Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-08-20 / 28. szám
1903. augusztus 29. NAGYBÁNYA 3 pontossággal volt beosztva, a város látnivalóinak tanulmányozását kénytelen voltam külföldi utam; végére halasztani. Linzben való meghálásomat követő reggelen tovább folytattam utamat Regensburg felé, hová csak a következő nap délelőttjén érkeztem meg. Ha valaki. egy stagnáló, igazán középkori várost akar látni, az tekintse meg Regensburg városát, mely ezer év alatt keveset változtatott külsején. Hídja, mely a Dunát fogja össze, a XII. századból való. De meg is látszik rajta; nehogy megszentségtelenitsék régiségét, nem mertek azóta hozzányúlni. Úgy gondolkoztak, mint a mi jó máramarosi cziviseink, kik városukat nem akarták kikövezni, mert a szent bibliában azt olvasták, hogy átok legyen azon, ki a régi követ megbontja. Házai olyanok, mint négy-ötszáz évvel ezelőtt; tulajdonosaik ma is azt a nevet viselik, melyet sok száz évvel ezelőtt viseltek apáik. Csak a tulajdonos változott, a czimer vagy a czégér egy. Újabb építkezésnek nyoma alig látszik. Utczaszabályozás ismeretlen fogalom s azért olyan csodálatosan szükek, rendezetlenek házsorai. Egyszóval megkopott, penészszel bevont régiség ez a város; olyan Hamupipőke a gondosan fésült, szépen öltöztetett német városok közt, kit nem gondoz senki. Nem hagyhatom figyelmen kívül a nyilvános épületei közt kimagasló régi nagy városházát. Ez a bizarrul szabálytalan épület, melyre két század munkája nyomta reá bélyegét, a XIV. századból való; csúnya, vörösszinre mázolt, mint majdnem minden bajor ház. Ilyen ó-germán stílben vannak építve a többi, modern házak is, ezen régiségből á világért sem engednek. Ami régi, az becsesebb, mint az uj. Egy ilyen régi ház falán olvastam négy versszakos ékes német rigmusokban, hogy ebben a házban csókolta meg először V. Károly német császár Barbara kisasszonyt, aki viszonzásul Don Jüannal, a lepantói hőssel ajándékozta meg. Szép bajor kedélyeskedés. Megtekintettük még a várostól nem mesz- sze fekvő Walhallát; ez a germánok nagyjainak, hőseinek hazája. Pantheonja mindazoknak/ kik irányt szabtak a német nemzet művelődés-történetében, kik koruknak szóvivői, prófétái voltak. E nagyságok emlékének szentelte I. Lajos bajor király a bajor Walhallát; ezen hatalmas épit- ménynyel a német nagyságot s a német dicsőséget jelképezte, Maga a gondolat, hogy a Walhallát felépítse, minden germánnak büszkeségére, az megkapó; de hogy éppen ide helyezze, a hol az ma áll, nagyon is excentrikus. Valamivel több mint egy óráig döczög még a viczinálisunk- nál is lassabban haladó kis vonat, inig Regensburgtól Walhnlláig ér. Maga az épület magas dombon fekszik, egyedül némán, fenségesen. Uralkodik az egész vidék fölött. Kétszázötven lépcső próbálja ki lábizmainkat, mig elérjük czélunkat és lihegő tüdővel széttekintünk a mesz- szeségbe. Alattunk a mi régi jó ismerősünk, a Duna hömpölygeti hűs habjait; körülötte bársonyként terülnek el"a rétek, legelők s a fenyvesek közt kikandikáló kis falvak. Minden olyan csendes, oly magasztos; Belépünk. Az őr némán mutat a papucsokra melyeket fel kell húznunk, nehogy a drága márványt amelyen áthaladunk, össze ne karczoljuk. Nem tudom, melyik érzelem ragadt meg jobban, a megihletett áhitat-e a szellemóriások ezen kriptájában, vagy a csodálkozás érzete-e a mérhetetlen drágaság és pompa fölött? Valóságos márványpalota. Szemben a bejárattal áll a nagy Mecénásnak, I. Lajos bajor királynak szobra, melyet a nemzeti kegyelet helyezett ide. Oldalt pedig a falak mellett pihennek a germán nagyságok márvány szobrai. A lepihenő nap azonban int* hogy siessünk. Még egyszer megcsodálom a fényt és pompát, mely három millió márkát emésztett meg s fájó szívvel gondolok a mi dicső múltúnk nagy- jaira, kiknek nem jutott még mindezideig ilyen fényes Pantheon pihenőül, kiknek emléke csak megfakult iratok lapjain s a nemzeti köztudatban él. A magyar nemzeti nagyság és dicsőség is megérdemelne ily örökemléket; megérdemelné, mert be tudná népesíteni nagyjaival. Myskovszky Ernő. A szatmári kertészeti kiállítás. Többizben megemlékeztünk már lapunkban arról, hogy a szatmárvármegyei gazdasági egyesület szeptember hó folyamán Szatmáron nagy kertészeti kiállítást rendez. A kiállítás, melyen a nagybányai gazdaságiegyesület is méltó résztvesz, szeptember hó 27-én nyílik meg s október hó 4-ig marad nyitva. Az előkészületek már javában folynak s minden jel arra mutat, hogy a kiállítás páratlanul fényesen fog sikerülni. Az egyesület most vármegyénk kertészettel foglalkozó gazdáihoz a következő felhívást intézi : Át vagyunk hatva vármegyénk kertészetének, különösen gyümölcsészetének és borászatának rendkívül fontosságától s ép azért mindent elkövetünk, hogy e termelési ágakkal foglalkozók módot nyerjenek terményeik mentői tágabb körben való ismertetésére. E czél érdekében f. évi szeptember hó 27-től okt. 4-ig Szatmáron, á „Kosuth-kert“-ben nagyobb szabású kertészeti kiállítást rendez, mely kiterjeszkedik Szatmárvármegye és Szatmárnémeti szab. kir. város területén termelt szőlő-, gyümölcs-, konyha- és virágkertészeti terményekre nyers és feldolgozott állapotban, méhészeti terményekre, valamint a kertészet, borászat és méhészet keretébe vágó bárhol előállított czikkek, eszközök és feldolgozó gépekre. A kiállítás megfelelő látogatottsága érdekében nagyszabású intézkedések történtek* többek közt a földmivelésügyi m. kin miniszter ur megbízásából konzulátusok utján a kül földi mérvadó körök figyelme is lehető tág körben fel letl híva. Szomorú eredmény lenne, ha ily széles körű érdeklődést kielégíteni nem tudnánk s ez kertészetünkről ép a a mérvadó körök előtt lesújtó bizonyítványul szolgálna. Szomorú lenne, ha csupán az éfdéklődés hiánya folytán vármegyénk oly érdekei, melyek a termelés ez ágaival foglalkoznak; kiállításunkon kellő sulylyal nem vennének részt. Meg vagyunk győződve arról,vhogy gazdáink át vannak hatva a közjó iránti kötelességérzettől s ott, a hol nagyobb áldozat nélkül gazdasági viszonyainkat nagy mérvben fejleszthetjük, nem vonják meg erkölcsi támogatásukat. A közérdek nevében teljes bizalommal kérjük fel tehát mindazokat, kik e kiállításon részt vehetnek, alkossanak lelkiismereti kérdést e mozgalomból, jelenjenek meg megfelelő ezikkeik- kel e kiállításon, mutassák be a lehető legim- pozánsab módon, hogy vármegyénkben van a világpiaczra való s itt a kereslet minden irányban megfelelő kínálatra talál. Bejelentések legkésőbb szeptember ÍO-ig eszközlendők. Bejelentési ivek a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület titkári hivatalánál Szatmáron kaphatók. Tegyünk, ha boldogulni akarunk ! Szatmár 1903. augusztus hó 15. A kiállítás rendező-bizottsága nevében : Jh\ Fekete Sámuel elnök. HIRE K. Ő csókolta meg Helént! ő suttogott fülébe 1 S őt szólította nőm: angyalomnak! Es e gyötrő bizonyosságban játszottam el az első felvonást. — Nos, ifjú barátom, — hajolt felém az öreg, — mit tett volna ön helyettem a függöny legördülése után? — Én ? Az ön helyében ? Közéjük ugrottam, ketté hasítottam volna őket! Keserűen kaczagott fel; — Persze, tört, zúzott, ölt volna, mert ön is gyáva, mint a többi! Én másképpen cselekedtem, mert bátor vagyok. Megvallom, nekem is küzdenem kellett a bosszú és a megtorlás vágya ellen, de győzött a kötelességérzet. Tudtam, hogy ha fellázadok, a darab sikerét, a színház és pályatársaim hírnevét koczkáztatom. Ismeri-e azon érzést, amely a művészetébe szerelmes színész keblét hevíti ? Neve nincsen, de ereje hatalmas, mindenható, mert lám, az én indulatomat is megfékezte. így szóltam magamhoz: Ha csak egy szemrehányó pillantást is megengedsz gyöngeséged- j nek, e mai est mindannyitokra nézve végzetessé válik, a düh elragad s te vadállattá változol. Én tehát némán, lesütött szemmel siettem fülkémbe s készültem a második felvonásra. — Érthetetlen higgadtság! — szakítottam meg elbeszélését; - miért titkolta el fölfedezését ? Ha tettel nem is/ de szóval kitörhetett volna? Az öreg felsziszszent. Megrázta hosszú bozontos haját, mint az oroszlán sörényét, ami- í kor meglátja a száraz kórót, amelyet távolról j nemes prédának tartott; félig szánakozva, félig I megvetéssel válaszolt:- Úgy ? ! Kiabáltam volna ? A szitok zápo- I rát zúdítottam volna reájuk?! Hát a hangom, ! uram, a hangom! Folytathatom-e játékomat, I ha berekedek?! Nem, én végig jártam a kálváriát, az utolsó betűig eljátszottam szerepemet s a közönség tapsára mosolyogva jelentem meg a szerzővel a lámpák előtt. . . . Hanem azután, otthon, mikor egyedül voltam az asszonynyal! . . . S e szavakat rémes othelloi mozdulattal kisérte. — Igen, uram, igy büntettem meg a hűtelent! Felálott; egy hosszú, fakó sawlt csavart nyaka köré, fel, egész az orráig, a kopott kabátja gallérját is felhajtotta s egy néma fej- bólintással büszkén, mint a fejedelem, távozott a kávéházból. Megütődve néztem utána. Vájjon egy hős tragédiáját hallottam az imént, avagy ez is csak színész-komédia volt ? Maurlc Level. Augusztus 10. Személyi hírek. Schönherr Gyula dr. múzeumi igazgató-őr hosszabb tartózkodásra várósunkba érkezett. - Korbuly József államvasuti főfelügyelő-^rokonéi látogatására pár napot városunkban’ töltött. - Oseköükbor egri prépost-kanonok városunkba érkezett s Nagy György műszaki tanácsos vendége. - Kossutány Tamás, a magyaróvári gazdasági akadémia tanára hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. -i* Schik Ignácz nyug. jószágigazgató Nagy öyörgy nyug. műszaki tanácsos látogatására városunkba érkezett. — Szilágyi László, a Kőrös-Tisza-Maros ármentesitő .társulat főmérnöke hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. — Verő György szobrász nejével együtt pár napot városunkban töltött. - Jánosi/ Béla dr. fővárosi ügyvéd családjával városunkba érkezett. Stoll Lajos m. kir. kereskedelemügyi számtanácsos pár heti itt tartózkodás után a fővárosba utazott. Családja azonban nehány hétig még városunkban marad. — Özv. Fáykiss Jó- zsefné Budapestről pár heti tartózkodásra városunkba érkezett. Itt léte alatt Stoll Gábor kir. közjegyző vendége. Kinevezés. Ifj. Smit Sándor végzett gazdászt egri káptalani ellenőrnek nevezték ki Sajő-Vár- konyra. Uj tanár. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a nagybányai m. kir. állami főgimnáziumhoz helyettes tanárul Borbás Géza végzett tanárjelöltet, a B. Eötvös József kollégium tagját nevezte ki. Ékszerek, órák. REZSŐ G Y.ULA, úgyszintén mindennemű arany- és ezüstnemüek a leg- == jutányosabb árak mellett kaphatók ....===== órá s- és ékszerész-űzletéken Nagybányán, Főtér Óra- ii éksrerjavltásuk jutányos áron számíttatnak. "
