Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-09-03 / 30. szám
4 1903. szeptember 3. NAGYBANYA Szent hamvai ott nyugosznak idegenben Konstantinápolyban, a lazarista atyák galatai templomában; az édes haza földje, melynek fölszabadításáért mindenét föláldozta, nem adhatott itt neki nyugvóhelyet. A szolgalelkü nemzedék a legocsmányabb hálátlansággal még emlékét is meg akarta bélyegezni ama szégyenletes törvényben, mely Rákóczit felségsértőnek hitszegőnek és hazaárulónak nyilvánította. De a népek milliói kegyeletes állítattál zárják szivükbe emlékét; nemes életét, önzetlen hazafiságát, kiváló erényeit példaképen említi az utókor s megtisztult szelleme itt lebeg közöttünk, lelkesítve a megpróbáltatások napjaiban, erőt kölcsönözve a csüggedőknek, támogatva a tétovázókat. Mig ez a szellem közöttünk él, nem féltem nemzetem jövőjét, amig emlékezetét szivünkben ápoljuk, meg nem ronthatnak ellenségeink cselszövényei, hazánk ellen intézett minden merénylet visszapattan ama fényes paizsról, melyről Rákóczi jelmondata sugárzik felénk: „pro libertate“. Áldott és örök legyen emléke közöttünk! Zúgó taps, lelkes éljenzés viharzott fel, midőn Oblatek Béla minden pathoszt gondosan kerülő, nyugodt elegancziával előadott beszédét befejezte s a képviselők közül igen számosán siettek a kiváló szónok üdvözlésére. Virág Lajos lelkes szavakban indítványozta, hogy az elnöki megnyitót s Oblatek Béla szép beszédét egész terjedelmükben jegyzőkönyvileg örökítsék meg s Oblatek Bélának nagyszabású, gyönyörű beszéde megtartásáért jegyzőkönyvileg mondjanak köszönetét. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta, mire az emlékezetes díszközgyűlés a leglelkesebb hangulatban véget ért. Az ifjúság matinéja. A nagyszálló díszterme a közgyűlés befejezése után pár perez alatt hangverseny-teremmé alakult át, amelybe csak úgy ömlött az ünneplő közönség, hogy végig élvezze a Nagybányán időző felsőiskolai ifjúság matinéját. A széksorokat szép asszonyok, viruló leányok serege lepte el; mintha a diszterem parketjére vonult volna be a tavasz minden szépségével, elbájoló ékességével! Mindjárt eleve kijelentjük, hogy a főiskolai ifjúság nem hiába küzdött, fáradozott heteken keresztül a matiné összehozásán, mert ennek minden pontja oly művészi magaslaton állott s a maga egészében oly páratlan műélvezetet nyújtott, minőben a nagy városoknak is csak ritkán van részük. A közönséget valósággal elragadta a műsor minden egyes pontja s mindenki érezte, hogy e napon a Múzsák is ünnepet ülnek. A közönség hálás is volt, az elementárisán zugó tapsviharból bőven kijutott minden szereplőnek. A műsort a nagybányai dalegyesület nyitotta meg a Himnusz-szál, melyet a díszes közönség állva hallgatott végig. Dienes Dezső szavalata következett ezután, ki Kriizselyi Erzsikének: Rákóczi, Bercsényi! eziinü költeményét szavalta nemes páthoszszal, szép hanghordozással. Schönherr Antalné és Szaitz Irénke a Rá- kóczi-indulót játszották zongorán négykézre Berlioz átiratában. A hatalmas zenemű óriási hatást keltett. Az interpretáló művésznők egész leiköket öntötték a darabba. Schönherr Antalné művészetét sokkal jobban ismerjük mindnyájan és sokkal többre becsüljük, mintsem azt dicsérnünk kellene. De e darab előadásánál mégis hallani kellett őt, hogy a legteljesebb elismerésünk csodálattá nőjjön. Szaitz Irénkét most hallottuk először zongorázni és első föllépése is oly nyugodt, biztos volt s a siker oly magas fokát érte i el, hogy zenevilágunk számottevő tagja lett egy csapásra. Különösen kitűnt a Fábián, Rákóczi hadnagya czimü Lányi-féle melodrámában, melynek kísérete minden tekintetben diszkrét és finoman nüanszirozott volt. A melodrámát Németh Béla szavalta lendületesen, mély érzéssel. Úgy Schönherr Antalnét, mint Szaitz Irén- két a rendezőség gyönyörű virágcsokorral lepte meg. Frappáns hatást ért el Szávay Gyula, a Petőfi-társaság tagja Vitézi ének II. Rákóczi Fér mezről ez. hatalmas költeményének előadásával. A kitűnő költőt, ki buzavirágszinii disz- magyarban jelent meg a színpadon, már megjelenésekor szűnni nem akaró tapssal fogadták. Vitézi énekének költői szépségei, a délezeg megjelenésű poeta gyönyörű előadása izzó lelkesedésbe hozta a sziveket, úgy, hogy midőn versét elszavalta, orkánszerüleg zúgott fel a taps, az éljenzés. A kitűnő költőnek, ki nagy utat tett meg, hogy meghívásunkra hozzánk el jöjjön, több ízben meg kellett a színpadon jelennie, mig a lelkes tüntetés véget ért. Ezután Szőke Béla Ábrány i Kornél kuruez- énekét: a Tárogatói énekelte nagy hatással ! Schönherr Antalné zongorakisérete mellett. Gyönyörű, behízelgő énekével egyszerre meghódította a közönséget. Schönherr Sándor és Homola László Császár-Huber: A kánok ez. ábrándját játszották hegedűn. A szerfölött nehéz technikájú és magyaros zamatu darabot azzal a biztos, művészi tudással játszotta Schönherr Sándor, mely minden fellépését eddig is karakterizálta. Játékának mélysége, technikájának virtuozitása egyaránt a mesterre vall. Örvendve látjuk Homola. László gyors haladását, ki méltó tanítványa Schönherr Sándornak. Az élvezetes műsort a dalegyesület kuruez- éneke s Rákóczi-indulója fejezte be. A remek előadás nagy tetszésre talált s a tapsból bőven kijutott úgy Muzsik karmesternek, mint derék I dalosainknak. így folyt le a matiné mindvégig a leglel- i kesebb hangulatban. Ez a matiné, mely klu-ja I volt a Rákóczi-ünnepségeknek, bizonyára hosszú időkig emlékezetes lesz Nagybánya műértő kö- I zönsége előtt. Kuruez-estély. Délután nagy népünnepély volt a Széchényi- ligetben a bányász-zenekar s Átlóm Józsi zenekarának közreműködésével, este nyolez órakor pedig toronyzene a Szent István torony erkélyén. Az enyhe, csillagos estén a bánatos melodiáju I régi egyházi éflekeknek igen nagy hallgatósága ! volt. I Toronyzene után rendezte a városi nagy- I szálló dísztermében a nagybányai ifjúság kuruez- estélyét. A kuruez-estély minden tekintetben igen fényesen sikerült s a téli szezon akármely báljával felvette a versenyt. A közönség egy kicsit későn gyülekezett, de már kilencz óra után annyi elegáns szép asszony és bájos fiatal leány lepte el a parkettet, hogy a nemzeti színű szallagos rendezőknek ugyancsak ki kellett tenniök magukért. Ki is tettek mindannyian. Tüzesen, széles jó kedvvel, fáradhatatlanul ropták a tánezot s bizony senkinek sem volt oka megbánni, hogy elment a kuruez- ' estélyre. A lelkes hangulatot misem jellemzi jobban, mint azon bájos epizód, hogy a karzaton azon hölgyek is tánezra perdültek, kiket a gondos és óvatos mamák épen azért vittek a karzatra, hogy ne tánczolhassanak ... A kuruez-estély Ádám Józsi muzsikája mellett a legpompásabb jókedvben a késő hajnali órákig tartott. A négyeseket 40 pár tánczolta. Jelen voltak: Asszonyok: Baltay Jánosné, Bálint Imréné, Bertalan Miklósáé, Bónis Istvánná, L. Bay Lajos- né, Lovag Berks Leóné, Grillusz Emilné, Gellért Béláné, Gellért Endréné, Hanzulovits Kristófné, Herskovits Móriczné, Harácsek Vilmosné, Hun- teszhágen Ödönné, Jánosy Józsefné, Körmendy Sándorné, P. Kosztka Viki, dr. Makray Mihályné, Molcsányi Gáborné, Mándy Zoltánná, Mikes Jánosné, Miklós Istvánná, Mendihovszky Gyuláné, Neubauer Ferenczné, Óblatek Béláné, Prihradni Kálmánná, Prohászka Antalné, Stoll Gáborné, Spinetti Sándorné, Turmann Olivérné, Torday Imréné, Virág Lajosné, Virág Bálintné. Leányok : Berksz Emiké, Bohacsek Mariska, Bohacsek Erzsiké, Bertalan Teréz, Bertalan Mariska, Dioszeghy Mariska, Fabinyi Lili, Gellért Aranka, Grillusz Aranka, Herskovits Etelka, Hanzulovits Ilonka, Hnilicska Mariska, Kassay Margit, Kossutány Toncsi, Liptay Irénke, Lábas Emma, Lábas Iza, Mándy Gizella, Molcsányi Adél, Miklós Vilma, Mikes Emma, Markovits Róza, Neubauer Hermin, Oblatek Etelka, Takács Ilus, Torday Mimi, Torday Gizi, Waigandt Anna. * A kuruez-estélynek összes bevétele 243 K volt. Kiadás 220 K 62 f, igy marad tiszta jövedelme 22 K 38 f, mely összeget a tiszabecsi Rákóczi-emlék javára Szatmárvármegye alispáni hivatalához küldöttünk el. Felülfizettek : Nagy Jenő 3 K 20 f, Jur- kovich Emil 3 K, dr. Köves Miklós 2 K, Miklós István, Körmendy Sándor, Lakatos Ottó, Szap- panyos Jenő, Borsich F., Vajda Mihály, Turman Miklós 1 — 1 K, összesen 15 K 30 f. Jegyeiket megváltották: Gróf Teleki Géza 5 K, dr. Kádár Antal 5 K, Szimon Béla 5 K, Schönherr Antal 2 K, dr. Schönherr Gyula 2 K, Pap János tanuló 2 K, összesen 21 K. Nagybányán, 1903. szeptember 1. Neubauer E. Ferencz elnök, Németh Béla pénztáros, lovag Berks Lajos ellenőr. A „Nagybánya“ kitüntetése. Szeptember 2, Azon szerény munkásságért, melylyel lapunk az iparügyeket, a hazai ipar ügyét szolgálta, nagy kitüntetés ért bennünket. A Magyar Védő Egyesület, melynek fővédnöke Vaszary Kolos bíboros herczegprimás s melynek főtörekvése a nemzeti ipar, mezőgazdasági termelés és kereskedelem hathatós védelmezése, felelős szerkesztőnket szaktudósitóként a központi igazgatóságba és Nagybánya és környékére ügyvivőnek, lapunkat a „Nagybányává pedig Nagybánya és vidékére az egyesület hivatalos lapjának választotta meg. Hálás köszönettel fogadjuk e nem remélt kitüntetést s ünnepélyesen Ígérjük, hogy valamint eddig a legjobb tehetségünkkel szolgáltuk iparos polgártársaink érdekeit, ép oly rendületlen kitartással fogjuk szolgálni ezután is, hogy a szo- cziális küzdelmek viharzásában a tönk szélére jutott iparos osztály ismét elfoglalhassa azt a helyet úgy a közéletben, Pártoljuk a hazai ipart! Megérkeztek az őszi és téli idényre dús választékban mindennemű divatezikkek és kézmű-áruk u. m.: női gyapjú blousok, kassai alsó trickok, sokféle kötött és gácsországi házi posztó-áruk, stb. stb., kmiket pontos kiszolgálás és a legolcsóbb árszámitás mellett áriisit el: Szappanyos Jenő divat-, vászon-, kézmü- és rövidáru üzletében Nagybányán, a Főtéren (Minorita rend-ház épületében,)
