Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-07 / 1. szám

1804. jenuár lxó V. ' /- 2A r/ o XX- évfolyam. TÁRSADALMI i . * ÉüS SZÉPIROD^lLMI hetilap. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 kpróna, j negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér./ * j Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. | \ Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap­közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay és Undy könyvnyomdájában Is: Fótér 14. Pisztráng-tenyésztés. Január 6.­Sokszor tárgyaltuk már e lapok hasáb- | jain, hogy hires szőlőink elpusztulása, ma­gánbányászatunk, kereskedelmünk, főleg kisiparunk megdöbbentő hanyatlása folytán elapadtak ama bő keresetforrásaink, melyek a régebbi időkben tisztességes megélhetést, sőt jólétet biztosítottak e vidék lakossá­gának. Sokszor hangoztattuk, hogy egyre szegényedő s aggasztóan nyomorúságosabb helyzetbe jutó lakosságunk megmentésére uj keresetforrásokról kell gondoskodni, melyek a verejtékező, becsületes munká- j nak tisztes hasznot, e vidék nemzetgazda- | ságának pedig fellendülést, haladást jelen- j tenének. Örömmel üdvözlünk minden oly moz- j galmat, mely uj keresetforrások nyitására irányul; örömmel üdvözöljük a pisztráng­tenyészet meghonosítására irányuló törek­vést is, melynek czéljaegy parlagon heverő, l más művelt államokban már régi idők óta igen búsás hasznot hajtó nemzetgazdasági í iparágnak « mi vidékünkön való meg­honosítása. Hegyeink és erdőségeink kristály­patakjai mintegy rá vannak teremtve a nemes halfajok tenyésztésére; kristály­patakjainkban a pisztráng eddig is megélt s kétségen kívül áll, hogy kellő, okszerű gondozás és felügyelet mellett a pisztráng­tenyésztés oly mérveket ölthet, mely e vidék egyik legjövedelmezőbb értékforrá­sát képezheti, fiinál inkább remélhető ez, mert a nemeshal-tenvésztés az állam ré­széről is a legmesszebb menő erkölcsi és anyagi támogatásban részesül. Erdei és hegyi patakjainkban a pisz­tráng-tenyésztés eszméjét Harácsek Imre j dr. vetette föl s indítványát a városi köz­gyűlés egyhangúlag elfogadta. E határozat eredménye ama széleskörű tanulmányra s alapos munkára valló elaboratum, melyet a pisztráng-tenyésztés ügyében Bálint Imre erdőtanácsos nyújtott be a köz­gyűléshez, ki hónapokon át tanulmányozta e kérdést s több pisztrángost, igy a nagy­váradi káptalan élesdi uradalmában levő pisztrángos tavakat is megtekintette. E nagy szaktudással kidolgozott ela- boratumból, mely előre biztosítja a nagy­bányai pisztráng-tenyésztés sikerét, ki­válóan közérdekeltségénél fogva közöljük a következő részt: A Nagybánya sz. kir. r. t. város tulajdonát képező erdőségben a kis- és nagypisztrángos, valamint a Kalamár-patai<, amelyekben pisztráng ma is található, kiválóan alkalmas a pisztráng tenyésztésére, mivel ezek vize tiszta, elég hideg, ártalmas oldatoktól, sav 'dói, szerves anyagoktól ment s miután nagyoDO esésű köves mederben folynak s a viz bennük úgyszólván szikláról- sziklára bukik, sok levegőt tartalmaz, nagyobb hidegben sem fagy be, legfőlebb csak olyan helyeken, hol a viz egyes tócsákat alkot. Alkalmas vízzel rendelkezvén, aszerint, amint a czélt kitűzzük, a pisztráng-tenyésztés körül kétféle utat követhetünk. Vagy egyszerűen arra törekszünk, hogy a már említett patakokat benépesítsük s halállományát mesterséges utón kiköltetett halacskáknak évről-évre kibocsátásával fentartsuk, a halorzók elől s a halászni szerető madarak és vadaktól megvédjük; vagy pedig a mesterségesen kiköltött halacskákat mestersé­gesen létesített tavakban tovább is tápláljuk s 3 — 4 éves korukban értékesítjük. Az első esetben a patakba kibocsátott halacskákból számtalan, mondhatni a legnagyobb rész elpusztul. Az apró, gyámoltalan hal, ha a táplálkozás hiánya miatt el nem vész, áldozatul eshetik a halászó madaraknak vagy saját faja kifejlett példányai falánkságának. Ezen mód által is, ha a feltétlenül szük­séges védelemről gondoskodunk, elérjük azt, hogy a rabló halászat kerülése mellett a pisz­trángot tenyészthetjük; de ha nagyobb hal­mennyiséget óhajtunk készletben tartani, úgy mesterséges medenczékben, tavakban, elzárt patakrészekben a mesterséges tenyésztést kell folytatnunk, amikor is megvédhetjük a halakat a számtalan ellenség pusztításától s kor szerint elkülönítve külön-külön tóban neveltetvén, a saját fajának falánkságától is, mely utóbbi esetben azonban a táplálásról is gondoskodnunk kell. A legtöbb pisztráng-tenyésztésnél mindkét módot igénybe veszik, vagyis a patakokat is benépesítik és a zárt medenczékben, tavakban való tenyésztést is folytatják. Tekintettel arra, hogy ha tisztán a patakok­nak hallal benépesítését tüzzük is ki czélul, a peték gondozásához, a költéshez mind az ideig, amig a kikelt halacskák a szabad patakra ki- bocsájtatnak, egy hozzáértő ember munkájára folytonos szükség van, aki az év további folya­mán a haltenyészetre kártékony állatok pusztí­tásával és a halorzók elleni védelemmel volna csak elfoglalva, holott idejének jórészét a tavi A „Nagybánya“ tárczája. Virágerdö télen.- Irta: üévai Károly. — Mikor a csípős őszi szélvész Tombolt a kertben utoljára: Rá nem talált a kert zugában Egy eldugott kis orgonára. A többi fának éke, lombja Mind-mind aláhullt egy halomba, Csak ő maradt meg zölden, ékesen. Le nem szakadt egy árva lombja sem. Mint hírnök jött az őszi szélvész, Aztán a hó, a szél nyomába ; A táj elsápadt s gyászruhának Fehéret öltött fel magára; És ékszerül a jégvirágok Mint drága csillogó gyémántok Övezték a bérez fehér homlokát, S a lombjavesztett száraz, puszta fát. Ám ő, a kedves orgonácska, Még rügyet is bontott rakásra, S a büszkeségtől elvakultan, Reá se' nézett senki másra. A vad viharban nincsen örvény, Hová ne érne kis verőfény, így néha édes napfényt is kapott, A mig körül, a többi megfagyott. . .. Hullt, hullt a hó, zúgott a szélvész, S fagyos csókját hinté a tájra; Meleg szobában jött mosolygva Egy kis lányka a világra! Az orgonának rügye, lombja Letépve állott egy halomba. S mikor Aranyos Erzsi született: Virágerdő volt bölcsője felett! . .. Vázlatok konstantinápolyi utamról. — Irta : Balta! János. — I. Mi volt utazásom indító oka ? — Honvágy és idegenbe vágyás. - Mit mond Lord Byron Konstantinápolyról? - I Nem áll az, hogy egyik kutya, másik eb. — Legenda a próféta macskájáról. - A török állatvédelme. - A török nép jellemzése. - Widdinért nem bocsátjuk meg Mohácsot. — A töröknek vallása. Üvöltő dervisek. — A török postája. — A török fatalizmusa. — A törökök társadalmi élete. - Török jellemvonások. - A török nők élete. Konstantinápolyi utamra első sorban a Rá- ! kóczi zarándoklat eszméje lelkesített. Az egész ország Rákóczi szabadságharczának kétszázadik évfordulóját ünnepelte oly lelkesedéssel és hév­vel, hogy megelevenülni látszott az egész kuruez- világ, lángban álltak a honfi szivek s azon dicső hősök szelleme járt itt köztünk, kiknek tetemei ott porladoznak a galatai templomban, az is- ! midi virág völgyben és a rodostói cyprusok ! alatt. Hej Rákóczi! Hej Bercsényi, magyarok vitézi! De hogy ezen kívül az utazási baczillusok- nak is része volt benne, azt könnyen érthetőnek fogják találni azok, kik ismerik már krónikussá vált bajomat, mely mindannyiszor megújul, vala­hányszor csak olvasás vagy ötlet utján tápot nyer és akkor nincsen maradás Lebediában, akarom mondani Kapnikon, menni kell, mint a bolygó zsidónak vagy globetretter angolnak, előre pihenés nélkül. Hiába, nemcsak honvágy van, de létezik idegen vágy is. Az egyik a szülőföld után való vágyako­zásból áll, a másik idegen országok után való vonzódás által jellegzetes. De hogy is maradjon az ember otthon, mi­kor olvasom, hogy Lord Byron a Child-Harold költőjét e szavakra késztette Konstantinápoly látása :- Láttam Athén szentelt berkeit; láttam az ephezusi templomot; voltam Delphiben ; ke­resztül kasul jártam Európát és Ázsia legszebb vidékeit, de szemem soha sem gyönyörködött oly képen, mint Konstantinápoly látképe. Én is mondhatom, habár nem oly jogos önérzettel, mint a nagy költő, de az igazság tu­datával, hogy álltam a svájezi havasok ormain, álltam a szent Gothárd tetején és szent Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom