Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-03-17 / 11. szám
2 NAGYBANYA 1904. márczius 17. érzéseinek, haza és szabadságszeretetének az egekből szakadt, tiszta, életadó, lelkesedésre serkentő forrásától. Bíztunk abban, hogy Nagybánya hazafias közönségének hazafias fiatalsága a múlt idők szép szokásához híven ebben az évben is lelkesedésének egész melegével ünnepli meg ezt a napot, melyet megszentelt a hagyomány s melynek emlékéhez a szabadságnak első ébredő megmozdulása fűződik. Mert márczius tizenötödike legelső sorban az ifjúságnak, a nemzet virágának ünnepe! Az ifjúság romlatlan szivében vert először gyökeret a hit, hogy márczius idusánál szebb, magasztosabb napja nincs a magyarnak. A mikor a hosszú, kietlen éjszaka után megnyíltak a zsarnokság börtönei és a Gondviselés visszaadta a nemzetet önmagának, az ifjúság gyújtotta meg az emlékezés szövétnekét és lelkesítő példájával ébren tartotta a kegyeletet a históriai nagy évforduló iránt. E kegyelet őrzése a nemzet ifjúságának szent kötelessége ma is. E kötelesség teljesítése mindaddig az övé, mig el nem jön az a nap, melyet megjövendölt Vörösmarty : Lesz még egyszer ünnep a világon! Az a nagy nap, mikor márczius 15-én s mindazokon a napokon, amelyeken a nemzet ünnepel, az ünneplők élén a magyar király tartja magasra a háromszinü lobogót . . . Hitünk, reményünk, bizalmunk az idén nem vált valóra. Az ünneplők sorában ott láttuk az ifjúságot egyénenkint, de nem láttuk ott az ifjúságot, mint testületet. Az Ifjúsági Kör nem ünnepelt! Pedig az Ifjúsági Kör-nek az ünneplők élén kellett volna tündökölnie, vezetnie, mint tavaly, mikor azt a csodás, szép napot életrehivták. E mulasztásukat a legmesteribb indokolás sem mentheti, de nem is menti. G. L. A klastrom-mező. Márczius 15. Nagybányának egyik legszebb, legbájosabb s legvonzóbb helye a Széchényi-liget, melylyel joggal kérkedünk s melyet méltó büszkeséggel mutogatunk a körünkbe érkező idegeneknek, kik csodás elragadtatással szólnak a természet e mesteri remek alkotásáról. Messze földet bejárhatunk, mig párjára találunk a Széchényi-ligetnek s rendkívüli becsét, megfizethetetlen értékét a kifejezhetetlenségig csak növeli, hogy vadregényes tájai közvetlen közelből simulnak hozzá városunkhoz úgy, hogy a porfelhős főutczából egyszerre a leggyönyörűbb ligeti sétautra léphetünk. A Széchényi-liget, melyet még a nehéz anyagi viszonyokkal küzdő városok is milliókkal fizetnének meg, most nagy veszedelemben forog. A nagybányai ev. ref. egyház presbyteriuma árverést hirdetett a tulajdonát képező, a Virág- hegy-dűlő alsó részében, közvetlenül a ligeti-ut mentén elterülő, körülbelül 4000 □-öl területű kaszálóra, mely árverést informácziónk szerint nemsokára követni fogja egy másik, ugyancsak a Virághegy-dűlő felső részében, közvetlenül a ligeti-ut mentén elterülő klastrom-mezőre. Az ev. ref. egyház presbyteriumának ez eljárása, mely ligetünkre a közvetlen veszélyt felidézte, teljesen érthető. Ez a két nagy terület leltári értékéhez viszonyítva, alig jövedelmez valamit s az egyház pedig nincs oly fényes anyagi helyzetben, hogy az eladás által elérhető, hasonlíthatatlanul magasabb évi jövedelemről bármi tekintetekből is lemondjon. Mig ez a két terület az egyház kezén volt és van, a város közönsége nyugodt lehetett, mert egy erkölcsi testülettől fel sem volt tehető, hogy a ligeti-ut mentén elterülő birtokát olyan módon tegye jövedelmezővé, hogy ezzel ligetünknek ássa meg a sírját. Fenyegetővé, sőt a legveszedelmesebbé válik azonban e kérdés, ha a jelzett birtokok magánosok, esetleg spekulánsok kezébe kerülnek. A Széchényi-liget elvarázsoló szépségének, frappáns hatását a legnagyobb mértékben az a csodás, szindús, mesteri ecsetre méltó panoráma fokozza, sőt idézi elő, mely a ligeti-ut bejárójánál tái’ul szemeink elé* Ha ezt a panorámát, mely művészileg a legtökéletesebb, akár beépítésekkel, akár bármi más módon elrontanák s ha azon sorsra jutnánk, hogy idegen, esetleg beépített területek között csupán két méteres szallagu sétauton juthatnánk ki a Széchényi- ligetbe, ez egyértelmű volna a liget teljes tönkretételével, melyet, a város jövő fejlődésének alapjait mérlegelve, bizton megjósolhatjuk, anyagilag is a legérzékenyebben megérezné a város közönsége. Ezt az eladásra kerülő két birtokot a város nem engedheti idegen kezekre kerülni. Ezt a két birtokot a városnak okvetlen meg kell szereznie, hacsak a később feltétlen következetességgel beálló kényszerhelyzetből kifolyólag meg nem akarja magát zsaroltatni s tízszeres áron meg nem akarja fizetni azt, amihez most könnyű szerrel hozzájuthat. Az ev. ref. egyház presbyteriuma az összes jelentkező vevőkkel szemben bizonyára elsőbbséget nyújt a városnak s a vétel ellen még azzal sem érvelhetünk, hogy a városnak nincs erre fedezete, mert biztos garancziákat nyújtó vevővel, tehát a várossal szemben az egyház oly kedvező fizetési feltételeket állapit meg, hogy azt a pár ezer korona vételárat esetleg ötven év alatt törleszthetjük. Hiszen az egyháznak nem a tőke, hanem a tőke kamatai kellenek. Ha pedig a vételár teljes kifizetését akár ötven évre is kitolhatjuk, az évi törlesztési részlet oly csekély lesz, hogy azt minden nagyobb kompli- káczió felidézése nélkül beilleszthetjük a rendes évi költségvetési előirányzatokba. Az árverési tárgyalás márczius hó 20-ára van kitűzve. Nem késlekedhetünk tehát, hanem azonnal tennünk kell. S midőn ez árverésre felhívjuk a város illetékes tényezőit, ismerve a közhangulatot, biztosíthatjuk őket, hogy esetleg formaiságokba ütköző cselekedetökért a képviselőtestület szives örömest szalválja utólag is, ha e tettükkel a Széchényi-ligetet mentik meg a tönkrejutástól. é. m. Vízvezetékünk. Tekintetes Szerkesztő ur! Becses lapjának legutóbbi számában a nagybányai vízvezetéket sürgető czikk jelent meg. Remélem, hogy az „audiatur et altera pars“ révén szives lesz az ellenvéleményt kifejező jelen soraimat is közölni. Mindenekelőtt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a vízvezetéknek zaklató, folytonos sürgetése annál kevésbbé jogosult, mert azt nem vonhatja zik, nem tartózkodott addig is, mig a törvény- hozás e részben határozottan rendelkezend, az eddigelé gyakorlatban volt megelőző könyvbi- rálat megszüntetése mellett a kívánt sajtószabadságot azonnal létesíteni. Midőn tehát ebbeli intézkedéséről e kir. helytartótanács a Városi Tanácsot kebelében támadható hasonnemü aggodalmak avagy nyugtalanságok lecsillapitha- tása végett értesítené, egyúttal pedig azon ideiglenes szabályokat, melyek a sajtónak veszélyes kihágásai utólagos törvényszerű megfenyitésére nézve jövőben alkalmazandók lesznek, mellékelten közölné, a Városi Tanácsnak buzgóságában s erélyességében bízik, miszerint törvényes tiszténél fogva a közcsend és bátorság fölött minden kitelhető módon őrködni fognak. Kelt Budán, a magyar királyi helytartótanács 1848-ik évben, bőjtmáshó 16-án tartott üléséből. Ezen Városi Tanácsnak jóakarói: Gróf Zichy Ferencz, Nyéky Mihály, Pap Gábor.“ A m. kir. helytartótanácsnak ezen rendeleté, mely a márczius 15-iki eseményekről csak mint a „nyugtalanság és felingerültség jelenségeiről“ emlékezik meg s mely rendelet egyszerre szabaddá teszi a századok óta bilincsben tartott sajtót, elképzelhető feltűnést és meglepetést keltett a tanács tagjainál, kikkel Stand h. főbíró még márczius 21-én este közölte. A rendelet pedig már a márczius 22-ére összehívott tanácsülésen felolvastatott, mely közörömmel fogadta s az egész városi közönség előtt meghirdettetni rendelé. A város tanácsa és közönsége azonban még ekkor is teljesen tájékozatlan volt a napok előtt történt nagy históriai eseményekkel szemben; a nagy átalakulásokat csupán csak sejtette, melyekre némi világosságot a város követének: Csausz Istvánnak ugyancsak márczius 21-én, gyorspostán érkezett következő tudósítása vetett: „Tekintetes Nemes Tanács és Nemes Választó Polgárság! Sietek tisztelt küldőimmel tudatni, hogy az Ausztriai Birodalom fővárosának t. i. Bécs városának lakóit az alkotványos institucziók jótékonyságai iránti sóvárgás, miután az ő kormány politikája miatt békés utón azokat kivívni képesek nem valának, nyílt lázadásra ösztönözvén, miután az f. hó 14-ére virradó éjszakán véres jelenetekben dühöngött, következménye mint eddig hitelesen tudatik, Metternich herczeg miniszternek leköszönése és Bécs- ből az ellene felbőszült nép boszuja elől csak titkos megszökés általi menekülhetése; továbbá hasonlólag Apponyi gróf magyar kanczellárnak is hivataláróli leköszönése, továbbá némely nevezetes alkotványos konczesszióknak, úgy mint teljes sajtó és oktatási szabadságnak rögtönös megadatása, másoknak pedig fejedelmi szóval biztosított megigérése lőnek. Ezeknek hire a magyar országgyűlési Rendeket minő lépésekre ösztönzé, az a ’/• alatt ide mellékelt nyilatkozatból (Nyilatkozat a követi Karnak küldőihez) megtetszik, melyet is midőn közölni szerencsém van, többnyire becses bizalmukba ajánlott azon pótló tudósításom kíséretében I tisztelettel maradok : hogy ma reggel az Alsó Tábla haza érkezése után azt is kimondotta: miszerint a Bécsbe ment küldöttség hazaérkezése után addig is, mig a városi ügy törvénye- sittethetendik, a városi követeknek tettleg bizonyos számú s bizonyos határvonalig gyakorlandó szavazati befolyást adand. Kelt Pozsonyban, február 15. 1848. alázatos szolgájuk: Csausz István követ.“ Megjegyezzük, hogy Csausz követ tévesen, tolihibából keltezte tudósítását február 15-ről, mert mint a leirt események bizonyítják, a levél kelte márczius 15. Márczius 22-én érkezett meg azután Csausz István követnek sebes postán küldött újabb, részletes tudósítása, mely ha nem is a pesti eseményekre, de az országos históriai nagy átalakulásra teljes világot vet. A tudósítás a következőleg szól: „Tekintetes Nemes Tanács és Nemes Választó Polgárság! A hir, melyet jelen soraim által közlendek, oly rendkívüli fontosságú, oly határtalanul örvendetes, hogy ha lehetne, a gondolat legsebesebb szárnyain óhajtanám azt tisztelt küldőimnek is tudomására juttatni, de ha már ez az emberi tehetség határait túlhaladja, kötelesség mulasztásnak fogtam volna tartani, ha legalább módunkban levő közlönyök leg- gyorsabbát nem választandottam és azért gyors posta utján tevém azt. A hir pedig a következő: Az ország kivánatait tartalmazó azon felírást, melynek czime: „Felírás az Országgyűlés teendői iránt“ s melyet már t. küldőimmel közleni szerencsés valék, tegnapelőtt a Nádor vezérlete alatt, mint legutóbbi tudósításomból t. küldőim ác nvári iílLLSl—É Szappanyos Jenő tLl'A 1 divatáru üzletében Nagybányán (Főtér 23-ik szám,) hol a legdivatosabb női ruha-szövetek, selymek, batistok, voilok, kretonok, szepességi vásznak s más egyéb e szakmába vágó czikkek jutányos árak és pontos kiszolgálás mellett szerezhetők be. - Áruim kizárólag hazai gyártmányúak. ....................... .
