Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-04-07 / 14. szám
1904. április 7. 3 érdemei elismeréséül díszpolgárává választotta. 1901-ben őfelsége a vaskoronarend II. osztályával tüntette ki. Mint emlitők, jótékony czélokra közel félmillió koronát áldozott. 1892-ben Nagybányán is 12.000 koronás alapítványt tett, mely összeget időközben felszaporodó kamataival együtt majdan gyermek menházra fordítanak. Az ev. egyház thea-estélye. Április 4. ' Nagy, szinte túlzott szerénységgel thea- I estélynek Írták a meghívókon, a valóságban pedig egyike volt a legfényesebb báloknak, melyen nemcsak Terpsikorénak jutott jelentős szerep, hanem a költészet bájos istenasszonyának is. Egy egész sereg iró s szebbnél-szebb leány szövetkezett, hogy valami uj dolog ingerével, varázsával felvillanyozzák a közönség eléggé fásult idegeit. S ez a mai korban, midőn már az ifjúság is csordultig elkeseredve feladott minden reményt, meglepően, várakozáson felül sikerült. A rendezőség az Eleven Újság bemutatásával kedves alkalmat teremtett arra, hogy a nagy közönség, úgy a fiatalja, mint a nem fiatalja istenigazában kimulassa magát - az egyház javára. A valóban nemes czélt igy azután hatalmasan előmozdította a rendezőség ötletessége, mslynek a legteljesebb elismeréssel adózott mindenki. Alig volt nyolcz óra, midőn a közönség gyülekezni kezdett s a nagyszálló díszterme, ha nem is túlzsúfoltan, de csakhamar megtelt előkelő közönséggel. El lehet mondani, hogy az ev. egyház mulatságán kevés kivétellel ott volt társadalmunk szinejava. A diszterem ez alkalomra egész ünnepi képet öltött. A színpad alatt, jobb és baloldalon meglepően csinos és igen Ízlésesen diszitett orosz és japán sátrak állottak, melyekben viruló szép Az utolsó útról, melyről azt hittem, hogy nincs visszatérés, csuromvizesen kerültem vissza megszokott józsefvárosi tanyámra, hol muskádlik és rezedák nyílnak az ablakban s a söntésben pedig hamisítatlan, sötét vörös dalmát bort mérnek. Lehajtott fővel, bánatosan ugyan, de legjobb tehetségem szerint kezdtem munkálkodni azon, hogy az a szívélyes viszony, mely a magyar és a dalmát nép között fenáll, minél inkább megszilárduljon, midőn a kapu alól édes hangok ütötték meg füleimet. A zápor a kapu alá rekesztett valami öreg kintornást s úgy látszott, elunta magát az öreg, mert a haszonnak minden kilátása nélkül forgatni kezdé ócska hangszerét s felhangzott a bánatos dal mélabus akkordja: Ha meguntál rózsám, nem szeretsz már engem, Csináltass koporsót, fektess abba engem . . ■ — Ez az én emberem! kiáltám s az ajtó mellé húzódtam s onnan hallgattam a rég nem hallott szomorú, megindító melódiát, mely nemcsak teljesen illett borongós hangulatomhoz, de amelyhez édes emlékek is fűződtek. A Marcsa szolgálónk annakidején e dallal altatgatott el engem. Ez volt az én altató dalom! Egy könyet morzsoltam szét szemeimben s halkan dúdoltam utána: Csináltass koporsót, fektess abba engem. Sokszor hallottam, hogy a művész akkor játszik legszebben, amidőn nem hitvány nikkelért, vagy ezüstért nyúl nyirettyűje után, hanem szivének érzelmei, vágyai, csalódásai vagy szenvedései szólaltatják meg hangszerét. Ezt most tapasztaltam is. Nem tudom, hogy az öreg szivének voltak-e vágyai, csalódásai, csak azt tudom, hogy nem pénzért játszott, hogy tisztán a maga gyönyörködtetésére ragadta meg a verkli fogantyúját. De tájékán meg is látszott. asszonyok, hóditóan szép leányok árulták a theát, thea-süteményeket, szivarokat, konyakot, tombolajegyeket. Az orosz és japán sátor állandóan bájos kavarodásban és hadilábon állott egymással a nemes vetélkedésben, hogy az egyháznak melyikük tud nagyobb hadizsákmányt beszolgáltatni; a gerilla harcztól azonban a szép hadakozók szigorúan óvakodtak s valóban testet öltött a rendezőség azon ígérete: zsarolás kizárva! A nemes czélra áldozott mindenki annyit, amennyit meg- birt s amennyit arra szánt, de pironkodva senkinek sem kellett kapkodnia gyorsan kifosztott tárczája után. Az Eleven Újság bemutatása pont kilencz órakor vette kezdetét. Révész János szerkesztő ötletes elöljáró beszéde után egyszerre fölrepült a kortina s a színpad eleje egy óriási ujságlapot mutatott a rendes rovatok czimeivel. Majd a vezérczikk hasábja húzódott fel s az üres helyen ott állott Szokol Margit, ki Amanda: „Alakítsunk női kaszinót!“ czimü vezér- czikkét szavalta el nagy pathoszszal, meg-meg- ujuló élénk derültséget keltve. A közönség hatalmasan éljenezte az előadót, annyival is inkább, mivel nyílt titok volt, hogy a szellemes vezérczikk írójának álneve alatt ő maga rejtőzik. A dalt Jamnik Etus szavalta bájosan; mig I a nagy ötletességgel megirt, szellemtől sziporkázó krónikát Torday Mimi adta elő nagy tetszést aratva. A regényt Bányay Ida mutatta be kecsesen; az aforizmákat Homola Elvira, az időjárást Halmai Aranka adták elő hatalmas éljenzések között. A híreket Torday Gizi, Szokol Margit, Bányay Ida és Révész Zolti pörgették le viharos derültséget keltve. A művészet rovatát Ábrahám Mariska személyesitette igen ügyesen, mig Szávaynak a Sportról irt költeményét Torday Gizi szavalta nagy hatással. A nyilttér bemutatásával Kassai/ j Margit briliáns alakítást nyújtott. ___ ___ NAGYBÁNYA ____________ Mi ntha szivéből fakadt volna minden hangja; mintha érzésteli, bánatos szive nyilatkozott volna meg a dal mindenik akkordjában. A Ha meguntál rózsám-nak meghatóbb interpretációját még soha sem hallottam, nem csoda tehát, ha e dal megtalálta a szivemhez vezető utat s az öreg még odáig sem jutott el: Jaj de magas ég, csillagos és kék . . . máris beinvitáltam magamhoz az öreget verklijével együtt. És zokogott egész este a vén kintorna és sirtunk mi magunk is, pedig az öreg nem is tudta, hogy ő tulajdonképen egy halotti torhoz szolgáltatja a zenét . . . A tavaszi nap bíboros pirkadása teljes I pompájában ránk köszöntött; vegyes érzelmekkel indultam el újra utolsó utamra, megható búcsút véve az öregtől, ki jóságával sietett megaranyozni éltem alkonyát. Nagy megbotránkozásomra egyszer csak hangos kaczaj csendül el a saját ajkaimon. — Mi ez ? Lehetséges ez, kérdém önmagámtól, hogy egy haldokló nevető görcsöket kapjon ? — Lehetséges! felelém teljesen meggyőződve a valóról. A távolból a Lexi barátom alakja bontakozott ki elém. Jaj ez a Lexi! Már puszta megjelenése is nevetésre ingerel. Egy ízben hosszabb sétára indultam el vele, mialatt minden ok nélkül minduntalan elnevette magát. Hosszas faggatásomra azután bevallotta, hogy ő azokon a szamarakon nevet. — Miféle szamarakon ? — Hát azon a harmincz nemesen ! válaszolt kitörő kaczagással. — ? ? — Miért mentek Budára meghalni Kont urammal, amikor nem volt muszáj ? Lexinek nagy igazsága volt. Hátat fordítottam a Dunának, nehogy a hálás utókornak anyagot szolgáltassak én is a nevetésre. Bibulua. Az egész előadása és sczenirozása oly ügyes, oly frappáns hatású volt, hogy a közönség per- ezekig éljenzett. Az éljenzésekből kijutott Révész János szerkesztőnek is, ki egyúttal f őrendező is volt. Az Eleven Újság az előadás után megjelent nyomtatásban is s nagy kelendősége volt. Nemsokára ezután kezdetét vette a táncz s tombolával elegyest a legkitűnőbb hangulatban a kora reggeli órákig tartott. A négyeseket ötven pár tánczolta. Jelen voltak: Asszonyok: Ábrahám Endréné, Bottyán Lászlóné, Bónis Istvánná, Bálint Imréné, Boda Gyuláné, Bommerszbach Péterné, özv. Buday Károlyné, Bertalan Miklósné, Égly Jánosné, Frenkel Dezsőné, Gellért Béláné, Gálffy Pálné, Géresy Jánosné, Gábor Sándorné, Gregor And- rásné, Homola Gyuláné, Hullán Jánosné, Hoffmann ÁrPádné, Harácsek Vilmosné, Huntesz- hagen Ödönné, Halmay Józsefné, Huszár Jánosné, Incze Lajosné, Incze Mihályné, Jamnik Viktorné, Jancsovits Józsefné, Kovács Gyuláné, Kondor Sándorné, Ketney Mihályné, Kovács Elekné, Kupás Mihályné, Kende Dánielné, Körmendy Sándorné, Monoky Lajosné, Mikes Jánosné, Muzsnyay Ferenczné, Mendihovszky Józsefné, Mikó Béláné, Marosfy Dezsőné, dr. Makray Mihályné, Mayer Károlyné, Moldován Kálmánná, dr. Miskolczy Sándorné, Mátéfy Ferenczné, Neubauer Ferenczné, Oblatek Béláné, Pólya Sándorné, Platthy Zoltánná, Prigya Györgyné, Penthy Albertné, Póschné sz. Oelberg Lujza, Révész Jánosné, Reketes Józsefné, dr. Szaitz Imréné, Spinetti Sándorné, Szellemy Geyzáné, Smaregla Mihályné, Szirty Vilmosné, özv. Székely Józsefné, dr. Szokol Pálné, Soltész Elemérné, Szieberth Jánosné, Torday Imréné, Tóth Ernőné, Virág Bálintné, Wass Istvánná, Weisz Lajosné, Wallenstein Samuné. Leányok: Ábrahám Mariska, Bertalan Tériké, Bertalan Mariska, Bilcz Valér, Bányay Ida, Gálffy Ilona, Geőcze Ella, Géresy Gizi, Homola Elvira, Janky Roxán, Jamnik Etus, Kassay Margit, Kunay Anna, Kende Erzsiké, Kende Irénke, Katona nővérek, Lajos Jolán, Mikó Pálma, Mayer Ilonka, Mayer Juliska, Molcsányi Adél, Mikes Mádi, Matolcsy Róza, Oblatek Juczi, Oblatek Sári, Oblatek Eta, Penthy Giziké, Szaitz Irénke, Szirty Rózsika, Szokol Margit Steinfeld Jolán, Takács Ilus, Torday Mimi, Torday Gizi, Zádor Margit. HÍREK. Márczius 6. Személyi hirek. Harácsek László pénzügyi főtanácsos a húsvéti ünnepeket körünkben töltötte. — Dr. Lovrich Sándor fővárosi kórházi igazgató főorvos körünkben időzik. — Dr. Kosutány Ignácz kolozsvári egyetemi tanár rövid tartózkodásra városunkba érkezett. — Bányay István pénzügyminiszteri fogalmazó pár napot itthon töltött. — Dr. Schönherr Gyula múzeumi igazgató-őr az ünnepeket itthon töltötte. Kinevezés. A m. kir. belügyminiszter dr. Gyirászin László belügyminiszteri számvevőségi számtisztet ugyanoda számellenőrré nevezte ki. Uj közigazgatási gyakornokok. Kristóffy József főispán Kállay Szabolcs és Nagy József nagykárolyi lakosokat közigazgatási gyakornokokká nevezte ki s az előbbit a mátészalkai főszolgabíró hivatalhoz, az utóbbit a vármegyei árvaszékhez osztotta be. Szentszéki ülnökök. Meszlényi Gyula megyés püspök a jubileumi év alkalmából dr. Wolkenberg Alajos theologiai, Bodnár Gáspár tanítóképző intézeti tanárokat, Ratkovszky Samu munkácsi rom. kath. gymn. hittanárt, továbbá Konka Gyula felső-schönborni, Molnár István tőketerebesi, Fehér Kálmán vitkai, Schubert Géza aknaszlatinai s Tahy Ábrahám doboruszkai plébánosokat szentszéki ülnökökké nevezte ki. Eljegyzés. Félegyházi Pál kir. mérnök eljegyezte Kőrösmezei Antal szatmári városi főjegyző leányát: Erzsikét. Esküvő. Element Árpád mészáros mester husvét első napján tartotta esküvőjét Szász Lajos polgártársunk kedves leányával: Juliskával. A fiatal párt az esküvőre nagy nászmenet kisérte. Mint tanuk Kovács István és Szűcs Károly szerepeltek. Az esküvőt ősi szokás szerint nagy áldomás követte.
