Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-01-28 / 4. szám
NAGYBANYA 3 A csatornázás költségének egy része a ! közpénztárt fogja terhelni és méltán, mivel a j csatornázás részben az utczákon összegyűlendő j csapadékvizeket is hivatva lévén elvezetni, annak a szolgáltatásnak fejében költségei részben a város által fedeztessenek. A költségek másik része ellenben a házi csatlakozások dijaiból térül meg, mivel szemben a lakosság a pőczegödrök tiszti- j tási költségei alól szabadult fel és ha a csatorna- 1 csatlakozási dijak némely esetben magasabb i összeget képviselnek, mint az addig fizetett gödörtisztogatás, ezzel szemben a csatornák közvetitésével való eltávolítása a szennyesvizeknek és ürüléknek összehasonlíthatatlanul előnyösebb, amennyiben a szennyes és rothadásképes anyagok keletkezésük után haladéktalanul eltávoznak, holott a gödrökben felgyülemlett anyagok néha hetekkel a rothadási folyamat megkezdődése után hordatnak csak ki s addig az egész ház levegőjét szennvesiti. * * * A fentieket azért tartottam e helyen szükségesnek elmondani, hogy a város mértékadó köreit a vízvezeték és csatornázási ügy állásáról némileg tájékoztassam. Az ilyen közmüvek létesítését városaink vezetőinek a leghatározottabban ajánlhatom oly módon, hogy bízzanak meg valamely hozzáértő szakembert a vízvezetéki és csatornázási előmunkálatok keresztülvitelével, ezek alapján a tervek, költségvetés és jövedelmezőségi kimutatás elkészítésével. A beérkezett terveket azután bocsássák kormányhatósági felülvizsgálat alá, melynek eredményéhez képest a művek létesítését árlejtés alapján a város költségére és annak saját üzemében vigyék keresztül. 1904. január 28. 1 Farsang. Január 27. | Egy vidám, pajkos, hetyke legény, Karneval ' herczege. Farsang 0 Fensége, feltéve fejére a j csörgő-sipkát, párduczos fogaton, szőlőindákkal hajában, tyrsusszal egyik kezében, a másikban az örömök habzó serlegét tartva, kipirult arczczal, í csillogó szemekkel, táguló tüdővel, vidám lányok, j vezetőjének a legmagasabb körökig is utat nyitó ajánló levelei voltak. Nekünk tehát ilyen belépési engedélyek kieszközlésével, mely fárasztó és időrabló, vesződnünk nem kellett. Ezenfelül a nagy követség mellénk rendelte a kavaszát is, mely mint exterritoriális közeg a rendőrséggel j szemben képviselt. A régi Serail helyén állott j a régi Bizanz metropolisa. Jelenleg egy többé j kevésbbé összefüggő, több udvar által elválasztott paloták és kioszkok komplexuma. Ezekben van elhelyezve a régi és uj múzeum és a szül- ! tán kincstára. A legérdekesebb a kincstár mesé3 j drágaságaival. Már a helyiségek megnyitása is egész ünnepélyességgel megy végbe. A felügyelő tisztek nyitják meg mintegy 30 személy kíséretében, kik a látogatók minden mozdulatára figyelnek. A kincstár olyanféle, mint a drezdai (a Grünes Gervölle) csak hogy rosszul van világítva. A drágaságok üveg szekrényekben vannak elhelyezve. A nagyterem közepén van egy perzsa trónszék, melyet Szelim szultán hódított el a perzsa sachtól 1514-ben. Csupa rubin, gyémánt, smaragd ékkövekkel van kirakva. A többi szekrények tele vannak fegyverekkel, sisakokkal, handzsárokkal. Van itt egy nyeregtakaró borsó nagyságú gyémánttal kirakva. Vannak nagy tálak telve smaragd, gyémánt, rubin ékkövekkel, borsó- ! tói dió nagyságig. Az emeleten üveg szekrények- | ben vannak a szultánok ruhái Il-ik Mohamedtől Il-ik Mohmudig (1433-1839.) kiállítva, fából készült modellekre felhúzva. A turbánokba olyan ékköves forgók és piros rózsák, tulipánok, karcsú ifjak, deli leventék örömére ezüsthangu kaczajjal rágyújtott dalára: „Föl dalra, tánczra, föl fiuk! Bolond, kit bánt a bú! A szilaj jókedv mámorát ne bántsa semmi gond! Csendüljön össze a pohár! Minden szomorúság bor- és pezsgő-tengerbe fulladjon! Egy hangot adjon a patyolat jó kedv: Evoe, sohse halunk meg!“ Csakhogy Karneval herczeg hivó szavára, aki kalendáriumi pontossággal vonult be, nincs ki visszhangot adjon; az engedelmességet hiába lesi 0 Fensége, aki egykor, régen olyan nagy szerepet játszott életünkben. Sötét gondokba merült apák kedvetlen zúgolódása, krajczárokért kétségbeeső mamák csüggedt, fáradt lemondása, koravén, blazirt, a chanzonette tündérének mesésen ordináré hangja mellett szívesen rikoltozó ifjak frakkos, klakkos, lakkos csapata között miként találjanak igaz, szivbeli örömöt a bájosan piruló hamupipőkék s a szelíd bájjal flirtelő hófehérkék ártatlan csapata? Hát csakugyan igaz volna a közmondás, hogy nem úgy van már, mint volt régen? Valóra vált volna a költő szava, hogy megnehezült az idők járása felettünk? Szomorú valóság-e, hogy mi is deresedő hajjal ballagunk már a végső czél felé, akik valamikor le tudtuk könnyű szerrel vetni magunkról az élet gondját s tele tüdővel, ifjonti lelkesedéssel szívtuk magunkba a báli termek rózsaszínű párájával, lenge ábránddal, andalító harmóniával, üdítő virágillatával telt levegőjét ? Mi változtunk-e vagy a kor, melyben élünk ? Változtunk a korral és korban. Régen is küzdelem volt az élet — a létért. A „struggle for life“ a mi apáink szivét is szorongatta, de leikök könnyed, vidám hevületét le nem hűtötte a mészáros, fűszeres, czipész, szabó, varróleány, divatkereskedő, fésülőnő és borbély számlája a hónap elsején. Nem szorultak fizetés fölemelésre, mint a mi nemzedékünk. Ötvenezer államhivatalnok, Magyar- ország harminczezer intelligens családja két éven át magába fojtva keserűségét, tűrt szótalanul, hogy segítsen rajta az egyedül üdvözítő állam, melynek erőforrásai körül beláthatatlan gyűrű sorokban nyerítve, toporzékolva és dobogva ott állanak a katona-lovak és tenyész-bikák, ott ásitoznak a bronz-ágyuk, ott bőgnek a hadihajók füstokádó kéményei, ott tülekednek a tőkepénzesek, ott állanak haptákban a katonák, ott j nyugtalankodnak a spekulánsok, az adóelengedést | óhajtó háziurak, védvámokat sürgető gazdák és j ott pöffeszkednek sunyi megalázkodással az udvartartás Smolen Tónijai ! Ez a mi kegyetlen hivatalnok-életünk,’melyet látszatra rendeztünk be és hozómra alapítottunk, kocsagos díszek vannak, hogy értékök felér Montenegró évi bevételével. A kaftáni köritő övben handzsárok és pisztolyok vannak, melyek mind az ötvösség és a fegyver műipar remekei, némelyik törnek fogantyúja egy egész darab smaragdból áll; értéke megfizethettem Egy elzárt helyen van a próféta köpenyege, melyet a Ramazán ünnepén közszemlére tesznek ki. Ott van még a próféta zászlója és kardja. Aztán a fényes portán át abba a kioszkba mentünk, a hol régente a szultánok a külföldi hatalmasságok követeit fogadták. Itt van a díván, egy vaskorláttal elrekesztve, melyen a szultán ül. Itt állottak valamikor Gritti, Laszkarisz, Zay, a trónkövetelők küldöttei, földig borulva, segélyért esdekelve. Itt állottak Martinuzzi, Apafi, Tököly követei, de nem üres kézzel, hanem görnyedezve a sok aranytól, hogy azzal a szultánt és nagyvezért niegpuhitsák. Mindez eszembe jutott, mikor e helyeket jártam és gondolkozva, mikor a török ur volt Magyarországon és egybe hasonlítva a mai állapottal, mikor a szultánnak nem tetsző reformokat terjesztenek aláírás végett s ha nem írja alá, van flotta-demonstraczió s engedni kénytelen. ez a csupa fakó gond, csupa keserves és kegyetlen törtetés és kíméletlen tülekedés a mindennapi falat kenyérért, épen olyan czifra nyomorúság és gazdasági berendezkedés, mint a minő az államok gazdasági élete. Az államok palotákat építenek, múzeumokat alapítanak, hadseregekkel pompáznak, milliókat dobálnak ki lótenyésztésre, aczél- és bronz-ágyu kérdések megoldására, füstnélküli lőpor puffogtatására, szóval a hatalom reprezentálására. A magán ember mindene rámegy a reprezentálásra; a külső fénynek, a’tartalom nélkül való jólét fitogtatásának, a zsurnak, a bálnak, az öt órai teázásnak a konyhánk adja meg az árát. Állam is, társadalom is, én, te, ő, édes mindnyájunk hasonlók vagyunk ahhoz a fiatal orvoshoz, akinek szmyrna-szőnyeg dagad a várószobájában és mahagoni-butor ékeskedik a rendelőjében, de csak a jó Isten tudja, meg a piszkos pudli mellett kezét fázékonyan dörzsölő kereskedősegéd, hogy hányszor eszik ebédre sajtot és vacsorára télen szalámit, nyáron retket — ha ugyan telik még erre a luxusra is! A féktelen hajsza, hogy egymást túlliczitál- ják a mamák a divat terén, korlátlanná teszi a luxust is, mely a kereseti viszonyokkal teljességgel nem számolva, a fix fizetéssel biró hivatalnokné- val aíjvásznat Belfasztból, egyéb kelméjét Párásból, csipkéjét Velenczéből, gyémántját Brazíliából, karkötőjét Kaliforniából, a kámeát Rómából, a gyöngyöt Ceylonból hozatja. Vagy nem a divat őrültsége-e, hogy az egyszerű alsószoknya drágább, szebb, nehezebb szövetből való, mint a felső és a ruhának díszítése és megvarratása többe kerül, mint az egész ruhaszövet, a miből a ruha készül ? S mennyi minden kell, a titkos és nem titkos kellékek mekkora?arzenálja, a gombostűtől a hattyú- prémes belépőig, a mig a leány belép a rendező karján a tánczterembe,!fa*!hiuság e^fényüző piaczára? Hajdan, nem is olyan régen, egy közepes finomságú, lenge, könnyű és épen e miatt olcsó, de azért tetszetős, csinos szövetből szabott egyszerű, fehér kis szoknyába lépett a tánczterembe az a fiatal leány, akinek szendén piruló arczára nem szegeződtek kaján irigységgel, kárörvendő rosszakarattal titkos ellenségek - de jó barátnők féltékeny szemei. Ma? Büszkén, a hódítás eltökélt szándékával a szemben, ajkán tettetett, magára parancsolt mosolylyal, nagy, angolosan férfias, határozott léptekkel, mint egy győzelmében biztos hadvezér merészen, kihívóan, szabadon lép a csatatérre, a küzdelmek, a hódítás fényesre csiszolt parkettjére a leány és mamája. A fejedelmi föllépésnek külső mázát, a ruhát honnan szerezze a boldogtalan férj, ha nem váltóra, kölcsönre, hozómra ? Hiszen ha ma két lánynyal bálban megjelenik a mama: ez a mulatság fölemészti a hivatalnok három havi fizetését! Ezért a pótlék-előleg mint pótlék, nem pótol semmit, mint előleg nem elég; ezért nincsenek hívei és életvidám alattvalói Karneval herczegnek, ezért üresek és elhagyatottak a táncztermek, melyeknek üres falairól nem hangzik vissza a karcsú, rövid szoknyás Pierettek, frakkos harle- kinek vígan csengő kaczajától, akiknek az élet illata fejükbe szállva, becsipve kurjantják a nagybőgősnek: Ne hadd magad Slézinger ! Adorjáa. HÍREK. Január 27. Eljegyzés. Dr. Gulyás Lajos budapesti ügyvéd eljegyezte dr. Horváth Ferencz budapesti kir. törvényszéki elnök és neje szül. Bartolovia Blanka bájos leányát: Melániát. Kinevezés. Rapcsák Elek kassai kataszteri segédmérnököt, Nagy János városi tiszti orvos vejét, a miniszter kataszteri mérnökké nevezte ki. Fóispáni beigtatás. Báró Perényi Zsigmondot, Mármarosvármegye főispánját f. hó 21-én igtatták nagy ünnepségek között hivatalába. Az uj főispán beköszöntőjét általános nagy tetszéssel fogadták. Vár=utczai műtermében fogad d. e. 8-12=ig, d. u. 2- 5=ig. Mindazok, kik közreműködését sürgősen igénybe venni óhajtják, felkéretnek, hogy műtermét mielőbb felkeresni sziveskedjenek, m.ví február hó közepén hosszabb külföldi tanulmányútra indul.
