Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-05 / 18. szám

1904. május 5. NAGYBANYA 3 kellett. A nyaralók ellen foglalni állást s mégis azt követelni a város tanácsától, hogy a nyaralók­nak megfelelő lakást bocsásson rendelkezésére, mindenképen ördöngös kívánat. Egy két lámpa, egy két pad felállításával pedig aligha fogjuk az idegen forgalmat meg­teremteni. Czigánytérzenékkel még kevésbbé, mert a mi még nálunk kénytelen-kelletlen el­csúszik, bizony attól a fővárosi ember sokszoi megszalad. Egyébként nagyon fogunk örvendeni, ha laptársunkban a nyaralók építésére irányuló törek­véseinkben hathatós támogatóra találunk. Városi közgyűlés. Május 4. A város képviselőtestülete ma, szer­dán délelőtt 10 órakor Gellert Endre polgármester elnöklete alatt rendes havi közgyűlést tartott, melyen a képviselők igen szép számban jelentek meg. A köz­gyűlés napirendjén 24 tárgy állott, de nagyobb vitát egyik sem keltett, úgy, l hogy a közgyűlés már 1j2 12 órakor véget ért. Elnöklő polgármester a közgyűlést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Torday Imre h. polgármestert, Soltész Elemér és Leveli Ignácz képviselőtestületi tagokat kéri föl s a hitelesítés idejét május hó 19-ének délutáni 3 órájára tűzi ki. Napirend előtt Gellért Endre polgármes­ter tudatja a képviselőtestülettel, hogy a vá­ros nagynevű szülötte és díszpolgára: Wink­ler József sardicai püspök, a nagyváradi káptalan nagyprépost kanonokja április hó 6-án tartotta gyémántmiséjét. Indít­ványozza, hogy e ritka szép ünnepély alkalmából az ünnepeltet a képviselő- testület üdvözölje. A polgármester indítványát lelkes éljenzések között egyhangúlag elfogadták. A napirendre tértek át ezután. melyeket első látogatása alkalmával írt, Szend- rey Julia iránt érzett mély szerelmének nyil- vánulása ez érzelem hajnalán. A még csak most ébredt szerelem szól bennök, nem a szenvedély felcsapó lángjával, hanem a merengés lágyabb hangján vagy eleven varázsával, mikor lefekteti lelkét álmodozásokra a „szerelemnek rózsákkal hintett nyoszoiyájára“, mikor halo vány arczát örömének hajnala s bánatának alkonya vonja pírba, mert szerelemre gyulasztotta „egy barna kis leány hófehér lelke“. Ezután már folyton ez érzelem változó hangulatai között él és ezek elkísérik mindig nagybányai útjára is. jjErről különben már előbb is szóltunk. 1847. pünkösdjén történt nagybányai tar­tózkodása alkalmával irta itten negyedik köl­teményét, a „Bányában“ czimüt. Azt mondja ebben, hogy szivét széjjelosztja a szegények között. Részvéte az elhagyott, szűkölködő alsó néposztályok iránt még mélyebben jut kifejezésre már említett ötödik úti levélben. Itt leírva le­szállását a bányába, mély felindulásba hozza résztvevő szivét a bányamunkások nyomora élete, amint sápadt vakondokok módjára túrják a földet a napi kenyérért. Bántja a társadalmi rend viszássága, amely életet romboló munkára kényszeríti e szegény embereket, „hogy legyen gyermekeiknek és feleségeiknek min tengődniők s legyen mit eltékozólni azoknak, a kik nem gyermekeik és nem feleségeik“. Ez a ferde állapot erre a felkiáltásra indítja: „Mért nem támad olyan földindulás, mely a világ minden bányáját összerázná és a föld legközepéig sülyesztené. . . . Nem lenne pénz és lenne boldogság“. — A demokratizmus eszmei oldala is kifejezést nyer, amint a ligetben jár „urak és nem urak“ között. . . . „Demokratikus szivem hangosan dobogott örömében, Írja ez alkalom­mal—mert szorosan és forrón ölelte meg a remény, hogy merész álmaim á viiág jövendő­jéről nem teíjesülhetlen álmok“. A kereskedelmi miniszter azon le­iratát, melylyel a nagybányai-felsőbányai vasút segélyezésére megszavazott 20.000 K kölcsön felvételére vonatkozó határo­zatot jóváhagyta, tudomásul vették s a további teendőkkel a tanácsot bízták meg. A belügyminiszter intencziója szerint a közgyűlés módosította a gyámpénztár kezelési s a köztisztasági szabályrende­leteket. Szatmárvármegye közigazgatási bi­zottságának azon határozatát, melylyel felebbezés folytán Sebők Imrének a köz­ségi kötelékbe való felvételi diját 100 koronáról 50 koronára szállította le, a közgyűlés a belügyminiszterhez megfeleb- bezni rendelte. Tudomásul vették ezután a polgár- : mester jelentéseit a váratlanul megtartott : pénztárvizsgálatokról, mely szerint a pénz­tárakat a legnagyobb rendben találta s az állandó bizottságok végleges megala­kulásáról. A megüresedett adóvégrehajtói állás betöltése tárgyában a közgyűlés kéri Szat­márvármegye alispánját a pályázati hir­detmény kibocsátására s a választás határ­napjának kitűzésére. Az ev. ref. egyház tulajdonát képező kaszáló s klastrommező megvételére vo­natkozó adásvételi tárgyalások megindí­tására s a szerződés megkötésére a köz­gyűlés Gellért polgármestert, dr. Mis- lcolczy t. ügyészt, Bálint erdőtanácsost, Molcsányi Gábor és Stoll Gábor képvi­selőket küldte ki s egyben ez ügy tárgya­lását 30 nap közbevetésével tartandó köz­gyűlés napirendjére tűzte ki. A városi nagymalom bérbeadására vonatkozó árverési feltételeket jóváhagy­ták ; nemkülönben jóváhagyták a lénárd- falusi korcsma eladása tárgyában tartott árverés eredményét, mely szerint a korcsma 4300 korona legmagasabb vételárért Hers­Megemlékeztünk már arról a szeretetről, melyet Nagybánya a költőben felébresztett. Ez a vonzalom nem volt futólagos, sem felszínes. Hogy milyen elragadtatással emlékezik meg egyik odaérkezése alkalmával a városról, arra már rámutattunk. Mikor e város falai közé jött, a vén házak barátságosan köszöntötték az ér­kezőt. A természet szépségei iránt fogékony lelkét megragadta e vadregényes vidék varázsa. Gyönyörködött tájaiban, emlékezetébe zárta képeit; a természet fiának szeretetével vonzó­dott hozzá. Sőt azzal a tervvel is foglalkozott, hogy állandóan itt telepszik meg. Pedig ő nem is e földnek volt igazán fia; szülőföldén, az al­földön csüngött rajongó lelkesedéssel s ez el­fogult vonzalma _ érzéktelenné tette a felföld szépségei iránt. És hogy mégis megszerette Nagybányát, hogy vonzalmat érzett a hegyes- völgyes vidék iránt s ezt szeretetében oda­helyezte az ő bálványozott rónája mellé: e kü­lönös vonzalomnak ez által még nagyobb az értéke. Valami megfejthetetlen varázs száll­hatott a költő leikébe e tájékról, hogy ezt megszeresse ő, akit hidegen hagyott a „Kár­pátoknak vadregényes tája“. Kell-e e szeretnek nagyobb bizonyítéka, mint e sorok, melyeket úti leveleiben találunk: „Azt óhajtom, hogy ott haljak meg, ahol születtem, az alföld rónáin, a Tisza és Duna között .... de ha nem az alföldön halok meg; ha hegyek között kell meg­halnom, úgy leginkább óhajtom, hogy itt temes­senek el Nagybánya regényes völgyében.“ Ezek a sorok és azok, melyeket már előbb idéztünk, Nagybánya völgyének dicsőségét zengik egy szerető nagy ember ajkáról. A költő, aki ily ragaszkodó szeretettel övezte körül ezt a helyet, a neki tartozó tiszte­leten kivűl is méltó arra, hogy szeretettel emlékez­zenek meg róla e város lakosai s kegyelettel adózzanak emlékének. kovits Dávid lénárdfalusi lakosnak ada­tott el. Almer Lajos és Károly kereskedő ezégnek a városi téglavetőre és a kőbányai kőfejtésre tett bérleti ajánlatát a közgyűlés elfogadta. A Szenes-patak szabályozásának tár­gyalásánál a közgyűlés utasította a taná­csot, hogy a szabályozási költségekről te­gyen részletes jelentést, addig érdemleges határozatot ez ügyben nem hoznak. A magyar horganymű és érezbánya- iársulatnak a kért területet évi 50 K bér mellett átengedik. A fernezelyi hid mellett elterülő par­lag föld eladása tárgyában érdemileg most sem határoztak. E területek nem lévén telekkönyvezve, először azoknak telek- könyvezésére utasította a közgyűlés a ta­nácsot. Hogy pedig e területek bérbe- adassanak-e vagy nem, arra nézve a köz­gyűlés helyszíni szemlét rendelt el s egyben felhívta Krassó Miksa ajánlattevőt, hogy magasabb haszonbért Ígérjen, mert mostani ajánlata számba sem vehető. Benedek János és Farkas Gizella nagybányai illetőségét a közgyűlés nem ismerte el s ily értelemben hozta meg határozatát. Megállapította ezután a közgyűlés Csákány Sándorné özvegyi nyugdiját; Konyárdy Károlynét kegydij iránt be­nyújtott kérelmével elutasította. Marosfy Dezső számvevő azon ké­relmét, hogy a városnál dijnoki minőség­ben eltöltött 5‘/2 éve nyugdíjévéibe be- számittassék, a közgyűlés méltányosnak találta s teljesítette. Km. Pap Sándor táblabirót érdemei elismeréséül a közgyűlés dijmentesen vette fel a községi kötelékbe. Bányai Ida tanítónő évi failletményét a közgyűlés 40 köbméterben állapította meg. Végül megválasztották a gyermek- telep bizottságot. Ülés végén Stoll Béla interpellált a fürészgyár bérlőjének átszolgáltatott fa árának meghatározása tárgyában. Az interpeiláczióra Bálint erdőtanácsos azon­nal felelt, kijelentve, hogy az erdészet min­denben teljesen szabályszerűen jártéi, de ez ügyben a legközelebbi képviselőtestülethez részletes jelentést is tesz. A szombat-utezai tűzvész. Május 4. Előre bocsátom, hogy érdemekkel dicse­kedni nem szoktam s ezt a törekvést előző felszólalásomból kibetüzni nem lehet. Sem időm, sem kedvem, nincs arra, hogy hírlapi vitatkozásokba bocsátkozzam, de ameny- nyiben Kupás Mihály v. képviselő úr a szombat- utezai tűzesetre vonatkozólag az általam elő­adottak valódiságát kétségbe vonta s a tűzol­tóságot a sárga földig lerántotta, úgy Ember Elek főparancsnok érdekében, mint az én ér­dekemben, ki hat hónap óta vagyok helyettes vezetője a tűzoltóságnak, Kupás Mihály v. képviselő úr azon vádjára, hogy a tüzőrség készületlenségéről meggyőződött, kénytelen va­gyok nehány sorban válaszolni. Részemről ez az utolsó szó. Azt mondja K. M. képviselő úr, hogy, „a kiképeztetés hiányát volt alkalmunk a szombat- utezai tűznél látni, ahol meglehetős szeles időben a legénység fejvesztetten, szerkocsi nélkül vonult ki.“ Ez nem áll! Midőn a tűzvészt a toronyőr jelezte, épen akkor az őrtanyán vizsgálatot tartottam. A tűzjelzés vétele után, a tűz közel­ségét látva a kisebb gépet négy emberrel gyalogosan útnak indítottam és rendelkeztem egy legény hátra hagyásával, hogy az Őrségen készenlétben levő két lovat a nagyobbik szi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom