Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-07 / 1. szám

1804. jenuár lxó V.

' /- 2A r/ o

XX- évfolyam.

TÁRSADALMI

i . *

ÉüS SZÉPIROD^lLMI hetilap.

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 kpróna, j negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér./ * j Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. |

\ Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay és Undy könyvnyomdájában Is: Fótér 14.

Pisztráng-tenyésztés.

Január 6.Sokszor tárgyaltuk már e lapok hasáb- | jain, hogy hires szőlőink elpusztulása, magánbányászatunk, kereskedelmünk, főleg kisiparunk megdöbbentő hanyatlása folytán elapadtak ama bő keresetforrásaink, melyek a régebbi időkben tisztességes megélhetést, sőt jólétet biztosítottak e vidék lakosságának.

Sokszor hangoztattuk, hogy egyre szegényedő s aggasztóan nyomorúságosabb helyzetbe jutó lakosságunk megmentésére uj keresetforrásokról kell gondoskodni, melyek a verejtékező, becsületes munká- j nak tisztes hasznot, e vidék nemzetgazda- | ságának pedig fellendülést, haladást jelen- j tenének.

Örömmel üdvözlünk minden oly moz- j galmat, mely uj keresetforrások nyitására irányul; örömmel üdvözöljük a pisztrángtenyészet meghonosítására irányuló törekvést is, melynek czéljaegy parlagon heverő, l más művelt államokban már régi idők óta igen búsás hasznot hajtó nemzetgazdasági í iparágnak « mi vidékünkön való meghonosítása.

Hegyeink és erdőségeink kristálypatakjai mintegy rá vannak teremtve a nemes halfajok tenyésztésére; kristálypatakjainkban a pisztráng eddig is megélt s kétségen kívül áll, hogy kellő, okszerű gondozás és felügyelet mellett a pisztrángtenyésztés oly mérveket ölthet, mely e vidék egyik legjövedelmezőbb értékforrását képezheti, fiinál inkább remélhető ez, mert a nemeshal-tenvésztés az állam részéről is a legmesszebb menő erkölcsi és anyagi támogatásban részesül.

Erdei és hegyi patakjainkban a pisztráng-tenyésztés eszméjét Harácsek Imre j dr. vetette föl s indítványát a városi közgyűlés egyhangúlag elfogadta. E határozat eredménye ama széleskörű tanulmányra s alapos munkára valló elaboratum, melyet a pisztráng-tenyésztés ügyében Bálint Imre erdőtanácsos nyújtott be a közgyűléshez, ki hónapokon át tanulmányozta e kérdést s több pisztrángost, igy a nagyváradi káptalan élesdi uradalmában levő pisztrángos tavakat is megtekintette.

E nagy szaktudással kidolgozott ela- boratumból, mely előre biztosítja a nagybányai pisztráng-tenyésztés sikerét, kiválóan közérdekeltségénél fogva közöljük a következő részt:

A Nagybánya sz. kir. r. t. város tulajdonát képező erdőségben a kis- és nagypisztrángos, valamint a Kalamár-patai<, amelyekben pisztráng ma is található, kiválóan alkalmas a pisztráng tenyésztésére, mivel ezek vize tiszta, elég hideg, ártalmas oldatoktól, sav 'dói, szerves anyagoktól ment s miután nagyoDO esésű köves mederben folynak s a viz bennük úgyszólván szikláról- sziklára bukik, sok levegőt tartalmaz, nagyobb hidegben sem fagy be, legfőlebb csak olyan helyeken, hol a viz egyes tócsákat alkot.

Alkalmas vízzel rendelkezvén, aszerint, amint a czélt kitűzzük, a pisztráng-tenyésztés körül kétféle utat követhetünk. Vagy egyszerűen arra törekszünk, hogy a már említett patakokat benépesítsük s halállományát mesterséges utón

kiköltetett halacskáknak évről-évre kibocsátásával fentartsuk, a halorzók elől s a halászni szerető madarak és vadaktól megvédjük; vagy pedig a mesterségesen kiköltött halacskákat mesterségesen létesített tavakban tovább is tápláljuk s 3 — 4 éves korukban értékesítjük.

Az első esetben a patakba kibocsátott halacskákból számtalan, mondhatni a legnagyobb rész elpusztul. Az apró, gyámoltalan hal, ha a táplálkozás hiánya miatt el nem vész, áldozatul eshetik a halászó madaraknak vagy saját faja kifejlett példányai falánkságának.

Ezen mód által is, ha a feltétlenül szükséges védelemről gondoskodunk, elérjük azt, hogy a rabló halászat kerülése mellett a pisztrángot tenyészthetjük; de ha nagyobb halmennyiséget óhajtunk készletben tartani, úgy mesterséges medenczékben, tavakban, elzárt patakrészekben a mesterséges tenyésztést kell folytatnunk, amikor is megvédhetjük a halakat a számtalan ellenség pusztításától s kor szerint elkülönítve külön-külön tóban neveltetvén, a saját fajának falánkságától is, mely utóbbi esetben azonban a táplálásról is gondoskodnunk kell.

A legtöbb pisztráng-tenyésztésnél mindkét módot igénybe veszik, vagyis a patakokat is benépesítik és a zárt medenczékben, tavakban való tenyésztést is folytatják.

Tekintettel arra, hogy ha tisztán a patakoknak hallal benépesítését tüzzük is ki czélul, a peték gondozásához, a költéshez mind az ideig, amig a kikelt halacskák a szabad patakra ki- bocsájtatnak, egy hozzáértő ember munkájára folytonos szükség van, aki az év további folyamán a haltenyészetre kártékony állatok pusztításával és a halorzók elleni védelemmel volna csak elfoglalva, holott idejének jórészét a tavi

A „Nagybánya“ tárczája.

Virágerdö télen.- Irta: üévai Károly. —

Mikor a csípős őszi szélvész Tombolt a kertben utoljára:

Rá nem talált a kert zugában Egy eldugott kis orgonára.

A többi fának éke, lombja Mind-mind aláhullt egy halomba, Csak ő maradt meg zölden, ékesen. Le nem szakadt egy árva lombja sem.

Mint hírnök jött az őszi szélvész, Aztán a hó, a szél nyomába ;

A táj elsápadt s gyászruhának Fehéret öltött fel magára;

És ékszerül a jégvirágok Mint drága csillogó gyémántok Övezték a bérez fehér homlokát,

S a lombjavesztett száraz, puszta fát.

Ám ő, a kedves orgonácska,

Még rügyet is bontott rakásra,

S a büszkeségtől elvakultan,

Reá se' nézett senki másra.

A vad viharban nincsen örvény, Hová ne érne kis verőfény, így néha édes napfényt is kapott, A mig körül, a többi megfagyott.

. .. Hullt, hullt a hó, zúgott a szélvész,

S fagyos csókját hinté a tájra;

Meleg szobában jött mosolygva Egy kis lányka a világra!

Az orgonának rügye, lombja Letépve állott egy halomba.

S mikor Aranyos Erzsi született: Virágerdő volt bölcsője felett! . ..

Vázlatok konstantinápolyi utamról.

— Irta : Balta! János. —

I.

Mi volt utazásom indító oka ? — Honvágy és idegenbe vágyás. - Mit mond Lord Byron Konstantinápolyról? - I Nem áll az, hogy egyik kutya, másik eb. — Legenda a próféta macskájáról. - A török állatvédelme. - A török nép jellemzése. - Widdinért nem bocsátjuk meg Mohácsot. — A töröknek vallása. Üvöltő dervisek. — A török postája. — A török fatalizmusa. — A törökök társadalmi élete. - Török jellemvonások. - A török nők élete.

Konstantinápolyi utamra első sorban a Rá- ! kóczi zarándoklat eszméje lelkesített. Az egész ország Rákóczi szabadságharczának kétszázadik évfordulóját ünnepelte oly lelkesedéssel és hévvel, hogy megelevenülni látszott az egész kuruez- világ, lángban álltak a honfi szivek s azon dicső

hősök szelleme járt itt köztünk, kiknek tetemei ott porladoznak a galatai templomban, az is- ! midi virág völgyben és a rodostói cyprusok ! alatt.

Hej Rákóczi! Hej Bercsényi, magyarok vitézi!

De hogy ezen kívül az utazási baczillusok- nak is része volt benne, azt könnyen érthetőnek fogják találni azok, kik ismerik már krónikussá vált bajomat, mely mindannyiszor megújul, valahányszor csak olvasás vagy ötlet utján tápot nyer és akkor nincsen maradás Lebediában, akarom mondani Kapnikon, menni kell, mint a bolygó zsidónak vagy globetretter angolnak, előre pihenés nélkül.

Hiába, nemcsak honvágy van, de létezik

idegen vágy is.

Az egyik a szülőföld után való vágyakozásból áll, a másik idegen országok után való vonzódás által jellegzetes.

De hogy is maradjon az ember otthon, mikor olvasom, hogy Lord Byron a Child-Harold költőjét e szavakra késztette Konstantinápoly látása :- Láttam Athén szentelt berkeit; láttam az ephezusi templomot; voltam Delphiben ; keresztül kasul jártam Európát és Ázsia legszebb vidékeit, de szemem soha sem gyönyörködött oly képen, mint Konstantinápoly látképe.

Én is mondhatom, habár nem oly jogos önérzettel, mint a nagy költő, de az igazság tudatával, hogy álltam a svájezi havasok ormain, álltam a szent Gothárd tetején és szent Péter