Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-04-28 / 17. szám
4 NAGYBÁNYA fenyegető veszedelemről idejekorán ne értesülhessen. Ilyesminek nálunk bekövetkeznie nem szabad, ahol hivatásos tűzoltóság komoly értelemben még nincs is; a városi tűzoltóságnak mindössze 6 személyből álló legénysége, a melyet a h. főparancsnok ur »hivatásosnak« nevez, a folytonos személyváltozás folytán kiképezve nincs s a mélylyel sikeres tűzoltást a h. főparancsnok ' ur szavai szerint is, csak a közel lakók, segítségével végezhet, mely utóbbiak, miután a veszedelemtől legközelebb vannak fenyegetve, segítségükre nem is lehetnek, mert mindenki saját otthonát igyekszik első sorban védeni. A kiképeztetés hiányát volt alkalmunk a szombat-utczai tűznél is látni, a hol a meglehetős szeles időben a legénység fejvesztetten, szerkocsi nélkül vonult ki. Csakis a kedvező széláramlat- nak, egyes polgárok bátor lélekjelenlétének és az égő épület egész alacsony. voltának volt köszönhető, hogy a nem hivatásos tűzoltók az előkeri- tett fejszékkel, dorongokkal a tüzet lokalizál- . hatták. ismétlem, nincs szándékunkban a h. fő- parancsnok ur érdemeit a tűzoltóság szervezése és fejlesztése körüli munkájában kisebbíteni, sőt készek vagyunk érdemei iránt teljes elismeréssel lenni, ha azok a tűzoltói intézmény iránti ügyszeretetből történnek, de ügybuzgó intézkedései között Nagybánya specziális helyzetére való tekintetből lehetnek tévesek is, mert a mi helyes és bevált Szatmáron, Debreczenben, Budapesten stb. - ahol egy hivatásának magaslatán álló és modernül szervezett, nagyszámú tűzoltóság áll a főparancsnok rendelkezésére, ahol nem történik meg, hogy a vizipuskák visszafelé süljenek el, ahol az épitési szabályrendeleteket a lakosság jobban respektálja, mint nálunk és a házak jobbára cseréppel, palával vagy bádoggal fedettek - az nem lehet helyes és üdvös Nagybányán, mint tűzfészekben. Ennélfogva épen a tűzoltói intézmény és a város lakosságának jól felfogott érdeke szempontjából kívánjuk a jelentékenyebb tüzeseteknél a tűzvésznek haranggal való jelzését, mert készek vagyunk ennek visszaállítását városi kép- . viselői minőségünkben a legközelebb tartandó városi közgyűlésen szóvá téve, követelni. Kupás Mihály, városi képviselő. A vasutasok sztrájkja. Április 27. Amit mathematikai bizonyossággal meglehetett jósolni, bekövetkezett. A renitens vasutasok, kik nagy könnyelműséggel vették fel a harczot az államhatalommal: latörtek s ma már a legnagyobb részük ismét szolgálatba állott. Miután a napokra terjedő békealkudozásoknak nem volt meg az óhajtott eredménye, a kormány nagy erélylyel lépett föl s egyszerre összetörte az erőszakot. A sztrájktanyát szétkergették, a sztrájk- bizottságot elfogták, az országgyűlést az ülésszak berekesztésével elnapolták s az összes vonalakat katonai felügyelet alá helyezték. A vonatok rendesen közlekednek, de jó időbe kerül, mig az ország ezt a nagy rázkód- tatást, melyet a sztrájk idézett elő, kiheveri. Mélyen sajnálatra méltó jelenség, hogy a vasúti alkalmazottak akkor nem hallgattak a békés szóra, midőn még jó indulatra s büntetlenségre számíthattak volna. Ma már az erőnek kellett engedniük és sajnosán kell tapasztal- niok, hogy meggondolatlan tettüknek végzetes eredményei is lehetnek. A vezetők ellen máris folyamatba tették a bűnvádi eljárást s a rendőrség kihallgatásuk után átkisérte őket a kir. ügyészséghez. Az ország egynémely helyéről még ma is érkeznek hírek zavargásokról, vonatok feltartóztatásáról, de az elfogott sztrájkbizottság kiáltványa, melyben maga a bizottság szereli le a sztrájkot,szerfölött kijózanitólag hat mindenfelé. A tizenhármas bizottság kiáltványa igy hangzik. Vasutasok! Testvérek! Mozgalmunk részesei ellen rettenetes kényszereszközöket alkalmaztak. Első tizenhármas bizottságunkat fogságba vetették. Békés együttmaradásunkat lehetetlenné tették. A katonai fegyelem erejével szorították munkára kartársaink egy részét. Lelkűnkben tovább érezzük fogadalmunk erkölcsi erejét, de nem rajtunk múlik, hogy azt külsőleg érvényesíteni képesek nem vagyunk. Az összes ellenzéki pártok Írásban megígérték, hogy „kívánságainkat támogatni fogják“, de ezt a garancziájukat a munka ujrafölvételéhez kötötték. Mi bízunk ez Ígéretek komolyságában és bizton reméljük, hogy az ellenzék pártjai igazságos ügyünket elhagyni nem fogják. Őszinte hálával fogadjuk az ellenzéki pártoknak irántunk tanúsított jóindulatát. Ezt viszonozni akarjuk azzal, hogy kívánságuk szerint kartársainkat arra szólítjuk föl: Térjenek vissza munkájukhoz! Mozgalmunk ugyan még tovább volna vihető és még nagyobb lángra gyulhatna az ellenünk alkalmazott kényszereszközök által támasztott keserűség miatt. De átérezve felelősségünket, mi nem vezéreltetjük magunkat a bosszú érzése által és súlyosan megpróbált hazánkat további és talán végzetes rázkódásoknak kitenni nem akarjuk. Vasutasok! Testvérek! Térjetek tehát visz- sza nyomban munkátokhoz! Az igazságos Isten őrködjék fölöttünk ! Bizzunk a jobb jövőben és ügyünk diadalában. 1904. április 25-én hajnalban. A második 13-as bizottság nevében: Veres Sándor, Szemányi Péter Pál, jegyző. elnök. Turcsányl Pál, Vázsonyi Vilmos dr., az els5 13-as bizottság tagja. orsz. képv., mint a tanácskozás vezetSje. A vasúti alkalmazottak e kiáltványra vették fék a munkát ismét, de igen nagy részük, már a felhívás kibocsátása előtt szolgálattételre jelentkezett. A szatmár —nagybányai vonalon hétfőn reggel indult meg a forgalom. A debreczeni üzletvezetőség megkeresése vasárnap este érkezett a főnökséghez, hogy hétfőn reggel vonatot kell indítani. A főnökség a megkeresést azonnal közölte a vasúti alkalmazottakkal, kik minden ellentmondás nélkül eleget is tettek a felhívásnak. HÍREK. Áprili« 27. Személyi hir. Nagy János v. alorvos május hó első napjaiban nejével együtt három heti tartózkodásra Olaszországba utazik. Eljegyzés. Félegyházi Janky Béla, a Vilmos bánya műszaki igazgatója eljegyezte néhai Kassay András építőmérnök kedves és bájos leányát: Margitot. Esküvő. Mártonéig Gyula szinérváraljai postamester f. hó 19-én lépett házasságra Lengyel József szinérváraljai földbirtokos leányával : Mariskával. Búza szentelés. A r. kath. egyház hétfőn ünnepelte meg a búza szentelés ünnepét. Ez alkalomból a plébánia templomban szent mise volt, majd körmenetben vonultak ki a temető kápolnájához. A körmenetben részt vett a tanuló ifjúság is. Vizsgálatok. A nagybányai állami főgimnázium nyolczadik osztályának osztályvizsgálatai május hó 7-én kezdődnek meg. Elmaradt promoczió. Ifj. Neubauer Ferencz- nek doktorrá avatását f. hó 23-ára tűzték ki a budapesti egyetem tanácstermébe. A promoczió azonban elmaradt, mert a vasutasok sztrájkja miatt ifj. Neubauer Ferencz a kitűzött határidőre nem utazhatott föl Budapestre. Az avatási ünnepélyt azonban legközelebb megtartják. Halálozás. Városunknak egyik régi, tisztes polgára: Makrai/ Sámuel asztalosmester f. hó 21-én, életének 65. évében elhunyt. A boldogul- tat f. hó 23-án temették nagy részvét mellett. Segélyegyleti közgyűlés. A főgimnáziumi segély- zőegyesület folyó hó 24-én, vasárnap d. e. tartotta közgyűlését, melyben a tisztikar az elmúlt 6 évi működéséről számolt be. Jurkovich Emil, főgimnáziumi igazgató, választmányi elnök bejelentvén, hogy az egyesület elnöke Gróf Teleki Géza v. b. t. t. betegsége miatt nem jelenhetett meg, a közgyűlést megnyitotta. Felolvasták a titkári jelentést, melyből a következőket emeljük ki: Az egyesület 1 örökítő, 62 alapitó és 68 rendes taggal 1896. május 17-én alakult meg, de a 1904. április 28. segélyezést csak az alapszabályok jóváhagyása után az 1897/8 tanévben kezdte meg. Az egyesület vagyona 3776 K, melyhez a felsőbányái takarékpénztár mint örökitőtag 1000 K-val, az alapitó tagok 2776 K-val járultak. Elkölthető jövedelem volt az elmúlt 6 év alatt 2909 K 42 f és pedig rendes tagok dija 786 K, pártoló tagok adománya 20 K 60 f, időközi kamat 692 K 82 f, bányakincstár adománya 1200 K. A főgimnázium segitőalap kamatja 210 K. A 2909 K 42 f-ből segélyezésre fordítottak^2417 K 90 f-t, a f. évre maradt 491 K 52 f. Évenkint átlag 403 K-val segítették a szegény tanulókat, ezenkívül a kiadóktól kapott könyveket osztottak ki évenkint használatra. A pénztárnoki jelentés és a szám- vizsgáló bizottság jelentését a közgyűlés tudomásul vette s az elhalt pénztárnok, Homola. Gyula, emlékét jegyzőkönyvében megörökítette. A titkár előadása mellett az alapszabályok módosítását tárgyalta ezután a közgyűlés s a módosításokat elfogadván, a tisztviselőket és választmányt megbízta az ügyek tovább vitelével, mig az alapszabályok megerosittetnek s igy a választások ezúttal elmaradtak. Tüzek. Az elmúlt héten alig volt nap, hogy tüzeset ne fordult volna elő városunkban. Szerencsére, hogy a tüzesetek jelentéktelenek voltak s gyorsan észrevették azokat, mert a nagy szárazságban végzetes szerencsétlenség történhetett volna. A tüzesetek egyik legveszedelmesebbike a felsőbányai-utczában ütött ki Wieder Samu lakházában, hol igen erős kéménytüz támadt, mely csak úgy szórta a szikrákat a száraz, zsen- dely tetőzetre. Ha á kéménytüzet idejekorán észre nem veszik, igen nagy veszedelem származhatott volna, mert itt az épületek úgyszólván egymás hátára vannak építve. Volt még egy másik kéménytüz is, de azt is gyorsan elfojtották. E két eseten kívül kivonult még a tűzoltóság április 22-én a Veresvizre, hol Andron Jánosnál tüzet jeleztek. Gazégetés közben a tűz oly veszedelmes mérveket öltött, hogy szükség volt a közbelépésre. Ápril hó 23-án Borpatakban jeleztek tüzet, de itt is gazt égettek Harácsek László majorjában. Ápril 25-én a mellékkereszthegyen pusztított a tűz. A gazégetéstől az erdő is meg- gyuladt s nagy területen égett, igen szép látványt nyújtva a déli nap verőfényében. A tűzoltóság ide is kivonult s derekasan részt vett az oltás munkájában. A sztrájk. A vasutasok sztrájkja érzékenyen érintette városunkat is s bizony nem csekély gondot okozott üzletembereinknek. Teljes öt napig el voltunk zárva a külvilágtól s ez idő alatt a távoli eseményekről csak azon vékony erecskéből értesültünk, mely a távírón át beszivárgott. A posta is majdnem teljesen szünetelt ez öt nap alatt s csupán a közeli vidék levél- forgalmának lebonyolítására szorítkozott. A feladott levelek, újságok, csomagok száma ez öt nap alatt nálunk is ijesztően megnövekedett s bizony legkevésbbé sem lesz csoda, ha a nagy zűrzavarban sok nem fog közülök illetékes kezekbe kerülni. Lapunk múlt heti számát, melyet rendesen expediáltunk, csak hétfőn továbbíthatták. Ha valaki azt nem kapná meg előfizetőink közül, kérjük azt tudatni, hogy utánpótolhassuk. Midőn hétfőn a forgalom helyre állott városunkban, bizony igen sok kereskedő és üzletember sóhajtott fel megkönnyebbülten. Kereskedők kongresszusa. A kereskedelmi alkalmazottak országos egyesülete f. év junius 5-én Miskolczon tartja V. országos kongresszusát. A nagybányai kereskedő ifjak köre elhatározta, hogy mindazon tagjait, kik a kongresszuson részt venni óhajtanak, 40 korona utazási segélyben részesíti. A kör tagjai felkéretnek, hogy utazási szándékukat május hó 5-ig Almer Károly elnöknél jelentsék be, hogy a vasúti kedvezményes jegyek igénybe vételére vonatkozólag a kör elnöksége idejekorán intézkedhessék. Biczikli-társaság. Egyesületeinknek csekély száma egygyel ismét szaporodott. A nagybányai kerékpárosok is egyesületté tömörültek s megalakították a biczikli-társaságot. Ez az egyesület azonban igen előnyösen abban különbözik minden más egyesülettől, hogy tagjai előtt a tagsági dij ismeretlen fogalom. Az alakuló gyűlésen jelen volt városunk minden bi- és tricziklistája s nagy lelkesedéssel elnöknek: Schönherr Sándort, alelnöknek: Ináncsy Jenőt, titkárnak: Inczc Lajost, pénztárosnak: Kelemen Bélát, rendezőnek: Poszvék Nándort, fulajtárnak: Ürmösy Sándort választották meg. Diszelnök lett Égig Mihály. A biczikli-társaság az elmúlt
