Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-11-03 / 44. szám
1904. november 3 NAGYBANYA 3 magasztos eszméktől, melyeket a Vörös keresztegylet szolgál. Nagy örömmel értesült arról, hogy a Vörös keresz-egvlet fiókja Nagybányán j is megalakult s kiváló örömére van, hogy annak i elnökévé őt választották. Midőn megválasztatá- j sáért ismételten köszönetét fejezi ki, a választmányi ülést megnyitja. A jegyzőkönyv hitelesítésére Stall Gáborné j és Neubauer Ferencz választmányi tagokat | kérte föl. A napirend első helyén az Orsz. Vöröskereszt-egylet nagybányai fiókjának keletkezésé- j ről, megalakulásáról és eddigi tevékenységéről j szóló jelentés állott, melyet Lakatos Ottó egye- j sületi jegyző csoportosított érdekes miljöben. A jelentést tudomásul vették. Lovag Berks Leo pénztáros terjesztette elő ezután jelentését, melyből kiemeljük a követ- j kezőket: Az egyesületnek 6 alapitó, 6 rendes (évi 20 korona tagdíjjal) 65 rendes (évi 2 korona tagdíjjal) és 3 rendkívüli (évi 1 korona tagdíjjal) s igy összesen 80 tagja van. Újabban tagokul jelentkeztek Turman Olivérné alelnök ivén 23-an, Km. Pap Sándor elnök ivén 18-an, dr. Kádár Antal ivén 5-ön és Lakatos Ottó ivén 2-en. Az újabban jelentkezőkkel együtt a tagok száma 128-ra rúg. Az egyesület bevételi költség előirányzata 1904. évre 535 koronában irányoztatott elő. Ez ideig befolyt 446 K. Hátralék 89 K. A pénztári állapotról szóló jelentést örvendetes tudomásul vették. Az alapszabályok 13. §-a úgy intézkedik, hogy az alapítványok és 20 koronás dijak az országos központba azonnal beküldendők ; a választmány azonban az alapszabályok 16. §-a alapján úgy döntött, hogy ez összegeket most nem fogja a központba beküldeni, mert az idézett 16. szakasz felhatalmazza az egyesületet arra, hogy rendkívüli szerencsétlenségek idején a központba küldendő hányádat is helyi segélyezésekre fordíthassa. Már pedig a helyi segélyezést az idei rendkívül Ínséges esztendő nagyon is indokolttá teszi. A választmány a segélyző bizottság tagjaiul Turman Olivérné és Pap Sándor elnöklete ! alatt Gellért Endréné, Stoll Gáborné, Lovag Berks Leo, dr. Kádár Antal és Lakatos Ottó választmányi tagokat választotta meg azzal, hogy a bizottság szükség esetén magát a választmányból kiegészítheti. A bizottság a segélyösszegek kiosztása tárgyában csak akkor fog dönteni, ha az engedély a központtól a központot illető hányad kiosztására is megérkezik s ha a segélyösszeg a rendezendő hangverseny jövedelmeivel is gyara- pittatni fog. A választmány elhatározta, hogy minden választmányi tagnak gyüjtőivet bocsát rendelkezésére taggyüjtések iránt. ! Az ev végével lezárandó számadások meg- | vizsgálására Bitlsánssky Edéné, Szabó Adolf, Neubauer Ferencz és Stoll Gábor választmányi tagokat kérték föl. S egyben elhatározták, hogy az egyesület évi közgyűlését 1905. január 15-én tartják meg. Az indítványok során a választmány nagy j örömmel vette tudomásul, hogy a jövő év január hó első felében az egyesület javára egy nagyszabású hangverseny van tervbe véve. A választmány Turman Olivérné elnöklete alatt a rendezőbizottság tagjaiul megválasztotta Stoll Gáborné, Sdiönherr Antalné, Gellért Endréné, Lovag Berks Leo, Km. Pap Sándor, dr. Kádár Antal, dr. Herczinger Ferencz és Lakatos Ottó tagokat. Gróf Teleki Gézáné kilátásba helyezte, hogy a hangversenyen tartandó felolvasásra vagy Mikszáthot vagy Herezeg Ferenczet meg fogja nyerni, mig Turman Olivérné a nagyhírű zongoraművész : Gönezy Mór szereplését biztosította. A részletes programm megállapítása a rendezőbizottság feladata lesz. A hangversenyen lesz egy érdekes tabló is. A Gáborul és J-t/dtél. fogják bemutatni egy nagyszabású élőképben. A választmányi ülés gróf Teleki Gézáné elnök zajos éltetésével ért véget. HÍREK. November 2. Hátralékos előfizet óinkét mély tisztelettel kérjük az előfizetési dij szives beküldésére. A kiadét hivatal. Személyi hir«k. Grünwald Béla festőművész hosszabb tartózkodásra Rómába utazott. — Csúcsán Jenő fővárosi rendőrfoealmazó pár napot városunkban töltött. Kitüntetés. Őfelsége a király Koszlka, Géza marosvásárhelyi kir. táblai elnöknek sok évi hű és kitűnő szolgálatai elismeréséül a Lipót-rend iovagkeresztjét adományozta. Kinevezések. Őfelsége a király dr. Dezső Kálmán szatmári kir. törvényszéki birót a deb- reczeni kir. táblához táblabirónak nevezte ki. - A m. kir. pénzügyminiszter Liptai Sándor Emilt a nagybányai bányaigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez segélydijas számgyakornokká nevezte ki. Eljegyzés. Dr. Vetzák Ede nagykárolyi ügyvéd Szatmáron eljegyezte Lengyel Endre földbirtokos bájos leányát: EIzéit. A reformáczió emlékünnepe. Városunkban a reformáczió 387-ik évfordulóját hagyományos kegyelettel ünnepelték meg a protestáns egyházak. Az ev. ref. templomban vasárnap tartották meg az istentiszteletet, melyen Soltész Elemér lelkész mondott magasan szárnyaló szent beszédet; mig az ág. ev. egyházban az évforduló napján, hétfőn volt az istentisztelet. Az egyházi beszédet Révész János lelkész tartotta ismert ékesszólásával. Halottak napja. Az őszi szél meg-megrázza a fák lombjait, melyeken még ott reng a sárguló levél, megrázza s azután rohan tova, magával ragadván a lehulló leveleket. Mint egy bús dallam, hangzik zúgása, midőn szomorú sóhajtással végigszáguld a letarolt mezőkön. Minden oly kopár, sivár lesz. Virág nincs a réten, madárdal aZ erdőn. Kihal minden s a szomorúra vált időben csak az emlékezés fáklyája lobog, hisz halottak napja van. Mily szépen összeesik a természet lassú elhalásának idejével az emlékezés eme napja ! Mindenki siet a templomba, hogy elhuny tatért pár fohászt küldjön az Egek Urához s azután a temetőbe, hogy világítson, hogy koszorújában kegyeletét, tiszteletét fejezze ki a sír csendes lakójának. Benépesülnek ilyenkor előbb temlomok, majd a temetők városunkban is. És az orgona mélabús akkordja, a felhangzó gyászdalok, a megható szentbeszédek oly jól összeillenek a busongó természettel. — A lobogót a balkezébe vitte Páldi Ferencz uram, a jobbjában ő is fokost forgatott. Az ám a fegyver annak, a ki eltanulta a módját. Azt pedig sehol sem tanítják jobban, mint a restau- ratiókban. Páidi uram felette értett hozzá. Hanem Fülek állta erősen az ostromot. Ferhádt aga, a parancsnok, nem sokáig örvendgetett a gyönyörű hajczéczónak. A legelső ágyúgolyó halálra találta, hanem nyugodtan szállhatott Allah fényes színe elé, a várnak sorsát jő kezekben hagyta. Odafelülről meglássa, hogy mig az utolsó komparadsi birja a kezét, a ragyogó félholdat el nem takarja a szüzmá- riás fehér zászló. Addig is azonban, e hitetlen csordából vajmi tömérdek eljut az alsirátig, hogy megvitassák vélük egymás igazát. A bajraktár: Husszein bég, méltó utódja a vén vezérnek; kemény ember; nem áll szóba senki hitetlen leikével. A mivel e földöu Allah megáldhatja híveit, abban része vala neki. Kincs és hírnév, szerelem és dicsőség, az mind az övé; nincs a világon emberi vágy, mely őt megcsalta volna. Hát nem hiábavalóság ennyi fényt a gyalázat sírjába temetni ! ‘holott — ahogy írva vagyon az igazmondó alkoránban : nem hiába hal meg szépen, dicsőn és igaz hittel, a tubafa árnyékába várja őt a hurik serege, kiknek legszebbike már itt a földön fölkereste, hogy jobban ráismerhessen majd a másvilágon. Most is ott áll a háta megett a szédületes bástyafokon. Nem fél a halál szárnyütéseitől, holott pedig százszor elsuhan feje fölött. Némán hallgatja az ágyú dörgését, a harczi zajt és Husszein bég oroszláni hangját, mely túl dörgi a viharos zsivajt. Fehér arcza ép oly halovány, mint azon az éjszakán, mikor az a kemény ember kétségbeesése Istennel szállott perbe, csakhogy valamely fönséges parancsszó félútjában tartotta volna fönn . . . Dicsőség istennek . . . harsogta száz meg száz ajak, épen maradt templomában az Úrnak. Csak a főbiró érezte szive mélyében a íátum kezének súlyát, csak neki nem szólt vigasztalás a harsogó zsoltárok zenéjéből. A helyett jönnek kósza hírek, silány gu- nyoros mendemondák; meghurczolják a leánya nevét sáron, kloakákon keresztül. Elvégre jött egy nyomorult alak, vérbe- borultan, megtépve; hozott egy szőke hajfürtöt és egy üzenetet, mely kegyetlenebb minden gyalázatnál. A szőke leány elment, mert szeretett; hogy kit szeretett oly nagyon, az nem vala az üzenetben; ez a gyászos követ sem ért rá meghallgatni, bizonyság rája bevert feje, megzúzott karja, meg az a cziíra káromkodás, melylyel az élő és holt törököt illette heted- iziglen. Délre vonuló martalóczok élén látta a szőke leányt, a kit a vezér támogatott lován; kaczagva simult a sudár török mellére. Dehogy kényszeritik; megy az örömmel; fölötte sietnek, nyilván tudja a török, hogy drágább zsákmányt úgy se rejteget ez az ország. Gotthard uram némán hallgatta a véres embert. Elment, mert szeretett; ez a mondás leginkább marja szivét ... Az ő leánya! - egy pogányt ! Az a szent, az a fehér liliom, a ki tisztább volt a gyöngyvirág kelyhénél . . . . Nem hallgatta tovább. Minek, hisz úgy is tudja a többit. Ahhol ni, a szekrény szegletén az a piros alma. Milyen ép, milyen üde, de ha kettévágja, a közepe táján egy undok féreg utálatos fészkére bukkan . . . Óh, be jó volna, gondolá magában, ha most e helyen is üszkös romhalmaz ékteienked! nék s az ő feje egy ócska lándzsára tűzve vigyorogna a piacz közepén. Talán az nem fájna ilyen nagyon, talán nem hallaná a gúnyos suttogást sem, mely lépten-nyomon kiséri s űzi szobája csöndjéig, a hol pedig akármerre fordul, szemébe nevet hangtalanul egy fantom, egy fehér arczu átkozott kisértet . . . Óh, be jó volna. Csak arra nem gondolt senki, sem a főbiró, sem a gunyoros népség, hogy a gyermeki szív szerelmével, értük és apja vén fejéért, Golgotára indult az a fehérarczu gyermekleány. * Csordultig vala már a pohár. A füleki bég vérszemet kapott a császári hadak tehetetlenségétől, napról-napra elviselhetetlenebbé tette a félhold uralmát. Még a krasznahorkai kudarcz- czal szállott a légbe minden reménysége a föld népének. Dietrich tábornok lábát kettészakitá egy lánczos golyó és kinorditásától vezértársa, Pucheim, Nagy-Idáig meg sem állott. Azóta lassan érlelődött a vármegyék urai fejében a gondolat : appelláljunk az ősi virtusra! Nem is rossz helyen kereskedtek biz ők. 1594. augusztus hó 17-én dörrent meg az első ostromágyu Fülek alatt, késő éjszakákig el se halt bömbölése. Reggelre megérkeztek a zólyomi, lionti I bandériumok, a hevesi nemességgel ; jöttek a j gömöri vitézek; a rozsnyói önkénteseket is elhozta Gotthard János, a kinek igen nagy oka : vala elállni pasziv elveitől; vélük jött az öröm- j hir: az osgyáni véres ütközet s a szabadkai ! kastély visszavételének hire. Amibe a császári ármádia fényes vitézei beletörték fogukat, imhol, fegyelmezetlen paraszt vitézek, szántóvető nemesek. a vármegyék joviális urai, Isten nevével, meg a szüzmáriás lobogóval kezükben: meg- ■! csinálták szépen. Hát igaz, hogy a szüzmáriás
