Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)

1903-11-19 / 41. szám

1903. november 19. NAGYBANYA 3 elévülést, sót a bélyegzés viszonyait is s midőn a váltó eljárást igy előtárta, az életből merített adatokkal vázolta a váltó elfajulását, a váltó- nyargalásnak nevezett visszaéléseket. Feltárta tehát hasznát és kárát, figyelni ez- tetőleg kérve és ajánlva, hogy avatatlanul ne bizalmaskodjanak a váltóval, mert ezzel csak a legnagyobb óvatossággal használhatunk, ellen­ben a könnyelmű eljárással családunkat juttat­hatjuk^ koldusbotra. Érdekes előadását azzal fejezte be, hogy igen örvendene, ha az előadottak alapján, óva­tosságra való intelmeit elfogadnák s váltót csak úgy írnának alá, ha üzleti viszonyuk, azaz maguk ; javára teszik. Szívességi aláírásba pedig csak úgy menjenek, ha a lejáratkor képesek és készek i fizetni, máskép meg kell tagadni minden aláírást s nem szabad a fizetés idején kifogásolni a fize­tést, ezzel csak nagyobb költségnek tenné ki magát bárki, hanem az aláírás előtt kell az óva­tosságot alkalmazni, igy nem lesznek szerencsét­lenség és késő bánatnak kitéve. A szerfölött tanulságos és érdekes előadást a hallgatóság zajos éljenzéssel fogadta s azért Szerencsi) József, az Ipartestület elnöke lelkes szavakban mondott köszönetét. HÍREK. ■ November 18. Személyi hírek. Vida Aladár főgimnáziumi ! igazgató hétfőn délután családjával együtt véglegesen Budapestre utazott. — Lukácsy György főgimnáziumi tanár, kit a vallás és közoktatásügyi miniszter ismét a nagybányai főgimnáziumhoz helyezett át, városunkba már megérkezett s előadásait megkezdte. - Dr. Schönp- flug Richárd, Szatmár vármegye t. főügyésze és Nagy Sándor tb. főjegyző hivatalos ügyben városunkban időz­tek. - Révai Károly iró, lapunk munkatársa, egy heti itt tartózkodás után Nagyágra visszautazott. — Jurkovich Emil, a főgimnáziumi uj igazgatója pár napi tartózkodásra Budapestre, onnan Beszterczeb ányára utazott. Uj ügyvéd. Városunk ügyvédi kara egy jeles taggal szaporodott. Dr. Vass Gyula, ki jogi tanulmányait kitüntetéssel végezte s ki váro­sunkban hosszabb ideig működött mint juratus, s rokonszenves, előzékeny modorával, társadalmi szereplésével közbecsülést és népszerűséget vívott ki napjának, Nagybányán telepedett le s ügyvédi irodáját Magyar-utcza 11. sz. alatt megnyitotta. Doktorrá avatás. Dominusz Ede ügyvéd- jelöltet a kolozsvári tudomány egyetemen f. hó 14-én doktor juris-sá avatták. — Köves Mihály kir. törvényszéki joggyakornokot e hó 14-én a kolozsvári tud. egyetemen a jogtudományok doktorává avatták. Erzsébet ünnepélyek. Feledhetetlen emléke­zetű Erzsébet királynénk névünnepe alkalmából a nagybányai állami főgimnázium Erzsébet-ünne- pélyr rendez. A kegveletes ünnepély, holnap, csütörtök délelőtt 9 órakor a r. kath. plébánia­templomban gyászistentisztelettel veszi kezdetét, mely után az ifjúság a főgimnázium tornacsar­nokába vonul, hol Szabó István tanár tart emlékbeszédet, a főgimnázium énekkara pedig néhány gyászéneket ad elő. Az ünnepélyre Halmai József h. igazgató lapunk utján is meghívja a közönséget. - Az állami polg. leányiskola ugyan­csak holnap délelőtt tiz órakor, a gyászistentisz­telet után tartja Erzsébet-ünnepélyét, melyen az ünnepi beszédet Neubauer Hermin tanítónő fogja mondani. Az ünnepélyre úgy a tanulók szüleit, mint az érdeklődő közönséget a tanító testület nevében meghívja Waigandt Anna igazgató. - A községi elemi iskolákban az ün­nepély szintén 10 órakor lesz, melyre az iskola­szék tagjait s a közönséget ez utón hívja meg fínrofjhy Ignácz igazgató. A múzeum küldöttsége Meszlényinél. A múzeum küldöttsége az elmúlt héten akart tisztelegni Meszlényi püspöknél,, de ekkor a küldöttség utazása a püspök gyengélkedése következtében elmaradt. A küldöttség az agg főpásztor meg­hívására most hétfőn utazott el Szatmárra. A küldöttséget, melynek tagjai Lakatos Ottó mú­zeumi alelnök és Myskovszky Ernő őr voltak, a püspök kitüntető, nagy szívességgel és vendég- szeretettel fogadta. Körükben töltötte az egész napot s a küldöttség nemcsak ebédre, de vacso­rára is a főpásztor vendége volt. Meszlényi püspök nagy elismeréssel szólott a múzeum fej­lődéséről, melyet a legélénkebb figyelemmel kisér s jóindulatának azzal is kifejezést adott, hogy belépett a múzeum-egyesület alapitó tag­jainak sorába. A főpásztor nagy szívélyességgel megmutatta a küldöttség tagjainak ötven év óta nagy szakértelemmel és műizléssel gyűjtött mű­tárgyait, aczélmetszeteket,; eredeti olajfestménye­ket a német és hollandi iskolából, kontinentális hirü kagylógyüjteményét, pénz, érem, porczelán és óragyüjteményét stb. stb. s a műtárgyakhoz maga szolgált szellemes s kiválóan szakszerű magyarázatokkal. Gyűjteményéből számos igen érdekesés értékes egijptomi,' görög és római régiséget, pénzeket és aczélmetszeteket aján­dékozott a nagybányai múzeumnak s meg­ígérte, hogy a közművelődés hatalmas előmoz­dítójától: a múzeumtól ezentúl sem vonja meg támogatását. A főpásztor a küldöttség tagjait, kik a magyaros szívesség és vendégszeretet í egyre megújuló nyilvánulásait alig bírták eléggé megköszönni, saját aláírásával ellátott legújabb j arczképével ajndékozta meg. Az ev. ref. egyház énekkara. Tisztelettel fel­kérjük mindazon ev. ref. egyháztag urakat, kik­hez az összeirási iv az idő rövidsége vagy más körülmények miatt el nem juthatott, de az ala­kulandó egyházi énekkarnak működő, pártoló ; vagy alapitó tagjai óhajtanak lenni, hogy ezen I szándékukat a lelkészi hivatalnak vagy Sólyom Férencz ref. kántornak tudomására hozni szíves­kedjenek. Nagybánya, 1903. november hó 17. I Az egyházi elnökség. Vida Aladár bucsuestélye. Vida Aladártól, a nagybányai főgimnázium volt igazgatójától, ki több mint egy évtizedet töltött városunkban s ez idő alatt nemcsak igazgatói, de a közügyek terén is hasznos és fáradhatlan működésével általános tiszteletet és közbecsülést vívott ki magának, szombaton búcsúztak el tanártársai s nagyszámú jóbarátai. Szombaton este a Kaszinó termeiben fényes bucsuestélyt rendeztek tiszte­letére, melyen mintegy kilenczvenen voltak jelen I városunk legelőkelőbb köreiből. Az első felkö­szöntőt Stoll Gábor, a Kaszinó elnöke mondotta, ki szép szavakban mint a Kaszinó választmányi tagjától vett búcsút Vidától. Bencsik János tanár a tanári kar nevében búcsúzott volt igazgatójuktól, kinek kiváló erénye volt kollegiális érzülete. Gellert Endre polgármester magas röptű beszédben a város közönsége nevében ! éltette a távozó igazgatót. Az elhangzott beszé­dekre Vida Aladár állott fel szólásra s megkö- I szönve az irányában megnyilvánuló rokonszenvet, kérte a megjelenteket, hogy tartsák meg őt baráti emlékükben. A hatalmas éljenzés lecsi- lapulta után dr. Vinkler Jenő a jelenlevő tanítványok nevében búcsúzott elvolt igazgatójuk­tól, ékes szavakban tolmácsolva ama hálát, melyet nemcsak az intézet, de volt igazgatójuk iránt is éreznek. Vida Aladár ismételten felszólalt s volt tanítványaiért, kikre mindig büszke lesz, ürítette poharát. Brunner Károly nyug. jószág- igazgató az igazgatóért és a tanári karért ivott, hogy tanítványaik szivébe mindig a hazaszeretetei öntsék. Stoll Béla igen meleg hangú beszédben í a szülők nevében búcsúzott el Vidától. Dr. Vass Gyula erősen megragadó beszédben szintén mint volt tanítvány köszöntötte fel Vida Aladárt s vett búcsút tőle. Ezzel a toasztok véget értek s a bucsuestély barátságos, meleg hangulatban j folyt a kora reggeli órákig. hogy a terem még föl volt díszítve régi Írók arczképeivel, csakhogy ezek száma megszaporo­dott ; a hosszú asztalok eltűntek és a bölcs bűvészek helyett egy rongyos, kopott vedlett tömeget láttam, minő az uraságoktól levetett ruharaktárok körül a Monmonth Streeten szokott tolongani. Mihelyt könyvet vettek kezökbe, ál­mainkban oly gyakran előforduló ellenmondás folytán úgy tetszett nekem, mintha azok idegen vagy régi szabású ruhákká változtak volna át, a miket aztán magukra öltöttek. Azt azonban észrevettem, hogy egyikök sem akart egy egész rendbe öltözni, hanem az egyikből egy ujjast, a másikból egy gallért, a harmadikból egy nad­rágot vesz, ily módon darabonként ékesítve fel magát úgy, hogy eredeti rongyaik alól kölcsön­vett cziczomájuk ki-kikandikált. Itt egy méltóságos, piros-pozsgás, jól táplált pap, a ki szemüvegen át vizsgált több penészes vitatkozó írót. Csakha­mar hatalmába kerítette egy régi atya széles köpenyegét s miután elcsente egy másik szürke szakállát, roppant bölcsnek iparkodott látszani; csakhogy arczának vigyorgó, közönséges kifeje­zése kigunyolta cziczomás bölcseségét. Egy be­teges kinézésű ur meg valami vékony ruhaszövet hímzésével volt elfoglalva aranyfonallal, miket Erzsébetkori udvari ruhákból húzogatott ki. A harmadik egy kézirattal cziczomázta fel magát, keblére egy bokrétát tűzött, melyet „A szemen- szedett mondások paradicsomáéban szedett és hangosan felcsapván fejére Sidney Fülöp ur kalapját hétköznapi elegencziával büszkén járt-kelt. A negyedik egy iczi-piczi termetű emberke, merészen bélelte ki magát több obskúrus filozófiai értekezés rongyaival úgy, hogy élőiről nézve tekintélyesnek látszott, de hátulról számalmasan vedlett-foszlott volt és észrevettem, hogy nad­rágját egy latin auktor pergament foszlányaival foltozta meg. — Az igaz, volt köztük nehány jól öltözött ur is, kik csak ugyanazon drágakő vagy ilyesféle köré gyülekeztek, mely kicsillant ugyan ékszereik közül, de el nem homályositá. - Nehányan a régi Írók kosztüméit is csupán azért szemlélték, hogy megtanulják Ízlésük, gon­dolkodásuk és szellemük szabályait, de fájda­lommal kell kijelentenem, hogy nagyon sokan voltak tetőtől-talpig olyan toldott-foldott ruhába öltözve, minőt említettem. Nem szabad említés nélkül hagynom egy világos szürke nadrágos, kamáslis zsenit, fején arkadiai kalappal, kinek rendkívüli hajlama volt a pásztori életképek iránt, de a kinek falusi vándorlásai Primrose Hil klassikus darabjaira és a Regen Park berkeire terjedtek. A régi pász­tor-dalok költőinek koszorúit rakta fejére és pántlikákkal aggatta magát körül, fejét oldalvást lecsüggesztette és érzelgős arczczal járt-kelt „zöld­mezőket“ emlegetve. Hanem figyelmemet legin­kább egy tevékeny papnak öltözött, rendkívüli széles, négyszögletű, de kopasz fejű öreg ur vonta magára. Lihegve, zihálva ment át a termen, könyökével utat tört a tömegen át, merész ön­bizalommal arczán, rátette kezét egy vaskos görög kéziratra, fejére tette és méltóságteljesen távo­zott, szörnyen fodoritott parókájában. Ez irodalmi maskarád javában hirtelen minden oldalról kiáltás hangzott: „Tolvaj, Tolvaj!“ Odanézek és ime! a falon függő képek életre keltek. A régi irók a festményekből először fe­jőket, azután vállukat dugták ki, kíváncsian tekin­tettek egy pillanatig a tömegre és hirtelen harag­gal szemökben szálltak alá visszakövetelni elrab- lott tulajdonaikat. A következő zugás, tolongás, lárma leírhatatlan. A szerencsétlen bűnösök hiába iparkodtak elmenekülni megrablottjaik körmei közül. Az egyik oldalon féltuczat barát volt lát­ható, mint vetköztet le egy modern professort; a másikon szörnyű pusztítás ment véghez egy modern drámairó sorai közt. Beaumont és Fletcher dühösen harczoltak a csatatéren egymás oldalán mint Castor és Pollux és a vakmerő Ben Jonson több csodát vitt véghez, mint mikor önkéntesként harczolt flandriaiak között. Mi az előbb említett fürge kis zagyvalékrablót illeti, oly talitarka ringy-rongyokba volt öltözve, mind egy Harlequin és oly heves küzdelem folyt felette a birtokosok között, mint Patroklus teste fölött. Fájdalommal kellett látnom, hogy sokan, kikre pedig bámuló tisztelettel szoktam nézni, mint iparkodtak toVa- lopózni alig egy pár rongygyal, melylyel meztelen­ségüket eltakarhatták volna. Tekintetem épen arra a szürke, görög parókáju, tevékeny urra esett, a ki kétségbeesett rémülettel iparkodott úgyszintén mindennemű arany- és ezüstnemüek a leg­! ===== jutányosabb árak mellett kaphatók .......■== REZSŐ G Y IILA órás- és ékszerész-üzletében Nagybányán, Főtér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom