Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-11-10 / 45. szám
soha vissza, hogy e szent czélt megfoszszák munkásságok erejétől. Akkor, ha ugyanazon szellemben fogják intézni az ügyeket, mint ő, igazán jótékonyak lesznek, mint ő, akkor kedves halottunk emléke e földön soha el nem vész, mert örök időkig fenntartja az ő nevét az általa életre hivott egylet és örökké él a szegény sorstól üldözöttek ajkán. Svaiczer Ilka lelke jöjj hölgyeink közé, erősítsd munkáiban, tedd nemessé sziveiket, hogy magasztos hivatásukat híven betöltve, le ne térjenek a te általad kijelölt útról. Az emlékbeszéd végeztével Révész János ág. ev. lelkész emelkedett szólásra s indítványozta, hogy úgy az elnöki megnyitót, mint az emlékbeszédet jegyzőkönyvileg örökítsék meg. Az indítványt egyhangúlag elfogadták, mire a gyászünnepély véget ért. 4 ___________________________________ A városi elemi iskolák államosítása. November 9. Évekig tartó halogatás, vajúdás után városunk elemi iskoláinak államosítása immár befejezett ténynek tekinthető. A vallás- és közoktatásügyi miniszter végérvényesen döntött e kérdésben s Szatmár- vármegye kir. tanfelügyelője utján f. évi 52.510 sz. leiratával ma elfogadás és aláírás végett már megküldte városunknak az államosításra vonatkozó szerződési tervezetet, melyet a város képviselőtestülete már e hó 12-én, szombaton tartandó rendes havi közgyűlésében tárgyalás alá is vesz. Semmi kétség benne, hogy a képviselő- testület nagy örömmel fog hozzájárulni a kormány szerződési feltételeihez s ezzel elemi iskoláink államosítása formálisán is befejezést nyer. A szerződési tervezetből kiemeljük a következőket : Államosítás alá kerülnek a város belterületén, továbbá a kereszthegyi, veresvizi és borpataki külterületeken levő, eddig községi jelleggel biró elemi iskolák, melyekben az előadási nyelv kizárólag magyar lesz. A város közönsége saját költségén gondoskodni tartozik az állami kezelésbe átadott elemi iskoláknak ideiglenes megfelelő elhelyezéséről, valamint a tanitói lakásokról, nemkü- lömben az iskolai helyiségek bebútorozásáról akkép, hogy ez ideiglenes helyiségek 1905. szeptember 1-én a kir. kincstár használatába átadhatók legyenek. A szerződés 3 pontja szerint a város kötelezettséget vállal, hogy a közoktatásügyi miniszter által kiterjedésileg is meghatározandó városi vagy a város által megszerzendő telkeken a miniszter által jóváhagyandó tervek szerint a város belterületén egy tizenkét tanteremből, egy tanácsszobából, igazgatói lakásból, szolgai lakásból és a szükséges mellékhelyiségekből álló iskolai épületet emel saját költségén ; a veresvizi és kereszthegyi külterületen egy három-három tanteremből s egy-egy tanitói lakásból ; a borpataki és feketepataki (blidári) külterületeken pedig egy-egy tanteremből, egy- egy tanitói lakásból, valamint a szükséges mellékhelyiségekből álló iskolai épületet emel, úgy, hogy azok legkésőbb 1906. évi szeptember hó 1-én ténylegesen használatba vehetők legyenek. A város továbbá kötelezi magát, hogy az elősorolt iskolai épületek elégtelensége esetén a még szükséges iskolai épületeket, tanitói lakásokat és mellékhelyiségeket a miniszter által megjelölendő helyeken és időben felépiti s mindez épületeket tulajdonjogilag a kir. kincstárnak átadja. Mindez épületeket a 4. pont szerint a város köteles a szabályok által megkívánt bútorzattal és felszereléssel ellátni, tűzkár ellen biztosítani s jókarban, tisztán tartatni. Az 5. pont szerint kötelezi a város magát, hogy a m. kir. államkincstárnak az elemi iskolák czéljaira szolgáló személyi és dologi kiadások fedezésére járulmány czimén 1905. évi szeptember hó 1-től kezdve évenkint 22.310 koronát előleges évnegyedes részletekben fizet. Viszont a m. kir. államkincstár kötelezi magát, hogy a város által évi járulékként befizetendő 22.310 korona összegből a köz- oktatásügyi minisztérium által meghatározandó bizonyos összeget enged vissza évenkint a városnak mindaddig, amig a telkek beNAGYBANYA szerzésére az iskolai építkezések költségeire s felszerelésekre a város által felveendő kölcsön a megállapítandó s a közoktatásügyi minisztériumhoz bemutatandó törlesztési terv betartása mellett törlesztve lesz. A 6. pont szerint a város kötelezettséget vállal, hogy a jelzett iskoláknál úgy a jelenben létező, mint a jövőben létesítendő tanitói állomások után az orsz. tanitói nyugdíjtörvény értelmében az iskola fentartó által fizetendő járulékot viselni fogja, továbbá, hogy a tanítók után járó 30 fillérnyi tanitói nyugdíj- járulékot fizeti s a jelenlegi községi iskolai és az állami iskolához átveendő s jelenleg a városi nyugdíjintézetek kötelékében álló elemi iskolai tanitók nyugdijintézeti ügyét az orsz. tanitói nyugdíjintézettel szemben rendezi. A 7. pont szerint a város köteles az elemi iskolákkal kapcsolatosan felállítandó gazdasági iskola czéljaira szükséges bekerített területről, a megfelelő felszerelésről s a dologi szükség- ! letekről gondoskodni s ez ingatlanokat a kincs- I tár részére visszteher nélkül biztosítani. A 8. pont a tanitók átvételéről intézkedik. E szerint a m. kir. kincstár a szerződés tárgyát képező tanintézeteknél alkalmazott tanitók közül azokat, akiknek nyugdijviszonyait az orsz. tanitói nyugdíjintézettel a város 1905. szeptember hó 1-ig rendezi s ez okmányokkal igazol- tatik; továbbá a kiknek törvényes képesítésűk van, szolgálat képesek és működésük a követelményeknek megfelel, jelenlegi dijleveleikkel biztosított tanitói illetményeikkel átveszi. A 9. szakasz szerint az elemi iskolákban az oktatás díjmentes, csupán beiratási dij czimén lesz minden egyes tanuló után 50 fillér fizetendő, mely összeg az ifjúsági könytár szervezésére fog fordittatni. A 10. pont szerint a jelen szerződés érvénye vagyis az államosítás 1905. évi szeptember 1-én lép életbe. A 11. és 12. szakaszok a szokásos klauzulákat foglalják magukban. E szerződés elfogadása bizonyára korszakot fog jelenteni elemi iskoláink annaleseiben s most, hogy e régi ügy sikeres megoldást nyert, lehetetlen a legnagyobb elismeréssel nem adóznunk Kristóffá József főispánnak, Gellért, Endre polgármesternek, L. Bay Lajos képviselőnknek s Kovács Béia szatmárvár- megyei kir. tanfelügyelőnek, kiknek a siker nagyrészben köszönhető. Ez elismerésünk legkevésbbé sem csökkenti hálánkat Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter és Halász Ferencz miniszteri tanácsos iránt, kik nemcsak meghallgatták e végvidék' kérelmét, de deljesitették is. A felsőbányái vasút megnyitása. November 9. Hosszú, sokszor igen nehéz és válságos küzdelem után a felsőbányái vasút kiépült s ma, november 9-én azt ünnepélyesen megnyitották. A két testvérváros : Nagybánya és Felsőbánya krónikáiban bizonyára piros betűkkel lesz a mai nap megörökítve, melyen a két város a modern haladás és fejlődés egyik legbiztosabb és leghathatósabb eszközével: egy uj vasúttal gyarapodott. Tagadhatatlanul nagy áldozatokat kellett hoznunk, hogy ez uj vasút létesülhessen, de a jövő fogja megmutatni, hogy ez áldozatok bú- sásan meg fogják hozni kamatjaikat is. A mai napon, mely évtizedes reményeket, óhajokat váltott valóra, hálás elismeréssel üdvözöljük mindazokat, kiknek részük volt ez uj vasút életrehivásában, legelső sorban Láng Lajos v. b. t. tanácsost, volt kereskedelemügyi minisztert, kinek legfőképen köszönhető ez uj vasút létesítése. Szeretettel köszöntjük vendégeinket, kik eljöttek mai ünnepnapunkra, hogy részt vegyenek örömünkben s meggyőződést szerezzenek azon kulturális törekvésekről, melyeket itt e végvidéken a nagy történelmi missióra hivatott j két testvérváros az uj vasút létesítésével is tanúsított. Vajha mindazon remények, vágyak, melyek ez uj vasúthoz fűződnek, teljesülésbe mennének s az uj vasút, melynek ma volt avató ünnepe, a kulturális haladásnak, a gazdasági jólétnek hatalmas forrásait nyitná meg mindkét testvér- város számára. 1904. november 10. Lehetetlen a mai napon kegyelettel meg nem emlékeznünk dr. Harácsek Imréről, a felsőbányái vasút egyik leglelkesebb apostoláról, ki a mai ünnepnapot, melynek felidézésében oly sokat fáradozott, verejtékezett, meg nem értette. Elismerésünk babérágával már csak sírját ékesíthetjük. A felsőbányái vasút előmunkálati engedélye 1902. év január hó folyamán adatott ki a szatmár-nagybányai vasút részvénytársaságnak s az előmunkálatok már ugyanazon év február havában foganatba vétettek. Miután azonban a részvénytársaság arról győződött meg, hogy a felsőbányái vasút gyorsabban lesz kiépíthető, ha az mint külön vállalat létesittetik, a részvény- társaság az előmunkálati engedélyt 1902. év junius hó folyamán kormányhatósági jóváhagyás mellett Hollós Jakab nyug. államvasuti főfelügyelőre ruházta át. Az 1902. év november 12-én a felsőbányái vasút engedélyezési tárgyalásairól felvett jegyzőkönyv alapján kiadott engedély okiratba felvétetett, hogy a szabványos nyomtávú és 9.2 kilométer hosszú nagybánya - felsőbányái vasút a szatmár-nagybányai vasútnak Felsőbánya felé való kiágazásában természetes folytatását képezi s hogy az uj vasút gőz- és motorkocsira berendezve a szatmár - nagybányai vasút forgalmával egységes alapon fogja a forgalmat lebonyolítani és pedig úgy, hogy a szatmári vasút forgalmi eszközeit a felsőbányái vasút felhasználja, mig a felsőbányái vasút részére beszerzendő két motorkocsit a szatmári - nagybányai vasút használja föl. Az engedély okiratban a gőzmozdonynyal vontatott vonatok óránkénti sebessége az uj vasúton 40, mig a motorkocsi vonatok sebessége óránkint 50 kilométer legnagyobb sebességben van kitüntetve. Az uj vasút tényleges építési és üzlet- berendezési költsége pályakilóméterenkint 80.435 koronában, összesen tehát 740.000 koronában állapíttatott meg. Az uj vasút felépítéséhez Szatmárvármegye 10.000, Nagybánya város 20.000, Felsőbánya város 90.000, a nagybányai kér. bányaegylet 1000, az állami erdők érdekeltsége czimén a földmivelésügyi miniszter 20.000, az állami bányák érdekeltsége czimén a pénzügyminiszter szintén 20.00 koronával járultak hozzá. A szatmár-nagybányai vasút részvény- társaság 1903. év deczember hó 4-én tartott rendkívüli közgyűlésében adta meg a felhatalmazást a szatmári— nagybányai vasúttársaságnak, hogy a felsőbányái vasút üzemének és ügyvitelének átvételére a szerződést kössék meg. A vasút építésében ez a szerződés volt a punktum saliens, melyen túl lévén, a vasút felépítését továbbá mi sem akadályozta. A munkálatokhoz ez év kora tavaszán hozzá is fogtak, de a kedvezőtlen időjárás miatt azzal csak most készülhettek el teljesen, jólehet, a vasút megnyitását már október havára remélték. A vasutat Mandel, Révész és Czinner főmérnökök, vállalkozók építették. A vendégeket hozó különvonat ma, szerdán reggel hat órakor indult el Szatmárról s már nyolcz óra után pár perezre berobogott Nagybányára. E különvonaton érkeztek: a kereskedelmi miniszter képviseletében Garády Sándor miniszteri biztos, Lovrich Gusztáv, a felsőbányái vasút részvénytársaság elnöke, Harácsek László, a szatmár-nagybányai vasút igazgatósági tagja, Tolnay Kornél üzletvezető, Sziegmeth Károly h. üzletvezető, főfelügyelő, Bárdossy Gyula üzletvezetőségi elnöki titkár, Liptovszky Sándor főellenőr, Ericz Ernő főfelügyelő, Serényi Lajos felügyelő, Hollós Jakab engedményes, Szily Jenő felügyelő, a posta és távirda vezérigazgatóság képviseletében dr. Odor Imre, Kacsó Károly főmérnök, Mándy Bertalan forgalmi főnök, dr. Reiner Jenő vasúti tisztviselő. A kora reggeli órában, midőn a vonat berobogott, a pályaudvar még meglehetősen nép- telen volt; de csakhamar nagy népvándorlás indult meg a vasúti állomás felé. Nagybányáról az indulás kilencz órára volt kitűzve. A megnyitóra a pályaudvaron megjelentek: gróf Teleki Géza v. b. t. t. Gellert Endre polgármester, Neubauer Ferencz bányaigazgató, L. Bay Lajos orszgy. képviselő, Km. Pap Sándor táblabiró, Szabó Adolf nyug. erdőigazgató, Torday Imre h. polgármester, Mol- csány Gábor erdőmester, Schönherr Antal
