Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-07-30 / 25. szám
2 1903. julius 30. NAGYBANYA Nyaralótelep — fürdőtelep. Julius 29. Már több ízben kifejtettük, hogy városunk vezetőségének mindent el kell követnie, hogy Nagybányát nyaraló- és fürdőteleppé fejleszsze, mert csak az idegen forgalomból várható jövedelem fogja pótolni ama bevételi forrásokat, melyektől a város törzsgyökeres polgársága a szőlők pusztulása, a magánbányászat és kisiparnak a tönk szélére jutása s a szerfölött kedvezőtlen gazdasági évek folytán elesett. A legnagyobb örömmel adjuk most közre dr. Kádár Antal alábbi czikkét, melyben a város fejlődésén munkálkodó igaz szeretettel s a szakférfiú széles látókörével siet álláspontunk támogatására s adja tudtunkra azt az örvendetes hirt, hogy városunk néhány áldozatra kész egyéne hajlandó is akcziót kezdeni Nagybányának nyaraló- és fürdőteleppé fejlesztése érdekében, ha a város, mint erkölcsi testület részéről megfelelő támogatásban részesül. Ismerve városunk polgármesterének s tanácsának a város fejlesztése s polgársága anyagi helyzetének javítása körül eddig is tapasztalt ügybuzgóságát, erősen hisszük, hogy a város a maga részéről mindent el fog követni s nem fog visszariadni semmi áldozattól, hogy az áldozatkész férfiak törekvését siker koronázza. Midőn dr. Kádár Antal czikkét közöljük, nem hallgathatjuk el, hogy azon fejtegetésével, melyben állást foglal a nyaralóknak a város által leendő felépítése ellen, egyet nem érthetünk. Nyaralókra a jelen tanúságai szerint is égetően szükség van; a magán tőke pedig ez ideig unszolásra sem mutatott semmi kedvet ilynemű vállalkozásra. A kezdő lépéseket tehát a városnak kellett megtennie, ami azonban nem azt jelenti, hogy a nyaralók építését teljesen monopolizálná. A nagyértékü czikk igy hangzik: A napokban a fővárosi lapokban egy hirdetésen akadt meg a szemem, melyet szükségesnek tartok szóról-szóra reprodukálni, hogy alkalma legyen másnak is eme nagy fontosságú s bennünket a legfokozottabb mértékben érdeklő ügyhöz hozzászólni. A hirdetés igy szól: „Lőcse-fürdő (vasúti, posta- és távirda- állomás: Lőcse). Szepesmegye legolcsóbb nyaralóhelye. Első felsőmagyarországi gyermeküdülőhely az iskolai szünidő tartamára. Évad junius hó 1-től szeptember hó 15-ig. 610 méter a tenger színe fölött, teljesen védett fekvéssel, fenyves erdő közepette, 20 percznyi távolságra Lőcsétől. 50 kényelmesen berendezett szoba, hideg és meleg fürdők, kittinő konyha (a vendéglő házilag kezeltetik). Teljes ellátás, étkezés és lakás 3'30 koronától 5‘30 koronáig naponkint. 10— 16 éves üdülést kereső vérszegény iskolásgyermekek, kik szüleik kísérete nélkül, a szünidőt erdőben akarják tölteni, a háziasszony személyes felügyelete alatt hetenkint 20 koronáért, ha- vonkint 80 koronárt teljes ellátásban részesülnek (lakás, reggeli, délelőtti és délutáni uzsonna, ebéd, vacsora). Bővebb fölvilágosi- tással szolgál és prospektust küld stb.“ Azt hiszem, hogy úgy az érdeklődők, mint a szives olvasók azonnal kitalálják, hogy czélom tulajdonképen mi volt, midőn ezen hirdetést reprodukáltam. Már évekkel ezelőtt alkalmam volt Nagybánya közönségének érdeklődését felhívni városunk végtelenül kedvező nyaralási és fürdőzési körülményeire, sajnos azonban, Írott betűim az intéző körök emlékéből azóta teljesen kimosódtak. Legyen szabad azért ismét figyelműkbe hívnom a régebben felhozott körülményeket, mik ha megszivlelésre s ebből kifolyólag nemcsak szellemi érdeklődésre fognak találni, hanem tettekre s különösen a város, mint erkölcsi testület támogatására is, úgy Nagybányát az ország első nyaraló- és fürdőtelepévé lehet varázsolni. Mi szükséges elsősorban ahoz, hogy egy nyaraló, üdülő és fürdőhely a követelményeknek minden tekintetben megfeleljen ? A czélszerüség és minden tekintetbeni hasznossága mellett az olcsóság. Mielőbb azonban az olcsóságról szólnék, pár szóval el kell mondanom, mi mindene van Nagybányának, miket értékesíthet? Hogy elfogulatlanul és lapidárisan fejezzem ki magam: van olyan mérsékelt kiimája, milyen az országban sehol nincs; van szél és pormentes, erdős, árnyas helyei; van ligetje, mely nemcsak az emlitett tulajdonsággal bir, de vadregényes, természeti szépség és kellemesség tekintetében háttérbe szorítja az ország bármely hasonló alko- tásu helyeit. Kiránduló, könnyen megközelíthető s szép kilátásban bővelkedő magas pontjai olyanok, hogy párjukat ritkítják. És ami fő, vannak oly ásványos forrásai és mordföldje, a milyen sehol sincs. Különösen ásványos forrásai oly kedvező összetételben tartalmazzák az arzén-vasat, hogy ezen ásványvíz mellett - bátran mondhatom - teljesen háttérbe szorul a parádi, a serbrenicai, roncegnoi és a levicoi források, hatásra nézve pedig ezeket, túl is haladja. Mi szükséges tehát több, mint az itt felsoroltak az óhajtott czél eléréséhez ? Semmi egyéb mint jóindulat az egyesek és megfelelő anyagi, és erkölcsi támogatás a város részéről. Én a magam részéről végtelenül elhibázott dolognak tartom azt, amikor a város maga óhajtja ezen rég égető kérdést nyaralók építésével megoldani. Van a város ügyeinek intézésével elfoglalt egyéneknek elég dolguk, csak azt töltsék be úgy, mint azt a közérdek kívánja. Az oly vállalatokat pedig bízza magánosokra és támogassa a legmesszebb menő anyagiakkal. Ezen anyagi támogatás a világért sem fog a városnak kárt okozni, ellenkezőleg, merem állítani, hogy ezen vállalat magán felekre bízva és kellő ellenőrzéssel egyedüli kritériuma a város idegen forgalmának emelése által a már-már nyomorban sínylődő kereskedelmet, ipart és egyáltalán a forgalommal emelkedő jövedelmet biztosítani. Nemcsak szégyen, de vétek és kár, hogy ezen parlagon heverő kincseinket nem értékesítjük, pedig okosan, czélszeriien produkálhatnánk minden bizonyára oly idegen forgalmat, mint a Tátra vidéknek bármely helye s idővel mint Stiria, Tirol-Voralberg bármely fürdő vagy nyaraló szanatóriuma. A városnak, mint erkölcsi testületnek természetesen nem szabad elzárkóznia az áldozathozatal elől; a jó ivóvíz, az általános tisztaság, az olcsó, kifogástalan és hamisítatlan tápszerek beszerzése körül mindent el kell követnie, mint elkövetnek a magyarországi hasonló nyaraló és fürdőhelyek, főleg a külföldi telepek intézői. bágyaikra s ezt a jogot a protestánsok eddigi példájára most már a katholikus főurak is gyakorolják alattvalóikkal szemben, mind a protestánsok pusztulását idézte elő. A protestáns papok elűzése, az erőszakos templomfoglalások, az ellenállókkal szemben tanúsított kegyetlenkedések stb. végsőkig fokozták az elkeseredést. Bajaikkal pedig hasztalan fordúlnak az udvarhoz. Mert a katholikus papnak nevelt és mélyen vallásos érzésű Lipót, ha nem is mondja ki nyíltan a har- czot, de azért nem is állja útját az erőszakoskodásoknak. Hitvány, jellemtelen, minden államférfiúi tapintatot és keresztényi bölcseséget nélkülöző, protestánsgyűlölő tanácsosai részéről pedig tetszéssel és helyesléssel találkoznak a legkegyetlenebb üldözések is. Különben a bécsi udvar csak következetes marad hagyományos politikájához, midőn, ha mindjárt semleges magatartásával is hozzá járul a vallásszabadság elvének megdöntéséhez, hogy ezzel is megingassa a régi alkotmányt. Nemzeti létünk ellen irányuló törekvései örömmel üdvözlik azt a véres küzdelmet, a mely az ország erejének felbomlására és elsorvadására vezet. Lipót szerint a vallási sérelmek csak a protestánsok magán ügye, a melyek per útján intézendők el, nem tartozván sem hozzá, sem az országgyűléshez. Ekkép az állapotok oda fejlődtek, hogy a katholikusok és a protestánsok elkeseredett ellenfelekként állottak egymással szemben. A közállapotokat megdöbbentő hűséggel jellemzi Nádasdy Ferencz gr. országbíró szenvedélyes hangon megírt „Oratio“-ja, a melyet a papsághoz, a főurakhoz, nemességhez és a szabad városokhoz intézett, hogy e négy rendet egyességre intse. „Fényes, tündöklő, mások fölött dicsőséges, mindenektől félelemmel tiszteltetek vitéz magyar nemzet, igaz vérednek, hazád fiának szűbéli fáj- j dalmábúl származott hív intésit necsak olvassad, hanem, kérlek kövessed. lm rajtad utolsó romlásodnak végső föllobbant lángja (mint az el- aluvó gyertyának) erőd fogyasztásával, gyakor hamvaid elvételével, régi szép, az segédelem ; neve alatt aluvó oltalmazod által, világosban fényeskedvén magok azalatt, im elfogysz. Török igája alá nem akará édes nemzetünknek nagy része magát adni. Idegen, nemcsak nevű, de inkább szivü nemzet alá oly birodalommal hajola, keresztény nevet nemcsak visel, mutat is. De mint ismerjed annak keserves hazám, édes nemzetem, gyümölcsét ? Szálj magadba. Hol hűti ? Hol diplomája? Hol törvénye? Hol véghetetlen sok igéreti az oltalmazóknak ? lm látod: akaratja törvény, csalás diplomája, hűti megsze- gésire minden alkalmatosság kedves . . . Lássad hány esztendőkig való emésztéssel fogyasztá az szép Németországot, kinek békessége sokszor kezében lett volna, de birodalma vesztére félelmével az átkozott regulát tartá: Divide et vinces; azzal üli most a nyerget, mig Isten ostorul rajta tartja .... lm, az kihez te nem akartál hajolni irtózván a pogányságnak hamisságától, az egymás között való megszakadásoknak jutalmáúl vedd el, hogy az te jó oltalmazóid az törökkel mégis barátságosan összveczimborálván, sorsot vetettek reád, s megosztoznak ezennel édes nemzetem határaidon ..................Sírva emlétsed . .. mint vészé el Várad, közel szeme húnyva nézvén oltalmad, s pusztítván az Tiszánál. Mint vészé el Újvár ? Elbocsátá oltalmazod minden hadait előbb; puszta kézzel várá az fővezért országodban . . . Dobot üte Kanizsa megvételére az nagy jóhírű Zrínyi kívánságára, kit Isten, az szerencse neked szánt volt, vitéz nemzetem; de csak az nem adatott ahhoz az ő idejében, az mi szükség volt. . . Isten erővel szerencsét vete be Szent- Gotthárdnál, .... de annak sem éle oltalmunk hasznával, nem követé az nyereséget, noha az ellenséget semmivé tehette volna mindenestül, hanem ottan tizednapra békesség által ada mindnyájunkat országostól az töröknek . . . Határt a I törökkel sehonnand nem csinála, hanem azzal J szabad kaput hagya az pogányságnak; (hogy) nemzetünknek utolsó védelmére kegyetlenked- hessék. Régi végeinket az török elvéve, újak nem építtetnek, az kit nagy névvel kezdettek is, kár az pénz reá, haszontalanságáért; kit is, szegény édes nemzetem nem érted, hanem ellened szántak csinálni, ha valaha végben viszik is; azért nem is engedik hazafiaidat is benned lakni, any- nyival inkább parancsolni. Ezer az panasz oltal- mazóinknál az török holdításárúl . . . Orvoslás nem adatik, de viszont, ha tiz marhája elhajtatik, az magyarnak meg kell téríteni . . . Nyilván tudja oltalmazónk, elrabol az török, ha nem holdúlúnk; toroktátván kiáltjuk, mondjuk azt, vagy adj oltalmat, vagy engedj holdúlni, arra fenyegető az válasz: holdúlni nem engedünk. Viszont pedig az oltalomrul csak hallgat, mert nincs mivel. Hadat nem tarthat: muzsikákra, comédiákra, farsang- lásokra, szánkázásokra kél az pénz. A országok elpusztúltak . . . ítéljed keresztény világ, micsoda lélekkel bír az, ki ezt szántszándékkal engedi, sőt cselekedeteivel keresi, hogy ezek így legyenek. Ki fogja tagadni, midőn ez a dicsőséges nemzet így emésztetik az pogánytúl, hogy nem rircvonolf nnálf úgyszintén mindennemű arany- és ezüstnemüek a leg-------- jutányosabb árak mellett kaphatók RE ZSŐ GYULA órás- és ékszerész-üzletében Nagybányán, Főtér.
