Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-01-14 / 2. szám
1904. január 12: 3 NAGYBÁNYA pedig a polgárságnak ily alkalmakkor való meg- tisztelése volna a kezdeményező lépés ama állandó panasz megszüntetésére, mely kaszinó estélyek, konczertek, műkedvelői előadások s más bálok stb. rendezése alkalmával minduntalan felhangzik, hogy: a polgárság mindenből kivonja „magát. Örömmel konstatáljuk, hogy az Ifjúsági Kör tagjai tömegesen jelentek meg a polgárság bálján és legkevésbbé sem volt okuk azt megbánni. Nyolcz óra volt, midőn felhangzott a csárdás első akkordja. Minő bájos kavarodás támadt egyszerre! Mindenki a podium felé sietett párjával s tüzes jókedvvel ropták a tánczot a szilaj ütemekre, melyeknek vége-hossza alig volt, mert kétszer-háromszor is megujrázták. Es ez a tüzes, hamisítatlan jókedv egy pillanatra sem lankadóan tartott kivilágos-kivir- radtig, sőt akkor is igen igen sokaknak úgy tetszett, mintha épen e napon sokkal korábban virradt volna ^ . . . A négyeseket nyolczvan pár tánczolta; e hosszú kigyodzó vonal nem is fért el a nagyteremben, hanem felszorult a színpadra is. Az uj vendéglősnek e bálon volt először alkalma nagyobb társaság előtt bemutatni konyháját és borait. Konstatálhatjuk, hogy úgy konyhájával, boraival, mint a pontos kiszolgálattal általános megelégedést és elismerést vívott ki. A bál összes bevétele 543 K és 20 fillér volt, melyből 275 K 80 fillér tiszta jövedelem esik az iparos ifjúság önképzőkörének. Jegyeiket megváltották és felül fizettek: Pokol Elek és Stoll Béla 10 —10 koronát, Modern és Breitner (Budapest) 5 koronát, Egly Mihály, Vigh László 4-4 koronát, Abrugyán Antal, id. Klement Károly, Kazamér János, Miszti Lajos, Fuchs Fábián 3-3 K, Kovács István, Hoffmann Árpád, Szincsán Lászlóné, Sipos L. kereskedő, M. Gyirászin János, Nánássy István, Rónai Géza, Troplovits Márton, Gyöngyösy Gyula, Boda Gyula, Beregszászy Kálmán, ifj. Nagy István, Klein Herman, özv. Draveczky Jánosné, dr. Weisz Ignácz, Wienerberger Géza, Zelinger L., Incze G., Frits S. 2-2 K, ifj. Incze József, Vajda Mihály, Grünfeld Adolf, Glavitzky Károly, Mendihovszky József, dr. Winkler Jenő, Sroll Géza, Szappanyos Jenő, Lakatos József, Fede- rovszky Kálmán, Iring Pál, Jancsovits József, Kupás Mihály, Galló Antal, Roszler Etel, Mor- vay és Undy, Rácz József, Steinfeld Adolf, Kornis Ernő, Bencsik Lajos, özv. Marián Jánosné, Radó Andor, Kováts Lajos (kovács) 1 -1 K, Pretóry Mihály 80 fillér özv. Sipos Sándorné, Kováts Mihály, Neufeld Jenő 60 fillér, Török Antal, Sztupár Károly 40-40 fillér. Szerencsétlenség a láposi kompnál. Kovás község határában, a láposi kompnál yizkereszt napján nagy szerencsétlenség történt, melynek egy súlyosan sebesült áldozata van. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a veszély pillanataiban gyorsan érkezett segítség, mert külömben emberélet is áldozatul esik a katasztrófának. A kompnál történt szerencsétlenség annál megdöbbentőbb és vérlázitóbb, mert hasonló katasztrófa már az előző években is, sőt ez évben is többször fordult elő, anélkül, hogy megtétettek volna a kellő intézkedések az állandóan fenyegető veszedelem elhárítására. Ez az útvonal, mely Nagybányát Magyar- Lápossal és Kápolnok-Monostorral köti össze, a vármegye egyik legnagyobb forgalmú utai közé tartozik s érthetetlenül csodálatos, hogy az évenkint megismétlődő szerencsétlenségek daczára sem történt semmi intézkedés arra, hogy Kovás községnél a Lápos vizén való átkelés kellő biztonságban történhessék, mely átkelés főleg tél idején, éjszakai sötétben valóságos réme az utazó közönségnek s a vásáros népnek. Ez az ut viczinális útvonal, de a vármegye tulajdona a komp, - mely azt bérletileg kezeli. Az 1890. I. t.-czikk 116-118 szakaszai s Szatm ár vármegye 22.— 1873. évi szabályrendelete, mely kormányhatósági jóváhagyással van ellátva, szigorú intézkedéseket rendelnek el a kompon s a vizen átkelőket fenyegető veszedelmek elhárítására. Ez intézkedéseknek azonban sem a bérlő, sem a révészek érvényt nem szereztek. Senkisem gondoskodott arról, hogy a befagyott Láposon közlekedésre alkalmas ut készíttessék, sem pedig arról, hogy ha a jég nem elég erős, feltöressék és gázlók készíttessenek. Vagy pedig ha ez sem lett volna lehetséges, a közlekedés kompon történjék. Minderről a bérlő nem gondoskodott, sőt azt sem tartotta szükségesnek, hogy vásár idején révészeit az útvonalra állíttassa s figyelmeztesse az utasokat, hogy az átkelés a jégen hol veszélyes, hanem kompot, révet, révészlakást magárahagyva, az utasokra bizta, hogy maguk próbáljanak szerencsét. Ha ily nagyfokú mulasztások a bérlő részéről nem történnek, a szerencsétlenségnek bizonyára elejét lehetett volna venni, de okvetlenül be kellett annak következnie, mikor a vásáros nép, kik a szeszélyes Lápos vizét s medrét alig ismerik, teljesen magára volt hagyva, hogy maga, minden útbaigazítás nélkül keressen a befagyott folyón átjárót. Vizsgálat nélkül ez az ügy nem maradhat, valamint nem maradhatnak kártérítés nélkül azon utasok, kik a szerencsétlenségből kifolyólag nemcsak testi épségükben szenvedtek sérüléseket, de vagyonilag is érzékeny káruk van. A szerencsétlenségről a következőket jelenthetjük : A vizkeresztnapi kápolnok-monostori vásárra városunkból igen számosán mentek el, kik Kovás községnél a Lápos befagyott vizén, a szekérnyomok által tört csapáson mentek át. Menet az átkelésnél mi baj sem történt s a jég elég szilárdnak mutatkozott. De már ekkor feltünk a vásárosoknak, hogy a révész lakása elhagyatott, üres és senki sincs a révészek közül a parton, hogy az átkelőknek útbaigazítást adjon. Délelőtt ment át kocsin a befagyott Láposon Gábor Sándor m. kir. főerdész is, kinek Kováson volt hivatalos dolga. Visszajövet Gábor Sándor főerdész kocsija érkezett meg legelőször a Láposhoz. Úgy délután 3 óra lehetett, midőn át akartak hajtatni a befagyott folyón. A kocsis rá is hajtott a jégre, de Gábor főerdésznek feltűnt, hogy a Lápos túlsó oldalán mintegy két ujjnyi viz borítja a jeget, melynek délelőtt nyoma sem volt. Óvatosságból tehát leszállóit a kocsiról s gyalog ment. Midőn a kocsi a túlsó parttól mintegy 5-6 méternyire haladt, a jég egyszerre hatalmas robajjal leszakadt s a lovak a két méteres vízben elmerültek. A kocsit a jég közé került tengelyek tartották fent. A lovakat nagy erőfeszítések után valahogyan kimentették, de a kocsit sehogyan sem tudták kivontatni, mert segítség, daczára a folytonos jeladásoknak, kiabálásoknak sehonnan sem érkezett. A dermesztő hidegben másfél óra hosszat kellett várakozniok, mig vásárosok jöttek, kiknek segítségével a kocsit sikerült a partra kivontatni s Gábor főerdész folytathatta útját. Gábor főerdész már ekkor úgy nyilatkozott, hogy aligha nagy szerencsétlenség nem fog történni, mert nincs senki, ki a vásárosokat figyelmeztesse a veszélyre. Sejtése beteljesedett. Sötét este lett, midőn a vásárosok Kápol- nok-Monostorról Kovásra érkeztek. Az első csoportban Bottyán Géza, Kegyes Árpád, ifj. Incze József és Virágh István szekerei jöttek. Az első könnyű bricskában ültek: Bottyán Géza, Incze József és Kegyes Árpád. A sötétben gyanútlanul hajtottak rá a jégre, melyen délelőtt is általmentek s nem látták a nagy szakadékot, mely elébük tátongott. A szakadéknál egyszerre a lovak lesülyed- tek s nagy rántással a bricskát f elf ordították. Incze József és Kegyes Árpád a nagy esésben a szakadékon kívül ajégre estek, mig Bottyán Géza a vízbe esett s a szekér ráfordult, úgy, hogy egészen elmerült. A szörnyen válságos pillanatokban Incze József, Kegyes Árpád, nemkülönben Virágh István, ki hátul jött szekerével, nagy elszántsággal azonnal Bottyán segítségére siettek s hónaljig gázolva a jeges vízben, nagy erőfeszitések után sikerült is Bottyánt a szekér alól kimenteni, ki feltétlenül odaveszett volna, mert a nagy teher alatt mozdulni sem birt. Majd azután a lovak kiszabadításához láttak; nagy hirtelen elvágták az istrángokat s csak igy sikerült megmenteni a félig megdermedt páriákat. A szekér a portékával bent a vízben maradt s a dermesztő hidegben, mely pár pillanat alatt csonttá fagyasztá a vizes ruhákat, kísérletet sem lehetett tenni a szekér kihúzására. A szekeret csak másnap húzták ki a vízből nagy ügygyel-bajjal. Mig Incze József, Kegyes Árpád, és Virágh István a lovak kiszabadításával bajlódtak, Bottyán Géza a csontig metsző hidegben vizes, fagyos ruhájában szaladni kezdett, hogy meg ne fagyjon. Ekkor történt a második veszedelem. A síkos országúton elcsúszott s két helyen lábát törte. Ebben a szörnyű helyzetben negyed órát töltött a havas országúton, mig társai megérkeztek s szekérre tették. Szakállason azután Tárcza János birtokos vendégszerető házában száraz ruhához jutottak s a kiállott izgalmaktól halálra fáradtan érkeztek haza. * Valóban csodák-csodája, hogy a rettenetes hidegben a fürdő s az azt követő ut vizes ruhában nem ártott meg egyiküknek sem. Csupán Bottyán Géza lett súlyos beteg. Óriási láza támadt, de dr. Kádár Antal gondos kezelése mellett már túl van a veszélyen. Mint orvosa konstatálta, lába két helyen eltört s ezzel még huzamosabb ideig kell az ágyat őriznie. * Lapunk zártakor vesszük a szenzácziós hirt, hogy a láposi kompnál voltaképen nem szerencsétlenség, hanem merénylet történt. A vastag jégén a szakadékot előre kiszámitottsággal készítették elő ismeretlen tettesek, hogy Gábor Sándor főerdészt veszedelembe csalják. így érthető meg azután az, hogy a vastag jégkéreg, mely délelőtt szilárdan állt, délutánra már egy könnyű kocsi alatt is összeroppant. A bérlőt ez esetben még nagyobb felelősség terheli, mert az átjárót őrizetlen hagyta. A merénylet ügyében, melyről Kovás községben is beszélnek, széleskörű vizsgálat indult meg. HÍREK. Január 13. Személyi hírek« Szőke Jánosné, Szőke Béla h. plébános édes anyja Szatmárról állandó tartózkodásra Nagybányára költözött. - Thorma János festőművész Budapestről hosszabb tartózkodásra Parisba utazott. Olvasóinkhoz. A második évfolyamnak 2-ik számát veszik most imhol olvasóink. Egy év szerfölött rövid ut még egy lap életében is, de elég arra, hogy kihívja a bírálatot, vájjon a lap valóban hézagpótló-e, életképes-e s főleg beváltotta-e azon ígéreteket, melyeket megindulásakor zászlajára irt? Az a mélyen megtisztelő s valóban páratlanul álló támogatás, melyben rövid pályafutásunk alatt részünk volt, arról győzött meg bennünket, hogy helyes utón haladunk, hogy eszméink, czéljaink, törekvéseink, melyek szeretett szülőföldünk szellemi és anyagi előhala- dásának előbbrevitelében csúcsosodnak ki, olvasó közönségünknél erős visszhangra találtak. A második év útjelzőjénél állva csak ismételhetjük, hogy híven, becsüleVár=uíczai műtermében fogad d. e. 8—12=ig, d. u. 2—5=ig. Mindazok, kik közreműködését sürgősen igénybe venni óhajtják, felkéretnek, hogy műtermét mielőbb felkeresni szíveskedjenek, mert február hó közepén hosszabb külföldi tanulmányútra indul,
