Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)

1903-10-08 / 35. szám

X. évíolyam.

_

1903. October lió 8.

33-ilt szám.

*rÁH.SAX>A Xj 1V£x ±23 SZSPinOBALMI II33TILAF.

iíliififetéai árai: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona,- negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Magjalanik minden héten csütörtökön raggal 6 - S oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Síerkeszt.iség: Erdélvi-ut 22. szám. - Kiadóblvstal: Fő hol mindennemű hirdetések fölvétetnek.

Az előfizetési pénzek Morvay és Undy kiadókhoz 1

Ami az első kérdést illeti, az már oly régi vágya minden utazó halandónak, hogy bővebb indokolásával kár az időt vesztegetni.

A drága, a rósz, a kényelmetlen vi- czinálist mindenki szidja Nagybányán s éppen ezért a társaságnak módot is kell nyújtani arra, hogy a tényleg mizerabilis állapotokon segítsen.

Egyizben már elősoroltuk azon kényszerű okokat, amelyek a társaságot megakadályozták minden jóakarata mellett is a bajok orvoslásában. Az egész vasutat pályatestével, indóházaival úgyszólván újra kellett építeni, ezenkívül uj gépekkel, kényelmesebb kocsikkal kellett felszerelését szaporítani.; oly kiadások ezek, amelyek a pontosan törlesztendő elsőbbségi részvények s az államvasutak Batiznál használt peage vonaláért fizetett nagy bérösszegek mellett, kimerítették anyagi erejét. Ma már minden nagy kiadásokon túlesett, sőt nemsokára Udvaritól saját pályatestén mehet be Szat- márra, tehát elérkezett annak is az ideje, hogy közlekedési viszonyain, a menet- sebesség gyorsításával és főleg egy kedvezőbb és sűrűbb összeköttetés létesítésével változtasson.

Am ezt is csak úgy képes keresztül vinni, ha a nagybánya-felsőbányai vasút kiépül s e vonallal együtt szerzi be a gyorsított közlekedéshez szükséges gépeit.

Az ügy rendkívüli fontosságánál fogva közöljük erre vonatkozólag a felsőbányái vasút engedélyezési tárgyalásáról 1902. évi november havában a kereskedelemügyi minisztériumban felvett jegyzőkönyv ideVasuti érdekeink.

I. Október 7.

A tervbe vett nagybánya-felsőbányai vasutunk előmunkálatai javában folynak s a városnak ma tartott képviselőtestületi gyűlésén tárgyalták azon feltételeket is, a melyek mellett Nagybánya közönsége e vonal által elfoglalt területeket átengedi.

Még a legelfogultabb szemlélő sem mondhatja, hogy városunkban rajonganá- nak a felsőbányái összeköttetésért, de sőt egy megfoghatatlan közönbösség, itt-ott ellenszenv is kiséri annak minden fejlődési mozzanatát, mintha ez összeköttetésünk egyedül Felsőbányát érdekelné s kizárólag e városnak válnék hasznára. Javarésze közönségünknek nem is hisz e vasút élet- képességében és száz esztendeig is elegendőnek tartja azt a két csézát, melyen a fiatal és öreg Petruzsánnék fogják e városok forgalmát időtlen-időkig lebonyolítani.

A dolog pedig sokkal komolyabb, semmint hisszük s városunk fejlődésének aktuális kérdései között a kiépítendő felsőbányái vasút elsőrangú nagy jelentőséggel bir, a melylyel a város intézőinek odaadással kell foglalkoznia s a melyet jövője érdekében e város egyetlen helyes gondolkozásu polgárának sem szabad elejtenie.

Két vitális dolog fűződik ugyanis e vonal létesítéséhez: a szatmár-nagybányai vasút közlekedési viszonyainak gyökeres reformja és a tervbe vett fernezelyi kén- savgyár gyors felépítése.

vonatkozó rendelkezését, amely szó sze igy hangzik: tÉ*

IX. fejezet. A forgalmi eszközö/\ költségeire csupán 56.000 korona, mim két motor-kocsi beszerzési ára vétetett fel. A tervezett vonal ugyanis a már üzemben levő szatmár-nagybányai h. é. vasútnak természetes folytatását képezvén, a nagybánya-felsőbányai h. é. vasút forgalmának a szatmár-nagybányai h. é. vasút forgalmával egységes alapon s az utóbb nevezett helyiérdekű vasút forgalmi eszközeinek felhasználása mellett leendő lebonyolítása vétetett kilátásba és pedig olyképen, hogy viszont a szatmár-nagybányai h. é. vasút a beszerzendő két motor-kocsit a saját vonala forgalmának lebonyolításánál is felhasználná s igy ezen motor-kocsik Szatmártól Felsőbányáig közlekednének.

E jegyzőkönyvi határozatot a kereskedelemügyi miniszter ez év április havában jóváhagyta, mi által végleg döntött a két vasút által beszerzendő közlekedési eszközök felett, kimondván, hogy azok egységes alapon, tehát együttesen szerezhetők be oly mennyiségben, a mely a Szatmárról Felsőbányáig való gyors és naponkint többször megismétlődhető közlekedést biztosítja.

Hogy mily óriási haszon háramlik e sürü, gyors és kényelmes összeköttetés révén városunk csenevész iparára, kereskedelmére, melylyel Nagybánya városa egy nagy vidéket kapcsol ismét magához, ezt minden elfogulatlanul gondolkozó elme józan ítéletére bízzuk.

A „Nagybánya“ tározója.

Vád alatt.

Ha összevessem mind, mind azt a vádat, Amivel már a világ illetett:

.Mind összevéve nem olyan lesújtó,

Mint a te egy^sötét tekinteted.

Oh jaj lenne a szegény bűnösöknek,

Ha közvádló te lennél valaha;

Mint énnekem, úgy elakadna mindnél A védelemnél rebegő szava.

Pedig ha egg szót szőlanék,

Mosolygó lenne a nagy ég,

És a köz vád ló megindulva A nagy bűnösre ráborulna.

De mint a sir, csak hallgatok,

Oly szépek e borús napok,

Lesem "amíg a per ezek folynak :

Mit hoz a tegnapért a holnap.

%

S ha azt hozza, hogy meg kell halni, Akkor lefekszem s meghalok.

Szivemben sírva elpihennek Az el nem mondott szép dalok.

S ha azt hozza, hogy élhetek• még,

Nem kérdem, hogy meddig szaluit/,

De úgy élek, hogy örökléttel Érjen fel minden pillanat!

Sztivay Gyula.

Kísértetek.

Irta : Tóth Béla.

Lélekjelenéseket látni hiv egy spiritista. Sőt azt írja, hogy erkölcsi kötelességem szinről-szinre meggyőződni a materi alisatio valóságáról, mert tagadom, sőt szemfényvesztésnek bélyegzem e tüneményeket.

Köszönöm a meghívást, de nem élek vele. A mi pedig az erkölcsi kötelességet illeti: egy csöppet sem érzem. A lélekjelenéseket Mrs. Andrews amerikai mutatványai óta már megvizsgálták nálam hivatottabb emberek s bebizonyították komédia voltukat. Nekem az önök sötét szobájában csak két szerepem lehetne. Vagy a durva emberé, ki a kellő pillanatban, az adott szó ellenére felugrik és úgy megrázza a tisztelt kisér- tetet, mint a kövesdi Krisztus a vargát; vagy olyan nézőé, a ki aláveti magát a föltételeknek („ne mozdulj a székedről, ne érints semmit“.) Egyik szerep sem egyezik az Ízlésemmel. Tamás,

a természettudományos gondolkodású apostol felfogását vallom helyesnek: a vizsgálat nem ér semmit, ha korlátok közé szorítják.

Szemfényvesztők előadásaira örömest járok. Bevallott ügyeskedéssel van dolgom. Vagy meg tudom magyarázni a bűvész mutatványait vagy nem. Ha meg tudom magyarázni: jó, ha nem tudom, az is jó, mert senki sem követeli tőlem azt a nagy áldozatot, hogy csodának valljam a I szemfényvesztést csak azért, mert nyitját nem ismerem. A spiritisták ellenben azt kívánják tőlünk, hogy természetfölöttinek ismerjünk el mindent, amit ők mutatnak s amit nekünk kellőkép megvizsgálnunk nem szabad. Ok megkötik a médium kezét, de még jobban a mi kezünket, i Ilyen játékban komoly ember nem vehet részt, I kivált mióta igen kiváló tudósok vesztették el minden komolyságukat e rosszhiszemű kísérletek révén. Világhírű természetvizsgálók lettek áldozatai e csalásoknak, olyanok, mint Crookes, Zoll- i ner, újabban pedig Schiaparelli és Lombroso. Valóban meglepő, hogy ép azokon a férfiakon fogott ki a szemfényvesztés, a kik hivatásuknál I fogva mesterei a legpontosabb, legfinomabb meg- ! figyelésnek. Világos laboratóriumaikban épp a modern kísérletezés módszerei ülték a legnagyobb j diadalaikat; a sötét szobában pedig ép vizsgálódó ! tehetségük vallott csúf kudarezot. Mindennek az az egy magyarázata van, hogy a spiritista bit oly lejtő, a melyen többé megállani nem lehet. E kiváló tudósok érzelemvilága hajlott a spiritiz- mus felé. Eleinte öntudatlanul, de máris olyan erősen, hogy ezek az ábrándos lelkek oly öröm-