Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-04-07 / 14. szám
TÁHSADAX.MI És S2ÍÉPIROI5ALMI HETILAP. EJ5fiz«tési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős szerkesztő: I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapnegyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. ' ' közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Magjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. JÁ VJT JLi I IViIrlAi-< I. Hirdetések felvétetnek Morvay és Undy könyvnyomdájában is: Főtér 14. Egy uj iparág meghonosítása. | Április 6. Sok szó esett már arról, hogy vájjon hasznos volna-e városunkban a fűztermelést s ezzel kapcsolatosan a gyümölcs szállításra alkalmas kosárfonó ipart meghonosítani? Mielőtt e kérdésre végleges feleletet adnánk, tisztáznunk kell: van-e fűztermelésre alkalmas talajunk? Van-e munkásunk, ki a fűzvesszőt feldolgozza ? Szükség van-e vidékünkön fűzvesszőből font gyümölcs- szállító kosarakra s végül ki hivatott városunkban a kosárfonást, főleg téli foglalkozásképen meghonosítani ? Az első kérdésre feleletet ad ama körülmény, hogy vidékünkön bármerre menjünk, a fűzet megtaláljuk. Országutak, vasutak magasabb töltésein fűzfa ültetéssel kötik meg a földet; a patak széleit fűzzel ültetik be, hogy a viz el ne mossa a gazda földjét; a falusi gazda kerítését fűzfák képezik. És milyen könnyen megy az ily kerítés csinálása. Az ágakat levágják, beszúrják a földbe s az élőkerités készen van. Egy év alatt a levágott ág gyökeret ver, kizöldül s hatalmasodik. A nagybányai szőlősgazdáknak régebbi időkben a szőlő nagyságához mérten meg volt a maguk fűzese, mely az évi fűzvessző szükségletet fedezte. De meg volt e fűzese a gazdaMit bizonyítanak e tények? Azt, hogy vidékünk talaja szerfölött alkalmas fűzvessző termelésére s hogy egy fűzestelep igen kis költséggel létesíthető. Azt pedig senki sem vonhatja kétségbe, hogy elég keresetnélküli munkásunk van, kik a termelt fűzvesszőket szívesen feldolgoznák. Hiszen a közeli és távolabbi vidékről most is mily sok kas, töltő, hátikosár s más vesszőből font iparczikk vándorol be városunkba. S ki ne iámerné el, hogy ez iparczikkeknek nagy a kelendősége? Igaz, hogy ez iparczikkek mellett egy-egy munkásembernek alig 80—90Tillér, legfölebb 1 korona a napi keresménye, de hány munkás van, ki örülne, ha téli időben ily összeget is megkereshetni na-y ponkint. És fő kérdés, szükségünk van-e gyö- mölcsszállitó kosarakra? Ha figyelembe vesszük azt a nagy forgalmat, mely gyümölcs- termés idején a gyümölcskereskedelem terén városunkban kifejlődik, e kérdésre lehetetlen tagadólag válaszolni. Gyümölcs- termés idején hét—nyolczszáz vaggon gyümölcsöt szállítanak el városunkból s ha e gyümölcsmennyiségnek csak egy harmada megy elpakkolva, akkor is közel 300 vaggon árunak kel! gyümölcsszállitó kosár. Igaz, hogy a gyümölcs szállítható ládákban, hordókban is, de e szállítás főleg csak téli s oly gyümölcsöknek felel és csomagolási költség az esetleges nyereséget majdnem felemészti, másrészt pedig igen nehézkes. De a szőlőt, cseresznyét, megyet, baraczkot, szilvát, epret, finomabb körtét ládákban egyáltalán sehol sem szállítják, hanem csak kosárban és pedig minél könnyebb kosárban, hogy a göngy- súly annál kevesebb legyen. A debreczeni fegyház kosárfonó osztályánál e czélból még a fűzvesszőt is ketté hasogatják. De láthatjuk, hogy az őszszel városunkban megforduló gyümölcskereskedők tudván azt, hogy Nagybányán kosár nem kapható, a kosarat ők maguk hozzák. Csak tavaly is a nagybányai állomásra mintegy ötven vaggon gyümölcsszállitó kosár érkezett, de a szükségletet még e nagy mennyiség sem fedezte, mert sokszor épen kosárhiány miatt napokig szünetelt a gyü- mölcsszállitás. Ez adatok bizonyítják legeklatánsabbul, hogy igenis, gyümölcsszállitó kosarakra nagy szükség van s ha a szükségelt kosármennyiséget városunkban elő tudnák állítani, temérdek pénz maradna itt, mely most másfelé vándorol. A kosárfonó uj iparnak meghonosítására mi a gazdasági egyesületet tartjuk legilletékesebb tényezőnek. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy minden időkben a gazdasági egyesület a maga hatáskörében állítsa elő az összes szükségelt kosármennyiséget, sem pedig azt, hogy óriási nagy befektetéssel holdakra rugó fűzeseket létesítsen. Korántsem! A gazdasági-egyesületnek csak a kezdeményező lépéseket kell megtennie s ez a kezdeményezés pedig nagyon sági egyesületnek is s ez a füzes meg is íermette a telepnek szükséges fűzvessző mennyiséget. Pedig e fűzet nem rigoliro- zott földbe ültették s azt nem is részesítették nagy gondozásban. meg, melyek nem könnyen romlanak s tömegekben szállíthatók. A 8—12 kiló súlyban szállított gyümölcsök becsomagolására a láda nem al- alkalmas, egyrészt azért, mert a kezelés A „Nagybánya" tárczája. ^■MpgMirÁnrriir- i j=;.—7----■-», ■■---------Cm léklapra. Gyermek-álniaidnak tündér-világából Nemsokára kilépsz, elhagyod a kertet, Hol a boldogságnak fája számodra csak Örömöket termett. Elhagyod kis szobád’ — vele álmaidat, Puszta lesz kertecskéd — elhervad virága... Ismeretlen öröm árny-képe hívogat A zajos világba! Menj a nagy világba ! De ne vidd magaddal őszinte kedélyed ki nem nyílt virágit; Korán kinyílnának, el is hervadnának: Ott más nap világit. Fényesebb sugáru, ám nincsen melege, Vagy ha van is : szinti csalfa érzelemmel Azt, a mit nem érez, a virágnak pedig Nem. fény, de meleg kell. Menj a nagy világba! Hogyha bánatod van: Ne közöld azt mással, rejtsd szíved mélyére. Nem értik meg ott a búban ejtett könyet, Kinevetnek érte . . . Minden a mi szép, jó, szivet lányra gyújtó: Eszmény, lelkesedés, a szívnek erénye Porba hurczoltan vagy hivalkodva jár a Hazugság mezébe. Menj a nagy világba! Látni fogsz te ottan Gyász-köny éktől nedves, halovány arezokat, Kiket régi idők tünedező árnya Éjente látogat. Ezeknek is egykor, mint épen a tied, Olyan verőfényes volt éltők kezdete És annyit reméltek !... Boldog a szív, melynek Nincsen története. Menj a nagy világba! Távol kéklő vidék Déli bábja vonja, csalogatja lelked’, Örökké viruló tavaszt Ígérgetve Gyanútlan szivednek; Pedig ott is van ősz és az édes ábránd Öléig elhat a való rideg szava, Hogy a boldogság csak árnykép s a virágnak El kell hervadnia! Menj! . . De mégis maradj! Úgy fájna szikünknek, Hogyha bánatodban nem osztozkodhatnánk; A bánat megosztva élét veszti és csak Fél teherként hat ránk. Nézdd, a kis patak, hol annyit játszadoztál, Kerted virágai oly esengve kérnek: Ne menj a világba! Ne távozzál tőlünk, Óh, maradj még gyermek! Szentesi Lajos. Megtört szívvel . . . A tavaszi nap verőfénye elbűvölő szin- pompában tört meg a szőke Duna fölvert fodrain s a forgatagok felcsapott vizcseppjeinek finom, párázatszerü visszahulló permetezése a szivárvány szineit mutatták gyors, fantasztikus változatokban, mint a kaleidoszkóp tükrei változtatják az apró színes gyöngyök hullámzását. A kanyargó Duna mentét apró cserjék, pusztuló, félig kiirtott füzesek borították, melynek zöldleveles ágain, vagy a zugó nádas rejtekében vigtorku madársereg csipogott, sikongott, trillázott, csattogott széles jó kedvében. — Mégis csak szép az élet! sóhajtá alig hallható hangon egy feldúlt arczu férfiú, ki halott- halványan, mélyen beesett, megtört fényű szemekkel, melyek nagy lelkifájdalomról tanusko- dának, bolyongott czéltalanul a parti fövényen, hosszasan elnézve egy-egy örvény körbenforgó ördögtánczát s mig elnézte, eszébe jutott a Feledi Boris hires jelenése, midőn elakarja magát emészteni a megdagadt folyó hulláma-
