Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-05-21 / 15. szám
4 NAGYBA NVA 1903. május 21. hogy múzeumunk részére városunk vidékén megkezdje a néprajzi gyűjtést. Kedden reggel Mys- kovszky Ernő múzeumi titkár kíséretében Felsőbányát s vidékét látogatta meg s ez útjukban több szerfölött érdekes ethnografiai tárgyat gyűjtöttek. Seemayer Willibald dr. tepnap Mármarosszigetre utazott, honnan Pestre megy s csak junius 7-én jő ismét Nagybányára, mely alkalommal Kővárvidékén fogja a gyűjtést folytatni. Itt említjük meg, hogy az utóbbi időkben a muzeum több értékes tárgygyal gyarapodott; különösen aczéhek nagy készséggel ajánlották fel régi emlékeiket, melyek megőrzés végett méltóbb helyre aligha kerülhettek volna. Halálozás. Strasser Ede f. hó 19-én életének 88-ik évében végelgyengülés következtében jobblétre szenderült. A boldogult egyik legrégibb s általánosan tisztelt polgára volt városunknak s évtizedekkel ezelőtt a társadalmi életben is szerepet játszott. Halálát kiterjedt rokonság gyászolja. Ma, csütörtök délután négy órakor kisérik örök nyugalomra a felsőbánya- utczai gyászházból. Művésztelepek. E czimen a Magyar-Nem- zel-be igen érdekes tárczát ir Dömötör István, melyben szerfölött elismerőleg emlékezik meg a nagybányai festőkoloniáról. Tárczájában azt fejtegeti, hogy a vidéki művésztelepek mily hathatós előmozdítói annak, hogy művészeink megszabadulhassanak az idegen hatásoktól s a magyar művészet minden ízében magyar legyen. Az érdekes tárczából kiemeljük a következőket: „ . . . Festőink a modernség iskoláját járják. Már modernek s csak még egy van hátra: legyenek magyarok. Valósítsák meg a magyar művészeti ideált. Nem mondjuk, hogy egyszerre, amúgy kutyafuttában, hanem lépésről-lépésre, az izzódás és keresés tüzén keresztül. Ez a nyáron való elszéledés, kitelepedés a magyar napfény alá, jó ut erre. Már csoportok is verődtek, melyek kiválasztottak egy-egy helyet, hogy ott végezzék művészi stúdiumaikat. Az első ilyen volt Nagybánya. S ha nem vagyunk elfogultak, el kell ismernünk, hogy ez a hely jelentős szerepet játszott művészetünkben. Az a testvérgárda, mely ott dolgozott, bátran és merészen állt ki a modernség érvényesülése mellett. Eleinte tán elkapta őket a hév, de hisz fiatalok voltak s szeretettel hittek a maguk igazságában. Ok voltak az elsők, kiket a közönség igy keresztelt: magyar szeczesszionisták. S mondjuk ki: mosolygott felettük. A tréfa és csendes gúny már elmúlt s a nagybányai festőtelepből győztes egyéniségek váltak. Friss vért hoztak ide közénk s figyelmessé tettek a modern művészet szellő mozdulásaira. Szabadulni akartak idegen iskolák alól s e czélból ütöttek sátrat a magyar földön, hogy a szünet nélküli studium alapján emanczi- pálódjék a kézírásuk és látásuk. Nagybánya lökést adott, példát mutatott a magyar földdel való barátkozásra“ .... Dömötör István csak egyben téved, abban, hogy „Nagybánya jelentős szerepet játszott művészetünkben.“ Nemcsak játszott, hanem játszik is, mint azt a Műcsarnok kiállításai igazolják, hol a nagybányaiak mindig a legelsők között vannak emlegetve s festőiskolája révén, mely Ferenczy, Réti, Grün- wald és Thorma mesterek vezetése alatt egyre fejlődőben, izmosulóban van, különösen játszani fog a jövőben is. A tiltakozó népgyiilés felirata. A városunkban tartott tiltakozó népgyülés feliratát L. Bay Lajos képviselőnk a képviselőházhoz már beterjesztette. Apponyi Albert gróf, a Ház elnöke a napokban mutatta be a feliratot a képviselőház ülésében; a Ház a felirat kinyomatását és szétosztását rendelte el. Dalestély. A nagybányai dalegyesület junius hó elsején, pünkösd másodnapján a Polgári Kör termeiben tagdíj illetményes dalestélyt rendez a következő műsorral: 1. Magyar dalbokréta. Dalegyveleg: Gaál Ferencztől. a) Zokog, zokog a hegedű, b) Kossuth Lajos újra üzent, c) Októbernek elsején el kell masírozni. 2. Kurucz bordal: Káldy Gyulától. 3. Humoros felolvasás. Tartja: Révész János. 4. Megcsendült a kis kápolna harangja: Kerner Józseftől. 5. Rákóczy induló: Férfi karra alkalmazta Gólt János, a) A kölesdi győzelem előtt; b) Kölesd után; c) Kesergés, bujdosás; d) Ébredés ; e) Szabadság, eskü. Belépődíj: Személy-jegy 1 korona. Család-jegy három személyre 2 korona. Kezdete este 8 órakor. Az egylet alapitó és pártoló tagjai, valamint azok családtagjai részére a tagsági-jegy szolgál belépti jegyül. Ä dalestély iránt®igen nagy^érdeklődés mutatkozik. A postahivatal szünete. Ma 21-én, áldozócsütörtökön a posta- és távirdahivatal d. e 8 órától 11 óráig teljesít szolgálatot. Táviratokat d. e. 8 — 11 óráig és d. u. 2-3 óráig lehet feladni. Wetter postahivatali főnök. A veresvizi gyilkosság. A szatmári kir. törvényszék vizsgáló bírója Naszódy Józsefné szül. Zvára Mária ellen szándékos emberölés büntette, Naszódy István ellen pedig súlyos testisértés büntette miatt rendelte el a vizsgálatot, melynek foganatosításával a nagybányai kir. járásbíróságot bízta meg. A vizsgáló biró Naszódy Józsefné ellen a vizsgálati fogságot elrendelte. A büntetőtörvény 279. §-a szerint a szándékos emberölés büntette életfogytiglanij fegyházzal büntethető. Majális. Tánczmulatságot minden évben talán fölös számmal is rendeznek, de igazi majális, melyek a régi liget hírességei voltak, már évek hosszú sorsa óta nem volt városunkban. A kereskedő ifjak köre vállalkozott arra, hogy életre hivja a régi elfeledett majálist minden megkérdezte, hogy nem kiván-e családjára vonatkozólag intézkedni.- Minden dolgomat elvégeztem! Ezek voltak utolsó szavai. Az utczai harcz még jó ideig tartott, mert bár a Ceccopieri zászlóalj csakhamar megadta magát, de a várőrség német csapatai elszántan védekeztek. Úgyszólván házat ház után kellett honvédeinknek elfoglalniok. De a trikolor már a délelőtt folyamán ott lengett a Sándor- palotán a fekete-sárga lobogó helyett. Andrássy Jenő főhadnagy tűzte ki akkor, mikor még a harcz javában folyt. A háromszinü lobogó kitűzése leírhatatlan lelkesedést keltett a pesti oldalon, hol szivdobogva lesték az ostrom lezajlását s midőn azt a svábhegyi főhadiszállásról Görgey látcsövén megpillantá, lelkesülten kiáltott fel:- Éljenek a honvédek !| Az ostromnak majdnem áldozatul esett a világ nyolczadik csodája is, mint ahogy az időben a lánczhidat nevezték. De megmentette azt Clark, a hid zseniális építője. Midőn azt Hentzi, látván a vár elvesztését, felakarta robbantatni, Clark a lánczhid kamráiba beeresztette a Duna vizét s igy megközelithetetlenné tette. A vár elfoglalása után Alnoch tüzérezredes vállalkozott a herosztratesi tettre. Lőporos hordókat vitetett a lánczhidra a lefutó lánczok alá, melyeket önmaga robbantott fel. A lánczhid az iszonyú robbanás után is sértetlenül állott, de Alnoch ezredes alaktalan, széntömeggé vált. A budavári dicsőségteljes győzelem nagy áldozatba került. Elesett összesen 17 tiszt, 351 ember; megsebesült 29 tiszt, 691 ember. A várörség vesztesége halottakban és sebesültekben 25 tiszt és 1125 ember; 85 tiszt és 2200 ember fogságba került. Az ostromló seregnek Görgey azt a parancsot adta, hogy a vár elfoglalása esetén kardélre kell hányni az egész várőrséget. De dicső honvédeink azok ellen, kik megadták magukat, fegyverüket nem használták, sőt maguk gondoskodtak biztonságukról. Ez az emberies érzés, vitéz lovagiasság Görgeyt a könyezésig meghatotta . . . * A mai dicsőséges évfordulónak nagy vázlatokban ez a krónikája. Ötvennégyszer ujhodott meg azóta az élet, ötvennégyszer virultak ki a virágok az elesett hősök sírján, kiknek epopeiáját aranybetükkel jegyezte fel a történelem. De bárminő dicsőségteljes is volt Görgey e fényes haditénye, ha nem vesztegett el győzelmes előnyomulásában tizennyolcz megbecsülhetetlenül drága napot Budaváránál, bizony másképen irhatnók meg sok keserves esztendő históriáját ... É. bűbájos szépségével, minden varázsával. Az előkészületek már is javában folynak s minden jel arra mutat, hogy e nagyszabású tavaszi ünnepély fényesen fog sikerülni. A majálist julius 4-én, rósz idő esetén pedig julius 11-én fogják megtartani a Széchényi-ligetben, melyet ez alkalomra nagy leleményességgel díszítenek fel. Lesz tűzijáték is a Jókai-dombon, melyet hogy nem Brock, a dunai ünnep angol pyrotechnikusa fog rendezni, annak csak az az oka, hogy a pénzünk ne vándoroljon Angliába . . . A János evangélista bányatársulat közgyűlése- A János evangélista bányatársulat vasárnap tar- j tóttá közgyűlését a m. kir. bányaigazgatóság i tanácskozó termében. Szomorú, eredményében szerfölött lehangoló volt e közgyűlés. E közgyűlésen döntöttek a bánya sorsa fölött, mely már évek óta igen nehéz helyzettel küzd. Minthogy a szakférfiak sem jósoltak semmi jövőt a bányának, a közgyűlés elhatározta, hogy a bányát ugyan még egy ideig üzemben tartják, de a munkáslétszámot alább szállítják. Az üzemet a I megszorított keretekben is csak azért tartják fönt, hogy időt nyerjenek a bánya eladására. Ha azonban az eladás nem sikerülne, a részvényesek kincstári kezelésbe óhajtják a bányát adni. Ha a kincstár sem vállalkoznék a bánya kezelésére, akkor a külvasutat eladják a kincstárnak, mig a bányát a zuzókkal együtt 15 °/0 bér mellett urburára adják. A legszomorubb a dologban az, hogy az üzem megszorításával tizenöt bányász család marad kenyér nélkül. Virágestély. A nagybányai ifjúsági kör pünkösd első napján a városi nagyszálló kis ter- j mében virágestélyt rendez. Nagyjelentőségű törvényjavaslat. Nagyjelentőségű törvényjavaslaton dolgoznak most a pénzügyminisztériumban, mint fővárosi levelezőnk Írja, mely a vidéki városok tűrhetetlen anyagi helyzetét lesz hivatva orvosolni. A kormány végre belátta, jogosult a városoknak ama panasza, hogy roppant sok állami teendőt kell végezniük a nélkül, hogy ezért bármi ellenszolgáltatásban részesülnének, sőt az állam minden jövedelmi forrást lefoglalt magának. A belügyminiszter és pénz- I ügyminiszter között most hosszas tárgyalások folytak, hogy a vidéki városok is uj jövedelmi forrásokhoz jussanak. E tárgyalások eredménye az a törvényjavaslat, melyet a pénzügyminiszter már legközelebb a törvényhozás elé terjeszt s a melyben a bor és husfogyasztási adót a városoknak átengedi. Tűz emberhalállal. Szombatra virradó éjjel az érczkolomp éles csengése riasztotta fel a város közönségét. Éjfél volt épen, midőn tüzet jelzett. Pár pillanat után itt is ott is nagy csoportok verődtek össze az utczákon. Az érczkolomp még egyre szólott, de tüzet nem látott senkisem. Az őrtoronyban a róm. kath. temető irányában jelezték a tüzet, de az oltásra siető közönségnek ez irányban sem sikerült a tüzet felfedeznie. Hosszú ideig tartó ide-oda szaladgálások után tudta meg csak a közönség, hogy a Porondoson Klein Salamon háza ég. A tűz a szobában keletkezett, melyben Dunka Mari gyümölcsárus és városi alamizsnás lakott. Az öreg asszony aznap kapta ki a várostól a fél havi segélyt s ennek örömére ugyancsak bepálinkázott. Ittas fővel valahogyan meggyujtotta a szobában felhalmozott gyaluforgácsot, mely tűzeti fogott és lassan senyvedt. Akkor lobbant csak lángra, midőn már Duvlca Mari javában aludt. A tűz átharapódzott a tetőre is, de a tűzi lármára összesietett szomszédok a tűzoltók segélyével csakhamar eloltották. Oltás közben egyszerre egy rémes kiáltás hangzott fel: Dunka Mari még bent van az égő házban! Szabó Antal, ifj. Rásky Kálmán és Daubner Károly rendőr azonnal az égő szobába rohantak s kihozták a 76 éves alamizsnást, ki önkívületi állapotban volt. A tűznél jelen volt Nagy János városi orvos rögtön élesztgetni kezdte, de a mentési kísérletek hiábavalóknak bizonyultak: Dunka Mari a nagy füstben megfuladt. Égési sebek csupán csak a jobb kezén voltak láthatók. A szerencsétlenségről a rendőrség egy miniszteri utasítás értelmében távirati jelentést tett a belügyminiszternek. Dunka Marit a város temet- tette el. 'árrnlímlr "ho 701 innrtt r**“ta'4bb bevásárlási fornis mindenféle vászon-, art01] UK ci XleUidbl íjJ&L b, divat-, kézmü- és rövidáru-czikkekben ---Sz appanyos Jenő vászon- és divatáru-üzletében Nagybányán, Főtér (Minorita-rend háa.)
