Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-11-12 / 40. szám
lilüíi/elési áruk: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6 — 8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség: Erdélyi-ut 22. szám. - kiadóhivatal: ] hol mindennemű hirdetések fölvétetnek. Az előfizetési pénzek Morvay és Undy kiadókhoz k er dendcik. A közrend. November 11. Gyengeséget és fejlődés hiányát igazol mindig a közállapotokban a közrend hiánya. Sajnálattal olvastam és hallottam a közrend felől bírálatot. Elismerem, hogy van kívánni való, de kissé sötétnek tartom a színezést, mert ha közelebbről tekintjük a tényeket, meg kell győződnünk, hogy vagyonbiztonságunk és közrendészetünknél inkább csodálkoznunk kellene, hogy még igy is állunk, hiszen összes külterületünkre egyetlen mezőőrünk s belterületünkre tényleges rendőrünk nincs s azon pár, minden képzettséget nélkülöző szolga, kit a hivatal- és tisztiszolga foglalkozás mellett alkalmilag rendőrként szerepeltetnek, erre sem szakszerű, • sem gyakorlati minősítéssel nem bir, de ezt tőlük nem is igényelhetjük, lévén átlag fizetésűk mintegy napi egy korona, holott egy jóravaló napszámos is képes duplumát megkeresni. A főkapitány rég beadta emlékem szerint javaslatát, mi azonban a rendezés szérűjén akadt; hallottam ezt sokszor sürgetni, de miként sok üdvös terv szorgolá- sánál a beléfáradás lett az eredmény, annál inkább, mert már rettegünk az újabb és újabb állások szervezésétől, mint a közterhek emeltyűjétől s igy meg lehet, hogy a költségkimélet volt a rendőrségi szervezet megalkotásának halasztó indoka. Városi ügykezelésünknél nemcsak a rendőrséget, hanem az egész ügykezelést kellene átgondolva újból szervezni, mert igy egyes állások megszüntetése volna elérhető az ügykezelések össszevonása által, de erre alig van alkalom, mert ha egy állás megürül, azonnal betöltik s bent levőt pedig már mellőzni csak nagy grávámen árán lehet. A választási időre pedig e részben előmunkálat nincs. Most, midőn a csendőrség alkalmazása felvettetett, leghelyesebb volna a rendőrségi szervezet javaslatával venni tárgyalás alá, annál inkább, mert hiú remény lesz az, hogy ez költség nélkül tehető s igy midőn közrendet óhajtunk, meg kell barátkoznunk annak terhével is. A jövő áldozatokat fog erre kívánni, miket meg kell hozni, de önkormányzatunk roncsai birtokában lehetőleg figyelnünk kell autonómiánk és a becsületes közrend védelmére. A törvény mindenre mereven alkalmazva üdvöt egyaránt aligha ad s igy az élet viszonyai tárják fel a hiányt, tehát csak az életből merített tapasztalat vezethet biztosan a bajt orvosolni képes eszközökhöz. 1875-ben elvétetett önálló törvényhatósági jellegünk, de* Személyi és tiszti berendezkedésünk megmaradt; azaz a kiadásunk majdnem ugyanaz, sőt a vármegyei ut- és közadóval több, mint volt, csak a jogunk kevesebb. Leszámítva az árvaszéket, a polgár- mester és főkapitány kezén levő ítélkezést, bizony nem sokban térünk el a községek formájától, már pedig múltúnk, anyagi és erkölcsi, úgy szakképzettségi helyzetünk i mégis nagyobb önállóságra jogosít s nem is szabad feladnunk a reményt, hogy önállóságunkat visszaszerezhetjük s igy a rendőrséget is, mint autonómiánk egyik sarkkövét csak ultima rátió esetében látom helyesnek kiadni, mert miként voltak, még jöhetnek idők, midőn az alkotmány felfüggesztése mellett jobb, ha önmagunk kezén van a rendőri alkalmazott. Közjogban nem szabad kicsinyelni semmit, mert olyan az, mint a szikla, mely erősen áll ellen a vésznek, de habár esőcsepp egy hitvány lyukacskát vájt merev testébe, a fagy segélyével magában hordja bomlását. Inkább legyen kevéssel drágább, de mienk, mint olcsóbb és idegen a rendőrség. Az autonómiánk védelme iránti óhajom szólaltatott meg a csendőrségi vitánál. Rendet kívánok biztositni s igy nem vagyok a csendőrség alkalmazásának ellensége, de ha lehet, szívesebben látnám a rendőrség jól szervezését; ezért voltam kész a tanulmányútra a bizottságtól felkért Tovday Imre h. polgármesterhez csatlakozni, de miután akkori távozása akadályokba ütközött, nekem később időm nem leven, néztem magán egyénként az illetékes katonai hatóságnál és belügyminisztériumban az ügy után s a következőket találtam: A csendőrséget az 1881. III. t.-cz. rendelte el az egész országra, kivéve a törvényhatósági joggal felruházott városokat; e szerint ha önmagunk a közbiztonság ellátásáról nem gondoskodunk, úgy eo ipso kiterjed ránk az állam katonailag A „Nagybánya“ tárczája. Nagybányán. — Irta: Révai Károly. Itt vagyok újra közietek, Kiket oly forrón szeretek! A nagy örömtől nem tudom, Hogy kinek ajkát csókolom . . . Asszony, leány és jóbarát Szapora, édes csókot ád, Aztán mosolygva elsiet, Tűnődöm, melyik édesebb ? Jaj! édes — mézes mind, a hány! Az üdvösséget hozza rám! És érezem, hogy ezalatt Menyország minden pillanat. És mégis ki kell mondanom: Ha Erzsikémet csókolom, A meny országnak üdve még E boldogsághoz — semmiség! m Ég és Föld. Byron misztériuma. Erdős, hegyes vidék az Araráton. Éjfél. Anah és Aholibamah. Anah: Atyánk már alszik; itt a pillanat, Mikor az angyalok, a kik szeretnek, Sötét felhőkön át leszállanák Az Ararát kopár szikláiról. Mint ver szivem! Aholibamah: Hagyd fölidéznem Őket. Anah: A csillagok homályosak még. Úgy reszketek! Aholibamah: Én is: a félelemtől, Hogy el késnek majd. Anah: Úgy tetszik nekem, Azazielt már jobban szeretem — Sokkal jobban — de mit is mondok én? Istentelenség lakozik szivemben. Aholibamah: Istentelenség égi lényt szeretni? Anah: Istent, mióta angyala szeret, Úgy érzem, hogy kevésbbé szeretem. S ez jóra nem vezet; bár nem tudom, Mit vétkezém? Szivembe rettegés száll S jót nem jelenthet ez a sejtelem. Aholibamah: Vedd férjedül a sár fiát magadnak, Szőjj, fonj; Jafet már úgyis rég szeret. Menj hozzá s szülj halandókat. Anah: Halandó Ha von’ Azaziel: ép’ úgy szeretném. S mégis: szivem örül, hogy halhatatlan; így túl nem élhetem. A gondolatra, Hogy egykor az 5 halhatatlan arcza Borul a szegény porszülött sírjára, Ki úgy imádta, mint ő az Urat, Nem tetszik oly félelmesnek halálom. Sajnálom öt azért: örök leszen Fájdalma én utánam. Szenvedésem, Angyal ha volnék s 5 meg a halandó, Szint’ oly soká tartna. Aholibamah: Mondd azt talán, Más földi lányt fog majd választani, Kit úgy szeret, mint Anaht hogy szerette. Anah: Ha igy is volna és ő mást szeretne, Jobb volna mégis, mintha én miattam Ontná könyét. Aholibamah: Samiasa ha engem Csak igy szeretne: ellökném magamtól, I Bár angyal! Most idézzük föl! Dologra ! ; Anah: Oh szállj le hozzám, Szféráidat oh hagyd oda, Akármi csillag is hazád !
