Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-21 / 29. szám

1904. julius 21.

NAGYBANYA

3

tanár hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. — Ghetie János, a naszr'di alapítványi főgymn. igazgatója és dr. Sotropa Virgil főgimn. tanár pár napot városunkban töltöttek s ezen idő alatt dr. Dragos Theofil ügyvédnek voltak vendégei.

Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminiszter Sasi Nagy Imre bányaesküdtet a nagybányai bánya- kapitányságtól a zalathnai bányakapitánysághoz helyezte át. Nagy Imre távozását, ki társadalmi életünkben is jelentékeny szerepet játszott, őszintén sajnátjuk.

Fóispáni látogatás. Kristóffy József Szatmár- vármegye és Szatmár város nagy népszerűségnek örvendő főispánja, mint azt már jeleztük, f. hó 25-én kedves nejével együtt városunkba érkezik. A főispánnak ez első látogatása Nagybányán, nagyon természetes tehát, hogy a város nagy ünnepélyességgel óhajtja fogadni. A főispáni pár hétfőn délelőtt Szatmár felől jövő vonattal érkezik meg. A pályaudvaron a város tanácsa, élén Gellert Endre polgármesterrel s közéletünk kitűnőségei közül számosán fogadják, majd vendéglátó házigazdájának: Neubauer Ferencz főbányatanácsos, bányaigazgató lakására kisérik. A Kossuth-utcza kezdetén, a városi nagyszállónál pompás diadalkaput emelnek, melyet nemzeti s városi lobogókkal díszítenek. A fogadó bizottság lapunk utján is felkéri a háztulajdonosokat, hogy ez alkalomra a bevonulási útvonalon házaikat fellobogózni szíveskedjenek. A megérkezés napján, hétfőn délelőtt 11 órakor a küldöttségek fogadása lesz a városház tanácstermében. Ez ideig mintegy tiz küldöttség jelentkezett tisztelgésre. Délben 1 órakor a városi nagyszálló dísztermében nagyszabású közebéd lesz. Az ebéd rendkívül fényesnek Ígérkezik s ez ideig is már számosán jelentették be részvételüket. Délután öt órakor kirándulás Koltóra. Este fél kilenczkor fáklyászenét rendeznek a főispáni pár tiszteletére. A fáklyások s a közönség a íelső- bányai-utczán, a polgári leányiskola előtt gyülekeznek s onnan vonulnak a felsőbányai-utczán s a fő-téren át a városi nagyszállóhoz, melynek erkélyén várja a főispáni pár a menetet. Fáklyászene után fényes vacsora lesz Neubauer Ferencz bányaigazgatónál. Kedden, 26-án délelőtt illusztris vendégeink a városi múzeumot, a festőiskolát, a Széchenyi-ligetet tekintik meg, majd látogatásokat tesznek. Délben Gellert Endre polgármester ad ebédet, melynek végeztével Kristóffy Jó- zsefné főispánná visszautazik Bikszádra. A főReggeli három órakor megszólalt az ércz- kolomp, mely ébresztőül szolgál a bányászoknak; félóra alatt összegyülekeztek; a bányafelügyelő följegyezte a jelentkező munkások neveit, aztán nagyhangon, hogy mindnyájan hallhassák, imádkozni kezdett. A bányásznép csöndesen mormolta utána az imádságot. Lázárt valami rendkívüli, megmagyarázhatatlan áhitatos érzés szállotta meg, minőt nem érzett rég idő óta. Visszaemlékezett gyermekkorára; akkor tudott csak ilyen őszinte szívből imádkozni.

Megható jelenet is az, mikor a bányásznép égő mécsesekkel térdre hull a bánya nyílása előtt s áldást kér a Mindenhatótól napi munkájára! S kéri, hogy áldó, jóságos kezét terjeszsze ki reá, mig a föld alatt jár s vezesse vissza épen ismét a napra!

Az ima végszavai elhangzanak, a felügyelő érczes hangon fölkiált: „Jószerencsét!“ az ajtó kinyílik s a bányászok csöndesen alászállanak a föld gyomrába.

Lázár keményen neki fogott a kijelölt munkának; most, hogy teljesen józan állapotban volt, eszébe jutottak éhező gyermekei s az elcsigázott szegény asszony. Föltette magában, hogy a mit e héten szerez, mind nekik adja; legalább husvétkor éljenek jól s ne éhezzenek. Vádolta önmagát rosszaságáért; eszébe jutott, hogy a kis Zsófika kezét nagyon megütötte; | fakó sápadt arczán a szégyenkezés pírja csattant j ki. Kiejtette a kalapácsot remegő kezéből s I fejét tenyerére hajtva bánatosan sóhajtozott.

— Rossz ember vagyok ! mormogta önmagában, megvertem a szegény, ártatlan gyér- |

ispán azonban még itt marad s délután látogatásokat tesz. Este vacsora lesz a Széchenyi- i ligetben. Szerdán, 27-én a főispán Felsőbányára I utazik s ott tölti az egész napot. Ez útjára : Nagybányáról számosán elkísérik. Erősen hisszük,

' hogy a közönség is mindent el fog követni arra nézve, hogy a főispáni pár nagybányai tartóz- 1 kodása minél kellemesebb, minél feledhetetlenebb j legyen s hogy Kristóffy főispánt minél erősebb i kapcsokkal fűzzük Szatmárvármegye gyöngyéhez: j Nagybányához.

Ezüstlakodalom. Madán Ferencz m. kir. bányakapitány, ki jelenleg családjával rokonai látogatására Verespatakon tartózkodik, f. hó 17-én, vasárnap ünnepelte családi körben házasságának huszonötödik évfordulóját. Az általános tiszteletnek és szeretetnek örvendő bányakapitányt szép családi ünnepe alkalmából városunkból levélben és táviratilag igen számosán üdvözölték.

Szavazás zsinati képviselőkre. Az ev. ref. zsinatot ez év november hó 10-én tartják meg Budapesten. Az egyházak most szavaznak a zsinati képviselőkre. A nagybányai ev. ref. egyház az egyház részéről rendes tagul Bencsik István esperesre, póttagul Soltész János cmbodi lelkészre, világi részről rendes tagul gróf Degen- feld Sándor egyházmegyei gondnokra, póttagul Tor day Imre egyházmegyei világi főjegyzőre szavazott.

Harminczhét év múltán. Ritka szép találkozó folyt le a minap a bajai főgimnáziumban. Az intézet huszonöt növendéke közül, akik 1867-ben tettek érettségit, nyolczan, ép erőben, egészségben visszatértek az intézet falai közé, hogy harminczhét év után még szorosabbá tegyék a barátság régi kötelékét. Julius 14-én délelőtt féltizkor gyűltek össze, ugyanabban a teremben, honnan harminczhét év előtt széjjel mentek s onnan indultak párosán az istenházába, még élő kedves tanáruk, Köpesdy Sándor budapesti főgimnáziumi igazgató vezetésével, a hol egyik társuk: Dobroczky Alajos nagybányai minorita házfőnök mondott Tedewmot. A szerfölött ér- I dekes és ritka találkozón Nagybányáról ketten I vettek részt mint régi iskolatársak: Dobroczky \ Alajos minorita-rendi házfőnök és Bencsik István főgimnáziumi tanár. A volt iskolatársak elhatározták, hogy a negyvenéves találkozást újból megtartják.

Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósága f. hó 25-én Nagykároly város tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart. A napirenden csak nehány tárgy áll, többek között a nagykárolyi székháznak villamvilágitással való ellátása.

meket ok nélkül! De kiengesztelem ! Neki viszem a legtöbb piros tojást!

Észre sem vette, hogy a felügyelő közeledik.-- Nó Lázár, igy nem fogsz bért kapni szombaton! Ülsz a munka mellett tétlenül és búsiakodol!

Fölrezzent, kézbe ragadta szerszámjait és ujult erővel fogott a munkához. Megmutatja, hogy három nap alatt legalább is tiz koronát fog keresni, melyből kitelik a bárányhus, a kalács, az édes pálinka, a piros tojás s talán még egy kis kendőcske is az asszony fejére.

Fáradhatatlanul dolgozott nagypéntek estéig; másnap reggel megjelent a bér kiosztásnál. Lázas örömmel vette át a koronákat, tarisznyájába rejté s egyenesen a templom felé ment. Akármilyen haszontalan embernek is tartották őt, mégis el nem mulasztotta, hogy a húsvéti ünnepek előtt fel ne keresse a templomot. Azután kisietett a piaczra, mely már zajos volt a vásáros néptől. A környéken lakó bányászok siettek bevásárolni, hogy hazaindulhassanak, némelyiknek egy napi járó földre kellett [ mennie, mig a családjához érkezik.

A szép pirosra sült kalácsok, a kövér bá- j rány czimer, a szebbnél-szebb tarkára festett j tojások egészen mámorossá tették • a boldog ! Lázárt.

— Mindjárt megvásárlók mindent, mondá egyik társának, csak épen egy korty pálinkát iszom, hogy erőt nyerjek a hosszú útra. Betért egy pálinkás bódéba; csöndesen leült egy padra s lázban égő szemekkel nézett ki az ablakon 'a zajos vásárpiaczra. A korcsmáros egy jókora

Nagybánya sz. kir. r. t. város czimeres pecsétje.

Nagybánya sz. kir. r. t. város czimeres pecsétjét a m. kir. belügyminiszter most állapította meg s annak heraldikai leírása a következő: „Kék mezőben, zöld talajon ezüst bányahegy tetején öt zöld fenyőfával, két oldalt pedig egy-egy fekete nadrágba és kabátba öltözött, zöld süvegü bányászszal, kik közül a baloldali ezüstkalapács- csal, a jobboldali ezüst vésővel és kalapácscsal a hegyoldalon, mig ugyanazon bányász kalapácscsal jobbra fordulva a hegy szájában félig láthatóan dolgozik. A paizsra öt ágú nyilt leveles aranykorona van téve“. A czimer heraldikai leírásába az öt fenyőfa csak tévedésből kerülhetett, mert az eddig is használt öt fa mindig a tölgy és gesztenyefát jelképezte. A heraldikai leírás és törzskönyvezés ez értelemben leendő kiigazítására a város tanácsa most előterjesztést tett a m. kir. belügyminiszterhez.

Itremnitiky Fülcp Jakab. | Egy szép és nagy múlttal biró kedves öreg ur halt meg f. hó 14-én városunkban. Kremnitzky Fülöp Jakab nyug. bányatiszt, a veresvizi bányamű volt főnöke, ki bár az utóbbi években betegeskedése miatt a legnagyobb visszavonultságban élt, bírta városunk egész társadalmának rokonszenves tiszteletét. Bányászkörökben pedig szinte rajongással beszélnek az öreg úrról, ki hosszúra : nyúló szolgálati ideje alatt bányász generácziókat látott felnőni s mindnyájukat meghódította lekötelező modorával, páratlan jószívűségével, mely mindenkivel szemben egyaránt megnyilatkozott. 1890-ben vonult nyugalomba, de a tevékeny férfiú akkor sem pihent meg, foglalkozást keresett magának s hosszabb ideig volt Felsőbánya takarékpénztárának pénztárnoka. Nagybányára 1900-ban költözött vissza s azóta teljes visszavonultságban irodalmi dolgozatainak élt. F. hó 14-én reggel hirtelen szélütés ölte meg. Nagy bányász gyászpompával f. hó 15-én temették óriási részvét mellett. Temetésén ott volt városunk egész előkelő társadalma. A boldogultat kiterjedt nagy rokonság siratja s benne Bertalan ! Miklós bányaművezető apósát vesztette el.

Állami kiküldött. A m. kir. állami rovartani állomás kiküldöttje: Pásztor István tanár, a város tanácsának a nagyméltóságu íöldmivelésügyi miniszterhez a gyapjas pille (Liparis vei Ocneria dispar) elszaporodása és mikénti irtása tárgyában tett felirata folytán í. hó 16-án városunkban megjelent s Bálint Imre erdőtanácsossal együtt a Lapos-erdőt s több gyümölcsöst megtekintett. Pásztor tanár megállapította, hogy ez évben a gyapjas pille rendes nagyságára nem fejlődött ki s a bábok legnagyobb részét egy parazita légy álczája pusztítja el. A petecsomók szintén a rendes nagyságon jóval alul maradtak, vagyis a gyapjas pille beteges fejlődést mutat s igy jövőre nagyobb elszaporodása nem várható; a peteüveg pálinkát tett eléje. Mohón kezdett inni; pár perez alatt el is készült vele; aztán kért még egy ^üveggel. Az éppen elég lesz neki hazáig. Időközben egy nehány bányász társa lépett be, azokkal koczintott s beszédbe ereszkedett.

Dél felé járt már az idő; most már komolyan kezdett készülődni, hogy neki induljon az útnak; csak éppen a bevásárlással tölt el egy félórát, aztán repülni fog, mint a madár. Készülődött, de társai még marasztalták, hadd igyék meg még egy harmadik üveggel is. Miért ne ? Megdolgozott eléggé! Megérdemli, hogy magát kielégítse; azért jut a gyermekeknek is a pénzből.

Vígan kezdett kocczintani társaival; egyszerre vérbe borult a szeme; fölragadta somfa botját s hadonászni kezdett. Szeretett volna valakibe belekötni, de akkor meg észrevette, hogy egyedül maradt, társai mind eltávoztak. Nagyot ütött botjával az asztalra.- Hej! még tiz üveggel abból az édesből! S a koronák lassanként vándoroltak a korcsmáros zsebébe; időközben betévedt egy szál czigány, annak oda dobta utolsó koronáját, éppen csak nehány fillér maradt tarisznyájában. Az üres üvegeket botjával lesodorta az asztalról, mire aztán a korcsmáros galléron ragadta s kidobta az utczára.

Tántorogva kelt föl a földről; a piacz üres volt már, a népség eloszlott, csak egy-két öreg kofaasszony árulta még a megmaradt tarkára festett tojásokat.

Oda ment s megvett egy tojást 6 fillérért;