Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-05-19 / 20. szám
TÁHSA33ALMI É3© SSüÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8-12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap- közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők, j Hirdetések felvétetnek Morvay és Undy könyvnyomdájában is: Főtér 14. Magyar városok országos szövetsége. Május 18. A magyar városok tekintélyes számú képviselői országos értekezletre gyűltek össze a fővárosban, hogy megalakítsák a magyar városok országos szövetségét. Az a czél, hogy az országos szövetség nem csupán a városi tisztviselők nyomasztó anyagi helyzetén akar segíteni, hanem a városok közös érdekeit is szolgálja s különösen, hogy hathatós segédkezet nyújt a városoknak modern irányban való egészséges és egységes fejlesztésére, kiragadja a szövetséget tervezett szükkörü működési teréről s országos érdeklődést hí fel a magyar városok szövetsége iránt. Akik ismerik azon valóban verejtékes küzdelmet, melyet a városok vívnak fennmaradásukért, előhaladásukért, azok már régóta égető hiányát érzik egy ily szövetség megalakításának. Ez az intézmény lesz hivatva, hogy egységes irányt szabjon a városok modern fejlődésének; hogy a gyakorlati tapasztalatokat az összes városok javára gyümöl- csöztesse; hogy az erők tömörítésével a fokozatos fejlődés utján a városokat a szellemi és anyagi jótét ama fokára emelje, mely a vidékek e központjait képessé teszi nagy feladatai teljesítésére, de egyszersmind arra kötelezi is. Ez az intézmény hatalmas lendületet fog adni a városok fejlődésének és átalakulásának s ami fő: sokkal megbízhatóbbá, sokkal olcsóbbá fogja tenni a legtöbb városi intézmény megoldását. Hisz csak azon nehéz erőpróbára mutatunk rá, melylyel bármely városi intézmény megvalósítása a mai viszonyok között jár. Az ügyek hosszas tanulmányo- ; zása, évekre elnyúló bizottsági tárgyalása a legjobb, a legegyszerűbb s a legbizto- 1 sabb eltemetése minden nagyobb szabású eszmélek.' S ha néha mégis valakinek er^ly^ggjégén a lassú temetési proczesszus fenakad s hosszas tanulmányozás után vá-lfemínek keresztül vitele sikerül, az eredmény egy közmondásra devalválódik rendszerint; saját kárán tanul a magyar! A’’magyar városok országos szövetségének a városok életéhez, szükségletéhez simuló programmja bizonyítja, hogy a szövetség nem egy elméleti, idealisztikus intézmény, hanem a városok jövőjére fontos és üdvös eredményekkel biztató gyakorlati szervezet, mely irányt mutat s értékes és kipróbált tanácsokkal támogatja a városokat közgazdasági s kulturális hivatásában s tevékenységében. A vidéki empori akioknak felvirágoztatása, a városi polgárság részéről nagy áldozatokat igénylő közművek megvalósítása egy központi intézmény támogatásával gyorsabban, czélszerübben és olcsóbban eszközölhető, mintha a városok magukra hagyatva, sokszor eltévelyedve, a labirinthusból maguk keresik a kivezető utat. Mi erősen hisszük, hogy az országos szövetség a legjótékonyabb befolyással lesz a közel jövőben várható nagyobb átalakulások alkalmával a városok szervezetére, mely szervezés munkája a kormány gondoskodásának tárgyát is képezi s különösen nagyrabecsüljük az országos szövetség azon törekvését, hogy az ösz- szes magyar városok jelentékenyebb ön- kormányzati joggal bírjanak. Ez az önállóság, mely most nagyon is békókba van nyűgözve, ha nagy erkölcsi felelősségre is kötelezi ugyan a város vezető köreit, de egyszersmind biztosítja a szabadabb mozgást, mely a gyorsabb haladásnak egyik elengedhetetlen feltétele. Az országos szövetség alakuló értekezletén elfogadott határozati javaslat a szövetség működési körét a következőkben körvonalozza: A szövetség szükségesnek tartja a városok kölcsönös érdekeinek támogatását, összhangzatos együtt működését; másrészt pedig a városoknak modern irányban való egységes és egészséges fejlesztése czéljából úgy az új városi törvény megalkotását, mint e törvény alkotásával kapcsolatban a varosok autonómiájának szabatos körvonalozását és kellő módon való függetlenné tételét; a városok nyomasztó pénzügyi helyzetén való sürgős segítést; a városi tisztviselők részére a szolgálati pragmatika létesítését, egyben a tisztviselők anyagi helyzetének javítását. A „Nagybánya“ tárczája. .^r- ' - ~ ' , .....—, ■■■■.■■i'T, .y—irysrr'v A régi magyar városi élet emlékei.*) Irta: dr. Schönherr Gyula. A régi Magyarország politikai életének tényezői között a városi polgárság egymaga képviseli a demokrata elemet. A nép, tudjuk, ki volt zárva az alkotmány bástyáiból. Verejtékes munkával művelte urai földjét; a közterhek oroszlánrésze az 5 vállaira nehezedett; de nem voltak institucziói, a melyek részt juttattak volna neki a közügyekben. A polgári rend sem tekinthette magát az arisztokrata jellegű magyar alkotmány kedvencz gyermekének. A királyi hatalom kezdettől fogva felismerte és méltányolta a városok iparüző, kereskedést folytató lakói feladatainak hasznosságát, szerepének nélkülözhetetlen voltát az ország közgazdasági életében, nem is volt szűkmarkú a fejlődésükhöz, felvirágzásukhoz szükséges eszközök megadásában. De a kardforgató nemesség önmagát tekintette az ország, a hatalom kizárólagos birtokosának s minden más elemet féltékenyen távol igyekezett tartani a politiai élet küzdő teréről. A magyar- országi városi rend fontos közgazdasági hivatása daczára sem tudott arra a jelentőségre emelkedni, a mely a nyugat-európai városoknak *) A „Magyarország történeti emlékei az ezredéves országos kiállításon“ czimü díszmunka most megjelent II. kötetéből. hazájuk történelmében elsőrangú szerepet biztosított. Maga a városi intézmény, a falak közé szorított polgároknak azonos érdekeken, egyforma életviszonyokon alapuló közössége, úgy, a mint az a latin és germán czivilizáczió talaján kifejlődött, idegen volt a hadban felnőtt magyar szemében. Olaszok, németek ültették el magyar földön, a királyság alapítása idején ez intézmény csiráit; a jövevények, „vendégnépek“, korábbi hazájuk szokásaihoz ragaszkodva, hazulról megszokott életmódjuk alapján illeszkedtek be uj életviszonyaikba. A szent István alatt megkezdett telepítési folyamat az első királyok alatt szünet nélkül folyik és a XII. század derekán nagy arányokat ölt. A II. Géza alatt bevándorolt flandriaiak a felvidéken és Erdély bérezel között virágzó városoknak vetik meg alapját. Idegen életfelfogáson, idegen erkölcsökön alapuló, külföldről hozott jogszokások által szabályozott élet fejlődött ki a városok falai között, midőn a várszerkezet felbomlása a XIII. század első felében, a várak aljában lakó szabad népeket arra indította, hogy a városokban keressenek eddigi jogi állásuknak megfelelő otthont és hivatást. A magyar elem ekkor lép tömegesen a városi rend kötelékébe; de újból kisebbségben marad, mikor a mongolok által elpusztított ország szomorú helyzete újabb, az eddiginél nagyobb arányú telepítéseket tesz szükségessé. A városi rend tulajdonképeni megalapítója IV. Béla, első sorban a gazdasági élet szükségleteit tartja szem előtt, midőn az új települők jogviszonyait rendezi; kiváltságlevelei a virágzó fejlődés alapfeltételeit biztosították a városi polgárság számára, de meghagyva őket magukkal hozott szokásaikban, gátat emelnek a magyar szellem érvényesülésének. A küzdelem a városok magyar és német polgársága között évszázadokon át szakadatlanul folyik, még nagyobbá teszi az eredettől fennálló ellentétet, mely a nemesi osztályt a polgárságtól elválasztja és hosszú ideig megakadályozza, hogy a városi intézmény szerves kapcsokkal illeszkedjék a magyar állami élet organizmusába. Ez magyarázza meg, hogy az egyébként gazdag, virágzó polgárság, mig falai között a legrendezettebb jogi és személyi életet éli, kifelé, mint egységes rend, alig bir az ország politikai életében érvényesülni s habár az Árpádokat követő korszak királyai elhalmozzák kiváltságokkal, a politikai jogok közül a legfontosabbat, a rendiség kritériumát, az országgyűlésen való részvételt csak Zsigmond alatt, 1405-ben tudja megszerezni. Az az elszigeteltség, mely városaink helyzetét a közéletben az egész középkoron át jellemzi, teszi érthetővé, hogy kiállításunk történelmi emlékeinek sorában a régi városi élet emlékeit külön csoportban kívántuk bemutatni. A város név a régi magyar közjogban tulajdonképen csak azoknak a polgároknak az egyetemét illette meg, a kik a királytól tulajdonul nyert, falakkal kerített területen, királyi kiváltságlevél alapján, a korona közvetlen földesúri hatósága alatt szervezkedtek önkormányzati jogokat élvező községekké.
