Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-02-18 / 7. szám
2 NAGYBANYA 1904. február 18. legyen, elengedhetetlen föltétele, hogy a j kamara területén levő ipartestületek mihamarabb rendezzék az egyes szakokba felveendő tanonczok előiskolázottságának kérdését. És elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy e kérdést a nagybányai ipartestület is sürgősen rendezze, mert mig az megoldva nincs, sok üdvös törekvés meddő marad. Hivatásának magaslatán álló iparososztályról addig beszélni sem lehet, mig oly iparosok is akadnak, kik még irni I sem tudnak vagy csak a nevüket tudják nagykeservesen leszarkalábazni. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy iparosaink tömörülése, szervezkedése tette lehetségessé, hogy máris oly eredményekre mutathatunk, melyekről pár évvel ezelőtt j még álmodni sem mertünk. E tömörülésnek köszönhetjük, hogy az idei nyár fo- j lyarnán, junius havában a kamara két ván- : dortanfolyamot is rendez városunkban: | czipészipari és szabóipari tanfolyamot, mely teljesen ingyenes s költségeit a kormány és kamara viseli. E szerfölött kitűnő auspicziumok igazolják, hogy az az ut, melyen a nagybányai iparosok haladnak czéljaik megvalósításában, helyes. Igaz, hogy még most is javarészt a magszóró, a vető nehéz munkáját végezzük, de jönni fog az aratás is bő, alig remélt terméssel! Városatyai tűnődések. Tekintetes Szerkesztő ur! Mielőtt Nagybánya szab. kir. r. t. város képviselőtestületének tagja lettem, azt hittem, hogy a városi képviselő úgy felel meg hivatásának legjobban, ha minden felmerült kérdést tárgyilagosan megfontolva, nézetét őszintén elmondja és tehetségéhez képest igyekszik a város érdekeit előmozdítani; de mióta városi képviselő vagyok, sok dolgot kezdek meg nem érteni, melyet azelőtt értettem, vagy legalább érteni véltem. Azt látom, vagy talán csak látni vélem, hogy mindnyájan egy őzéiért küzdünk és mégis egymástól mennyire eltérő utakon járunk! Véleményeink mily különfélék! És midőn méltatlankodó szomszédom, de a magam megnyugtatására is azt mondom, hogy mindenki saját belátása szerint küzd a szőnyegben forgó ügy mellett vagy ellen, szomszédom rezignáló, kesernyés mosoly- lyal, fejét tagadólag rázza. Itt van tehát a sokféle vélemény mellett még egy különvélemény is. Hogy konkrét esetekről beszéljek, csak két ügyet említek meg. Az egyik a vízvezeték ügye. Megvallom, hogy a Nagybányán létesítendő vízvezeték tárgyalása régibb keletű, mint az én képviselőségem s azért senki sem veheti tőlem rossz néven, ha ezen kérdés spanyol-hegyként magaslik ki előttem. Mert kérem, ha valaki most, tehát több évre terjedő tárgyalások után, azt kérdezné tőlem, hogy a vízvezeték létesítésére nézve a képviselőtestület többsége mily álláspontra helyezkedik ? Van-e kilátás a vízvezeték létesítésére ? — kénytelen volnék a következőleg válaszolni: A többség álláspontjának ismertetése czél- jából, felvilágosíthatom, hogy a képviselőtestület tagjai ezen ügy tárgyalása tekintetében, több csoportba sorozhatok. I. főcsoport, akik a vízvezeték létesítése mellett beszélnek. 1. Alcsoport, akik a vízvezetéket minden áron a város fejlődésére, más nélkülözhetlen intézkedések rovására, sőt még a csatornázás nélkül is azonnal; — 2. alcsoport, akik ugyanazt, de nem azonnal; - 3. alcsoport, akik a vízvezetéket a csatornázással együtt mielőbb ; - 4. alcsoport, akik ugyanazt - minél később akarják létesíteni; — 5. alcsoport, akik látszólag a vízvezeték létesítését támogatják, de úgy beszélnek, mintha csak az egyiket vagy csak a másikat vagy egyiket sem akarnák létesíteni. II. főcsoport, akik a vízvezeték ügyében várakozó álláspontot foglalnak el. Az itt létező alcsoportokra nézve tájékozatlan vagyok és midőn tapasztalatokban gazdag szomszédomtól kér- dém, hogy II. főcsoportba tartozók tulajdonképen mit várnak ? Azt vákszolá, hogy a sült galambot. Ezek után tessék a többség álláspontjára nézve véleményt alkotni, melyből azon kérdésre, van-e kilátás a nagybányai vízvezeték létesítésére, a felelet önként következik, miért is azon kérdésre válaszolni fölösleges lenne. A másik ügy az idegenforgalom emelése érdekében építendő nyaralók, mely kérdést a városi takarékpénztár ezelőtt 15-20 essztendő- vel vetette fel. Ezen ügyben már több rendbeli határozatot hoztunk, a nyaralók helyeit a határozat alapján kijelöltük, a kijelölt helyeket a közgyűlés határozatiig elfogadta. Nem maradt egyéb hátra, mint a pénz beszerzése és az építkezés. Minthogy pedig a város takarékpénztára oly pénzbőségben szenved, hogy fölöslegét kénytelen 3°/0 mellett a fő- és székvárosi pénzintézetekben elhelyezni: azon hiedelemben voltunk, hogy semmi sem könnyebb, mint a szükséges pénzt beszerezni, sőt azt reméltük, hogy a munkára áhítozó kőmivesek és ácsok — mert kérem ilyen is van ám Nagybányán és pedig bőviben-csakhamar foglalkozáshoz jutnak. Hamarosan irtunk tehát a városi takarékpénztárnak, a városi takarékpénztár válaszolt, ezen válaszra ismét válaszoltunk és most ha jól vagyok értesülve — a takarékpénztár válaszára adott válaszunkra várjuk a választ. De az ügy haladásának ezen tempóján nem szabad csodálkoznunk. Ugyanis a nyaralók építésére vonatkozó tárgyalások tekintetében a városi képviselők ismét több fő és alcsoportba sorozhatok. Sőt mondhatnám, hogy ezen második kérdésre nézve még több a fő és alcsoport, mint a mennyit fönnebb jeleztem. Az egyik csoport azt kívánja, hogy az idegen forgalom emelése céljából építtessenek nyaralók; a másik, hogy az idegen forgalom emelkedjék nyaralók nélkül; a harmadik, hogy nyaralók építtessenek az idegen forgalom emelése nélkül és kérem, ez megszívlelendő, mert az idegen forgalom emelkedésével a csirke árak is emelkednek! További csoportok alakulnak az építendő nyaralók helyére nézve és itt megjegyzem, hogy ezen utóbbi csoportalakulást legkevésbbé sem akadályozza a képviselőtestületnek azon jogérvényes határozata, hogy a nyaralók a ligetben építtessenek. S ez természetes, mert a mi járja Mucsán, miért ne járná Nagybányán ? Az építendő nyaralók helyeire nézve tehát van egy csoport, a mely a képviselőtestület jogérvényes határozatát respektálva, azt kívánja, hogy a nyaralók a ligetben, azaz oly helyen építtessenek, hol az idegenek szívesen tartózkodnak; a másik csoport éppen az ellenkezőt óhajtja, azt tudniillik, hogy a nyaralók oly helyen építtessenek, a hol az idegenek nem^ szívesen tartózkodnak, vagyis a ligeten kívül. És kérem ezen csoport kívánalmát nem szabad kellő méltatás nélkül hagyni. Mert ha ligetünket a sok idegen elárasztja, mi lesz belőlünk, hiszen a ligeti vendéglős reánk nem is hederit, a nyaralók szobái mind el lesznek foglalva és ha úgy néha dekében naponkint üléseket tartott a helybeli nagy vendéglő dísztermében, mely ülések többnyire belenyúltak a késő éjjeli órákba is, de ugyan ki panaszkodott volna azért, midőn a várakozásokban elsült, elfőtt estebédekért egy valóságos, egy igazi majális Ígérkezett kárpótlásul. A dolog csak akkor kezdett egy kissé gyanúsnak feltűnni, midőn az ülések színhelyén, hol a komoly és beható tárgyalások tartattak, naponkint felsírt, felritt a klarinét, pengett a czimbalom s feljajdult a kisbőgő panaszos mély- 9zavu hangja; meg amikor egyszer egy hosszú ülésről a patikárius oly állapotban került haza, hogy a konyha ajtajánál nem birt tovább menni a kimerültségtől (!), lefeküdt tehát a küszöbre hűséges házőrző komondora mellé. E méltatlan gyanú is csakhamar el lett oszlatva. A bizottság ismeri feladatát s tudja kötelességét. Hát tehet-e arról a bizottság, hogy ha a banda ily nagyobb szabású ünnepélyre, hol jelen lesz a megye színe java, teljesen dresszirozatlan ? Ha azt tanítani, dresszirozni kell ? I Avagy a bizottság ne tartsa kötelességé- i nek a vendéglős borait felülvizsgálni, ellenőrizni ? A patikárius esetére vonatkozólag pedig rosz- szalásuknak s nem tetszésüknek adtak kifejezést; aminek következménye az lön, hogy a patikárius felesége megvonta az engedélyt, hogy kedves férje ura a további üléseken jelen lehessen. Ez incidens azonban legkevésbbé sem veszélyeztette az ünnepély fényes sikerét, a gyanú eloszlott, az ülések, a korteskedések a legnagyobb buzgalommal folytak tovább, s továbbra is sirt ritt a klarinét, pengett a czimbalom s feljajdult a kisbőgő panaszos, mélabús hangja. A legszebb reményekkel s kilátásokkal közeledett minden a megvalósulás felé, midőn oly eset adta elő magát, mely futótűzként terjedt el kis városunkban, felfordulást, megdöbbenést keltve mindenfelé s halomra döntve minden reményt, minden kilátást. A patikárius ugyanis midőn határozottan meggyőződött, hogy felesége semmi ígéretek, fenyegetések s rimánkodások daczára sem hajlandó többé megadni az engedélyt, hogy a bizottsági üléseken részt vehessen, tehetetlen dühében elhatározá, hogy majd egy kis leleplezést rendez. (Úgyis a rosszalás az oka mindennek!) Nem ugyan, mint önöknél szokás, a lapokban, hanem majd a felesége társalgójában párolgó, illatos kávés ibrikek mellett. S mondhatom, ha a leleplezés a helybeli „Harsonádban ökölnyi betűkkel is jelenik vala meg, ha mindjárt a vezérczikk helyén is lát napvilágot, gyorsabban nem terjedhetett volna el, mint azon három asszonyka révén, kik elég szerencsések voltak, hogy mint fültanuk jelen lehettek a leleplezésnél. Egy rövidke negyedóra alatt lázban volt az egész város, azt tárgyalta, arról beszélt mindenki, arról az irtózatos humbugról, melylyel a harminczas bizottság kis városunk gyöngédebb nemét felültette.- Hallatlan szélhámoskodás !- Szégyen! No, de ilyet, ki hitte volna ?- Botrány ! Panama! Az elővizsgálat megejtése mindenben igazolta a patikárius terhes vádjait. A harminczas bizottság tényleg egy csaló, humbug szövetkezetnek bizonyult, melynek esze ágában sem volt semminemű majálist rendezni, csupán csak az ülésezések jámbor titulusa alatt kimaradási engedélyhez jutni és . . . és . . . hogy miért? a történetek után könnyen sejtheti. De hátra van még a fekete leves ! . . . Mi pedig boldogító édes álmainkkal, reményeinkkel mehetünk ismét - cziczát játszani! * Eddig a levél. A vád nehéz és súlyos, de mindez te éretted történt szent világszabadság! A világosi katásztrófa újra lejátszódott Rota- házán, áruló akadt hősi soraik közt. Nem nyílt csatában vesztettek ők, ármány, árulás csavarta ki kezeikből a szabadság lobogóját. Rótaházi polgárok! A hátralevő fekete leves ne keserítse el önöket, legyen vigasztalásuk az a tudat, hogy a függetlenségért való dicső küzdelmükben és bukásukban a nemzet nem független polgárainak igazi, őszinte részvéte kiséri. Az árulónak halál a szemfogára! Pereat! Bibulus. 9 «T©ÍS25Ó = pAifltolítuil ! ! ww Legolcsóbb és legjobb bevásárlási forrás kizárólag hazai gyártmányú árukban S32&PPÄNYOS JENŐ vászon, divat és rövidáru üzlete. — FIGYELEM! A raktáron levő parket, karton, percto és szövetáruk a tavaszi idényáruk beérkeztéig rendkívüli olcsó árban árusitfainak. U. m. Karton és parket 18, 20, 22, 25 kr. Kitűnő minőségű szövet 120 cm. 36, 44, 50 kr. — Remek kivitelű fehér és színes selyem franczia batizdek és egyéb világos báli kelmék dús választékban.
