Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-10-08 / 35. szám
2 NAGYBANYA 1903. október 8. A kiépítendő uj vonal egy másik nagy előnye volna a femezelyi kénsavgyár ha ladéktalan felépítése. E gyár kérdése úgy került összeköttetésbe a felsőbányái vasúttal, hogy úgy a kincstár, mint a magánvállalkozók csak azon esetben képesek a tervezett kénsav- gyárat gyorsan felépíteni, ha terményeiket alkalmas módon el is szállíthatják, ami a felsőbányái szárnyvonalba ágazó sínpár lerakásával történhetnék. Ez esetben a gyár terményeit már Fernezelyen vasútra tehetné, onnan a szélrózsa minden irállyá- j ban elvihetné és igy egy csapással meg volna oldva az elszállítás nagjr kérdése. E terv kivitelét — mint a kénsavgyár felépítésének mellőzhetetlen előfeltételét — hangsúlyozták azon fővárosi vállalkozók, akik ez ügyben a kincstárral legközelebb tárgyaltak; ily értelemben szólalt fel egyik legközelebb megtartott közgyűlésünkön ! bányaigazgatóságunk érdemes főnöke is, aki a felsőbányái vasút érdekeit képviselőtestületünk meleg pártfogásába ajánlotta. Érdekes, hogy e kénsavgyár létesítésével, az üzem kezdetén, évenkint mintegy 1000 vaggon gyárterméket helyeztek kilátásba a felsőbányái vasútnak, a mely mennyiség az üzem emelkedésével fokozódni fog. Oly kezdet ez, mely szinte párat- I lanul áll a viczinálisok történetében, fényes { czáfolatul szolgálván arra, hogy necsak a pesszimisztikusan gondolkodókat nyugtassa meg, hanem a vasút fejlődésének, esetleg Mármaros felé való folytatásának beláthat- lan perspektíváját is feltárja előttünk. A fernezelyi kénsavgyár fontosságát sem tudhatjuk eléggé méltányolni. Ez az ipartelep nemcsak arra lesz hivatva, hogy az egészségünkre és növényi kultúránkra oly kártékony kohófüstöt felfogja, hanem hogy mellékterményeként műtrágyát is - gyártson, a melylyel megtermékenyíthetjük viruló gyümölcsöseinket és újjá teremthetjük határunk silány, sovány földeit. Nagybánya városának magának van egy jókora nagyságú terméketlen területe, melyet ma úgyszólván semmire sem használ. Mi volna akkor, ha e parlagon heverő földjét művelhetővé tenné és annak termő talaját lakossága vagy idehozott székely telepitvényesei javára értékesíthetné. Nagy és nemes érdekek fűződnek igy a tervezett uj vasúthoz; oly nagyok és fontosak, hogy azokkal nemcsak érdemes, de kell is komolyan és jóakaratulag foglalkozni. A szatmári kiállítás kitüntettjei. Október 5. A szatmári kiállítás bíráló bizottsága a napokban döntött a kiállítás kitüntetései s dijai fölött. Örömmel konstatáljuk, hogy a páratlanul fényesen sikerült kiállításon, melyről nemcsak a kormány képviselője, de a külföldiek is a legnagyobb elragadtatás hangján szólották, Nagybánya a legelső helyet foglalta el s a legnagyobb kitüntetések javarészét a zsűri nagybányai kiállítóknak ítélte oda. I. A nyűm öles kiállításon állami aranyérmet nyerlek: A Nagybányai Gazdasági Egyesület, Kende Zsigmond. Egyleti aranyérmet: Báró Vécsey László, Molcsány Gábor és Lükö Sándor. Állami ezüst érmet: Domahidy Viktor. Egyleti ezüst érmet: Beregszászy Samu, Stoll Béla, Jákó Sándor, Bernhardt Adolf, dr. Miskoiczy Sándor, Gerber Ödön, Gorove János. Állami bronz érmet: Daróczy Ilona, Domahidy István, Ember Elek. Egyleti bronz érmet: Uray Károly, Bónis István, Gerdenits János, Almer Károly, Bálint Imre, Sehvaiczer Gábor, Korponay Kornél, Szász Lajos, Sváiczer Ilka, Robelly Lajos, Gábor Sándor, Fábián Károly,, Bornemissza István, Luby Zsigmond, ifj. Homonnay Pál, Porkoláb Traján, Szatmári r. kath. püspökség, Nagy Dániel, Sátor Dávid, Domahidy Sándor, Széli György, özv. Turman Olivérné, Szász József, Báró Vécsey Aurél, Szabó Adolf, Husovszky Gyuláné. Elismerő oklevelet: Illyés Gyula, ifj. Kapusy István, Takács károly, Moldován László, Szerencsy József, Bányay József, Doby Ervin, Herskovits Miksa, Pap József, Torday Imre, Boda Gyula, Péchy Margit, Nagykároly város kert. iskola, dr. Keresztszeghy Lajos, Domokos Lajos, Gillyén József, Szabó Balázs, Mónus Lajos, B. Kovács Gyula, dr. Lehotzky János, Molnár Antal, Heffler Ignácz, Pokol Elek, Enyedy Józsefné, Incze József, Molnár József, Harácsek Vilmos, Husovszky József, dr. Harácsek Imre, Nagy Endre, dr. Fekete Sámuel, Avas-Újváros község, Németh Elemér, Csomay Imréné, Becsek Sándor, Horváth Gusztáv, Mátray Lajos, Szombati Ödönné. II. A szőlő kiállításon állami aranyérmet nyert: dr. Miskoiczy Sándor. Egyleti ezüstérmet: Kricsfalussy János, Balázs József. Állami bronzérmet,: Bernhardt Adolf. Egyleti bronzérmet: Kovásznay Zsigmondné, Daróczy Ilona, dr. Le- hótzky János, Szatmári r. kath. püspökség, Stoll Béla, Non János. III. A bor kiállításon állami ezüstérmet nyert: Balázs József. Állami bronzérmei: Stoll Béla. Egyleti ezüstérmet: dr. Fekete Sámuel, dr. Miskoiczy Sándor. Egyleti bronzérmet: dr. Serly Gusztáv, Luby Zsigmond, Szentiványi Gyula. Elismerő oklevelei: Stern Mór. IV. A gyümölcs kivonat kiállításon díszoklevelet és egyleti aranyérmet nyert: Lakos Imréné. Állami ezüstérmet: Gerber Emma. Egyleti bronzérmet: Korponay Kornél, Robelly Lajos, Lőwinger József, Szlávi Dezsőné. Elismerő oklevelet: Szabó Pálné, Moldován László, Dobi Ervin, Kovács József, Széli György, Avas- Újváros, Kapusi István; Almer Károly aszal- ványért elismerő oklevelet és 20 K dijat nyert. V. A konyhakertészeti kiállításon az Országos Kertészeti Egyesület bronz plaque diját és 10 korona dijat: Gorove János. Bronz plaque dijat: Asztalos József. Elismerő oklevelet: Nagybányai Gazdasági Egyesület, Domahidy István, Porkoláb Traján, Koroknay Imre, Rápolti János, Komár Pál, Kapusi Lajos. VI. .4 virág kiállításon ezüst plaque dijat és 10 koronát: Bertha Károly. Egyleti ezüstérmet : Szatmári r. kath. püspökség, Schaurek Jaroszláv, Unger Üllman Sándor, Uray Károly és Lorencz Pál. Ez utóbbi kiállító nyerte egyszersmind Szatmár város 100 koronás diját. mel kaptak az alkalmon, mikor egy tüneményt természetfölöttinek mondhattak. Erre vall egész eljárásuk. Azt tették, amit természetvizsgálónak nem volna szabad tennie: beleegyeztek a megfigyelések korlátozásába. Vagyis a kísérletek alatt nem az történt, a mit ők akartak, hanem az, a mit a médium szabott eléjük. Más szóvah beleegyeztek, hogy őket illúzióba ringassák. Ép úgy, mint mi, mikor színházba megyünk azzal a szándékkal, hogy nem leszünk peleskei nótáriusok és nem rontunk fel a deszkákra, mikor Othello fojtogatja Desdemonát. Azok a tudós urak ugyan ezt cselekedtél*; megnyugodtak benne, hogy őket esetleg ámitani fogják. Vagy mi egyéb az a szerződés, melyből az következik, hogy a médiumot és kísérleteit csak olyan módon fogják ellenőrizni, a hogy a médiumnak tetszik! Mindebből igazi szégyen háramlott a XIX. század tudományosságára. Legszánalmasabb a nagy angol természetvizsgáló Crookes esete, a hirhedett Katie Kinggel. Crookes a hetvenes évek elején csodálatos médiumot fedezett föl egy Florence Cook nevű tizenötéves leány személyében. A tudós ezt a hajadont a házába, a családjába fogadta s ott kísérletezett vele teljes három évig. A legnevezetesebb kísérlete Katie King, az élő ember alakjában megjelenő lélek volt. Ez a kézzel fogható kisértet éveken át mindennap ellátogatott Crookes házába és pedig olyanképen, hqgy Florence bement egy kárpittal elzárt sötét fülkébe és révületbe (tranceba) esett, minekutána rögtön kilépett a kárpit mögül a fehér ruhát és fehér turbánt _ viselő, tündöklő szépségű szőke Katié King. És ne tessék azt gondolni, hogy csak merev képnek mutatta magát; nem: vígan járt-kelt a jelenlevők között, beszélgetett velők, elmondta, hogy 5 Anna királynő idejében élt, anekdotázott, engedte, hogy érintsék, hogy kezet fogjanak vele; egy csöppbe múlt, hogy teázni nem ült le a társasággal. Beleegyezett abba is, hogy Crookes megölelje őt s ezt a tudós (mint maga irja) „jó nevelésű emberhez illő ildomos- sággal“ cselekedte meg; továbbá az ellen sem volt kifogása, hogy Crookes megszámlálja érverését, szivének dobogását és lélekzését, mikor pedig utólszor jelent meg, maga ajánlotta, hogy a tudós’ vágjon le egy fürtöt szép szőke hajából emlékül. Egyszer meg a tisztes nagyszakálu Crookes karján fényképeztette le magát. Katie King tehát valóságos tagja volt annak a társaságnak s csak abban különbözött a többitől, hogy nem lehetett tudni, honnan jön és hova tűnik el. Mindig a révületben fekvő Florence fülkéjéből lépett elő és oda is vonult vissza. De a kárpit mögé lépő Crookes a foszforos lámpa világánál csak az aléltan heverő médiumot látta, két esetet kivéve. Az egyik esetben Crookes szerint a két leány egymás mellett állott; a másik eset az volt, mikor Katie King megengedte, hogy a kárpitot félrevonva lefényképezzék őt a médiummal együtt. Ezen a képen Katie King áll s mögötte látszik egy darab a médium alakjából: szoknya és két kéz. Ez az elrendezés az elfogulatlan szemlélőre úgy hat, mintha székre terített ruha és két felfújt keztyü volna. Crookes azonban kereken ellene mond a feltevésnek s legfőbb erőssége az, hogy olyan vallásos és jó erkölcsű hajadont, a milyen Élorence Cook volt, efféle gyanúval illetni gonoszság. Fizikai bizonyságai a következők: Florence kisasszony alacsony, fekete hajú, barna bőrű leány volt és mindig nyakig begombolt fekete bársony ruhát viselt; Katie King többnyire (de csak többnyire) magasabb, szőke és fehér arczu jelenség, fehér lepelben, turbánosan; továbbá szív és érverése, valamint lélekzése is mindig sokkal gyorsabb volt, mint a médiumé. Mind máig nem tudjuk, maga Florence bolonditotta-e igy a tudós urakat vagy olykor valami segitője is volt. Ez nem lehetetlen, mert Crookes csupán csak egyszer emliti, hogy az ajtót nemcsak bezárták, hanem be is ragasztották. De hogy maga Florence Cook is játszotta Katie King szerepét, annak megvan a minden spiritistára nézve igen szomorú bizonysága. Ez a leány miután három évet töltött Crokes családjában, férjhez ment egy Corner nevű angolhoz és nyilvánosabb körökben lépett föl. Egy ilyen előadáson történt 1880. januárius 9-én, hogy egynéhány, a rossz tréfát nem kedvelő ur hirtelen felugrott és — se szó, se beszéd - megragadta Katie Kinget. A kisértet visítva tiltakozott, de hiába: kiderült, hogy biz ő csak Cornerné, Florence Cook, fehér szoknyában és vállfüzőre vetkeződve. Minden józan . eszü ember azt hinné, hogy ezzel oda lett a Katie King becsülete. Pedig dehogy. A spiritisták azt mondják, hogy ez csak »pseiidomateriali• satio*. A révületben levő médium azt sugallja magamagába, hogy ő mutatkozzék, mint lélek s mutatkozik is, mielőtt az igazi lélek testet ölt- hetne. E magyarázatnál azonban sokkal kényelmesebb a spiritisták ama politikája, hogy az 1880. januárius 9-én történt gyászos esetet egyszerűen Henrii! JUsigrlifll* ajan^uk a *■ vevőközönségnek, mint iMdUlJ HBBelGJE 1*4^8 |JU9B alllaral a legolcsóbb bevásárlási forrást. = Kragylaanya ó@ vidLéKe legnagyolab ozipöralttára! Fi tí VP! 1]] A 7ÍptpQ!! ^z őszi újdonságok megérkeztek kalapok, nyakkendők 1 IgjljAllluZaOlCo., 0S fehérnemüekben. Utazó bőröndök nagy választékban.
