyjük, hogy a befejezett téli hernyóirtással letettük már mind a gondunkat. Hiszen