Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-12-17 / 45. szám
I. óvíolyam. 1908. doozemtoer lió 1*7. 43-ilt szám. TÁRSADALMI É3IS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6 — 8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség: Erdélyi-ut 22. szám. — Kiadóhivatal: Fő-tér 14. hol mindennemű hirdetések fölvétetnek. Az előfizetési pénzek Morvay és Undy kiadókhoz küldendők. Bányászati ügyek. Deczember 16. Az országos bányászati és kohászati egyesület nagybányavidéki osztálya f. hó \2-én, Neubauer Ferencz főbányatanácsos, bányaigazgató elnöklete alatt tartott ülésében nagyfontosságu határozatokat hozott. Ez osztálygyülésen foglalkoztak az uj bányatörvényjavaslattal s a munkás baleset ellen való biztosítási törvényjavaslattal s a plenáris ülés magáévá tette azon elaboratumokat, melyeket e két törvény- javaslat igen mélyreható és részletes tárgyalása után a kiküldött bizottságok kidolgoztak. Az uj törvényjavaslatoknak a lehetőségig való tökéletesítése szemponjából igen nagy fontosságúak, hogy a törvényjavaslatokat az egyes vidékek osztálygyülései is beható, részletes tárgyalás alá veszik, mert a tárgyalások folytán igen sok és igen becses anyag halmozódik össze egyrészt, másrészt pedig a javaslatok a vidéki szervek közreműködése folytán szoros összhangba hozatnak ama sajátos életviszonyokkal, melyeket rendezni, fejleszteni hivatvák. Az uj bányatörvény javaslatának tárgyalására kiküldött bizottság határozati javaslatát dr. Makray Mihály kir. aljárás- biró, a bizottság előadója terjesztette elő. A bányászat legvitálisabb érdekeit érintő s nagy szakképzettséggel és jogászi tudással megokolt határozati javaslatból kiemeljük a következőket: A bizottság a törvényjavaslat intézkedéseivel szemben az ásványszén szabaddá tétele mellett foglalt állást. Az ásványszén mindeddig a földbirtokos tulajdona, ez pedig a bányászat igazi érdekeivel homlok- egyenest ellenkezik, de ipari s nemzet- gazdasági szempontokból sem helyeslendő. Az ásványszenet az uj bányatörvényjavaslat sem teszi szabaddá, de kárpótlást biztosit a birtokosnak. A megoldásnak ez sem a helyes útja, mert Pécs és Aninát kivéve a tulajdonképeni kő vagy fekete szén csak nagy mélységedben tárható fel mély fúrással. Az ily üzem pedig óriási befektetést kíván s tekintve az ország anyagi helyzetét, csak külföldi tőkével indítható és tartható fent az üzem sikeresen. A külföldi tőke pedig nagyon is bizalmatlan a közös ügyes dolgok iránt, minek végeredményében csak bányászatunk s iparunk vallja kárát. A bizottság az ásványszénnek, de legalább a fekete szén szabaddá tételét feltétlenül szükségesnek tartja. A kutatási területek határainak alakjaira a bizottság helyesebbnek tartja a kör alakot, mint a négyszöget, mert a földmértani ismeret az aisóbbrangu és apróbb kutatásokkal foglalkozó egyéneknél meglehetősen hiányos s a körön túl alig terjed. A kör sugarát a bizottság 400 méterben óhajtaná megállapítani az eddigi 428.8 méter helyett, hogy a távolság kerek számban legyen kifejezhető. Nem csekély jelentőségű a bizottságnak a zárt kutatmányokra vonatkozó javaslata. A bizottság javasolja, hogy^ a zárt kutatmányok meghosszabbíthatók s necsak írásban, hanem szóval is bejelenthetek legyenek. A zárkutatási körön belül idegen kutató vájásokat ne kezdhessen; idegen kizárólagos kutatási térben egy második kizárólagos kutatási tér jelvénye felállítható ne legyen. A külföldi bányatulajdonos köteles legyen magyar honosságú tisztviselőket s altiszteket alkalmazni; tisztviselők csak bányászati akadémiát, altisztek pedig csak bányaiskolát végzett egyének lehessenek. Esetleg más alkalmazásban levő külföldi tisztviselő köteles legyen oklevelét öt éven belül nostrifikáltatni. Első fokon s a törvényjavaslat első pontjában körvonalozott ügyek a bánya- kapitányság s ne a főbányahatóság által intéztessenek el. Hitesbányamérnökök kötelezőig alkalmaztassanak a hatóságoknál az egyes ügyekből kifolyó technikai műveletek keresztül vitelére. A kiküldött bizottság határozati javaslatát az osztálygyülés egyhangúlag elfogadta. Nem csekélyebb jelentőségű a munkás baleset elleri való biztosítási törvényjavaslatra vonatkozó bizottsági elaboratum, melyet Moldován László, a bizottság előadója terjesztett elő meggyőző érveléssel. A bizottság a munkásoknak baleset elleni kötelező biztosításáról szóló törvény- javaslatnak a fémbányászat s az ezzel kapcsolatos művek munkásaira leendő ki- terjesztését czélszerünek és helyesnek nem A „Nagybánya“ tárczája. r Alom. — Irta: Révai Károly. — ...Mily szörnyű zaj!...Száz áyyu torka bömböl És egy millió ember énekel; S én magam is zengek egész erőmből, Mert érzem, hogy most énekelni kell! Zászlók lobognak, mintha erdő lenne, Az enyhe légben ringatózik selyme; És fölvonul a magyar hadsereg, Egymás nyomában jönnek ezredek; A zene hangja ropogós, erős, A szívnek édes, fülnek ismerős; A hadfiak rá büszkén lépegetnek, S felállnak arczczal fényes napkeletnek. A tisztek vállán magyaros csokor, Fekete-sárgát, nem látni sehol! Magyar vezényszót kiált föl az égre Budán, a bérezek viszhangzó tündére. A Mátyás tornyán éles kürtöt fújnak Üdvözletére a dicső hadúrnak, Ki épp' most lép ki hófehér lován, A napsugár játszik kengyel vasán. Arany a zablya, bíbor a nyereg, Csillognak rajta drága ékkövek; És rajta ül a magyarok királya, Fényt szór körülte szentelt koronája. Szemében jóság, édes, lágy tekintet Látszik az arczán, hogy szeret- bennünket; Miénk a szive-lelke teljesen, El nem rabolta tőlünk senkisem! Egyszerre harsog: »éljen« viadal, A zene hangja, ágyuszó s a dal. Nő, gyermek lázas örömmel kaczag, Zokogva állnak komoly férfiak, Egymást öleli ellenség, barát, S a szűznek ajka édes csókot ád ! Virág eső hull a király fejére, Országnagyok vonulnak föl eléje; A lázas ajkon szóra-szó tolul, A lelkesültség izzó lángra gyűl. És a király szól: »Drága nemzetem! A mit kivánsz, — ma mind tiéd legyen! Megadok mindent, mire lelked vágyik, És magyar leszek utolsó órámig! Mert legnagyobb kincs az, mit adhatok, Ha öreg szivem értetek dobog /« Áldott szavára megmozdul a rög, S száz ágyú torka választ menydörög. . . . Égő szememből elröppen az álom: Magam' szegényes fekhelyen találom; Fejem nehéz, de szivemre kivált A lázbetegség ólomsúlya szállt, Ajtóm előtt görnyed egy öreg ember, Vén hárfán játszik lelkes érzelemmel, Magasztos dal cseng a rozoga fából, Ezt tudja játszni ifiú korából. Mikor kinyújtja kérges tenyerét, Ajkán megárad ilyetén beszéd: »Mig ifjú voltam, — fegyver volt kezemben, S a császár képe itt élt a szivemben! Vén lett a harczos! Két kezem remeg, A vén ember már nem kell senkinek! De ám azért én, — hogyha kérdezik, - A császárt áldom végső perczemig! Uram! Könyörgöm! Ez a császár dalja! Ó, lelkesüljön, a mikor ezt hallja/« ... És a rozoga hárfa újra csendül .... Az én lelkem eliszonyodva Megrendül .... m Egy uj Hákóczi=monografia.') — Jurkovicb Emil kSnyve. — Hazai történetírásunk még mindig az anyaga gyűjtés korát éli. A millennium ünnepe is több száz kötettel szaporította a nyers anyagot. A középiskoláktól kezdve majdnem minden kultur- intézet, város, vármegye kiadta történetét s közvetve hozzájárult egy-egy becses adalékkal a megírandó nagy magyar műveltségtörténethez. >) II. Rákóczi Ferencz szabadságharcza és Besz- terczebánva. Irta: Jurkovich Emil. Beszterczebánya, 1908. 1-315. 1. Ára 4 K.
