Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-06-02 / 22. szám
1904. junius 2. NAGYBANYA 3 módját nyújtaná a gyümölcs értékesítés előmozdítással a termelő hasznának is. Egyesüljön a tőke a termelővel s mutassák meg, hogy közösen állítják elő a kereskedelmet, s a gyümölcs feldolgozásával annak mellék iparágait is érvényesítve egyaránt adnak hasznot úgy a munkás, mint a tőke és termelőnek. Városi közgyűlés. Május 31. A város képviselőtestülete kedden délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, melynek napirendjére kevés, de annál fontosabb tárgy volt kitűzve. A közgyűlésen, melyre a képviselők szép számban jelentek meg, Gellert Endre polgár- mester távolléte miatt Torday Imre h. polgár- mester elnökölt; a jegyzői tisztet Égly Mihály főjegyző töltötte be. Elnök megnyitván a közgyűlést, a jegyzőkönyv hitelesítésére a tisztikar részéről dr. Mis- kolezy Sándor t. ügyészt, a képviselők közül Schmit Sándort és Molcsány Gábort kérte föl; a hitelesítésnek idejét junius hó 16-ának d. e. 11 órájára tűzte ki. A napirend első helyén Gellert Endre polgármester jelentése és javaslata állott a közbiztonsági szolgálatra a m. kir. csendőrség alkalmazása tárgyában. A jelentés, melyet már legutóbbi számunkban közöltünk, részletes beszámolást tartalmaz Kostka Pál m. kir. csendőrezredessel folytatott tárgyalásokról s nagy körvonalakban bepillantást enged azon költségekre is, melyek a várost a a csendőrség alkalmazása esetén terhelni fogják. Ezek a költségek, már előre is jelezhetjük, nem sokkal fogják túllépni a mai közbiztonsági szervezetre fordított költséget s nem oly nagy ösz- szegre rúgnak, hogy azt az áldozatot az erősen megingott személy és vagyonbiztonság helyreállításáért a város meg ne hozhatná. A jelentés a benyújtott javaslattal együtt nagy szimpátiával találkozott s Stoll Béla, Egly Mihály és Virág Lajos felszólalása után a közgyűlés úgyszólván egyhangúlag, egy szavazat ellenében elfogadta a polgármester következő indítványát: A képviselőtestület elhatározza: 1.) hogy a város közbiztonsági szolgálatának ellátására egyelőre 1 altisztet és 12 csendőrt alkalmaz, az államkincstárral megkötendő szerződésben azonban kikötni óhajtja, hogy a közbiztonsági állapot javulásával a csendőrök számát a szükséghez képest leszállíthatja ; 2. ) az első fölszerelés költségei fejében minden alkalmazandó csendőr után 357 K 15 f. megfizetésére a város kötelezettséget vállal, de a m. kir. belügyminiszter urat annak engedélyezésére kéri fel, hogy az e czimen fizetendő összeget 5 év alatt 20°/0-os részletekben törleszthesse; 3. ) a m. kir. belügyminiszter ur egyidejűleg felkéretik, hogy a rendes évi hozzájárulás összegéből a város végvidéki s anyagi helyzetére való tekintetből 30°/#-ot engedjen el; 4. ) az ezen ügyben kiküldött ad hoc bizottság megbizatik, hogy addig is, mig a m. kir. belügyminiszter ur a város újabb kérelme felett határozni s a szerződés megkötése iránt intézkedni fog, a szervező, valamint a gazdasági s pénzügyi bizottsággal egyetemben a jelenlegi rendőrségnél beszüntetendő állásokra a város terhére eső költségtöbblet fedezetére s általában ezen ügy pénzügyi rendezésére nézve végleges javaslatot terjesz- szen be. A közgyűlés utasította továbbá a város tanácsát, hogy ezen ügyben a m. kir. belügyminiszter úrhoz a város kérelmét még a jegyzőkönyv hitelesítése előtt terjessze fel s a polgár- mestert, hogy ezen kérdés sürgős megoldása érdekében az illetékes tényezőknél személyesen járjon el. Az esküdtbiróságokról szóló 1897. XXXIII. t.-cz. 9. §-a értelmében a közgyűlés a esküdtképes egyéneket összeíró bizottságba a polgár- mester elnöklete alatt megválasztotta: Soltész Elemér, Szerencsy József, Hudoba Gusztáv, Sehmit Sándor, dr. Harácseh Imre, Dobi Ervin, Virág Lajos, Galló Antal, dr. Vass Gyula, Csepey Ferencz, Beregszászy Sámuel, Bányay József képviselőket és dr. Miskolczy Sándor t. ügyészt. Bálint Imre erdőtanácsos jelentésének tárgyalására került ezután a sor a Barthos-hegyi tölgyfa anyag eladása tárgyában. A hagy port felvert ügyben Bálint erdőtanácsos kérelmére a városi tanács még az inter- pellácziónak megtétele napján vizsgálatot indított s további intézkedésig az átadott faanyag elszállítását beszüntette. A vizsgáló bizottság tagjai voltak: Gellert- Styefkó! - kiáltotta a leány kétségbeesetten s feje fölött durva hang riadt föl. Zorka a földre lapult ijedtében; nem birta utolérni kedvesét, a sötétségben, nem is látta, hogy merre ment; csupán a fiatal legény léptei nyomában fölrianó kutyaugatást követve szaladt előre, mig a budai völgyet elzáró sánczok útját nem állták. A törökök minden ebet kiűztek a várból, eleségük fogytán lévén s ez állat a korán szerint tisztátalan volt. A kutyafalkák ott kóboroltak a Nyárshegy alatt, a hátsó külváros elhagyott házai között. Zorka nem félt tőlük, töröktől sem kellett tartania, hanem a töltés tetején czirkáló őrszem hirtelen megszólítása rémületbe ejtette szivét. S ez akkor sem könnyebbült meg, mikor a zsoldos katona léptei elhaltak a távolban. A sánczon túl feküdt az ötvenezer főnyi hadsereg zöme; a szabad ég alatt nyugtalanul alvó katonák fészkelődésének a tompa zöreje s a távolból a sebesültek nyögése úgy hatott rá, mintha az anyaföld sóhajtozott volna lábai alatt. A Duna felől öszvérhajcsárok közeledtek, a vörhenyes fáklyafényben gomolygó alakok láttára megszűnt Zorka szivének a verése is; de majdnem fölsikoltott örömében, mikor a derengő világosságban Styefkó alakja föltűnt. Hozzá akart rohanni, ám alig tett pár lépést, ezt a vizhordó állatokkal együtt elnyelte a tábor főkapuja, mely a töltés végén feküdt. Benn a táborban csupán Mátyás herczeg főhadiszállásából szűrődött ki halovány fény: a vezérek a holnapi ostrom tervéről tanácskoztak. A sátortengert vak sötétség takarta, a szélein a dombok magaslatán néhány őrtűz égett s ez úgy tűnt föl a távolban, mint mindmegannyi rezgő fényű csillag. Kracz Nepomuk főstrázsamester sátra a tábor legszélén feküdt, a bejárat mellett. Itt töltöttek el nehány órát az éjjeli őrség tisztjei naponként. Ma csupa külföldi hadnagy gondjaira volt bízva a fölváltás vezetése s ezek a magyarok hősiességéről beszélgettek, a kik délután már a várfalakra tűzték volt a császár lobogóját, de visszaverettek, mert nem kaptak segítséget.- A bolondok azt hitték, hogy nekik engedjük át a dicsőséget — mondta röhögve az egyik vallon tiszt. S a midőn a főstrázsamester előadta, mint talált magának hirtelen egyebütt munkát a sok franczia, lengyel és német segélyhad, a midőn a magyarok már a falak tetején verekedtek: valamennyien hangos hahotára fakadtak. Ekkor lépett be Vajda Styefkó. Két morva zsoldos hozta ide.- Mit keresel itt ? - rivalt rá Kracz ráczul. A fiú magyarul felelt s a midőn előadta volt együgyü tervét, a főstrázsamester dühösen az asztalra ütött öklével. Ez a kölyök akar belekotnyeleskedni a haditudományba, mikor a talián aknamesterek javában dolgoznak s eddig bizonyára már a vár falán túlhaladtak munkájukkal.- Talán a vezérek elé kellene vezetni a gyereket — vélte az egyik tiszt.- Ej, még mit! - fakadt ki a főstrázsamester ; ő ugyan épen ma kapott olyanforma parancsot, de kényelmes üléséből nem volt kedve most főltápászkodni.- Hazudsz, gazember!. - kiáltotta Styef- kóra. — Spionkodni jöttél. Üssétek agyon. A két morva legény megragadta a fiút. Styefkó mosolygott; a sátorbeli asztal tele volt palaczkokkal, látta, a mint az urak összesúgtak ; bizonyára jókedvükben akarják próbára tenni bátorságát. Apjától is hallott ilyesmit, aztán meg az a két fiatal lengyel tiszt is helyeslőén bólintott ott az asztal végén, mikor ő tervéről beszélt. Bátran lépett a két katona között a sánczhalom tetejére. Az egyiknek a Endre polgármester, Gábor Sándor m. kir. főerdész s Marosfy Dezső számvevő. A bizottság minden részletre kiterjedő, beható vizsgálat után jegyzőkönyvileg konstatálta, hogy a tölgyfaanyag felmérése s az áraknak kiszámítása mindenben a megkötött s a képviselő- testület által jóváhagyott szerződés rendelkezései szerint történt s a városi erdészetet eljárása miatt a legkisebb gáncs sem érheti, sőt az eljárásnál »kiválóan a, város érdekei tartattak szem előtt.« Az erdőtanácsos Írásbeli jelentésében párhuzamot vont a szerződés értelmében kivetett árak s az interpelláczióban körvonalozott mérések mellett elérhető árak között is s kitűnt, hogy a szerződés értelmében kivetett árak ennél 2 K 38 fillérrel kedvezőbbek. Stoll Béla interpelláló válaszában kijelentette, hogy ötinterpellácziója megtételével korántsem személyes motívumok, csakis a város érdekei vezették. Ezt különben soha egy pillanatra sem vonta kétségbe senki, sőt az ily nyílt fellépésért bármely tisztviselő csak köszönettel tartozhatik, mert alkalmat szolgáltat arra, hogy az esetleg felmerülhető, mindenkit érhető lappangó gyanúsítás ellen a köztisztviselő védekezhessék s annak még árnyékát is eloszlathassa, mint tette ezt Bálint erdőtanácsos. Stoll Béla válaszában kijelentette azt is, hogy bár az eladott tölgyfák felmérését nem helyeselheti, de meggyőződvén az erdészet jóhiszemű s a város érdekeit szem előtt tartó eljárásáról, az erdőtanácsos előterjesztését tudomásul veszi. Ezzel az ügy le is kerülhetett volna a napirendről, de ahoz még többen hozzászólottak, részint helyeselve, részint helytelenitve a faanyagnak a szerződés értelmében történt felmérését. Ezt a vitát azonban mi helyeselni sehogyan sem tudjuk. A fürészmalom bérletére vonatkozó árverési feltételeket a város képviselőtestülete 1903. évi október hó 3-án tartott rendes havi közgyűlésében pontról-pontra tárgyalta s az árverési feltételeket elfogadta. A képviselőtestület e közgyűlésén képviselve volt három taggal az erdészet is, ott volt e közgyűlésen Stoll Béla képviselő is, kinek indítványára a közgyűlés az árverési feltételeket több pontjában módosította és ha az árverési feltételekben részletesen megállapított felmérési módozatot vagy az árak kiszámítását helytelenítették, miért nem szólaltak fel az árverési feltételek e rendelkezései ellen akkor, mikor az tárgyalás kardja megvillant az éjszakában. Kratz sátorából fölhallatszott a borozók nevetése, Styefkó még most is mosolygott s a következő pillanatban legurult a feje a lejtőn. Olcsó volt akkoriban egy emberélet. . . * * * * Hajnalban szakadni kezdett az eső. A várba , szorult törökök tánczra perdültek örömükben. Most már nem kellett tartaniok a veszedelemtől. Az őszi esőzések kezdetével lehetetlenné válik a várak ostromlása Magyarországon. Az aknákat elönti a viz, a puskapor, kanócz nedves lesz, a szabad ég alatt nyakig sárba kerül az ember, állat s az ágyúzás szinte lehetetlenség. A gellérthegyi erősség fedetlen falait is elhagyta a muzulmán őrség s a keresztény hadak másik része, mely a budai nagy sikon táborozott, kitűzte ormára a császári zászlót. A ráczságra keserves nap virradt, a girbe-görbe utczákon általános volt a fölfordulás: menekülni kellett, hogy házaikban ne találják őket a golyók, mihelyt az ágyúzás mindkétfelől megkezdődik. A hanyatt-homlok menekülők között az öreg Euthimné járt-kelt tétován. A leányát kereste, csak reggel vette észre, hogy eltűnt hazulról.- Nem láttátok Zorkát ? — kérdezte fűtőifától. Senki sem hederitett rá. Hanem a nyárshegyi utón menekülők lába gyökeret vert a borzalomtól, mikor az elveszettnek hitt leány alakja fölbukkant. Zorka bőrig átázottan, tépett ruhában tipegett feléjük, kendője lecsúszott válláról, haja csapzottan omlott le orczáira. Apró kezei közé fogva czipelte Styefkó fejét, nevetett rá, beszélt hozzá, majd csókjaival igyekezett életre kelteni jéghideg, merev ajkát. Tarczai György.
